Független Budapest, 1936 (31. évfolyam, 1-52. szám)

1936-12-23 / 51-52. szám

HARMINCEGYEDIK évfolyam 1936 december 23 51—52. szám VÁROSPOLITIKAI, POLITIKAI ÉS KÖZGAZDASÁGI LAP Megjelenik minden szerdán Előfizetési ára a Nagy Budapest melléklettel együtt: egész évre P 24.—, fél évre P 12.— Egyes szám ára 50 fillér. Kapható minden IBUSz pavillonban FELELŐS SZERKESZTŐ B. VIRÁGH GÉZA Szerkesztőség és kiadóhivatal: BUDAPEST, V., BÁTHORY UCCA 3 Telefon: 1-199-80 Postatakarékpénztári csekkszámla: 45476 A NEMZETI EGYSÉG PÁRTJA SZÉKESFŐVÁROSI SZERVEZETÉNEK HIVATALOS LAPJA Magyarok csillaga Irta: Dr. SfiPŐCZ JENŐ, Budapest székesfőváros főpolgármestere ságunkiban irányit és amelyért minden áldoza­tot meghozunk. Borús a szemhatár, fekete felhők tornyosul­nak Európa fölött. Nem tudjuk mit hoz a holnap, mi vár az emberiségre, de ha megérti a karácsony szellemét, ka szívébe fogadja a szeretet isteni melegségét, akkor a viharok Az isteni jóság nagy liitanepéniek, a Meg­hajtó születésének előestélyéu egyetlen nagy harmóniában egyesül mindenki: a Szeretet vi­lágot átfogó szent érzésében találkozik és ol­dódik fel az emberiség szíve és lelke. A mé­lyen sújtott magyarság szíve fogékonyabb a szerietet és jóság mindent átfogó érzése iránt, mint más, boldog nemzeteké, megalázottságunk- ban mélységesebb áhítattal érezzük át a krisz­tusi példa csodálatos jelentőségét. Több hitre van szükségünk, mint1 más bé­geknek. Több szeretet re, több jóságra és nagyobb egyetértésre. Egyetlen nép se szenved annyit, mint mi. Ez a hit és ez az egyetértésre való törekvés foglaljon egybe mindent 1936 kará­csonyán, mert csak így tudjuk erőnket töretle­nül megtartani, nemzeti jövőnket átmenteni j szebb és igazságosabb időkre. A nemzet egysén [ gének nagy gondolatát valósággá kell válta- j nunk az élet minden terén és minden ■megnyil­vánulásában. Ha most nem tudunk egyek lenni nemzetünk és hazánk szeretetében, eszményeink követésében, akkor a válságok még mélyebbre fognak sodorni. I Ennek a lelki egységnek kell vezérlő csillag­ként ragyognia a főváros élete fölött is. Buda­pest egész közönsége, a pártok és a hivatalos főváros mélyen átérzi azt a nagy felelősséget, inely a magyar jövő szempontjából rájuk faárul és amely a szeretet nagy parancsát írja a lei- kékbe. A főváros szeretetében eltűnnek az el­lentétek, egyetlen érzésbe és kötelességbe ol­vad össze minden szív. Ilyen lélekkel követhet­jük csak a magyarok csillagát, mely a jobb jövő, a megváltás felé vezet. j Az idők megnehezültek fölöttünk, a válsá­gok és megpróbáltatások nem akarnak véget érni, de azért jobb jövő egyre szilárdabb hitét és reménységét melengetjük lelkűnkben. Ha anyagi erőink fogyatékosak és a megélhetés gondjai elviselhetetlenül nehezednek a polgár­ságra, megfeszítjük magunkban az ősi lelket, mely ezer éven át, a viharos századok során keresztül fenntartotta ezt az országot. Az idén ültük meg országos ünnepséggel Buda felsza­badításának kétszázötvenéves évfordulóját és abból az alkalomból ismét rádöbbentünk arra a tudatra, hogy a magyar nemzet minden szen­vedést elbír, minden katasztrófából kilépett a nemzeti halhatatlanság’ útjára. A mai időkben is álljunk meg a régi hit szikláján, ne csüggedjünk el, mert a lelki erők, a szellemi hatalmak a végén győzedelmeskedni fognak minden akadályon. Ez a nemzet nem veszhet el, most is be fogja bizonyítani, hogy lélekből él és történelmi erők laknak lelkében. A magyar főváros az egykori Budát képviseli az ország életében:. Budapest ma is erős fel­legvára a nemzeti létnek, a magyar jövendő­nek. Ez az a magas szempont, mely inunkás­majd elvonulnak és a megpróbáltatások után szebb kor virrad minden népre. A magyarok csillaga azon az úton jár, me­lyen egykor a betlehemi csillag világolt. ZS1TVMY TIBOR dr. a NÉP fővárosi szervezetének elnöke: Karácsonyi álom Budapest ötéves fejlődéséről Mit érhet el fejlődésben. Budapest a következő megoldott közlekedés — megszé­pült és felszabadult Dunapart — a gyorsvaséit — az újjá­épült Óbuda — a Stadion — a kibővült földalatti. A Füg­getlen Budapest szerkesztő­sége levelet intézett Zsitvay Ti­bor őnagyméltóságához, amely­ben azt a. kérését tolmácsolta, lenne kegyes a NÉP fővárosi szervezetének elnöke és ismer­tesse a Független Budapest olvasótábora előtt azokat a lehetőségeket, melyeket ő a közvetlen következő öt esz­tendő fejlődésétől vár Buda­pest életében. Ez rövidebben így is kifejezhető: — Mi a karácsonyi álma Zsitvay Tibornak Budapest öt­évi fejlődési lehetőségeiről? A kérdés mélyebben megfogta a kegyelmes urat, semmint gondolni lehetett volna. Miközben íróasztala mellett munkatársunknak felkínálja a kényelmes bőrszék ülését — fejtegetni kezdi a kérdést.