Független Budapest, 1936 (31. évfolyam, 1-52. szám)
1936-12-02 / 48. szám
48. szám HARMINCEGYEDIK évfolyam 1936 december 2 VÁROSPOLITIKAI, POLITIKAI ÉS KÖZGAZDASÁGI LAP Megjelenik minden szerdán Előfizetési ára a Nagy Budapest melléklettel együtt: egész évre P 24.—, fél évre P 12.— Egyes szám ára 50 fillér. Kapható minden IBUSz pavillonban FELELŐS SZERKESZTŐ B. VIRÁGH GÉZA Szerkesztőség és kiadóhivatal: BUDAPEST, V., BÁTHORY UCCA 3 Telefon: 1-199-80 Postatakarékpénztári csekkszámla: 45476 A NEMZETI EGYSÉG PÁRTJA SZÉKESFŐVÁROSI SZERVEZETÉNEK HIVATALOS LAPJA Sipőcz Jenő főpolgármester az olasz barátság hatásáról nyilatkozik a Független Budapestnek ,,Mzon a megbecsülésen keresztül, melyben Hóméiban s az égési olasz földön a mi kormányzónk részesült, most még jobban tudjuk ériékelni azt a kiváltságos élztet, amely a maga lelki adottságának erejével vissza tudta adni a magyart önmagának és célt tudott adni a céltalanságnak, mikor a Hangos frázis kazafiság Helyett példát adott a cselekvő, az alkotó magyarságra,f Zsitvay Tibor munkássága A régi jó világ emlékeképpen él onég a tudatunkban Hieronyani miniszternek a mondása, amiben derű is van, gúny is van, de 'főként igazság van, ami azután mindmáig- fent is tartotta azt az emlékezésben. —• Könnyű volt a rómaiaknak — mondta a kereskedelmi miniszter —• cukik tíz táblára felírhatták összes törvényeiket. Milyen zavarba kellene jönniük, ha most beletekinthetnének a jogi élet szövevényes hálózatába, amiben a legkitűnőbb jogászok is csak úgy tudnak eligazodni, ka előbb minden paragrafuson jól kiverekszik magukat. De akkor jönnének csak igazán zavarba, ha kereskedelmi és ipari életünk ágazatait megismernék s ha az egyes osztályokban ismernék az ügyvitelt, látva és tapasztalva, hogy a legkisebb ipari kérdésnek hány éle és oldala van, s hogy egyetlen aktának az elintézése sokszor két- liárom minisztérium hatáskörét iis érinti. Hogy minden kérdés ma kétszeresen bonyolultabb, mint ezelőtt csak néhány évtizeddel is volt, azt eléggé magyarázza az életkörülmények teljes változása. A legkisebb kérdés is olyanná vált, mint a báli legyező, ami a legkisebb női kacsóban is elfér, mikor összerakják, hogy mikor kinyitják, tolierdeje mögött elrejtőzhessek a bájos női arcocska. Hogy konkrét esetet mondjunk: Zsitvay Tibor, a NÉP fővárosi szervezetének vezére — pártja szokásos téli tanfolyamának anyagául az idén a köz- szállítások kérdését tűzte ki. Nem is kell talán külön kiemelnünk, hogy a tárgykör szűknek s bizonyos mértékben érdektelennek tetszett, legalább is a beavatatlanok megítélésében, el nem fojthatta a kérdést' •— hogyan lehet kérdés és vitatárgy a közszállítás s mi lelhet ott olyasvalami, amit még- tisztázatlanul és vitaanyagul hagyhatott a gyakorlat. Egy jogtudósunk, mikor azt vitatták előtte, hogy valójában mi az igazi jogi nevelésnek) az előnye, azt felelte rá: olyan szempontok megfigyelése és észrevétele, ami más képzettségű ember figyelmét mindig elkerüli. Zsitvay Tibor már az üzempolitikai bizottság megalakításánál indítványa megtevésével igazolta * gyakorlati szempontok iránti nagy érzékét. De mikor a közszállítások kérdését napirendre tűzte a pártjában — újabb meglepő igazolást tett a maga meglátásának eredetisége és hasznossága mellett — s amikor ezt a kérdést a Városháza tanácskozótermeibe is átplántáltatta, csák azt igazolta be vele, hogy nem a papirosnak dolgozik, hanem a húsnak- vérnek s nem az elméletnek, hanem az életnek. A tudós szeme