Független Budapest, 1936 (31. évfolyam, 1-52. szám)
1936-05-20 / 20. szám
HARMINCEGYEDIK évfolyam 1936 május 20 20. szám POLITIKAI ES KÖZGAZDASÁGI LAP i mm • ‘ ^_ v* Megjelenik minden szerdán Előfizetési ára a Nagy Budapest melléklettel együtt: egész évre P 24.—, fél évre P 12.— Egyes szám ára 50 fillér. Kapható minden IBUSz pavillonban FELELŐS SZERKESZTŐ B. VIRÁGH GÉZA Szerkesztőség és kiadóhivatal: BUDAPEST, V., BÁTHORY UCCA 3 Telefon: 19-9-80 Postatakarékpénztári csekkszámla: 45476 A NEMZETI EGYSÉG PÁRTJA SZÉKESFŐVÁROSI SZERVEZETÉNEK HIVATALOS LAPJA Zászlók a pesti uccán Párizs uccái július 14-én zászlótengerbe borulnak. A francia nemzet ünnepén, a Bastille lerombolásának évfordulóján minden házról lobogók erdeje integet a járókelő felé hirdetve, hogy az ünnep nemcsak naptári és hivatalos ünnepe a francia államnak, de ünnepe' minden egyes francia embernek is. Budapesten március 15-én csak a középületeken lengett egy-egy zászló. Ritka kivétel volt, ha magánházon is ott árválkodott a háromszínű nemzeti, lobogó. Propagandánk a Szent István-heti ünnepségeket tette Budapest idegenforgalmának egyik középpontjává. Prospektusok és plakátok tízezrei hirdetik a szentistváni hét nemzeti jelentőségét és annak eseményeit. Amikor azonban az idegen Budapestre érkezik, a város külső képén nem veszi észre, hogy ünnepe van a magyar nemzetnek. A házak fail’án ott a polgármester felhívása, amely szép szavakkal kéri a háztulajdonosokat és polgárokat, lobogózzák fel a várost, zászló azonban nincsen. A főváros mint minden ünnepi alkalomra, ezúttal is felhúzatja a főbb uceák fölé a maga lobogóit, de több aztán nincs is. A polgárságot nem érdekli sem a polgármester felhívása, sem a nemzeti ünnep: legalábbis nem anyujára, hogy azt külsőleg is kifejezné. Fájdalmas és bántó ez a közömbösség, sérti egyrészt az ünnepi érzést a nagy király emlékének kijáró nemzeti hódolatot, de sérti — most már praktikus szempontból véve a dolgot — az idegenforgalom érdekeit is •— mert az ideérkezett, tájékozatlan utasnak az az érzése támad, hogy megtévesztették a. csábító prospektusok nincs, nem is lehet ünnepe a magyarságnak, hiszen alig van zászló az uccákon. Már pedig az ünnep külső, látható kifejezése legelsősorban a zászlódísz, amely szimbóluma a nemzeti lélek örömének. Vályi Lajos dr. indítványára a Nemzeti Egység fővárosi szervezete most indítványt terjeszt az autonómia elé, amely kéri, tegyék kötelezővé a házak fellobogózását a nemzet nagy ünnepén. Tűrhetetlen az a sértő közömbösség, amely passzív nemtörődömséggel szemléli a nemzet ünnepeit, anélkül, hogy abban részt kívánna venni. A »nemzet ünnepe« nem azt jelenti hogy az iskolásgyermekek előtt szavalnak és beszélnek, egyes hivatali testületek és csoportok felvonulnak a Várba vágj7 a Petőfi-szoborhoz és azután, mint akik jól végezték dolgukat, hazamennek, hogy kipihenjék magukat a végzett »munka« után. Áz ünnep nem munka és nem hivatalos tény- kedés, hanem a lélek bensőséges megújulása, a nemzeti érzés megnjdlvánulásának boldog kifejezője. De azt, hogy az ünnep ki is fejeződjék, hogy külsőleg is láthatóvá váljék, annak megvannak a maga fizikai fomái, nemcsak nálunk, hanem az egész kuilturvilágon. Az ünnepi dísz adja meg ezt a külső megnyilvánulást. Erről a díszről gondoskodni kell. mert a forma, a külső, ilyen esetekben legalábbis egyenlő értékű a belső tartalommal. A nemzet ünnepét látnia és éreznie kell az idegennek, beléje kell Kugárzódnia annak az érzésnek, hogy a magyarság történelmi életének jelentős megnyilvánulása az ünnepi