-— Valóban meglátszik, — kezdi — hogy ti újságírók az események hullámzását folyton figyelemmel kíséritek s hogy nem tudtok el­szakadni a mától. Már magában a kérdésben is benne foglaltatik az az igazi újságírói tulaj­donság, amely nem szívesen szakad el a jelen­től s a jövőt is csak azon a korláton belül figyeli, ami az emberi szem látó vonalától nem esik nagyon messze. Szóval: mindig az elő élet, a közvetlen közeli élet az anyagotok, amivel dolgozni akartok s így természetesen —; nem is akarhatjátok, hogy a képzelőtehet­ség szabad játéka bontakozzék ki a szavakon keresztül, mint inkább annak a képnek a meg­rajzolása, amit a mából le lehet vezetni. Ez he­lyes is. Hiszen olyan időket élünk, mikor talán egy Jókai is zavarba jönne, ha erről kellene megrajzolnia a jövő század regényét, mikor ma olyan gyors változásnak vagyunk a szem­tanúi, hogy sosem tudjuk, hogy miféle álla­potokra és változásokra ébredhettiuk. Az iram nagyon is gyorssá lett. sokkal gyorsabb, semmint azt valaha is hittük volna. E tekintetben egy francia író a legszerencsé­sebb emberi életnek, a Ferenc Józsefét mon­dotta, akinek életmenete még a delizsánszok korával esett össze, hogy mire őszfürtök borí­tották a nagy uralkodó gondolkozó fejét, már a repülőgépek berregése kattogott bele a schönbrunni éjszakák csendességébe. Igen, de itt egy hosszú és aránylag nyu­godt élet folyamata hozta magával a fejlődés fokozását, szinte lépésről-lépésre, míg ma olyan ennek az üteme, hogy még a sztratosz­férái repülés sem állít meg már bennünket, mert ma még a csodák is csak három óráig tartanak s nincs is talán olyan, ami három napig tudna lekötni bennünket. Ezt a kis bevezetést azért kellett előre bo- csátanom, hogy megértsük a habozást, ami el­fogja az embert, ha ma csak öt év távlatát akarja is megeleveníteni képzeletében. Az ese­mények sokkal gyorsabban torlódnak a mi időnkben, mint régebben s így bizony nehéz a jósolgatás hosszabb időre s ina már az öt év is hosszú időnek szá­mít. De ha a reális valóságot, nem engedjük ki a talpunk alól, s nem arra gondolunk, amit szeretnénk, de inkább arra, amikor lehetősé­geink adva vannak, mindjárt könnyebbnek ta­láljuk a kérdést s meghúzottnak a vonalat, ami az ötéves fejlődésnek a határa lehet. Érdekes összetalálkozás, hogy szinte meg is feleltem a kérdésre, mielőtt magát a kérdést ismertem volna. Szükségét érzem, hogy itt arra a beszédemre hivatkozzam, amit a köz­gyűlésen — a. költségvetési vita folyamán mon­dottam. Legyen szabad itt a megfelelő sorokat fel­elevenítenem. — Nagy súlyt kell helyeznünk — mondottam e beszédemben — a magánépítkezési tevékenység előmozdítására, aminek érdekében elsősorban a városfejlesztési program ama részének mielőbbi fokozatos végrehajtására gondolok, mely meg­felelő adókedvezményekkel a túlzsúfolt, egész­ségtelen városrészek lebontását, az ócska épüle­tek helyén újak felépítését, a város belterületé­nek megújhodását és a város fejlődéséhez költ­séges perifériális irányból a belterjes megoldás felé terelését teszi lehetővé. A városfejlesztés az a. terület, ahol olykor a laikus, olykor a főváros rajongói, olykor pedig rejtegetett érdekek szám­tartói a legtöbb türelmetlen ötlettel veszélyez­tetik az átfogó és tervszerű végleges meg­oldást * Már e beszédemben tiltakoztam a Tabán beépítése ellen. Turista és természetbarát vagyok, ismerem a levegő áldott hatását az emberekre. S mivel emberszerető is vagyok, kívánom embertár­saimnak is mindazt a sok jót és egészséget, felfrissülést jelentő áldást, .. amit én a termé­szetben lejtett bolyongásaimban magamnak megszerezni tudok, s amihez sok fővárosi em­ber nem tud eljutni elfoglaltsága, helyhez kö­töttsége miatt. Éppen ezért nem szabad be­öt esztendőben. A Zsitvay Tibor

Next

/
Oldalképek
Tartalom