Független Budapest, 1936 (31. évfolyam, 1-52. szám)
1936-02-05 / 5. szám
Budapest, 1936 február 5. Független Budapest 3 LUK Ties ÖDÖN dr.: Meg keli ismertetni a várospolitikát és üzemi politikát a nagyközönséggel M Nemzeti Egysén fővárosi szervezete megteremti a közvetlen kapcsolatot a }ó várospolitika és a közönség közt Lukács Ödön miniszteri tanácsos, a Városok Szövetsége vezetőiének nyilatkozata a független Budapest részére Zsitvay Tibor éppen a Független Budapest hasábjain fejtette ki, hogy milyen nagy jelentősége van annak, ha egyes várospolitikai kérdésekben a szakemberek véleményét is meghallgatják. Már a költségvetési vita előtt sorozatos előadásokat tartott a Nemzeti Egység Pártjának fővárosi szervezete, mégpedig éppen az elnök kezdeményezésére. Ennek kettős haszna azonnal nyilvánvalóvá is vált. Míg egyfelől a törvényhatósági bizottság tagjait hozzászoktatta a komoly, nehéz városiigyi kérdések bonyolult mechanizmusának tanulmányozásához, addig a különböző tudósok és szakférfiak figyelmét is odakötötte a városi élet időszerű kérdéseihez, szinte erkölcsi kötelességükké téve, hogy ezekkel a kérdésekkel ők maguk is foglalkozzanak s ezen az úton tudásukat, tapasztalatukat a főváros javára kamatoztassák. Hogy milyen nagy haszna származik ebből a köziiletnek, azt talán bizonyítani sem kell, hiszen olyan új energiákat állít a köz szolgálatába, amelyek eddig — hogy úgy mondjuk — parlagon hevertek. Hogy ezzel a módszerrel szakítani kellett, azt nemcsak Trianon magyarázza, de az a lüktető fejlődés is, amely Budapest életében ma jelentkezik s amely egyképpen jelzi ennek a városnak nagy, szinte kimeríthetetlen belső erejét, mint lehetőségeinek korlátlanságát. Zsitvay Tibor iskolája Hogy a szakemberek és tudósok meglátásai csak előmozdítják ezt a fejlődést, az természetes. Nagy szerencse, hogy Zsitvay Tibor helyes és okos felfogása szakított azzal a copfos előítélettel, amely j eleve halálra ítélt minden gondolatot, ami nem egy | "párt talajából sarjadt, helyet s teret biztosítva minden jó gondolatnak, ami csak a város fejlődési vonalába állítható. Az eredmény máris mutatkozik. Divatba jött a várospolitika s főként az •- üzempolitika, amellyel eddig az érdekelt ügyosztályokon kívül alig törődött valaki. Meg kell ismertetni a várospolitikát és az üzempolitikát a nagyközönséggel. Ez talán — különösen kezdetben! — egy kissé merész gondolatnak látszik. Főként unalmasnak és szürkének. Hiszen számokról van itt szó, amik pedig köztudomás szerint a világ legunalmasabb dolgai. És mégis. Nem szabad visszarettenni a kezdeti nehézségektől. Divatba kell hozni az üzempolitikát. A párt életében már sikerült Zsitvay Tibornak az üzempolitika kérdéseit az egyetemes érdeklődés tengelyébe állítani. De aki á-t mond, az mondjon b-t is. És ő ki akarja mondani ezt a b-t is, amelytől pedig olyan sokan vissza szoktak riadni. Mégpedig úgy, hogy ez a közönség észre se vegye, hogy amikor látszat szerint szórakozásra hívják, voltaképpen tanítani, oktatni akarják. 71 várospolitika irányelvei Hogy milyen ügyes taktikával választotta meg Zsitvay Tibor ehhez a kétségtelenül nemes célhoz az eszközöket arról mingyárt alkalmunk lesz meggyőződni, mihelyt kezünkbe kerül a Lipótvárosi Társaskör meghívója, amely február G-ára hívja össze tagjait, hogy meghallgassák dr. Lukács Ödön miniszteri tanácsos előadását a várospolitika’ irányelveiről. Szabadelőadás persze, — mégpedig hölgyek és urak részvételével. Ez egyszerűnek látszó eset mingyárt jelentőséget kap, ha tudjuk, hogy az előkelő társaskör életét Zsitvay Tibor