nap. Párizsban táncolnak az uccán július 14-én. Newyorkban és egész Amerikában petárdákat röpítenek a csillagos ég felé minden nemzet és nép a maga temperamentumának megfelelően ünnepel. Fájdalmas lenne, ha valaki azt állapítaná meg rólunk, hogy a magyarság történelmi érzékét, múltjának nagy eseményeihez való kapcsolatát csupán az fejezi ki. amit a színtelen hivataloskod'ás produkál. Fájdalmas lenne, mert azt bizonyítaná, hogy hiányzik belőlünk a tradíciók iránt való érzés, de főképpen azért, mert nincs így: lélekben minden magyar embernek ünnepe március 15-o épúgjr, mint Szent István napja. Csak épen lusták, túlságosan keletiek vagyunk ahhoz, hogy ezt külsőleg is megmutassuk. Éppen ezért nagyon helyes az az indítvány, amelyet a Nemzeti Egység Eártja, terjeszt most elő Vályi Lajos dr. kezdeményezésére. Tgerii*: ünnepeljünk. Hirdesse a nemzeti trikolor, hogy a magyarság életének nagy dátumai feltámadtak, újból elevenekké lettek, hirdesse a főváros uocáinak zászflórengetege, hogy a tompultság és fájdalom helyébe a hit, a reménység, a nemzeti öntudat erejének szárnyalása lépett, amely új horizontok és új ünnepek felé viszi a feltámadó magyar nemzetet. Budapest—Spa Budapest a világ érdeklődésének gócpontjában Nem tudjuk elhelyezni az idegeneket — Túlzsúfolt szállodák Egyre jelentkező rajok — Ivó- és gyümölcs kúrák — „Budapest— Spa** — Budapest gyógyfürdő a világ 20 ezer nagy lapjában Mit mond Szviezsényi Zoltán igazgató Budapest idegenforgalmáról Ha a különféle tarifareformok, a kényszernyugdíjazás, a fizetéscsökkentés ügye mind itt lebeg is a levegőben: Istennek és egjmehány ember buzgalmának Hála, vannak még kellemes kérdések is, ameljmk megoldása fejtörést okoznak, hogy többet ne mondjunk: az idegenforgalom kérdése. Alert most már ott tartunk, ahol az egjTszeri arab. Az öreg arab nem tudott felülni a lovára s kellemetlen helj7zetében Allah-hoz imádkozott segítségért. S mikor imádság után megkísérelte ismét a lóraül.ést, átugrotta a lovát. Ekkor a krónika szerint így sóhajtott fel: — Segíts Allah, segíts, de ne olyan — nagyon. Alink is így vagyunk tulajdonképpen. Addig- addig imádkoztunk az idegenforgalom után, míg végre itt van, eljött s most már azon törjük a fejünket, hogy mi módon tudnék elhelyezni az idegeneket. Boldog gönci, de mégis csak gond és feladat, amit meg kell oldani. No most, mintha túl gyorsan jött volna ránk az áldás s mintha idegenforgalmat szolgáló intézménj-eink, szállodák, penziók nem tudtak volna lépést tartani a fejlődés i rámával és ütemével. Nincsen férőhely a szállodákban. Zsúfolt valamennyi és a szobák előre le vannak jegyezve egészen a késő őszig. Az eredmény az mindig felvillanyoz és cselekvőképességünket hatványozza. Ezúttal sincs ez másként. Mit mond Zsitvay Tibor Csak Zsitvay Tibor szavaira kell gondolnunk, aki olj'an friss és derült kedvvel nyitja meg a csütörtöki értekezleteket, amelyeket a párt Budapest rendezése és az idegenforgalom szolgálatába állított, — hogy szinte érzik a viselkedésén, hogy érzi ő is a munkája sikerét. Különben nem mondhatná, hogy: — Amit e két kérdésben — Budapest rendezésében és az\ idegenforgalom fellendítésében — magunk elé célul tűztünk, azt egy pillanatig sem akarjuk szem elöl téveszteni. Ezért az értekezlet előadásainak megválogatásánál nem pdrtszempontok vezettek bennünket. Azt akartuk elérni, hogy megszólaljon minden vélemény7, amely a maga tudása, tapasztalata és gyakorlata révén a kérdést előre viheti és szolgálhatja. És ez a felfogás teljesen bevált. A mély tudáson és gyakorlati tapasztalatokon