Független Budapest, 1936 (31. évfolyam, 1-52. szám)
1936-01-08 / 1. szám
4 Független Budapest Budapest, 1936 január 8. Helyes és céltudatos telepítési politika Miinnich Aladár műépítész előadása a Nemzeti Egység pártjában Minden budapesti polgárnak joga van pormentes uccaburkolatra, vízvezetékre, csatornázásra, gáz- és villanyra, megkívánhatja, hogy közlekedése jó és olcsó, iskolái küzelfekvőek legyenek. De ezek mellett még mindenki kevesebb városi pótadót és olcsóbb közműtarifákat is szeretne. Mindez azonban nem lehetséges addig, amíg mindenki rendszertelenül oda épít, ahova akar, úgy, ahogy ki agy-Budapest területén az utolsó 20 évben történt, mert ebből a szétszóródásból származnak a polgárság súlyos terhei. Budapest lakossága ugyanis hektáronként csak 51 lélek, ami feltűnő kevés az európai városok között. Párizs 370. Oslo és Moszkva 1G0, London 145, Bécs G7 lelket számlál hektáronként. Emellett Budapest el)y részén a lakosság máris egészségtelenül sűrű. Abból kiindulva, lmgy a Tisztviselőtelep laksűrűségét teljesen megfelelőnek tartjuk, mert kert és levegő van ott bőségesen, megállapíthatjuk, hogy a város területének alig 20%-a olyan, mely ezt a városias sűrűséget elérné. A többi részben ritkábban laknak, mint a falvakban. Ezzel szemben — a Ruisz Rezső által összeállított statisztikai adatok szerint — a város villamosvezetőkkel behálózta területének 78%-át, vízvezetékkel 73, gázzal 47, csatornával 39%-át. — Ebből világosan kitűnik, hogy közmüveink igen jelentékeny tehertétellel dolgoznak, ennélfogva nem is lehetnek olcsók, meg az is, hogy nem lehet őket tovább fejleszteni, hanem ellenkezőleg', a meglévők mellé több lakost kellene telepíteni. I A rendszertelen település sok egyéb költség- j tényezőjét kiszámítani sem lehet, mint: óvoda, is- i kola, templomépítési többletet, vagy a szaporodó rendőri, posta, telefon, kézbesítő szolgálati költségeket. Ismeretes azonban, hogy a BSzKRt minden utasára ráfizet, aki 24 filléres átszálló jegyével G km-nél többet utazik. Nagy, üres területek között közlekedő villamos és autóbuszon a ráfizetés tekintélyesen növekedik, különösen, ha. a környék közlekedését is számba vesz- szük. 300.000 budapesti lakos a környéken él A fővárosnak tehát nemcsak abból származott nagy kára, hogy területén az utolsói 15 év alatt a lakosság szétszóródott, hanem még sokkal súlyosabb a vesztesége abból, hogy polgárainak nagyrésze a perifériáikra vándorolt ki. Sajnos, ez a folyamat 1900 óta mind jobban erősödik. A periferikus városgyűrű mintegy 300.000 ember vont el abból az 500.000-ből, melyet Nagy-Budapest 1900 óta a magyar vidékről felszívott. A háború után 150.000 lakost, tehát a lakosság 15%-át vesztette el Budapest. Ezek nagyrészt oly helyekre menteik, melyek sem városias, sem falusias településnek nem nevezhetők, mert közművek, nincsenek és a házhelyeik túl kicsinyek ahhoz, hogy ott kert gazdaságot űzni lehessen. Ez ,a lakosság, habár [külterületen lakik is, mégis csak Budapest polgára, mert nagy tömegekben ide jár dolgozni, Budapest iskoláit és kórházait használja, itt szórakozik és csupán alvóhelye van a város határain kívül. Ezeknek itt a helyük Budapest határain belül. mely olyan nagy, hogy azon legalább 3—4 millió ember élhetne egészséges, kertes lakásokban. Ezek a külső pesti polgárok akaratlanul is óriási kárt okoznak a fővárosnak, mert annak drága intézményeit élvezik, de a köaterhekben nem vesznek részt. 