Független Budapest, 1936 (31. évfolyam, 1-52. szám)
1936-09-23 / 38. szám
Budapest, 1936 szeptember 23. Független Budapest 3 Ä Sá Sokat lehetne beszélni arról, mi az oka annak, j hogy az utóbbi években annyira megváltozott a j városházi légkör? Miért van, hogy ennek az ódo>i I barokk palotának napsugaras, derűs levegőjét a ' kripta fojtott, áporodott levegője váltotta fel, hogy az emberek mosolygós, tréfálkozó kedve eltűnt, hogy bizalom helyett bizalmatlansággal, barátság helyett gyanakvással, nyiltszívűség helyett zárkózottsággal, őszinteség helyett képmutatással találja magáit szemben az ember? Hogyan van az, hogy a széles folyosót járó, a táigas hivatali szobáikat ' látogató emberből, aki annakelőtte olyan biztonsággal, nyugalommal járt-kelt itt, teljesen kive- I szett a stabilitás érzése és olyan idegenül ténfereg \ az épületben, mintha egy idegen világba' csöppent I volna bele? . . . Sokszor és sokat gondolkoztam, mi I lehet ennek a szomorú és lehangoló változásnak \ az oka1... Most, mintha megkaptam volna a sok kérdésre a feleletet. Olvasom, sőt hallom, hogy a Városházáin olyan , áthelyezések készülnek, amelyek »nagy meglepetés«. erejével fognak hatni. Arról van szó — azért mondom feltételesen, mert nem tudok, nem aka- \ rok hinni a szállongó hírekben — hogy a polgár- ! mester a városházi »váltógazdaság« elvénél fogva \ több vezető tisztviselő — tanácsnok — áthelyező- ! sét tervezi. Én ismerem Szendy Károly polgár- ! mester urat városi szolgálatának első pillanatától kezdve és mert ismerem, egyszerűen nem hiszem, \ hogy ilyen lehetetlenséget tervez. Aki annyira j ismeri az adminisztrációt, mint a polgármester, az ' a mai viszonyok közepette nem is gondolhat olyan \ rendszabályra, amelyik — legalább időlegesen — bizonyos resszortban megakasztaná azt a tempót, \ amelyet Szendy Károly diktál és azokat az elgondolásokat, amelyek őt a város ügyeinek vitelében foglalkoztatják. Én azt hiszem, hogy veszedelmes visszaélés folyik a polgármester nevével. Láthatatlan szájak és megfoghatatlan kezek munkája folyik. Úgylátszik, a Városháza vastag és tömör falai sem bír- I nak már ellentállani a modern közigazgatás és élet egyik legvészesebb rákfenéjének: a fúrásnak. \ Felröppen egy gyanúsítás, egy rágalmazó hír, senki sem tudja honnét került, gazdája persze nincsen, csak terjed, mint »gyenge szellő«, hogy végül súlyos viharrá erősödjék — és leterítse a kiszemelt áldozatot. | Így hallom például, hogy az egyik tanácsnokot i a láthatatlan és megfoghatlan erők újból kikezd- \ lék. Azért mondom: újból, mert nem ez az első ! roham ellene. Ennek az egyébként szerény és ta- \ nult tanácsnoknak az a rettenetes bűne, hogy az \ évek során nagyon megtanulta a leckéjét: az idegenforgalmat. Nem hagyja magát falhoz állítani. I Belelát azoknak a kártyájába, akik a főváros által óriási áldozatokkal fellendített idegenforgalomból nem a köznek, hanem önmaguknak szeretnének hasznot biztosítani. Ennek az idegenforgalomnak kufárjai — úgylátszik — elérkezettnek látják az időt, hogy az útjukban álló tanácsnokot egyszerűen félretolják és olyan embert állítassanak a helyére, akivel kényük-kedvük szerint elbánhatnak. Én a legnagyobb szeretettel és a legmélyebb tisztelettel arra kérem a polgármester urat, hogy a maga és a főváros érdekében erős kézzel és kérlelhetetlen szigorral törje le a »fúrót«. Higyje el nekem, hogy az a férfiú lesz a háború utáni Budapestnek újjáteremtője, aki visszaadja a tisztviselői karnak a régen nélkülözött nyugalmat, visszaállítja a biztosságot és a 'tisztviselőbe plántálja azt a tudatot, hogy boldogulásának, előmenetelének egyetlen feltétele: a köz érdekében pártatlanul elvégzett munka. Szendy Károlytól, a munka megbecsült emberétől a munka megbecsülését kérem, csak és tudom, hagy jó helyen kereskedem. Zólyomi Dezső. \ (öváros harca a handelt ellen A lexíüfóarlel megint felemelte az árahafi A főváros ismét szembekerült a textilkartellel, de a harcból ismét a textilvállalatok kerültek ki győztesen, Évek óta áll fenn ez az áldatlan viszony a főváros és a kartelek