a világalkotás csodáját látja meg ott is, ahol mások semmit sem látnak, mondja lord Bacon. iS ezt ez alkalomra átformálva úgy szövegezhet- jük meg, hogy Zsitvay Tibor szeme a közszállítások szürke sablonnak tetsző anyagában meglátja azt a szinte határtalanul gazdag anyagot, ami az első csütörtöki vitaesten a szakemberek fejtegetéseiben, élükön a tudós Hoor-Tempis [Móriccal és Farkas Kálmán nyug. államtitkárral, s az olyan gyakorlati emberek tapasztalataival, mint amilyen Papp Antalé is — felszínre tárult. Kezdetben közönyös, de későbben mind jobban felmelegedő hallgatóság soraiból szinte a csodálat hangjai törtek elő, látva és tapasztalva, milyen színessé, elevenné vonzóvá és érdekessé tud válni az anyag, hm nem kontár kezek babrálnak rajta,, hanem a kérdés igazi hivatott mesterei, elméleti és gyakorlati tudósai. Az iparosság — főként a kisipar — nem is sejti, hogy mennyit vétkezik a maga érdeke ellen, mikor nem szentel figyelmet annak a munkának, amit nagyrészt az ő érdekében indított meg ezúttal Zsitvay Tibor, mikor a Iközszállítások kérdésének kitűzésével olyan kérdést tűzött napirendre, mellyel eddig igen kevesen foglalkoztak s most minden, vonatkozásban elméleti és gyakorlati szakemberek boncolgatnak a hallgatók előtt, hogy annak minden részletét. megismerjék s a maguk javára fordíthassák. Zsitvay Tibornak ez az elgondolása annál értékesebb, mert célja nem a, nagydob és a népszerűség hajhászása, hanem az a csendes és alapos munka, ami csak egy fonásból sarjadhat: a dolgozó társadalom igaz megbecsüléséből és az ipar őszinte szerel el éltől. — Még vau néhány szabad perc, ami a fogadások és a belügyi minisztériumban lefolytatandó tárgyalás közé esik s ezt a néhány percet —mondja Horony-Páilffy Aurél főjegyző, az egyéniségéhez illő kedvességgel — szívesen juttatja Öméltósága a Független Budapest-nek. Megköszönöm, de már nyílik is az ajtó. És Sipőcz Jenő főpolgármester kínál hellyel is, cigarettával is olyan kedvesen, olyan melegen, hogy úgy érzem,mintha nem egy előkelő hivatalban lennék, hanem egy magyar kúria vendéglátó gazdájával állanék szemben, akinek mindig kedves a vendég, aki előtt nemcsak a kamarája nyitott, hanem egyben a szíve is, a lelke is. Mikor kifejezést adok a jó, egészséges frissességnek, ami egész megjelenéséből sugárzik, jelezve, hogy a hosszú betegség nyomai teljesen eltűntek; Öméltósága min- j gyárt meg is adja ennek a magyarázatát. I 71 római napok hatása i —• A tett — mondja — szoros összefüggésben van a lélekkel. Az a kifejezés, Ihogy a szem a lélek tükre, ez a maga rövidségében is meghatározza azt az elválaszthatatlan kapcsot, ami a két rész között fennáll. S ha szabad szubjektív dolgot említenem, hát most igen: kijelenthetem, hogy nagyon is boldognak és megelégedettnek érzem magam. A római napok minden egyesi mozzanata, a kormányzó úr őfőméltósága fogadtatása úgy ihatott a telkemre, mint valami csodálatos gyógyfürdő. Alig vártam a közvetítést. S ha hivatali elfoglaltságom megakadályozott, beértem a viaszt elvétellel is, mert semmiképpen nem akartam lemondani az élményről, amit ez nekem szerzett. — Élményt mondóik. Es az »élmény« kifejezéssel itt nem élek túlzással, mert valóban az volt. Azt liiszem, minden magyar ember számára is az, de kétszeresen számomra, akinek a gondviselés akaratából olyan helyre kellett ál- lanom a nemzeti hadsereg bevonulása után, ahonnan sokkal jobban láthattam a, mélypontot, ahova a forradalmak országunkat jut látták. Míg a