40—45 millió ráfizetés évenként Fel kell tételeznünk, hogy ezekből a településekből bejáró munkások 8—10 km-nél hosszabb utat tesznek meg s így ezekre átlagosan 8 fillért fizet rá Budapest közönségé. Miptbogy a határokat villamoson egy nap alatt körülbelül IG3.000 ember lépi át, a ráfizetés naponta 13.000 pengő, tehát egy év alatt 4.5 millió pengő, Az 1930. évi zárszámadásból] vett adatok azonban meg érdekesebb eredményeket mutatnak. Eszerint 1 millió Lakos mellett 75 milliói pengőt fordítottak iskolák, s z egén y s egál y ez ó s, árva házak, közkórházak költségeire, valamint köztisztaság, csatorna, útépítési, hasonló kiadások fedezésére. További 100 ezer lakosnál ezeknek költsége tehát 7.5 millió pengővel növekednék, míg a közműfejlesztési és hasonló költségek változatlanul maradhatnak és az adminisztrációs kiadások csak jelentéktelenül emelkednek. Ugyanakkor azonban a bevétel 17.5 millió pengővel növekednék, mert több lenne a vágódíj vásárcsarnoki helypénz, köztemetők hozadéka és hasonlók, de növekedés lenne minden adónemben és illetékben is s a közművek hozzájárulása is emelkedne. Szóval 100 ezer újabb lakos esetén évi 10 millió többletjövedelem mutatkoznék. De ide írható még az üzemek tartalékolásainak arányos része is, s ez újabb három-millió pengőt jelent. Tehát mondhatjuk, hogy a meglevő közművek mellé betelepített minden 100.000 ember után 13 millió tiszta bevételi többlet adódik., 300.000 kitelepült ember után teliát Budapest évi vesztesége 39 millió pengő. Ez azt jelenti, hogy az 1930-ban kivetett fejenkénti közteher 156 pengő helyett 117 pengőre lenne leszállítható, azaz 26% csökkentést lehetne elérni, s emellett a BSzKRt ötmillió többletjövedelmét a közlekedés javítására lehetne fordítani. De ezenkívül itt van még a megüresedett házak adóvesztesége a kereskedők forgalmának csökkenése és a -belső szétszóródásból származó veszteségek. Ha mindezeket összevetjük, évi 40—45 millióra tehetjük azokat a veszteségeket, amelyek a belső szétszóródás és a lakosság kitelepedése miatt terhelik a várost. Emellett a Pestkörnyékén letelepedettek sem jártak jól, mert azok már most is aránylag magasabb községi adóterheket fizetnek, jobban mondva a főváros többet nyújt adófizetőinek, mint a pestkörnyék. Ha pedig előhb-utóbb városias berendezkedéseket akarnak létesíteni, akkor majd kis lakosszámuk és tőkehiányuk miatt aránytalanul nagy áldozatot kell hozniok. Szomorú állapotok a környékbeli telepeken De mindezen felül a naponként bejáró tömegeknek az üres pusztaságokon való átutazása rengeteg időt is ralbol. Csupán az iparban foglalkoztatottak naponta közel kétmillió percet töltenek el úton s így a súlyos közlekedési költségek mellett naponta négy I évük semmisül meg céltalanul a nemzeti munka ká- [ rára. Ezeken az anyagiakon felül az egészségi és kul- j turál-isi hátrányok is sújtják őket. A poros, sáros uccák mellett többnyire jó ivóvíz nálkül, kezdetleges viszonyok között élnek, s így az egészségi állapotok nem valami rózsásak. ! A telepek esztétikájáról nem i-s beszélek, ped:g autós idegenforgalmunk miatt arra is jó lenne gondolni. De -rá kell mutatni, hogy nemzetvédelem szempontjából is milyen veszélyes, ha a kispolgárok rendezett telepei helyett nyomortanyák létesülnek. Céltudatos telepítési politikát! Nyugat-Európában már a háború előtt szebbnél szebb, céltudatos