Független Budapest, 1936 (31. évfolyam, 1-52. szám)
1936-02-05 / 5. szám
HARMINCEGYEDIK évfolyam 1936 február 5 5. szám VÁROSPOLITIKÁI, POLITIKAI ÉS Megjelenik minden szerdán Előfizetési ára a Nagy Budapest melléklettel együtt: egész évre P 24.—, fél évre P 12.— Egyes szám ára 50 fillér. Kapható minden IBUSz pavillonban FELELŐS SZERKESZTŐ B.VIRÁGH GÉZA Szerkesztőség és kiadóhivatal: BUDAPEST, V., BÁTHORY UCCA 3 Telefon: 19-9-80 Postatakarékpénztári csekkszámla: 45476 A NEMZETI EGYSÉG PÁRTJA SZÉKESFŐVÁROSI SZERVEZETÉNEK HIVATALOS LAPJA A NÉP „válsága'7 írta: TERBÓCZ IMRE orsz. képviselő Az utóbbi hetekben politikai eszmecserék során, de a sajtó egy részében is ismételten felbukkan a bír: válságban a NÉP! Ha csupán arról volna szó, hogy meg- cálfoljam ezt a hírt, amely magán viseli a »der Wunsch ist der Vater des Gedankens« bélyegét, úgy könnyű volna a helyzetem, mert egészen lapi- darisan megállapíthatnám, hogy ez a hír »elejétől végig szemenszedett koholmány.« De — úgylátszik — nem erről van csupán szó. A látszat az, mintha, — hogy egy manapság divatos kifejezéssel éljek — megszervezett fúrás folynék a városházi Nemzeti Egység ellen, amely a maga fiatalos hevületével, a maga friss erejével és rugalmasságával sok mindent keresztülvisz és még többet megakadályoz, aszerint, amint azt jónak vagy rossznak ítéli meg a polgárság egyetemes érdekei nézőpontjából. Megnyugtathatom a közvéleményt: a fúrás nem fog sikerülni. A mi pártunk egységét, fegyelmezettségét, harcikedvét megtörni nem lehet. A Nemzeti Egység Pártjának fővárosi szervezete arra vállalkozott, hogy a budapesti Vá- rosházán is elfoglalja azt a helyet, amely az ország legnagyobb politikai vártját a törvényhatóságokban is megilleti. Az a hivatása, hogy azt a programot, amelyet a választások során hirdetett és amelyhez változatlanul ragaszkodik, Budapest életében is megvalósítsa. Lehetséges, sőt valószínű, hogy ez egyeseknek nem egészen kellemes. De erről mi nem tehetünk. Mi itt vagyunk és itt maradunk! És teljesítjük kötelességünket tekintet nélkül arra, hogy ez kedvére van-e ellenfeleinknek, vagy sem! Ezek a válsághírek különben azóta keltek szárnyra és azóta mérgezik a levegőt, amióta a párt egyik kitűnő tagja a székesfőváros egyik intézményénél vezető pozícióba jutott. Semmi okát nem látom annak, hogy ennek a mesterségesen felfújt kérdésnek ne nézzek a szemébe és el ne mondjam róla való vélekedésemet. Teszem ezt annál inkább, mert az a meggyőződésem, hogy ezzel egyszersmindenkorra elintéződik az »ügy.« Azokhoz, akik ezt az egyszerű alkalmaztatási ügyet a politika síkjára vetí- , tették és belőle politikai tőkét akartak ellenünk kovácsolni, volna egy tiszteletteljes kérdésem. Mit tettek volna ők abban az esetben, ha a kérdéses állás akkor ürül meg, amikor véletlenül ők vannak hatalmon? Talán a mi jelöltünket ültették volna erre a munkahelyre? Nem valószínű. Bizonyára kerestek és találtak volna a maguk sorában olyan embert, aki az állás betöltésére tudásánál, társadalmi állásánál, megbízhatóságánál és képzettségénél fogva alkalmas. Es egészen biztos, hogy náluk sem játszott volna szerepet az, hogy az illető: bizottsági tag. Lemondatták volna, s ha véletlenül nyugdíjas lett volna, lemondott volna a nyugdijáról is. Ez történi most is. Elvégre ilyen pozíció betöltésénél mégis csak az a fontos, hogy