Független Budapest, 1936 (31. évfolyam, 1-52. szám)

1936-05-13 / 19. szám

Budapest, 1936 május 13. Független Budapest 5 M HÉJ A mai közéleti férfi betegsége Mi az, ami a ma közéleti férfiút kikezdi és beteggé teszi? Talán a sok nyilvános szereplés? Nem. Ez egy közéleti férfiúnak — legalább is egy igazinak — sosem lehet betegség. Legfeljebb éltető elem, akárcsak a halnak a víz, vagy fejős­hangyának a kövér levélbogár, amit rendesen fejni szokott, akárcsak pesti milimári a — víz­csapot. A bankett, az ünnepi ebédek már inkább, főként, ha nem őt ünnepük, esetleg .éppen azt, akit szíve mélyén oda kívánna, ahol a bors te­rem. De úgy szemben? Ö! Nagyon is kedvesek egymáshoz. Még át is ölelik egymást. »Meny­nyire örülök, hogy látlak. Milyen pompás, jó színben vagy, hála Istennek«. De ebbe még mindig nem lehet belebete­gedni, sőt. Frissebb és rugalmasabb lesz tőle az ember. A népszerűség az a póz, ami megtölti és meg duzzasztja a közéleti férfit. Mi az, hát mégis, ami a sok életelikszir el­lenhatásaképpen a mi közéleti férfiúnkat ágy­nak dönti és életerejét úgy kiszívja, hogy szinte öregedni érzi már magát s ha egyelőre titokban is — a halálra is gondol­— Nem érdemes, barátom — monológnál ilyenkor a fáradt városatya. — Hidd meg, nem érdemes. Nem is tudom megmagyarázni ma­gamnak a nagy könnyelműséget, hogy miért is adja át magát a köznek az ember? Nagy ön- feláldozás, mondhatom. Ugyan mit jelent az nekem, hogy már fél emberöltőn túl meg van jelölve a helyem, a köz gyűlés teremben? Mit je­lent, ha ismernek a szolgák s ha jövök, sietve segítik le a kabátomat rólam? Ha figyel­mesek velem a polgármester és a tanács­nokok s mind a keresztnevemen szólítanak, hoz­zátéve a »kedves bátyám«-at is, persze én, ha megkérdik udvariasan, hogy »miben lehetek szolgálatára kedves bátyám«? Amikor az^ em­ber sosem magának kérhet, de mindig másnak, kivétel nélkül másnak. Hol a barátod fiának, aki nem tud megnősülni, ha valamilyen állást nem szerzel neki »akármilyet is« öregem, ha mond­juk csak a köztisztasági hivatalban, vagy a vízműveknél, vagy a BSzKRT-nál — de tudod lelkem, számolunk a viszonyokkal s a helyzet­tel s nem vagyunk válogatósak«. — Vagy egy volt kortesed unokaöccsében támadt fel a vágy, hogy vidékről Pestre tegye át működési szék­helyét s ezt a vágyakozást megint csak neked kell megfizetned s kezdened cl kilincselést, ha csak nem akarod magad kitenni az indokolt vád­nak, hogy te is olyan szélhámos szájhős vagy, aki csak a választások alatt ismered meg az egyszerűbb embereket, de utána!... Így aztán nem csoda, ha félsz a postádhoz nyúlni, mert minden levél egy-egy állás igény­lés, vagy kinevezés sürgetése. S aztán még csodálkozol, hogy egyszerre összelottyansz mint a likat kapott gumilabda. Hívják az orvost, aki megtapogatja a mel­led, a hátad. Odanyomja a fülét a testedhez és diktálja: — Lélegzeni! Mélyebben tessék -.. Mégegy- szer, de mélyen ...Es akkor meghallod magad is..- Zörögsz, mit az ócska vasdarabok az ósze­res lomtárában. S megkezdődik a közéleti férfi vándorlása egyik orvos kezéről a másikra. De mindez nem segít. Te csak sorvadsz- fonnyadsz, mint a falevél ősszel. Már-már rossz érzéseid kezdenek lenni s azon gondolkozol, hogy meg kellene írnodfa végrendeletedet, persze anélkül, hogy a család megtudná — mikor új tanácsot kapsz barátaid egyikétől, aki még nem kívánja elköltözésed cl másvilágra, lévén egyet­len bázisa te Aranka, Tinike leányainak és Zoli fiának elhelyezési ügyében, ami közel jö­vőben válik esedékessé. Azt mondja ez a barátod: — Fiam! Meg kell hallgatnod doktor Csendes szakvéleményét. Addig nem gyógyulsz meg. Te kérdőleg nézel rá, mire ő megma­gyarázza: — Specialista. A zajok szakértője- Üj mód­szer szerint gyógyít, meséket mondanak róla. Meg kell próbálni. Meg, kétségtelenül. Jön. Előzékeny, finom úrimber. Az az új módszere, hogy úgy méri a zajt, akácsak almáskofa az almát. Külön zaj- mérő készüléke is van ehhez a művelethez. A zaj egység, mint ciz áramnál a kilómat, itt a. »phon«. Mondom, eljön a zajok szakértője hozzád, a jóbarátaid ajánlására. Megejti a szükséges