telepítéseket, kertvárosokat létesí- j tettek. Nálunk a pénz értékének ingadozása és a közlekedés javulása a háború után robbantotta ki a családiház mozgalmat, de az sajnos teljesen készületlenül talált minket, s ahelyett, hogy kellő intézkedésekkel helyes mederbe vezettük volna, hagytuk, hogy zavaros hullámaival elborítsa -a főváros és környékének egész területét. Most már érezzük a súlyos veszteséget és lassanként belátjuk, hogy ezt az öngyilkosságot a város tovább nem folytathatja, a települési mozgalmat céltudatos települési politikával irányítania kell. Jobbat, olcsóbbat kell nyújtani a. polgárságnak, hogy szívesebben építse fel a házát olyan helyen, ahol a városnak abból haszna, mint ott, ahol kára van. De ki kezdeményezze ezt a telepítési politikát? Meggyőződésem szerint erre -a Közmunkatanács van hivatva, mely a kormány és autonómia bizalmának ogyfonnán letéteményese, s amely az adminisztrációs napi gondok fölött állva, Nagy-Budapest jövőjének irányítására hivatott. Reméljük, hogy Bessenyei Zeno széles látókörével, kitűnő politikai érzékével és nagy energiájával meg fogja találni a módot arra, hogy -a városi pártpolitikától függetlenül, de a főváros kitűnő vezetőségével szoros összhangban megóvja a városi polgárságot a további súlyos veszteségektől. Erre sok eszköz áll rendelkezésre. A városfejlesztési program Az első a városfejlesztési program, melyben meg kell állapítani azokat a területeket, amelyek fejlődése a legkevesebb újabb közmű-, közlekedési- és hasonló befektetést igényel. Minthogy Nagy-Budapest évi népszaporulatához kb. ötezer új lakás, tehát mintegy 150 hektár kell, ennek tízszeresét 1500 hektárt kellene fejlesztendő területnek kijelölni s ehhez évente további megfelelő területek csatlakoznának. Ezen a területen kell ezután az építkezést minden kedvezménnyel elősegíteni. A belső telepítési politika egyeb eszközei A második eszköz elkészíteni a fejlesztendő területek városrendezési tervét és építésügyi szabályzatát, mert annak készen kell állnia, még' pedig számolva a kínálattal és kereslettel. Olyan háztömböket kell nyújtania, melyben kereslet mutatkozik, nem úgy, mint az utolsó 10 évben, amikor az óriási kereslet dacára a 8—15 ezer pengős családi házak létesítésére a. városban nem volt lehetőség. Főleg ez volt az a sarkalatos hiba, mellyel a kispolgárt a város elhagyására szorították. Az ilyen olcsó kis családiházak máskép, mint sorház formájában, el sem képzelhetők, s ezért minden kedvezménnyel elő kell segíteni ezt a gazdaságos építési módot. De nemcsak megfelelő telket kell biztosítani, hanem az építésügyi szabályzatban kedvezményeket is kell nyújtani a fejlesztendő területekre, és szigorúbb kikötéseket lehet beiktatni különösen a közművel való ellátás tekintetéiben azokra a területekre, ahol az építkezés még ne-pi kívánatos. A belső telepítési politika egyik legerősebb eszköze a házadómentesség, mely a mi magas ház- adónk mellett olyan fontos, hogy többé-kevésbé egymaga is irányt szab a fejlődésnek. A múltban éppen ennek a határozatlansága ösztönözte a szétszóródást, s az új rendelet máris javított a helyzeten. A fejlesztendő területen a 8.75%-os átírási illetéket is csökkenteni kellene, hogy az ingatlan köny- nyen juthasson annak kezébe, aki a legjobban tudja felhasználni. Családiházak és főleg sorházak első tulajdonoscseréjének átírási illetékét pedig el kellene törölni, mert könnyű