Független Budapest, 1936 (31. évfolyam, 1-52. szám)
1936-12-16 / 50. szám
Budapest, 1936 december 16 Független Budapest 3 Kiveszik az árvaszék kezéből a gyámpénztári kölcsönök folyósítását A gyámpénztár pénzfeíeslegeit a főváros két pénzintézete útján fogják gyümölcsöztetni Nagy pénzügyi bonyodalom tartja izgalomban a városházi köröket azokkal a kölcsönökkel kapcsolatban, melyek a gyámpénztár veszteséges kölcsön- ügyei kapcsán nyilvánosságra kerültek. Mint a lapok jelentették: három ingatlankölcsön likvidálásánál pontosan 300.000 pengő árvapénz vált inmobillá, miután a folyósított kölcsöiiök, azok ki nem egyenlített kamatai, az árverésen megszerzett ingatlanok vételára, valamint az egyéb költségek folytán a gyámpénztár kereken 300.000 pengőt fektetett bele az említett három ingatlanba. Az árvaszék felhatalmazást kért a házak értékesítésére, hogy pénzét ismét mobillá tegye. Kérdés azonban, hogy ez a mobilizálás hogyan fog sikerülni, ínennyit fog visszakapni az árvaszék ebből a 300.000 pengőből a három ingatlan eladása után. A tények azt igazolják, hogy a szóbanforgó ingatlanok már a kölcsön folyósításakor túl voltak becsülve és az árvaszék jóval kisebb összeggel lesz kénytelen megelégedni az értékesítés után, mint amennyit befektetett. A pénzügyi bizottságban szokatlanul éles felszólalások hangzottak el ez üggyel kapcsolatban és az összes felszólalók pártkülönbség nélkül követelték az anyagi felelősség kivizsgálását. A polgár- mester ennek eleget is tesz, mert olyan aggályok merülnek fel, hogy e gyámpénztári kölcsönök lebonyolításánál a szabályokat nem tartották be, nem gondoskodtak, idejében az árvaszék pénzügyi érdekének megvédéséről és ez a késedelem idézte elő a mai helyzetet. Tekintettel arra, hogy a szóbanforgó kölcsönök hosszú évekkel ezelőtt kerültek folyósításra, a vizsgálat nem érintheti az árvaszék mai vezetőségét, mely a maga részéről idejében lépett közbe és igyekezett a további veszteségek megelőzésére radikális lépéseket tenni. Ezt a törekvést igazolja az a tény is, hogy az árvaszék vezetői nyílt őszinteséggel tárják az illetékes fórumok elé a helyzetet és már bejelentették, hogy még további 15 hasonló kellemetlen kimenetelű, veszteséges köl- csönügye van a gyámpénztárnak. Mégis az elrendelt vizsgálat nagy lehangoltságot keltett az árvaszéken. Az ügyet igyekeznek gyorsan befejezni: hogyha csakugyan történtek vétkes hibák és mulasztások és azokért a felelősséget kétségbevon- hatatlanul meg lehet állapítani, az illetők méltó büntetésüket elnyerjék. Ezek az események megérlelték a főváros vezetőségében azt a már régebben is emlegetett elgondolást, hogy az árvaszék kezéből kiveszi a gyámpénztári kölcsönök folyósítását. A fővárosnak van két kitűnően működő' pénzintézete; a Községi Takarékpénztár és a Kisipari Hitel- intézet, melyek a bankéletben szokásos gondos körültekintéssel bonyolítják le a kölcsönügyeket. Akár a Községi Takarékpénztár, akár a Kisipari Hitelintézet örömmel venné, ha a gyámpénztárban levő felesleges pénzkészleteket az ő közvetítésükkel gyümölcsöztetnék. Az árvaszék egy fillérrel sem jutna kevesebb jövedelemhez, azonfelül mentesülne a kölcsönök adminisztráció járnak súlyos gondjától és munkájától. Értesülésünk szerint, amint ezek a kellemetlen ügyek elintéződnek, a polgármester intézkedni fog, hogy a jövőben a gyámpénztár feleslegei a főváros pénzintézetei útján gyümölcsöztessenek. Nem kis összegekről van szó, mert az árvaszék pénzkészlete több mint 4.5 millió és ebből ezidőszerint 3.2 millió van jelzálogkölcsönökben kihelyezve. 