között; egyszer az olajkartel, máskor a koporsókart el, ismét más alkalommal a téglakart ellel kell harcolnia a fővárosnak, de egyik sem olyan nehéz ellenfél, mint a textilgyárak frontja. Évről-évre megismétlődnek a bonyodalmak a textilszállítások körül és sokszor felmerült már a városházán az a gondolat, hogy külföldről kérnek : árajánlatokat és így próbálják letörni a hazai gyárak ég. nagyvállalatok indokolatlanul magas árait. A főváros hazafias szelleme azonban mindig elodázta ezt a radikális lépést és inkább túlfizette a hazai gyárakat, semhogy idegenbe vigyék a város pénzét. A folyton megismétlődő' és. elhatalmasodó árdiktatúra azonban mégis erős megfontolásra készteti a főváros vezetőségét a jövőre nézve, mert lehetetlen, hogy a főváros mindig térdet hajtson az indokolatlanul drágító kartelek előtt. Még májusban készítették elő a téli ruhaanyagok beszerzését, de az új közszállítási rend miatt a pályázat kiírása elhúzódott. Egyre közeledik az idő1, amikor a ruhaanyagokat már varratásra kell kiadni és úgylátszik ezt a körülményt használták fel a gyárak az árak tetemes drágítására. Az Árelemzőbizottság is hivatalosan megállapította a textilgyárak indokolatlan drágítását és e hivatalos megállapítás következtében I KARDOS JENŐIM: rendező, Központi fűtés, vízveze- téK és csatornázási vállalata Budapest, VI., Ó ucca31. Tel.: 1-179-05 a polgármester meg is semmisítette a pályázatot. A második versenytárgyalás sem változtatott az árakon, mert a gyárak továbbra is fenntartották magas egységáraikat. Tekintettel arra, hogy már jól henne vagyunk az őszben és az alkalmazottak téli ruháit hamarosan ki kell osztani, a főváros kénytelen volt ismét behódolni a textilkartelnek és nem volt más választása., mint hogy elfogadja a hivatalosan is indokolatlannak minősített magas árakat. Ilyen előzmények után több mint egynegyedmillió pengő értékű textilrendelést tett a főváros. A legnagyobb értékű rendelést az Első Magyar Gyapjú- mosó kapta 96.500 pengő értékben. Ez a gyár több mint 8000 méter posztót szállít. A rendelés másik nagyobb részét a Stohrer Viktor cég kapta, mely 6600 méter szövetet és 1520 méter bélésanyagot szállít 85.000 pengőért. A rendelés többi része a Soproni Szőnyeg- és Textilművek, a Budakalászi Textilművek, Freudiger Mózes és Fiai, Kiss és Machunka, a Gráf-féle textilgyár, valamint a Linum-Taussig és Fiai cégek között oszlott meg A városgazdasági bizottságban is súlyos szavakkal ítélték el a textilkartel magatartását. A bizottság határozata folytán a polgármester felirattal fordult a kereskedelmi miniszterhez. Rámutat arra, hogy a textilgyárak milyen alacsony bérekkel dolgoztatnak, ezzel szemben milyen hatalmas árakat diktálnak. Kérni fogja a polgármester a kormányt, állapítsa meg a textilgyárakban a minimális munkabéreket, a maximális munkaidőt, egyben felhatalmazást kér a főváros a kormánytól arra nézve is, hogy a textilkartel ár diktatúrájának kivédése céljából a jövőben külföldről is szerezhessen be árajánlatokat a közszállítások fedezésénél. Koldusrendelet és szegénysegélyezés Irta: Dr. Hegedűs Bertalan főv. biz. tag A belügyminiszternek 172/1936. B. M. számú rendeleté szabályozza Budapesten és az ország területén a köny őr adomány gyűjtésnek és koldulásnak, valamint a munka- képtelen szegények és munkanélküli ínségesek támogatásának ügyét. A rendelet szerint a székesfőváros, valamint a vidéki törvényhatósági jogú és megyei városok területén, valamint a gyógy- és üdülőhelyeken mindennemű koldulás tilos. Az eddig kiadott gyűjtési engedélyek folyó évi november 1-ével érvényüket vesztik. A midéi étnek székesfővárosi vonatkozásban legsúlyosabb része a VIII. § 1. bekezdése, mely szerint a közsegély nélkül megélni nem tudó szegényekről az a város vagy község köteles gondoskodni, amelynek területén azok a segélyezés szükségességének beálltakor tartózkodnak, Hegedűs Bertalan A székesfőváros az összes vidéki városoknál és községeknél többet nyújtott eddig is az Ínségeseknek és így félő, hogy a közeledő tél beálltával az ínségesek nagy számmal lepik el a