az arra kiszemelt egyéniség alkalmas-e az állás ellátására. Ezt pedig Pőzel Istvánról, akiről szó volt, minden elfogulatlan és csak a dolog lényegére tekintő ember, nyugodt lélekkel megállapíthatja. A Nemzeti Egység Pártját senki sem vádolhatja meg, hogy a polgárságtól nyert hatalmát a maga önző céljaira használja fel. Eddigi városházi munkájával legalább arra tarthat igényt, hogy működését tárgyilagosan ítéljék meg ellenfelei és azok, akik bomlására egészen reménytelenül spekulálnak. Nekünk a hatalom nem a hatalomért kell és semmi olyant nem tettünk, ami bárkit is feljogosítana arra, hogy működésünkre a részrehajlás, vagy az egyéni érdeknek a közérdek fölé való helyezése vádját emelhesse. Igyekeztünk és igyekszünk az összesség érdekét szolgálni és ebiben bennünket nem akadályoz, hanem elősegít az, hogy a Városházán a hatalom részeseivé váltunk. A Nemzeti Egység Pártja a budapesti városházán is megvetette a lábát és pozícióját fel nem adja. Hiába zúgnak és harsannak a harsonák. Az a fal, amely a mi munkahelyünket védi, nem fog őszszeomlani. Ilyesmi csak egyszer történt meg. De Budapest nem Jerikó. És nekem különben a jerlikói esettel kapcsolatiban is súlyos kétségeim vannak... 71 TMRIFMREFORMOKM T az iparral és kereskedelemmel egyetértésken oldja Szendy Kán oly polgármester* állandósítja a közvetlen kapcsolatot a főváros és az ipari és kereskedelmi érdekeltségek között — Minden 6-5 hétben összeül az ipari értekezlet Szendy polgármestei* nyilatkozata a független Budapest számára Az elmúlt héten foglalkozott a minisztertanács az ipartörvény novellájával és most már bizonyos, hogy az ipartörvény módosítása rövidesen a parlament elé kerül. Az új ipartörvény rendelkezései elé, amelyek még’ nem ismeretesek, az ipari és kereskedelmi körök feszült érdeklődéssel tekintenek. Az évtizedes válság után az ipar és kereskedelem hízik abban, hogy az új ipartörvény sok bajon segít és számos nehézséget tüntet el. Erre pedig nagyon rászorult a főváros vergődő kereskedelme és ipara. Egyre nagyobb terhek sújtják a gazdasági élet legtöbb teherviselőjét; az ipart és kereskedelmet. Ismeretes az a sok panasz és az a sok keserűség, ’amely a fővárost ostromolja minden felől. Budapest vezetősége mindenkor megértést tanúsított az ipar és kereskedelem bajai iránt. Szinte azt mondhatnék, hogy a főváros mentette meg Budapest iparát és kereskedelmét. Azok a közmunkáik, amelyeket a főváros óriási áldozatok árán valósított meg, válságos életmentő injekciók voltak. Ezt a tevékenységét a törvényhatóság a mai időkben még fokozottabban teljesíti, mert, ha enyhült is némileg az általános gazdasági helyzet és el is indultunk már a mélypontról a fölfelé vezető úton, a közönség vásárló- és fogyasztóképessége még mindig nem elegendő arra, hogy önerejéből elláithassa munkáival Budapest ipari és kereskedő lakosságát és biztosítsa annak megmaradását. A kereskedelem és ipar nagy kérdéseiről beszélgettünk Szendy Kdnoíy poígánmestennef, aki a következőkben nyilatkozott az ezekkel kapcsolatos aktuális vonatkozásokról: — A múlt év folyamán — mondta a polgár- mester — volt már egy-két ipari értekezlet, a városházán, amelyeket azért hívattam össze, hogy egyrészt meghalljam az ipar és kereskedelem panaszait, másrészt pedig hogy tájékozódjam azokról a feladatokról, amelyek a fővárosra várnak az iparral és