Független Budapest, 1936 (31. évfolyam, 1-52. szám)
1936-06-24 / 25. szám
HARMINCEGYEDIK évfolyam 1936 június 24 25. szám Megjelenik minden szerdán Előfizetési ára a Nagy Budapest melléklettel •gyütt: egész évre P 24.—, fél évre P 12.— Egyes szám ára 50 fillér. Kapható minden IBUSz pavillonban FELELŐS SZERKESZTŐ B. VIRÁGH GÉZA Szerkesztőség és kiadóhivatal: BUDAPEST, V., BÁTHORY UCCA 3 Telefon: 19-9-80 Postatakarékpénztári csekkszámla: 45476 A NEMZETI EGYSÉG PÁRTJA SZÉKESFŐVÁROSI SZERVEZETÉNEK HIVATALOS LAPJA KOZMM MIKLÓS BELÜGYMINISZTER t ,,Egy lelkiismeretes és kötelességtudó miniszter előtt nem lehetnek döntök népszerűségi kérdések, erős a hitem, hogy Budapest érdekeit szolgáltuk a szanálás intézkedéseiveltf M belügyminiszter nyilatkozata a népegészség, az orvos, a protekció, a szegényügy kérdéseiben Készül az új költségvetés Június 15-éig kellett az ügyosztályoknak beterjeszteniük a jövő évi költségvetés előirányzatát a pénzügyi ügyosztályhoz, a gyei y a nyár folyamán készíti el a költségvetési tervezetet. Az ügyosztályok és intézmények eleget is tettek ennek a kötelezettségüknek és — mint arról a Fiigyet len Budapest más helyen beszámol — a pénzügyi bizottság már hozzá is látott a hatalmas anyag feldolgozásához. Megírjuk azt is., hogy optimista költségvetés készül, amely több bevétellel é^ kiadással számol, mint legutóbb. Vége tehát a hét sovány esztendőnek. Nem mintha itt lenne már a bőség szarúja, amelyből csak úgy omlik a pénz a főváros felé, de mégis elérkeztünk ahhoz a pillanathoz, amikor a gazdasági válság enyhülése«, a »túljutottunk a mélyponton«-jelszó már nemcsak egyszerű frázis, hanem életbe szökkent valóság. Az új költségvetésben realizálódnak azok a tünetek, amelyek arról beszélnek, hogy megkezdődött a javulás, a most készülő költségvetés lesz hosszú idők után az első, amely ezt a felfelé induló temlen- .ciát hivatalosan is fémjelezi. Eleinte csak félve reménykedtünk, — bízni nem mertünk, mert minden bizakodásunkat letörte a sötét válság okozta lelki depresszió,, — azután már beszélni is mertünk róla, hivatkozni kezdtünk statisztikai kimutatásokra, most pedig elkövetkezett már az a pillanat is, amikor végre le is számítolhatjuk, ha mérsékletesen is*, nagyon óvatos formában, az első eredményeket. Nagy volt az itt idáig, nehéz. De megtettük. Messze vagyunk még attól, hogy megszólaltassuk az ünnepi harangokat. De meg kell állapítanunk, hogy eljutottunk egy szebb korszak küszöbéhez, hogy vége a keserves korszaknak, amely borzalmas polipkarjaival megfojtott minden kezdeményezést, letört minden szárnyaló elgondolást. Lehet már szabadabban lélegzenünk, gondolhatunk már egy szebb, jobb jövőre, reménykedéseinket kibocsáthatjuk immár börtönükből. Hosszú, hosszú évek után elérkeztünk oda, hogy olyan tervek megvalósítását is magunk elé tűzhetjük, amelyek elé eddig »tilos« táblát állított az idők kegyetlen valósága. Amikor idáig eljutottunk és visszatekintünk a megtett nehéz útra, a renkdíviili erőfeszítésekre, mélységes hálával és igaz elismeréssel kell a főváros vezetőségének nagy munkájáról megemlékeznünk. Sipőcz Jenő dr. mint polgármester, később mint főpolgármester és Szendy Károly polgármester, továbbá Lamotte Károly dr. mint pénzügyi tanácsnok, később pedig mint alpolgármester Liber alpolgár- ! mesterrel egyetemben rendkívüli gonddal, bölcs óvatossággal vezették keresztül Budapestet a gazdasági világválság sivár homoksivatagján. Övék az érdem, hogy Budapest székesfőváros minden nagyobb nehézség nélkül tette meg a pusztai utat és elérkezett oda, hogy talán rövidesen megláthatja az ígéretek földjét. Annak azonban, hogy az új költségvetés elkészítésénél optimizmusra hajlamos a főváros vezetősége, annak, hogy ez az optimizmus nemcsak hangulatbeli, metafizikai