vizsgálatot, ami életkörülményeidre vonatko­zik. Megkérdi, milyen uccában lakói, milyen ott a gépkocsi forgalom, hány rádió van a ház­ban és a községben, együtt lakol-e az anyósod­dal vagy külön? S ő mindezt »phon«-okban szá­mát ja ki s a végén azt mondja: — Ön elveszett ember, uram. Önnek egyetlen baja, hogy való­sággal zajgóc-ban lakik; azaz minden zajok gócpontjában. Hogy mi a segítség? Vissza kell vonulni a közéletből. Az ön esetében egyetlen gyógyszer a, nyugalom, a csend... Lemondani visszavonulni. Nincs más orvossá,g. Te, de szomorú közéleti ember, ott pislogsz ki­71 főváros zárszámadása és az új vagyonleltár Sebő Béla fő számvevő a zárszámadások eredményéről és az új vagyonleltárról nyilatkozik a Független Budapestnek A szokott időben, május első napjaira elkészült Budapest multévi zárószámadása. Amint az összesí­tett adatok végleges összeállítása készen volt, Szendg Károly pol­gármester magához kérette a fő­városi sajtó munkásait és közölte velük az eredményt, amely min­den várakozást felülmúlóan örven­detes. Az új zárószámadás lényege­sen kisebb deficitet tüntet fel, mint a legutóbbi évi mérleg, úgy, hogy ebből Sebő Béla Budapest pénzügyi helyzeté­nek javulására lehet következ­tetni. Kétségtelen, hogy a nem remélt eredmény elérését előmozdította a főváros vezetőségének gondos és előrelátó gazdálkodása is, amely a szükségletek tel­jes kielégítése mellett a viszonyok által követelt takarékosságot tartotta állandóan szemelőtt. Sebő Béla föszámvevö az új zárószámadás eredményéről és az egyidejűleg elkészült új Vagyonleltár adatairól a következőket mondotta a Független Budapest munkatársának: —• Programszerűen fejeztük be a multévi zá­rószámadás munkálatait és a Házinyomda most megfeszített teljesítménnyel dolgozik úgy a záró- számadás, mint az egyidőben készült vagyonleltár vaskos köteteinek nyomdai előállításán. — Az eredményt azonban már részleteiben is közölhetjük a nyilvánossággal és örömmel jelenthe­tem, hogy az új zárószámadás szerint a főváros multévi mérlege igen kedvezően alakult. millióval törleszteni kell, ezért javasolom, hogy a jövő évi költségvetésbe, első törlesztésként, legalább ilyen összeget állítson be a főváros. — Kedvező volt az üzemek gazdálkodása is. Üzleti felesleg, tőke- és kamattörlesztés, va­lamint természetbeni szolgáltatások címén 24,260.000 pengőt juttattak az üzemek a köz­ségi háztartásnak. Három intézmény: a fürdők, a kenyérgyár és a ló- húsüzem deficittel működtek, ezeknek múlt évi vesztesége 1.2ÍO.OOO pengőt tesz ki. E deficit leszá­mításával is több mint egymillióval nagyobb összeget jut­tattak az üzemek a községi háztartásnak, mint amennyi. e címen kültségvetésileg elő volt irányozva. Az üzemek 4,225.000 pengővel nagyobb bevételt ér­tek el, mint amennyire költségvetésükbe számítot­tak, de kiadásuk csak 2,884.000 pengővel emelke­dett az előirányzattal szemben. — Ami a főváros vagyonát illeti, az ríj va­gyonleltár 1,527.035.000 pengőben állapította meg a főváros és az üzemek bruttó értékét, amivel szem­ben a teher 708,783.000 pengő, úgy hogy a tiszta vagyon 818,253.000 pengőt tesz ki. A zárószámadás érdekesebb részleteinek ismer­tetésére visszatérünk. Vágó József budapesti álmai Az eredetileg 149,353.000 pengőben előirányzott kiadásoknál 4,030.000 pengő megtakarítást ér­tünk el, ami a polgármester célirányos intézkedéseire ve­zethető vissza. A megtakarításoknak több mint a fele, 2,178.000 pengő .a pénzügyi fejezetnél jelentke­zett, de nincs egyetlen fejezet se, ahol megtakarítás ne mutatkozott volna. A polgármester még a költségvetési év megkezdése előtt gondoskodott az 1935. évi gazdálkodás foko­zott ellenőrzéséről. E rendelkezés szerint elmaradt ugyan a hiteleknek ad előző években követett zá­rolása, de csak azért, mert a közgyűlés az előterjesz­tett és elfogadott költségvetési hiteleket már amúgy is 10%-kal csökkentette az előző évhez képest. Az év folyamán alkalmazott takarékossági intézkedések és a pénzügyi gazdálkodás ellenőrzése meg is hozta a kívánt eredményt, ami most a zárósizámadás egyen­legében jelentkezik. A hivatalok és üzemek