Független Budapest, 1936 (31. évfolyam, 1-52. szám)

1936-09-09 / 36. szám

HARMINCEGYEDIK évfolyam

1936 szeptember 9

36. szám

Független Budapest

VÁROSPOLITIKAI, POLITIKAI ÉS KÖZGAZDASÁG! LAP

Megjelenik minden szerdán

Előfizetési ára a Nagy Budapest melléklettel együtt: egész évre P 24.—, fél évre P 12.— Egyes szám ára 50 fillér. Kapható minden IBUSz pavillonhan

FELELŐS SZERKESZTŐ

B. VIRÁGH GÉZA

Szerkesztőség és kiadóhivatal:

BUDAPEST, V., BÁTHORY UCCA 3

Telefon: 1-199-80

Postatakarékpénztári csekkszámla: 45476

A NEMZETI EGYSÉG PÁRTJA SZÉKESFŐVÁROSI SZERVEZETÉNEK HIVATALOS LAPJA

Kezdődjék az alkotó munka

Lassan, megint együtt lesz a család: a Városháza nagy és népes családja. A hivatal szobákba visszatér a gazda és megindulhat a munka. Összeülnek a bizottságok és azután összeül a közgyűlés, amelynek terméből ezentúl hiányozni fog Wolff Károly erős, sokskor irányító akarata és egyénisége, de — remélhetően — megmarad a megértés és a béke, amely nélkül termelő és alkotó munka el sem képzelhető.

Kern tudjuk, mi a legközelebbi programja Szendy Károly polgármesternek. Azt sem tudjuk, van-é egyáltalában kidolgozott programja. De ez nem is fontos. Szendy azt mondotta annakidején, hogy az élet polgármestere akar lenni. És az élet nem igazodik programok szerint; különösen ma ■ nem, amikor minden nap, sőt azt lehetne mondani, minden óra új és új problémát vet felszínre, amelynek jó vagy rossz megoldásától emberek százainak jóléte, sorsa függhet. Mi tehát nem reklamáljuk á programot, amely lehet szép és nagy szavak és ígéretek, szándékok és vágyak foglalata, de, amelyik abban a pillanatban válik szappanbuborékká, levegővé, semmivé, amikor kiderül róla, hogy a szavak mögül hiányzik a realitás kézzelfogható valósága. Amit mi kívánunk és várunk, azt két rövid szóban foglalhatjuk össze: alkotó munka. A polgár- mestertől is csak azt kérjük, hogy erre a munkára a törvényhatóságnak minél többször adjon alkalmat. Tudjuk és hisszük, hogy' a polgármesternek vannak tervei, elgondolásai, amelyeket az élet parancsoló szava érlelt meg és arra szeretnék meg kérni őt, hogy ezeket a terveket minden pártérdeken felülemelkedve, kizáróan a köz nagy érdekét tekintve vigye a megvalósulás felé. Mindenesetre nagy megnyugvás számunkra, — és a polgármester számára is az kell, hogy legyen — hogy a két al polgármester és a tanácsnokok személyében olyan kiváló munkatársakra támaszkodhatok, akik készen állanak arra, hogy kivegyék részüket a munkából és osztozzanak abban a nagy és súlyos felelősségben, amely mostanáig egyedül a polgármester vállaira nehezedett. Mert egy ember — hiába csak egy ember és ha még olyan kivételes tehetség és munkaerő is, egymagában csak ddeig-óráig birkózhatik meg a munkának és a felelősségnek azzal a nyo- masztó súlyával, amely egy milliós metropolis kot' Hiányzásával együtt jár. Ke feledjük, hogy vezetésre született vagy hivatott egyéniség nagysága vagy jelentéktelensége egyenes arányban áll azzal a tehetséggel, amellyel munkatársait kiválasztja, foglalkoztatja, terveinek, szándékainak szolgálatába állítja. Igaz, hogy a felelősség végső fokon mindig az övé, — de övé a dicsőség is, amely az eredmények nyomán övezi.