alapon nyugvó érzés, hanem tudományosan is megalapozható, kellő adatokkal megtámasztható reálpolitika, nagyon nagy volt az útja. Ehhez olyan kormány kellett, amelynek munkája, példátlan erőfeszítése előbb kiemelje az országot a letargiából, majd elindítsa a hit és erő útján. A Gömbös-kormány, amikor a nemzet élére állott, egy letört, hitét vesztett, illúzióitól megfosztott országot talált itt. Hihetetlenül nehéz volt a helyzet, szinte reménytelen. De jött Gömbös Gyula ée> vele együtt a reménység. Ezt a reménységet azonban szugge- rálni kellett a nemzetnek. Vissza kellett adni önmagában való hitét, átalakítani egész lelkiségét, megértetni vele, hogy élén az elhivatott vezérrel, csodákra képes a magyar erő. A Gömbös-kormány közel négyesztendős munkájának egyik döntő eredménye lesz a most készülő költségvetés. Csodálatos munka előzte meg, az újjáépítésnek hatalmas műve, amely még most se íeje- ződött be, amelynek azonban jelentős diadala az az előirányzat, amely most készül a pénzügyi iigyosz- tál boszorkánkonyhájában. Az állami költségvetés után, amely már a javulás tüneteit mutatja, a főváros költségvetése a gazdasági mérleg újabb emelkedését igazolja, tanúságot téve arról, hogy a harmadféléves munka gyümölcse érlelődik. Az országban megkezdődött az aratás. A főváros is megkezdi a maga aratását, learatja azt a termést, amelynek magvait évekkel előbb vetették el és amely most — hisszük — dús kalásszal fogja jutalmazni nemcsak a magvetőket, hanem mindenkit, aki részese Budapest életének. Sokkal közelebb vagyunk még hozzá, sem hogy fájó emlékeinket begyógyíthatta volna az idő s ne sajogna fel újra valahányszor a népjólét fogalmával olyan szorosan összenőtt népjóléti minisztérium gyászos sorsára gondoltunk. Senki sem sajnálja azonban elmúltát és feloszla- j tását, mégis meglepett mindenkit, mikor azt hallot- í tűk, hogy a belügyminisztériumba kerülnek a volt > minisztérium egyes osztályai. El sem tudtuk gondolni, hogy ez az általában ( ridegnek, »bürokratikus«-nak tartott minisztérium j egy olyan feladat felvirágoztató telepévé is válhat, | amelyhez szív is kell, érzék is kell, melegség is kell, I megértés is kell — s a mi fő: aktából, rubrikából minél kevesebb. Minden attól függött, vájjon Kozma Miklós mennyi szívet és megértést tud belevinni új hivatásába, hogy kitöltse a rubrikák merev formáit tartalommal és a rideg akták világába utat Vágjon és ajtót nyisson az életnek. Nos, — ha valaki mérlegre akarná tenni az aránylag igazán rövid időt, amióta Kozma Miklós vezeti a belügyminisztérium ügyeit ® meg akarná állapítani, mi történt ez idő alatt a magyar nép szociális kérdései körül, az úgynevezett népjóléti dolgokkal, meg kellene állapítania, hogy szerencsénkre a népjóléti kérdéseket nem nyelte cl a belügyminisztérium. hanem éppen az ellenkezője történt: ma mintha ezek a kérdések volnának a minisztérium uralkodó — hogy úgy mondjuk — vezérkérdései, amelyek szolgálatára a minisztérium egész kiváló tisztviselő kara oda adta magát, természetesen elsősorban és mindenekelőtt maga a belügyminiszter is, Kozma Miklós. Egy igen közel álló politikus, aki még a harctérről ismeri a belügyminisztert, így jellemezte őt: — Ördöge van a miniszternek. Sosem foy olyas valamibe, amit később abba kellene hagynia. S amit megkezd, azt be is végzi, még pedig jól végzi be. E: a sikerének a titka is, a kulcsa, is. Hogy ez mennyire talál, arra a légjellemzőbb eset talán a tibolddaróci barlanglakások ügye. Ki ne ismerné ezt a kérdést. Tibolddaróc, Ostoros, Cserép- váralja, Szomolya egy-egy állomása az emberi betegségnek és nyomornak, ahol az emberek földbe vájt adukban laknak, szószerint vett barlangokban, ha- i ' sonlítva a neandervölgyi élet állati kezdetlegességéhez. Annyit beszéltek erről