fővárost, hogy segélyben részesíttessenek. A rendelet a társadalom áldozatkészségének igénybevételére az úgynevezett »egri normál« vezeti be, amely szerint a városokban a polgármester vezetése alatt állandó bizottságot kell alakítani, amely bizottságba tagokul a bevett és a törvényesen elismert felekezetek és jótékonycélú egyesületek képviselőit kell meghívni. A fővárosban ezenfelül minden kerületben külön szegényügyi bizottságot kell szervezni. E bizottságok írják össze a közsegélyre szorulókat és gondoskodnak az adománygyűjtés megszervezéséről és javaslatot tesznek a támogatás mérvére. Az »egri norma« bevezetésével a társadalom áldozatkészségét kell igénybevenni, de nagyon problematikus, vájjon lehet-e a társadaolmtól a szükségletek fedezésére elegendő támogatást várni. A fővárosban a főváros VI. kerülete már évek hosszú sora óta igénybe veszi a kerület lakosságának ilyirányú áldozatkészségét, bár nagy körültekintéssel végzi a feladatot, mégis a statisztika azt mutatja, hogy a kerület lakosságéinak alig 3 százaléka kapcsolódott be az akcióba, — sajnos, azonban éppen azok tartják távol magukat, akik a vagyonosabb osztályhoz tartoznak. A főváros szociálpolitikai ügyosztályának adatai alapján, körülbelül j okozza a legnagyobb gondot,, mert a főváros költség- vetésében a szociálpolitikai szükségletek fedezésére felvett összegekből e célra igénybevenni alig lehet, mert a költségvetés e tételét az állandó ebédeltetési akció, a szükséglakások bérei, különböző gyermekkórházak, árvaházak, menhelyek stb. veszik igénybe. Az ügyosztály már több Ízben tartott értekezleteket ez ügyben, legutóbb különböző egyházak és jó- tékonycélú egyesületek vezetőivel és ez üléseken tárgyaltuk meg a különböző megoldási lehetőségeket, különösen pedig a fedezet mikénti előteremtésének | kérdését. A fedezet előteremtésére irányuló módozatok közül néhányat felemlítünk; I 1. a szociálpolitikai költségvetés egyrésze fent- ! vázolt célokra volna igénybe veendő; 2. a polgármester úr felhívással fordulna a főváros lakosságához, a magyar ipar és kereskedelem, valamint a bankvállalatok tényezőihez, hogy az Ínségesek támogatására önkéntes megajánlásokkal járuljon hozzá és e célból a propaganda minden eszközét igénybe venné; 3. a főváros intézményei .részére teljesítendő köz- szállítások néluiny ezrelékét felhívásra bizonyára készséggel áldoznák a vállalkozók; 4. a különböző karitatív egyesületek jótékony- célú előadásokat rendeznének, melyek bevételei ugyancsak e célra volnának fordítandók; 5. felmerült az az elgondolás is, hogy az egyedülálló munkaképtelen ínségesek Budapesttől távolj eső vidékre telepítendők, hol eltartásuk lényegesen I kevesebb összegbe kerülne. A belügyminiszter úr rendelete az egyházak ka- j ritász intézményeinek ilyen irányú tevékenységét I nem érinti. A bizottsági tárgyalásokon egyhangúan ! domborodott ki az a felfogás, hogy j a karitászok eddig is rendkívül nagyfontos- 1 ságú szociális működését nemcsak fenn kell tartani, hanem kimélyíteni is kell, s e karitászok a megalakítandó szegényügyi bizottságokkal a legszorosabb együttműködésben kell,' hogy dolgozzanak és a segélyezettek névjegyzékét egymással állandóan közlik, hogy ezáltal a több irányból eredő segélyezés kiküszöbölhető legyen. Külön ki kell emelni, hogy a belügyminiszter rendelete szigorúan intézkedik arról, hogy a köz- segélyezésre begyűlő adományokat semmiféle adminisztrációs költség ne terhelje és a kormányzóné őfőméltósága nyomorenyhítő akcióját nem érinti. Ha azonban a társadalom áldozatkészsége nem nyújtana a, szükségletek fedezésére elegendő anyagi lehetőséget, úgy nem marad más hátra, mint 15 ezerre tehető azoknak a száma, akiket állandóan segélyezni keli az ínség-járuléknak bizonyos adóbázison túl való progresszív emelése, és akiknek szükséglete az ügyosztály számításai alapján évi 5 millió pengő körül mozog. Ennek az 5 millió pengőnek az előteremtése mert ezt az igen fontos szociális kötelességet a rászoruló ínséges véreinkkel szemben, de a köznyugalom szempontjából is feltétlenül teljesíteni kell.
