Független Budapest, 1936 (31. évfolyam, 1-52. szám)
1936-10-28 / 43. szám
1936 október 28 43. szám HARMINCEGYEDIK évfolyam VÁROSPOLITIKAI, POLITIKAI ÉS KÖZGAZDASÁGI LAP Megjelenik minden szerdán Előfizetési ára a Nagy Budapest melléklettel együtt: egész évre P 24.—, fél évre P 12.— Egyes szám ára 50 fillér. Kapható minden IBUSz pavillonban FELELŐS SZERKESZTŐ B. VIRÁGH GÉZA Szerkesztőség és kiadóhivatal: BUDAPEST, V., BÁTHORY UCCA 3 Telefon: 1-199-80 Postatakarékpénztári csekkszámla: 45476 A NEMZETI EGYSÉG PÁRTJA SZÉKESFŐVÁROSI SZERVEZETÉNEK HIVATALOS LAPJA ■■HWimwwii—iiMii—mi^M—íwii— ■ imw— ■mm iiiií*iíh i »mi m mnii—iiii A kormány bizalma A Független Budapest legutolsó' számában, ezen a [helyen írtunk arról, hogy egy törekvő várospolitikus, aki nem találja helyét e hazában, a kormányban beállott változást azzal akarta a maga részére gyiimölcsöztetni, hogy a NÉP városházi pártjának aiz élére kerüljön. Megmondottuk, hogy ez a törekvése, amelyet egyébként nem lehet zokon venni tőle, nemcsak a NÉP, hanem — akire számított — Darányi Kálmán miniszterelnök ellenállásán is hajótörést fog- szenvedni. Lapunk mai számában Zsitvay-interjut köziünk, amelynek során a városházi párt vezére kereken ki is mondja, hogy a párt vezetésében semmi változás nem lesz, mert a mai vezérlet teljes mértékben bírja a kormány bizalmát. Nekünk és mindazoknak, akik tisztán látják a mai politikai konstellációt, Zsitvay Tibornak ez a határozott megállapítása — nem meglepetés. A meglepetés az lett volna, ha Darányi Kálmán miniszterelnök részéről olyan intézkedés vagy elhatározás, történik, amely változtatni igyekezett volna a mai állapoton. Mert egy ilyen elhatározás •— mondjuk meg nyíltam — beláthatatlan következéssel járt volna a városházi politika fejlődésére. Mindenesetre törést szenvedett volna az az egyenes és céltudatos irányzat, amely a Nemzeti Egység Pártja városházi frakciójának a politikáját megszabta a múltban és megszabja a jövőre nézve is. Mi ez az irányzat? Köviden talán ebben a mondatban foglalható össze: átmenteni mindent az autonómiából, amit a múltban könnyelműen elherdáltak. Tovább vezetve ezt a gondolatot, jelenti ez az irányzat a Városháza munkájának nyugalmát és eredményességét, a felmerülő fontos és életbevágó kérdéseknek az önkormányzat szellemében való megoldását és jelenti — nem utolsó sorban — azoknak az áldozatoknak a meghozatalát, amelyek nélkül eszmék és gondolatok kitermelése, kiaknázása és az életbe való átültetése el sem képzelhető. Ez a feladat, ennek az irányzatnak a szolgálata — elismerjük — sok tekintetben nem népszerű és az önzetlenségnek olyan mértékét, a kritikának olyan alaposságát, az igazságnak olyan szeretetét, a méltányosságnak olyan fokát és a pártérdeken való felülemelkedésnek olyan bátorságát tételezi fel, amellyel csak az rendelkezik, aki, a közéletbe lépve, a maga személyére vonatkozóan — a szegénység fogadalmát, — a polgárság érdekeit tekintve pedig — a köz gazdagodásának minden erővel való előmozdítását tűzte célul maga elé. Hogy a Nemzeti Egység városházi pártja mennyiben felelt meg annak a várakozásnak, amely a pártot a . városháza közgyűlési termébe elkísérte, annak a megítélését bízvást rábízhatjuk azokra a tényezőkre, akiknek kezében a város ügyeinek vezetése és intézése összefut. Mi ehelyütt csupán annak a megállapítására szorítkozunk, hogy a párt másféléves létezése alatt a guvemementális érzéknek annyi tanujelét adta, hogy ezzel