ia kérdésről >éis annyit tanácskoztak róla, hogy mit kellene itt tenni, de mindig csak azért, hogy a végén valójában semmise történjék. Kozma Miklós megunta a dolgot. Egész lénye irtózik as üres szófecsérléstöl, amitől olyan távol esik a cselekvés. Elhatározta, hogy körútra megy Borsodba, mert elve, hogy mielőtt valamire elhatározná magát, maga lásson mindent a maga szemével. Egy miniszter, aki nem beszél, de cselekszik ... Mikor erre vonatkozólag e sorok írója a fáradságos körutakra emlékezett, a miniszter csak mosolygott. — Ezt meg' kell tenni — mondja. — Mert nálunk szeretnek túlozni az emberek. Mi túl énben túloznak. Mikor bejárta a barlanglakásokat, a miniszter homlokán ráncba gyűltek a gondolatok. Sötét, gondolatok lehettek ezek, mert kiderült, hogy mégis csak vaunak területek, ahol nem lehet túloznia még a magyar képzelőtehetségnek sem s a terület: a — nyomor. Még csak mélyültek a barázdák a miniszter homlokán, megtudván, hogy több mint kétszáz családi lakik ilyen emberhez nem méltó módon, még pedig nem is egy-két év, hanem több száz év óta. Mikor- megkérdezte a miniszter, hogy hát miért nem tettek eddig valamit, arra az volt a válasz: — Olyan sokba kerül, hogy nem tudjuk, hol is kezdjünk hozzá. Erre a miniszter már mosolyogva mondja: — No majd én tudom, Mert az ilyen féle kérdéseket kétféleképpen lehet elintézni. Vagy van hozzá, pénz, vagy nincsen. Ha van hozzá pénz, hát akkor egyszerűen megcsinálja és meg van oldva a kérdés. Ha nincsen hozzá pénz, akkor az ember elkezdi. Hát én is elkezdem. Tessék. Az első házra odaadom a szükséges összeget. Es? És oda is adta. Azonnal megindult az építkezés. Negyven ház lesz készen őszig s később még húsz-huszonöt házra akar a miniszter pénzt szerezni. S ha ő akar, az, annyit jelent, hogy már meg is van. Az első házba egy hadirokkant költözik be, akinek hat fiúgyermeke van. Azt mondja a miniszter, mikor az ő érdemét han gsúlyozz uk: — Csak elindítani nehéz a dolgokat. Hiszen az emberek /voltaképpen megértők és szeretnek jót cselekedni. Csak a jó példát kell megadni s aztán megy a. dolog. A törvényhatóság is megtette a magáét s a minisztérium is. így remélem, hogy a magyar élet arcáról eltűnik ez a borzalmas folt, amit a barlanglakok élete jelentett rajta. M Gömbös-kormány : reformkormány a népegészségügy terén is. • • — De hiszen — jegyzem meg’ — kegyelmes uram nem az a fajta ember, aki részletmunkákban élné ki magát s még a részletben is az egész kérdést szolgálja és viszi előre a megvalósulás felé. Mert a borsodi barlanglakók kérdése csak egy láncszem a, magyar szegényügy terhes láncában s a, barlanglakás megint csak egy részlete a lakáskérdés és az egészségügy nagy kérdésének, amit kegyelmes uram mind a vállára vett, hogy a magyarságot átsegítse a rá leselkedő s könnyen végzetessé váló bajokon. A miniszter nyomban felel: — Akik a magyar betegségek pusztító eredményeitől várják a mi népünk gyengítését és számbeli csökkenését, alighanem csalódni fognak. De azért máról holnapra ily^ csodát elérni nem lehet. Ezt- minden józanul és tárgyilagosan gondolkodó embernek be kell látnia. De ne feledjük, hogy . a Gömbös-kormány e téren igazán úttörő és jogosan nevezhető reformkor- mánynak. A népbetegségek elleni küzdelem s azok legyőzése -- hogy úgymondjam — gerinc pont a mi programunkban, Szerencsésnek érzem magam, hogy érezhetem és tudatában lehetek annak, hogy itt, ezen a veszedelmes téren, hazámnak és nemzetemnek bizonyos szolgálatokat tehetek. Bár az egészségügy csak részlet köre a vezetésem alatt álló minisztériumnak, de ezt minden tisztviselőm olyan lelkesedéssel látja el, mintha önálló minisztérium szolgálná a népegészség . ügyéi, E lelkesedés nélkül vájjon megszülethe- I tett volna-e a zöld-kereszt mozgalom, amelynek