irányítja, akinek személyes kívánsága volt annak az előadásnak a beiktatása, hogy a következő alkalommal Herczeg Ferenc szépirodalmi felolvasása következzék. Itt tehát pazarul érvényesül a Yoltaire-féle elmélet arról a bizonyos módszerről, amely csak az adagolás ügyességétől teszi függővé, hogy a közönségnek — amely Gustav Le Bon megállapítása szerint született ellenszenvvel viseltetik minden nehezebb kérdés iránt —• a legnehezebb dolgokat is beadhassuk, sőt, hogy azt vele meg is kedveltessük. És éppen ebben nyilatkozik meg Zsitvay Tibor ügyes politikai tehetsége, mikor a nehéz témát éppen Lukács Ödönnek adja, ,aki kedves megjelenésével, társaságbeli nagy rutinjával és egy született »Causeur« könnyedségével tudja tolmácsolni azt a kérdést is, aminek nagyobb és hivatottabb szakembere alig van ma nála az országban, hiszen egy egész közéleti pályát futott meg a kérdés tanulmányozásában is, szolgálatában is. íme! Az öntudatos és célirányos politika még a lehetetlent is el tudja érni s valóvá tudja tenni azt, amit eddig lehetetlennek tartott mindenki, megvalósítván a mi Gregusunk megállapítását, amely szerint: a tehetség nem ismeri a lehetetlenség fogalmát, mert hisz ez meg is szűnik azonnal, mihelyt a »hogyan«-t megtalálják hozzá. Zsitvay Tibor megtalálta a »hogyan«-t, mikor olyan emberre bízta a várospolitika ismertetését a Goid Bádog- és xo____________ _ ______________máncárugyár. Sr abadalmazott horganyzott tetőcsatornák villamos- hegg’sztéssel Budapest, Vili, Örömvölgy u. 10 B. Telefon : 37-2-96 Silmann Béla épület-üveges és képkeretező Budapest, IX, Ráday u. 11, Telefoni 81-5-80 I Ferenczy Károly Autókarosszéria, kocsigyártó- és lópat- koló műhely, autogénheggesztés | Budapest, VII, Aréna út 46. Telefon: 39-1-02 I n közönség előtt, aki nemcsak a kérdés minden atomját ismeri, de egyben a tolmácsolás, a közvetítés nehéz, sőt merjük mondani — a legnehezebb részét is. — Éppen most hallom, —- mondja megszokott kedvességével és közvetlenségével Lukács Ödön. — hogy hölgyek is lesznek az előadáson. Ez kezdetben egy kissé aggasztott, mert azt gondoltam, hogy ez a tárgykör nem igen érdekelheti a hölgytársadalmai. De aztán rájöttem, hogy tálán elfogultak és igazságtalanok vagyunk velük szemben. Nem lehet általánosítani s azt mondani, hogy a hölgyek érdeklődése csak a ruha és kalap zónájáig ér. Elfogültság. Igaz? — Annál kevésbé, >— felelem — mert hiszen a női ösztön, amely sokkalta élesebb a férfiakénál, azonnal megérteti a hölgyekkel, hogy a várospolitika nem csupán a férfiak ügye, hanem nagyrészben ci nőké is, hiszen a jó várospolitikában csakúgy benne van a szebb és drágább kalap és bunda is, mint ahogy a rossz várospolitika mindezt kilátástalanná teheti. Közüzem és magánvállalkozás Mosolyogva bólintja az igent és azt mondja: — Kétségtelenül nagy érdeme van Zsitvay Tibornak abban, hogy az üzempolitika kérdései iránt a közfigyelmet felébresztette. Olyan kérdés ez, amely minden egyes polgárt érdekel. Hiszen mindenkinek többé-kevésbé a bőréhez ér és eleddig mégis a lehető legkevesebben érdeklődtek iránta. Csak kevés ember szakít magának időt, hogy mélyebben foglalkozzék a száraznak látszó iizempolitikai kérdésekkel. Sőt magúval az üzemi kérdéssel is. Ha megszavaztatnák a kérdés közül az embereket, még a képzettebbek is zavarba jönnének s nem tudnának mással felelni, mint a sokszor ismételt, szinte már elcsépelt szólammal, hogy: le az üzemekkel! De ha megkérdeznek tőle, hogy miért olyan ellensége az üzemeknek, nem tudna mást mondani, mint amit hallani szokott, nevezetesen, hogy az üzemek kárt csinálnak a. magánvállalkozásnak s így kártékonyak és feleslegesek. 