A törvényhatósági bizottság - - és ennek keretében elsősorban a Nemzeti Egység Pártja — bizalommal és a munka akaratával és hitével várja a polgármester előterjesztéseit. Oly sok nagy -és fontos kérdés vár megoldásra, annyi hiányt kell pótolni, annyi jogos és méltányos igényt kell kielégí teni, a túltengő gyámkodásnak oly sok kinövését kell lény segetui, hogyha ennek a munkának csak egy töredékét sikerül a küszöbönálló törvénykezési év alatt közmegelégedésre elvégezni, akkor el lehet majd mondani, hogy Szendy Károly polgármester és ;'a közgyűlés hivatása magaslatán állott.

Kezdődjék hát a, vállvetett munka, amelyből — lm hűen, becsületesen, gerincesen végzik el azok,

! akikre Budapest lakossága a sorsát bízta — jólét, tisztesség és béke áfád a polgárságra és a Városházám egyaránt.

Szendy Károly polgármester álma és vágya:

az öntudatos pesti polgár, aki nem kerülhet szembe a város vezetőségével egyéni vagy más burkolt érdekekért — Beszélgetés a szabadságról hazatért polgármesterrel

i

Újságírók sürögnek-forognak a városháza elsőemeleti folyosóján jelezve, hogy idehaza van a »gazda« — s vége a nyárnak. Bár még az augusztusvégi nap kedvtelten sugározza, önti a maga ragyogását, de hiába! Mindebben már benne van a közeledő ősz bá- gyatag védekezése. S a lüktető élet,, ami a folyosókról — persze — behatol a hivatali szobákba is, csak azt jelenti,, hogy a nyári szundításnak vége s kezdődik az ütemes munka, népiesen »rumli« — magyarul: »taposómalom«.

De azért az egésznek a képe mégis egészen más, mint nyár elején Szencty Károly volt. Azi emberek arca

teszi ezt. Mindeniken ott a nap barnítása, az eleven párosság. Az emberek megszépültek. S mintha ezt tudnák is, határozottan jobbak és kedvesebbek, lettek, mint vakációjuk előtt voltak. Az arcok kisimultak, a szemek ragyogása élénkebb s a léptek rugalmasabbak.

Ebben a boldog, vidékről magunkkal hazaesem- pészett kedves hangulatban ólálkodom a polgármester ajtaja előtt. Szeretném, ha alkalmára volna, most,, üdén és kipihenten megszólaltatni Szendy Károlyt, mikor még* őrajta is rajta lehet az, a kedves, hangulat, amit a vakáció diákos boldogsága rak rá az emberre, akár kicsi, akár nagy,, akár egyszerű polgár csak, akár egy világváros polgármestere.

Szerencsém van: Giziké, a titkárnő, kedves előzékenységgel egyengeti az utamat. Az alkalom is kínálkozó: olaszok jönnek tisztelegni s ahogy1 bejönnek,, a maguk hangos kedélyességével, derült kacagásával, olyan vidámmá teszik a titkári szobát, hogy minden arc egyszerre mosolyra, derül s bár idegen szavak csapkodnak a szobában, mint röpke fecskeszár- ; nyak áz eresz alatt: mégis úgy érezzük, hogy min- i dent megértünk mi is s hogy szép is az élet, jó is. i Ebben a hangulatban ülhetek le

Szendy Károly polgármester

asztalához. Úgy érzem, hogy ugyanaz az örömteljes érzés hatja át a polgármestert is, ami engem, aki ugyanott ülök, ahol Pesenli milánói polgármester ült még néhány pillanattal előbb, hogy kifejezze annak a félezer olasznak a rajongását Budapest szépségei I és csodái felett, akik néhány napot töltöttek a magyar fővárosban éppen a lelkes magyarbarát polgár- ! mesternek: Pesenti-nek a vezetésével.

Távozva az olasz küldöttség tagjai,, még odakint is áradoztak Budapest szépségeiről. A mosolyt ott is látom még a polfármester úr arcán, ’ ami csakis annak a belső boldogságnak a kiáradó sugárzása lehet, amit ilyenkor az az ember érezhet, akit a kiváltságos sors abban- a szerencsében részeltetett, hogy ennek a fővárosnak első polgára s a polgárok mestere lehet.