280 BART-alkalmazott újév napján elveszti kenyerét A BART december 15-én felmondott összes alkalmazottainak január elsejére Feszült izgalom után a BART ajánlatának eluta- • sításával végződött az az egyre hevesebb és elkesere- i dettebb harc, mely e vállalat és a BSzKRt között a koncesszió meghosszabbítása körül folyt. Amióta ez a probléma felmerült, csaknem hónapról hónapra változott a helyzet, az utolsó napokban azonban egyre erőteljesebben bontakozott ki a főváros állás- potjának győzelme. Az ügy előzményei ismeretesek. A közlekedésügyi bizottságban még a kompromisszumos javaslat győzött, a pénzügyi bizottságban már egyenlő aránnyal eldöntetlen helyzet alakult ki, míg a közgyűlésen 4 szavazattal győzött a BSzKRt és bukott a BART. Január 1-én tehát a BSzKRt átveszi a BART vonalait és miután erre — kijelentésük szerint — minden tekintetben felkészültek, az új vonalak üzembehelyezése remélhetőleg semmiféle akadállyal nem fog járni. Érthető, hogy a BART-ot lesújtóan érintette a döntés, melyre számítani lehetett ugyan, de amelynek bekövetkezésében még sem hittek. Annál ke- j vésbé hitték ezt, mert csaknem minden pártban igen I súlyos érveket vonultattak fel a BART álláspontja mellett és a HÉV-re való hivatkozással óvták a BSzKRt a BART átvételétől. A pártok között nem is volt egyöntetű az elhatározás, mindenki úgy szavazott, ahogy akart, párthatározat nem kényszerített senkit arra, hogy meggyőződése ellenére szavazzon. Úgy a NEP-ben, mint a kereszténypártban megoszlottak a vélemények e kérdésben. Az egyes pártokban a vezető egyéniségek egyrésze hevesen kardoskodott a BART-koncesszió meghosz- szabbításáért, ugyanakkor más vezetők a főváros érdekeit hangoztatták és a BART ellen szónokoltak. Régen volt olyan izgalmas közgyűlési tárgyalás és határozathozatal, mint ebben az ügyben. Az utolsó pillanatig nem lehetett tudni a szavazás kimenetelét és feszült izgalommal lesték nemcsak a bizottsági tagok, hanem a főváros vezetői is a szavazatok összeszáml ál ásának eredményét. KARDOS JENÓ l%Tít rendező, Központi fűtés, vízveze- téK és csatornázási vállalata Budapest, VI., Ó ucca 31. Tel.: 1-179-05 53:49 arányban győzött a közgyűlésen a BSzKRt álláspontja a polgármester előterjesztésében. Adja Isten, hogy a BSzKRt-nak ez a győzelme ne legyen pyrrhuszi győzelem. Mert most jön még ■csak a feketeleves. A BART-vállalat december 15-én január 1-i hatállyal felmondott összes alkalmazottainak, számszerint 280 sofőrnek, kalauznak és egyéb üzemi alkalmazottnak, akik most már csak abban reménykednek, hogy a főváros veszi át őket szolgálatába. A főváros részéről meg is van a hajlandóság, hogy azokat az alkalmazottakat, akik a fővárosi autóbuszüzemnél megkívánt feltételeknek megfelelnek, a városi szolgálatba átvegyék. Kérdés, hogy hányán fogják megütni ezt a mértéket. A BART-nál jelentős számban voltak alkalmazottak is, akiket a fővárostól elbocsátottak, ezek nem számíthatnak a visszavételre. A BART 1.5 millió pengőre értékeli vagyonállományát, amit a fővárosi koncesszió megszűntével megsemmisüitnek nyilvánít. A helyzet azonban mégsem ilyen tragikus, mert a BART-nak, illetve a hozzá közelálló érdekeltségnek birtokában még sok más autóbuszvonal is van, melyeket továbbra is zavartalanul fenntarthat. így tulajdonában marad a margitszigeti, a csepel—tököli, az Óbuda—pilisvörösvári, a hűvösvölgy—nagykovácsi, a hűvösvölgy—solymári vonal. Sopron környékén is több vonala van a vállalatnak és a közeljövőben kap koncessziót a dobogókői, valamint a budapest—diósdi járatra. Kétségtelen azonban, hogy ezek közelről sem olyan jövedelmezőek, mint a fővároskörnyéki vonalak voltak. A városházán egyébként arra hivatkoznak, hogy a főváros nem tanúsított volna olyan rideg magatartást a BART-tal szemben, ha a vállalat részéről engedékenységet tapasztal. A tárgyalások menete azonban olyan volt, hogy a főváros kénytelen volt a méltányossági, szempontokat félretenni és a javára szóló