teljes mértékben rászolgált arra a tekintélyre és befolyásra, amelyre a városházán — nem a kormány, hanem a maga erejéből •—. szert tett. Ma az a helyzet, hogy a Nemzeti Egység Pártja nélkül, vagy — pláne — annak ellenére ,a várost kormányozni nem lehet. A párttal, mint olyannal és a párt tagjaival számolni kell. És. hogy idáig érlelődtek a dolgok, .abban igenis nagy és tagadhatatlan érdeme van annak a Zsitvay Tibornak, akit egy naiv, de elszánt elgondolás ai párt éléről el szeretett volna gáncsolni, de akit pártjának feltétlen bizalma és hűséges ragaszkodása övez azon a helyen, amelyre nemcsak a párt tagjainak, de a kormánynak immár ismételten hangsúlyozott bizalma is állította. Bizonyos, hogy a miniszterelnök személyében beállott változás belátható időn belül éreztetni fogja a hatását a. városházi politikában isi. De bizonyos az is, hogy ez a hatás csak fokozni fogja és új erővel lendíti majd az érvényesülés felé azt, a célkitűzést, amely a Nemzeti Egység Pártját a városháza munkájában vezeti. Esi bizonyosra veszünk még egyet. Azt, hogy a ma már megenyhült légkörben belekapcsolódnak a párt munkájába azok az értékes emberek is, akik eddig is ai párt tagjai voltak ugyan, de akik tiszteletreméltó okokból, vagy sokszor ok nélkül, a helyzet félreismeréséből távoltartották magukat a párté i ettől. ZSITVMY TIBOR a Nemzeti Egység fővárosi szervezetének továbbra is zavartalan és harmonikus munkásságáról9 a polgármester iránti bizalmáról, a költségvetésről, állam és főváros viszonyáról és egy közösen kiküldendő Közmunkabizottság szükségességéről nyilatkozik a Független Budapestnek A politikai helyzet átmeneti bizonytalansága természetszerűleg éreztette hatását a fővárosi pártszervezet életében is. Mindenkit lenyomott a halál komorsága, amely egy aránylag fiatal életet metszett ketté, — hogy a megdöbbenés és őszinte részvét napjai után helyet biztosítson magának a tovább folyó élet, amelyet sosem tud megállítani a temető. Mikor Darányi Kálmán megbízatást kapott a kormány- alakításra s mikor a tárcák ugyanazon kezekben maradtak, amelyek a Gömbös-kormány alatt vezették az ügyeket: már sejteni lehetett, hogy nagyvonalú változás nem igen lehet, hiszen ugyanazok az emberek állván az élen, el sem képzelhető, hogy egyik napról a másikra megváltoztassák nézetüket és felfogásukat, melyeket eddig vallottak. Ellenben sóik szó -esett »frakciókról«, »vetületek- rőla szervezési átszerelésről, sőt talán ■— hogy a használt rossz szóval éljünk: leépítéséről is. Annyira élénk volt a csatazaj, hogy az új miniszterelnök a Házban kifejtett bemutatkozó beszédében is foglalkozott a sokat hánytorgatott pártszervezkedéssel, kijelentve, hogy minden párt szervezkedik, s így szervezkedni fog persze a kormánypárt is, de Zsitvay Tibor — tette hozzá —- el fogják hagyni jövőben mindazon módszereket, amelyek nem váltak be. Értsük meg jól. Valahányszor ez a kérdés akár magában az országos pártban, akár magában a törvényhozásban szóba került, hogy vita anyagául szolgáljon: soha, egyetlen szóval, de még csak egy közbeszólás, vagy támadóélű megjegyzés alakjában sem érintette a Nemzeti Egység Pártjának fővárosi szervezetét. Vájjon mit jelent ez a némaság? A kicsinylést? Avagy a megbecsülést? A kicsinylést aligha. Hiszen a titkos választás útján létrejött párt ma egyik leghatalmasabb pártja a városi parlamentnek, ahol olyan érdemleges munkát végzett a szanálással kapcsolatosan is, —■ s az utána következő