7t közüzem közéráeket szolgál — És méltóságod, mint a várospolitika leghiva- tottabb szakembere, milyen véleménnyel van az üzemekről? Ellenük van-e, vagy mellettük? —• Erre nem felelhetek mást, — mondja — mint hogy ellenük is, mellettük is. Aszerint, hogy az üzemek rhegfelelnek-e rendelteiéSzékrekedés esetén egy-egy ivópohár „MIRA” keserűvíz ivását rendelik az orvosok síiknek, vagy sem. Mert hogy ítéletet formálhassunk, mégpedig helyes ítéletet, tudnunk kell, hogy az üzemeknek kettős céljuk van. Az első a közhatósági feladatok ellátása, amihez a vízellátás, a közlekedés, a világítás kérdése tartozik elsősorban. A másik hivatása: az árszabályozás. Véleményem szerint azért nem lehet éppen az üzemek működési területét eleve meghatározni, mert minden területen hivatást tölthetnek be, ha ott lépnek fel, ahol a tőke vissza akar élni a maga helyzetével s olyan árpolitikát folytat, ami közérdekellenes. — Ilyen esetekben ott is fel kell lépnie az üzemnek, ahol nem közhatósági feladatok ellátását kell vállalnia. Ebből pedig az is következik, hogy a közüzem sosem lehet a magánvállalkozás konkurrenciája. De igenis lehet, sőt kell is hogy legyen árszabályozó tényezője a gazdasági élet sokszor túlkapzsi és túl- mohó versenyében. Így mindig közérdeket szolgál s a nagy fogyasztóréteg érdekét védi. Hogy mégis sokat beszélnek ellene, az vagy a helytelen vezetés, vagy az üzem létcéljának félreértése. De méginkább ama érdekelt körök mesterkedésére és taktikájára vezethető vissza, amelyeknek a közüzem a tyúkszemére hágott és amelyek így — érthetően — felszisszennek. Hiszen most már árpolitikájuk szabad terére tilalmi póznát állít a közüzem tisztességes árpolitikája. Remélem, hogy ezzel a felfogással ítélve a közüzemek működését, csak a közönség érdekét képviseljük s nem vagyunk elfogultak egy irányban sem. Hiszen ab ovo elítéltem és elítélem az olyan üzemet, amely a közüzem egyik feladatát sem oldja meg, tehát sem közhatósági feladatot nem lát el, sem áralakító hatást nem gyakorol, így tehát egyetlen célja a nyereség lehet. Ez méltatlan és szerintem jogosulatlan is, hiszen közületeknek sosem lehet a céljuk, hogy látszólagos nyereségek reményében megnehezítsék vagy esetleg végleg meghiúsítsák a polgárság életlehetőségeit. »Látszólagos« hasznot mondottam, mégpedig célzatosan. Mert ilyen esetben tényleg az történik, hogy ami a réven bejön, az elúszik a vámon. Mert minden érdeknél fontosabb érdek a dolgozó polgárság élet- és munkalehetőségének a biztosítása. És a jó város- és üzempolitikai vezetés éppen ezt szolgálja a legelsősorban s a polgárság érdekét tartja mindenek felett való kérdésnek. Ti tisztviselők továbbképzéséről - legközelebb Még- egy kérdést akarnék felvetni. Mégpedig azt akarnám tudni, mi a véleménye az új belügyminiszteri rendeletről, mely a köztisztviselők továbbképzésére tanfolyamokat rendez. — Hosszú kérdés ez — mondja. — Erről érdemes volna bővebben beszélni, de nincs már időnk reá. Örömmel csípem fülön az alkalmat egy új beszélgetés lehetőségéhez, amit Lukács Ödön készségesen meg is ígér, nemcsak az én, de a Független Budapest olvasóinak is osztatlan örömére. Tehát — legközelebb! Zsirkay János. Sctiiifz Testvéren, ? Tel.: 5 O-0-92 P.-bronz „Optant“ könnyűfém-dugattyú fehér-csapágyfém GYÁRTMÁNYAI K IVÁLÓAK "p I >01, akács-UVEG Karteien kívül. Takács Imre Táblaüveg Szaküzlet, Budapest, II., Zsigmonri u 24. Tol : 60fí-00 SÜRGÖNYCÍM : ÜVEG CENTRUM u Február 6-án és 9-én délután y23 órakor | getőversenyek