szerződés minden betűjéhez ragaszkodni. MACanaUDOtiÁMJÖVEDtK Budapest új alpolgármestere A főpolgármester mondotta; — Könnyű a választás, ahol olyan kiváló erők között kell választani. Zsitvay Tibor mondotta; Ügy válasszunk, hogy az idősebbek meg ne neheztelhessenek, a fiatalabbak pedig bátorítást kaphassanak, hogy a főváros szolgálatában érdemes dolgozni, mert az elismerés nem marad el. És a választásból Schuler Dezső került ki győztesen. És mindenki helyeselt. És mindenki azt mondotta, hogy Liber Endre helyére méltó ember került. Éppen a választás napján jutok a szerencséhez, hogy íróasztala mellett néhány pillanatra elkaphatom a »t a nác s no k ura f«, a szociális politikai osztály sosem szűnő nagy sürgés-forgásában. Nehezen megy a. dolog. Itt — amint látom — nem igen rendezkedtek be nyilatkozatokra és hírlapi közleményekhez. Nincsen rá idő. Kopogtat a szegénység, a baj, aminek mindig sietős az útja és aminek megértőbb hivatala aligha van az országban valahol, mint éppen itt — a Városháza irdatlan nagy hivatalrengetegében, ahol szinte külön folyosója van, a földszint és a polgármesteri első emelet között — mintha csak a helyes és okos elrendezés hangsúlyozni kívánta volna ezt a különválást, hogy minél zavar- talanabbul jelenlkezhessék a baj is, a szegénység is a maga orvos-doktoránál a maga kórházában. És Schuler »t a n á c s n o k«. úr jól érezte magát ebben az elkülönített világban. Nem igen érdekelte más, mint a reábízott szegénység sok ügyes-baja. Az egész osztály ennek a. gondolatnak a lelkiségével van átitatva. A hölgyek, a férfiak csendben, nyugodtan dolgoznak, arcukon a megilletődés ama mosolyával, amivel kórházak jóságos, emberszerető orvosainak az arcán találkozik az ember, akit megihlet a szenvedés és a gyakran oly mostoha emberi sors, ami olyan kegyetlen, de olyan nagyon kegyetlen tud lenni néha, hogy . .. De adjuk át a szót magának a »tanácsnok úr«-nak — aki néhány óra múltán Budapest alpolgármestere lett. A »tanácsnok« úr utolsó tanácsnoki nyilatkozata, így hangzik: — Már gyermekkoromban sókat foglalkoztam a szegénység kérdésével. Valahogyan mindig kínzott a kérdés, hogy mi is lehet annak az oka, hogy az ember oly sok szenvedésre van néha kárhoztatva a földön. Ha láttam a testekről levált ruharongyokat, az éhes és beesett arcokat, elszorult a szívem és mindig azt hány tor gattam magamban, vájjon csakugyan rászolgált-e ez a szerencsétlen ember a maga nagy nyomorúságéira és szenvedésére, avagy ártatlan áldozata, csupán a maga életének1?... Ezt az érzésemet csak növelte, kiszélesítette az a pálya, amely évekkel előbb a. szociálpolitikai osztály élére állított, ahol csak úgy ennek a nagy kérdésnek szentelhettem magam, akár egy nagy közkórház főorvosa a betegeinek. A falakon is képek és táblázatok. Egyikén »■<? m b er v é dele m« felírással az a munka, amit a főváros gondossága a született csecsemőtől kezdve egészen az öreg, munkaképtelenné vált öregemberig kifejt, hogy az elesettnek segítségére lehessen. Áldott, jótékony munka ez, aminek gyakorlásába nem is lehet elfáradni sem kimerülni, hiszen, mikor a teste elfáradna, az embernek, tartja a szíve, a lelke. Nem, is lehet ezt a műnkéit ellátni szív és lélek nélkül. Ezzel, megmondta,m azt is, hogy el sem. lehet szakadni tőle, még ha, más helyre is állítanál az embert a sorsa. Hiszen Liber Endre sem tudott elszakadni tőle soha, és az alpolgármesteri állásában is a szociálpolitika egyik legméltóbb képviselője tudott maradni. S ha úgy kerülne, hogy én innen elkerülnék, akkor sem hagynám a szegény-ügyet. . . a, szegényeimet. . . És este óriási többséggel megválasztották, alpolgármesternek. Budapest szegényei! Most már aztán majd, két gazdátok lesz... éj az egyik — utóda a másik. (Zséjé.) ,