időben is — ■ ami az egész közgyűlés elismerését is biztosította számára. Ez a párt a maga fiatalsága ellenére már az első közgyűlésen olyan erőket szólaltatott meg, amelyek tárgyi súlyuknál és érvelésük ereje által is figyelmet és meghallgatást parancsolt. Maga az eredményesen dolgozó üzemi bizottság gondolata is innen pattant ki, hogy a Zsitvay Tibor nevéhez fűződő indítvány megkönnyítse és eredményessé tegye a szanálást a fővárosra és az üzemi gazdasági életére. A jószándékú, becsületes politikai munka elismerése is ott érvényesül abban a hallgatásban, mely a nagy szavú lármába sem tudta belekeverni soha a fővárosi szervezet munkáját. Ezt fejezem ki Zsitvay Tibornak mikor a hosszú nagy, szünetidő után először tapasztalhatom a visegrádi napok áldásos hatását az arc nyugodtságában s a szemek életderűs villogásában. I " Tovább dolgozunk, mint eddig Azt mondja a kegyelmes úr erre: — Öndicsekvés nélkül érezheti pártunk minden tagja, érezheti is, vallhatja is, hogy eddigi munkásságunk még ellenfeleinkben is tiszteletet parancsoltak pártunkkal szemben. S hogy az új kormány alatt tovább dolgozhatunk a fővárosért s tovább haladhatunk azokon a vágányokon, melyeken zászlót bontva elindultunk s hogy az új helyzetben sem kell szervezkedési módszereinken, munkavezetésünkben, pártunk belső életében változtatni: az csak arra vall, hogy az idők próbáját kiállva, igazolni tudtuk zászlóbontásunkat és pártalakításunkat. Szerénység volna tőlünk, ha ezt nem ismernők el sikerünknek. De elfogultság volna ömagam- mal szemben, -sőt talán idegen toliakkal való ékeskedés is-, ha ezt a kétségtelen isiikért csak a magaménak könyvelném el. Mert ha ez siker, akkor elsősorban is sikere az egész pártnak, azon munkatársaimnak, akik mellettem állanak s akiknek önzetlen, lelkiismeretes belső tevékenységükről csak a legnagyobb elismerés hangján tudok beszélni. Hogy milyen munka folyik itt állandóan, arra elég, ha azt a sokszor éjszakába behatoló tanácskozást említem, ami a múlt hetekben folyt itt le, mikor a párt kép viselő- testületi tagjai a küszöbön álló költségvetési vitára készülve — az anyagot minden részletében áttanulmányozták és szakvélemények alapján: meghányták, megvetették. Erősen hiszem, hogy a jelen vitában éppen olyan alapos munkával veszünk részt — mint a múlt éviben. Közbevetem, hogy sokaknak feltűnt, hogy a pénzügyi vitában nem vett részt s ezt siettek is bizonyos magyarázatokkal fűszerezni, úgy tüntetve fel a dolgot, mintha elkedvetlenedett volna s vissza akarna vonulni a fővárosi politikától. Szend&bem megbízom, a költségvetést elfogadom.... Mosolyogva mondja: — Ilyenkor az ilyesmit nem igen lehet elkerülni. Pedig éppen az ellenkezője az igaz. Azért vonultam el, — ha ugyan ilyesmiről egyáltalán beszélni lehet — hogy annál zavartalanabbal tudjak elmerülni a kérdés tanulmányozásába s így majd a közgyűlés termében mondhassam el a költségvetésről minden vonatkozásban észrevételemet. — S meg vagy a költségvetéssel elégedve? — hangzik a kérdésem. Gondolkozva csóválja a fejét. — Ez ravasz kérdés. Hogy hasonlóan feleljek: meg is, nem is. Meg, mert a legjobb, ami az adott körülmények között lehetséges, s amire teljesen aláírom azt a véleményt, amit a Független Budapestben olvastam egyik bizottsági tag véleményeképpen, hogy: egy lelkiismeretes ember lelkiismeretes munkája. Ez persze, Szendy Károly polgármesterre vonatkozik, akiben én, is megbízom s így munkáját. el is fogadom,