belátni, hogy mennyivel célszerűbb és olcsóbb ki-s családiházakat lehetne termelni sorozatos előállítás mellett, mint most. A fejlesztendő területen mérsékelni kell az enge, délyezési és közműbekötési díjakat is. Különösen sorozatos építkezéseknél a hatóság megteheti ezt, mert költségei is kisebbek. Erős eszköze a belső telepítési politikának a közműfejlesztési program és a közlekedési politika. A városnak kizárólag a fejlesztendő területekre kell koncentrálnia az évi közmű- és közlekedésfejlesztési költségeiket. Más terület, mint amelyik a logikus fejlődés menetébe esik, egy fillért sem kaphat, s meg kell szűnnie annak a jelenlegi állapotnak, hogy üres területek között vezetnek a közművek, amelyek nemcsak a város háztartását terhelik súlyosak, hanem azokat a szerencsétlen telektulajdonosokat is, akikre a költségek tekintélyes részét áthárítják, s fizethetik a súlyos kamatokat, pedig építeni még nem tudnak. A többiek kárából pedig mindig csak azok gazdagodúak, akik a közművek és közlekedési eszközök külső végén parcelláznak, s értéktelen szántóföldjeiket drága házhelyeknek adhatják el. A tarifapolitia is hatalmas eszköz a főváros kezében, amellyel irányíthatja a települést a neki leggazdaságosabb területekre. Tehát nem szabad, hogy hangzatos szólamok, vagy a pillanatnyi népszerűség befolyásolja azt, hanem a tarifák megállapításánál csakis a céltudatos telepítési politika lehet az irányadó. Sokan azért mennek ki a fővárosból, mert kint a megélhetés olcsóbb, mert itt a beérkezett élelmiszerekre évi 6 millió követzetvámot fizetünk. Ez nagyon rossz üzlet. Ugyan nem tudom, mibe kerül az a hadsereg és erődítések amelyek a város határait őrzik, Idle a tiszta bevétellel biztosan nem áll aranyban az a kár, ami a sok jó kispolgár elvesztéséből a fővárost éri. Akfív telekpolitika Mint látjuk, sok eszközzel segítheti elő a város j az észszerű települést, de azonkívül magának is jó példával kellene elöljárnia. Ez az, amit aktiv telekpolitikának nevezünk. A város ugyanis a lakott területekhez csatlakozó telkeit kellő közmű és közlekedés kiépítése után önmaga is áruba bo- csáthatná. Elsőrendű szociális feladat lenne, hogy kiülönösem a kisemberek sorházai részére megfelelő közműves területeket megnyisson és ott kötelezővé tegye a jó típusok felépítését. Ezáltal nemcsak szociális missziót teljesítene és a város kultúrszínvona- Lát emelné, hanem saját gazdasági érdekeit is a legjobban elősegítené, mert jobbat és olcsóbbat kínálva, gátat vetne a ki- áramálsnak és szétszóródásnak. Szándékosan utolsónak hagytam a tilalmak kérdését. Az építési tilalom majdnem olyan radikális eszköz, mint a kitelepülés megtiltása az egyes tisztviselőkategóriák részére, vagy a távolsági tarifák emelése. Ezekkel a rendszabályokkal természetesen csak nagyon mérsékelten szabad élni, de kétségtelen, hogy itt -is lehetnek teendők. Máról holnapra persze mindezekkel az eszközökkel a főváros háztartását lényegesen nem lehet megjavítani, de legalább a károk nem szaporodnak tovább és ha energikus, céltudatos városi települési politika irányítja az ügyeket és csökkenti a szétszóródást és kivándorlást: a természetes szaporodás elég gyorsan megtölti majd a most tátongó üres kereteket. És akkor lényegesen csökkenthetők lesznek a polgárság tea-bei és az egészség, esztétika és kultúra terén is gyors fejlődésnek indul majd Istentől megáldott szép fővárosunk.