Meg is kérdem, hogy mit érez ilyenkor, mikor Budapest dícséretét hallja az egyre sűrűbb rajokban hozzánk érkező különböző küldöttségek vezetőitől.

— Tlagadhatatlanul, — feleli — nagy az örömem. Hiszen olyan emberek ajkáról- hallom a dicséretet, ami kizárja, hogy ez csak udva- i riassági szólam lehessen. Pesenti polgármester — mint Milánó polgármestere — csak látott már valamit ia világból s így tehát Budapestről mondott dicsérő elismerése annál többet szó- .

molhat, mert új, eddig sohsem hallott jellemzést is mondott fővárosunkról. Azt mondotta ugyanis, hogy

Budapest a »méltóságos báj« városa,

amely oly szerencsésen egyesíti mayában Róma komoly méltóságát Velence bájánál. Az olaszok nagyszerűen ifi érezték magukat nálunk, s nem tudtak betelni, a kedvességgel, amellyel íuiuozésiik alatt minden oldalról találkoztak.

— S ha ;az olaszok nem szűkölködnek az elismeréssel, ezt annál nagyobb örömmel könyvelem el a magyarság javára, mert nem egyedülálló és nem egyoldalú. Sokan talán a politikai kapoccsíal is magyarázhatnák, ami ma hazánk és Olaszország közt megvan, aminek kétségtelenül meg szokott lenni a maga befolyása a vélemények kialakulására.

— Hogy 'azonban jelenleg nem ilyen »befolyásolt« hatásról van szó, s hogy Budapest l’art pour Tart nyeri meg a falai közé érkező idegeneket, azt én tanúsíthatom a legjobban, mert hiszen olyan idegen népek vezetőinek a dícséretét is van szerencsém elkönyvelhetni fővárosunk javára, melyek nagyon messze esvén tőlünk,

semmi lehetőség nincsen, hogy politikai, vagy más hasonló szempontok hatása érvényesülhessen ítéletükben.

S etekintetben boldog megelégedéssel szögezhetjük le a tényt, hogy Budapest hatása és varázsa alól nem igen mentesülhet az idegen. S ezt ok nem is titkolják. Nyiltan kifejezést is adnak elragadtatásuknak.

— Persze,, —• vetem közbe — ez a dicséret jól esik méltóságos uramnak. Hiszen valójában, annak a várospolitikának. a sikerét igazolja mindez, amely Budapest fürdővárosának teljes kiépítésével akarja Budapestet az európai idegenforgalom központjává tenni s amely cél felé olyan góliát lépésekkel haladunk éppen a méltóságod polgármestersége alatt.

— Hogy az idegenek elismerése örömmel tölt el, — feleli — az, amint már mondottam, csak természetes és érthető. De jól mondja a közmondás, hogy nincsen öröm üröm nélkül. Ebben az örömömben is vian üröm, mégpedig annál keserűbb, mivelhogy nem is idegenek keverik azt belé, hanem magunk, pestiek. Es éppen erről szeretnék egynéhány szót mondani Budapest és polgársága érdekében.

Kérdő tekintetemre be sem várja az tijabb kérdést. És így fejti ki nézetét:

— Boldogságom etekintetben csak akkor volna teljes,

ha a pesti ember olyan megértő tudna lenni a maga fővárosával, mint amilyen a német tud lenni a maga Berlinével.

Azért hozom fel ezt a példát, mert éppen a nyáron volt alkalmam hosszabb időt tölteni a német fővárosban. És ott — természetesén -— 'nyitóit szemmel 'jártam, hogy megfigyeljem az ottani életet és viszonyokat, hogy ami jó; azt lehetőség szerint a magyar főváros javára is hasznosíthassam.

— Ott alkalmam volt megfigyelni és meg is csodálni a német közönség fegyelmezettségét. Villamosra vártunk például. Előfordult, hogy húsz porcig nem jött kocsi. Szó sem volt ilyenkor zúgolódásról, vagy hasonló jelenetek-