kereskedelemmel kapcsolatban. Ezek az ipari értekezletek beváltak. Most folytatni fogjuk azokat. Februárban lesz idén az első ilyen értekezlet, amelyre meghívtuk az összes ipari és kereskedelmi érdekeltségeket, a Kamarát, a GyOSz-t és az összes egyéb érdekeltségek képviselőit. — Az értekezleten az érdekeltségek tájékoztatni fogják a fővárost minden sérelmükről és kívánságukról, ami. azért fontos, mert most, amikor a szanálással kapcsolatban sorra kerülnek a tarifális reformok, ismernünk kell azokat az érdekeket is, amelyek ipart esi kereskedelmet fűtik a reformok elbírálásánál. Másrészt a főváros szakértői, azok az ügyosztályok, amelyeknek feladata a kereskedelem és ipar érdekeinek szolgálata, tájékoztatják az érdekelteket a főváros szándékairól és elgondolásairól. Az értekezleten természetszerűleg ott lesznek az ügyosztályok vezetői, Morvay, Ba- barczy, Kovácsházy és a többi olyan tanácsnok, akiknek működése szoros kapcsolatban van azokkal a kereskedelmi és ipari feladatokkal, amelyeket a fővárosnak meg kell oldania a szanálással kapcsolatban. Vannak kérdések, amelyek körül mi csak taipogatódzunk, — hogy egy-két példát említsek — így az üzletek és a f i rakatok világításával kapcsolatos kérdések, az üzletátalakítási és a portálépítési adókedvezmények, illetve ezen kedvezményeknek a visszaállítása: csupa olyan kérdés, amelyeket nem lehet elintézni anélkül, hogy meg ne hallgatnék azokat, akiket közvetlenül érint ezeknek az útban lévő reformoknak az életbeléptetése. Ezután Szendy polgármester áttért a közüzemeknek a kereskedelemmel és iparral való kapcsolataira, illetve azokra az állítólagos ellentétekre, amelyek egyes közüzemek és az ipar és kereskedelem között állnak fenn. Ezekről a következőket mondta a polgármester a Független Budapest munkatársának: —■ Sokat emlegették a múltban és most is l gyakran halljuk, hogy a főváros egyes közüzemei illegális versenyt támasztanak a kereskedelemnek és iparnak. Én ezt tagadom. A fővárosnak ez nem lehet célja. Ha kiegyenlítő és mérséklő tevékenységet folytatunk a polgárság megélhetési nívójának fenntartására és a megélhetés könnyebbítésére: az még nem jelent versenyt, csupán azt, hogy szabályozni kívánjuk az árakat, ha kell, akár hatósági közbelépéssel is. Itt elsősorban az élelmiszerüzemre gondolok, amelyet a múltban is sokszor támadtak, kifogásolva, hogy olyan üzletágra is kiterjeszti a maga működési körét, amelyeknek ellátása nem lehet hatósági feladat. Éppen a mai általános drágulási tendencia bizonyítja, hogy a Községi Élelmiszerüzeni ármérséklő tevékenységére igenis szükség van. Különböző akciókkal sikerült éppen ,a legutóbbi időkben mérséklő hatást elérni egyes kiválóan fontos népélelmezési cikkek árának kialakításánál. Ez a jövőben is így lesz. Nem szabad, hogy Magyarország fővárosában a burgonya ára 20—30 fillér legyen. A nagyközönség érdekében cselekszünk, ba az Elelmiszeirüzemnek ezt a hatáskörét nem csorbítjuk. Ezután kérdést intéztünk Szendy polgárinesteihez a Nemzetközi Vásár dolgában. Mint ismeretes, hírek jelentek meg- arról, liog’y a főváros átveszi a Vásár rendezését, illetve hogy résztvesz maga is a Vásár rendezésében. Erre vonatkozólag a polgármester a következőket mondta: — Elvállaltam a budapesti Nemzetközi Vásár elnöki tisztét. Ez nem jelenti azonban azt, L)r. Szendy Károly Terbócz Imre