felépített előadások azokat is a kérdés szolgálatába állították és barátaivá tették, akik különben nem foglalkoztak volna vele, egyszerűen arra a kényelmi álláspontra helyezkedve, hogy minden szakkérdés csupán a szakemberek érdeklődésére tarthat számot. S mivel az előadó szakembereink is tapasztalják, hogy az itt elhangzottak nem maradnak meg »elméletnek«, ha nem gondoskodunk róla, hogy a reális élet felé is megtalálja az útját az, ami életre való és megvalósítható: úgy érthető, ha az érdeklődés szélesbedik s egyre nagyobbodik a kör, amely Budapest szépségét és idegenforgalmának fejlődését szolgáló munkánkat figyelemmel kíséri és a maga munkájával is támogatja. Bessenyey Zénó álláspontja Ugyanezt a felfogást vallja Bessenyey Zénó, a Közmunkatanács elnöke is, aki erről a kérdésről a Független Budapest hasábjain már többször ismertette felfogását s most a következő szavakban húzta alá a maga álláspontját: Ahogy a tudósok mulatnak a vitán, hogy mi volt előbb: a tyúk-e vagy a tojás, most nálunk is divatossá lehet a kérdés, hogy mi kell előbb: a fiirdő- vendég-e, vagy a befogadásához szükséges szállodák? De mi nem érünk rá vitatkozni, mert sok a dolgunk. Hála Istennek, túl sok is, mintha csak be akarnék és be kellene hoznunk mindazt, amit a múltban elmulasztottunk. De nincs semmi baj, látva, hogy az eredmény megvan hozzá s a Budapest iránti érdeklődés idebent is, odakünn is egyre fokozódik. Azt szokták mondani, hogy »divatban vagyunk«. A magam részéről nem szeretem ezt a kifejezést, mert csak a jelenre mond kecsegtetőt, de már a jövővel szemben annál fenyegetőbb, hiszen ami divatban van, az tudvalevőleg ki is megy a divatból. És ez az éppen, amire sem én, sem a Közmunkatanács gondolni sem akarunk. Azt akarjuk ugyanis, hogy ami most Budapest iránt a külföldön jelentkezik, ne múló, ne átmeneti legyen, hanem olyan szükség, amit Budapest szépsége és természeti adottságai nélkülözhetetlenné tesznek. S hogy ez be is fog következni, abban semmi kétségem. Szerveink, amelyek az idegenforgalmat szolgálják, a helyzet magaslatán vannak. Szeretik a munkakörüket s nemcsak a kötelesség hatja eket, hanem az ügy szeretete is. Ezért meg is van a kívánt eredmény. A mag,am részéről csak annyit mondhatok, hogy nagyon bizakodó vagyok e téren s boldognak érzem magam, hogy hazámnak a főváré fellendítő ével s az idegenforgalom emelésében, — ha mindjárt indirekte is —■ a főváros szépítése és fellendítése révén — szolgálatot tehetek. Az az érzésem, hogy jó és hatásos munkát végzünk, aminél közéleti emberre alig képzelhető el boldogí- tóbb érzés. Jlkik az idegenforgalmat hivatalból munkálják Felkerestük hivatalában Szviezsényi Zoltán dr. ny. miniszteri tanácsost, a gyógyhelyi bizottság igazgatóját, aki boldog áradozással fogad irodájában. Ragyog az arca, amint elém teszi a világ minden részéről befutott francia, angol, olasznyelvű lapokat.' Azzal a folyamatossággal, amely élvezetté emeli a vele való társalgást, különösen mikor kedvéit tárgyáról: Budapest fürdővárosról: az ő legegyénibb gondolatáról esik szó, magyarázza, hogy milyen álmatlan éjszakái vannak, mert nem tudja, hogy hova tegye és hol helyezze el az idegeneket. Segítőtársa, Somogyi 'Gyula osztályvezető — a levelek óriási tömegét mutatja elélm. Igazi Bábéi. Európa minden népe képviselve vau a levelekben. Jönnek, jelentkeznek, mert meg akarják ismerni »Budapest-Spa-t« Budapest fürdővárost. Ez már nemzetközi fogalom — olyan márka, aminek értéke van s amely érték állandóan emelkedik. Szviezsényi Zoltán szolgálatkészen adja meg a