termini pályaudvar harsonásai a magyar nemzeti imádság hangjait juttatták szét a világ minden tája felé — dolgozószobám magányában elmélyedhettem és megmérhettem azt az utat is, azt az emelkedést, amelyet az elmúlt tizenhét év alatt az ország s ennek fővárosa Budapest a felemelkedés útján megtett. És amikor visszagondolok arra a. sivár és kietlen időre, mikor az újjáépítő munkához hoz- záikezdtünk, amikor minden a leromlásunk, a nyomorúságunk, s az elesettségimk mellett beszélt s amikor olyan elhagyatott, olyan magányos volt a. mi kis országunk, akár csak a biblia i\Tóé-bárkája, amit a szennyes áradat hullámai nyaldostak ikörös-körül s^ amikor hiába vártuk a jobb jövőt hirdető békegalambot az olajág lelikierőt adó jelképével — mondom, ha ezt az időt összemérem a mával, amikor a, világsajtó, kezdve a lognagyobbiktól al legkisebbig, mind a■ magyar kérdéssel foglalkozik, akár pro, akár kontra, de foglalkozik, mert ez a fő — úgy érzem, az életem nem volt hiábavaló s nem volt eredménytelen. Örömkönnyek S ezekben a pillanatokban, amikor a diadalmas olasz hadiflotta, árbocaira az olasz barátság felröppentette a háromszínű magyar zászlót, valami belső érzésem könnybe fürdette a szememet. Az öröm könnye volt ez, amelynek áldásos balzsama mintha mennyei kárpótlás volna■ a hosszú, hosszú évek fájdalmas tépelő- déseiért, vívódó bizonytalanságaiért, álmatlan éjszakáiért a magyar a sors felett, amikor oly borzalmasan meredtek ránk a holnap ikérdései, s amikre a kishitűség pillanatai oly gyakran károgtatták a Poe Edgár hollójának halálos ismétlését: — Sohasem. Jogosan remélhetjük a jobb magyar jövendőt — Mindez a római napok hatása alatt elmúlt, szinte igazolva az isteni jóság végtelenségét, ami még a fájdalmat, a sebet, a szenvedést is egyetlen pillanat alatt a boldogság érzésévé ás forrásává tudja változtatni Mondhatom: hogy e pillanatokban jobban tudtam örülni az életnek és' szinte boldoggá tett a tudat, hogy a magyar életet élhetem s megéltem azt az időt, amikor jogosan remélhetjük a jobb magyar jövendőt. — S amikor Mussolini kezetfogott a mi kormányzó urunkkal — egyszerre mintha még jobban megértettem volna azt a jelentőséget, amit őfőméltósága áldásos élete jelent országunknak. Aki össze tudta fogni a széttagolt magyar társadalmai. Aki el tudta h,eregetni a, lelkűnkből a kétségbeesés gondolatát & azt a sötét érzést, hogy a magyar élet meddő s aminek nincsen célja, nincsen rendeltetése. Azon ■ a megbecsülésen keresztül, amelyben Rémiában s az egész olasz földön részesült a mi kormányzónk, most még jobban tudjuk értékelni ezt a kiváltságos életet, amely a. maga. lelki adottságával vis'sza tudta adni a magyart önmagának, és célt tudott adni a céltalanságnak, Mikor a hazug és frázis-hazafiság helyett önI maga adott példát a cselekvő, az építő, az al- I kötő magyarsághoz. Elhallgat. Ügy érzem, mintha ezek a szavak a májusi eső éltető és áldásod harmatát hintenék az én lelkem re is, amit oly felséges kötelességnek érzék a nyomadalbetűk közvetítésével átadni a Független Budapest minden olvasójának. Ügy érzem, mintha a mindennapi élet kis kérdései csak ünneprontásként hathatnának éhben a pillanatban, amikor egy páráikul, királyi fogadtatás minden képzeletet felülmúló varázsa, a maga némaságában is beszedés kijelentésében hirdeti, hogy új fejezet kezdődik a Buna, völgyében. Ki tudnia, ezt jobban értékelni, mint maga a főváros főpolgármestere'? Búcsúzásra készülök, de Öméltósága még visszaSipöcz Jenő