megértő alkalmazkodása, a rendelkezések pontos betartása is hozzájárult a kedvező eredményhez. - Az előbb em­lített több mint 4 milliós megtakarításból 3,420.000 pengő esik dologi kiadásokra és kö­zel 600.000 pengő a személyi kiadások terén eszközölt megtakarításokra. — Kedvezően alakultak a főváros bevételei is, melyek végeredményben 80Í.000 pengővel múlták fe­lül az eredetileg előirányzott bevételeket. Meg kell jegyezni, hogy csak néhány fejezetnél adódott bevételi több­let, míg az ágazatok nagyrésze az előirány­zottnál kevesebb bevételt ért el. Adóbevételeink a múlt évben meghaladták a 76.7 milliót, ami 230.000 pengővel több, mint amennyire az előirányzatban számítottunk. A keresetiadók az ingatlanvagyonátruházási illeték, .a városi vám, a vigalmiadé, a fogyasztási adó, az .ebadó, és a kü­lönböző hatósági díj.ak eredményeztek nagyobb be­vételt. Csökkenés mindössze 7 adónemnél van. — Végeredményben 1,305.071 pengő a multévi zárószámadás deficitje. Jelentéseimben rámutatok arra, hogy a megszüntetett kórházi alap 17 milliós hiányát most már évi 3—í A Nemzeti Szalon kiállítási helyiségeiben egészen különös kiállítás nyílt inéig a mu.lt héten; egy építő­művész állította ki művészeti álmait. Vágó József, a genfi népszövetségi palota tervező építésbe egybe­foglalta öt évi munkájának, vágyainak és ábránd­jainak eredményiét és a magyar közönség elé vitte azokat a Nemzeti Szalon kiállítási termeiben. Bennünket a kiállított gyönyörű rajzok közül legközelebbről azok érintemjek, amelyek Budapest fej­lődését, átépítését szolgálják. Vágó József szerel­mese iá magyar fővárosnak. Szívéhez nőttek Buda­pest városrendezésének problémái és annyi szeretet­tel, olyan igaz segíteniakarással olvad fel a Buda­pestért való munkában, hogy ennek a melegségnek láttára meghatódottságigal kell gondolnunk arra, bár csak sokan lennének olyanok, akik ilyen önzet­lenül és ekkora tehetséggel foglalkoznak Budapesttel. Gyönyörű álmok, színes víziók lépnek elénk a Nemzeti Szalon falairól. Vágó József nemcsak nagy­szerű építész, hanem kiváló festő- és ábrázolómű­vész is1. Bemek képei, amelyek a jövendő Budapest­jének egyes részleteit 'ábrázolják, megkapnak a ma­gúk monumentális erejével,-éppúgy, mint azzal a mű­vészi készéggel, amellyel Vágó elénk varázsolja a maga vágyálmait. Buda és Pest rendezésre váró ré­szeit ott látjuk felsorakoztatva a, falakon és szinté fel-felkiáltunk meglepetésünkben, amikor azt látjuk, mennyire természetes, reális és nagyszabású minden egyes elgondolás, mennyire Kolumbusz-tojása, csak éppen Kolumbusz kellett hozzá, aki feltalálja. A legelső és legfontosabb Vágó József nagyvo­nalúsága. Meglepő az a monumentalitás, amely lé­nyének és művészetének sajátja. Már pedig város- rendező csak az lehet, aki monumentálisán lát és érez, mintahogy nagy művész is csak ,az lehet,' aki­nek lelke nagyvonalú. Nem bocsátkozhatunk — nincs helyünk rá, hogy elmélyedjünk itt — Vágó József kiállításúnak rész­leteibe. Csak örömünket fejezzük ki, hogy van egy istenáldotta nagy tehetségünk, aki művészetének min­den erejét Budapestnek szenteli, aki szabad óráit arra használja fel, hogy önzetlenül, ,a köz rajongá­sával és .a szerelmes hitével szolgálja Budapest szebbé, művészibbé tételét. Budapest hálásan köszöni ezt a pazar ajándé­kot, amelyet fejedelmi kedvében nyújtott át néki a zseniális, alkotóművész, Vágó József, akinél lelke­sebb, igazabb és tehetségesebb hódolója alig van a magyar főváros újjáépítésének. felé a paplanod alól, mint az a bizonyos miskolci a kocsonyából — és hirtelenül eszedbe villan, hogy az a barátod, aki ezt a zajgócos doktort neked ajánlotta, az a te listádon éppen utánad következik. Megértesz mindent. Es akkor fel­lázad benned a, keresztény ember, aki nem akar rosszat cl felebarátjának. Néni akarod te sem, i hogy ő is zajgócossá váljék. Tehát maradsz, i maradsz a poszton rendületlenül, ha, még olyan nagy marhaság is közszerepet vállalni ebben a fonák és furcsa világban s ha mindjárt a kör, amelyben élsz, nem is más, mint egy idegőrlő nyomorult rossz zajgóc. M indegy. M ara cisz. ^Illlllllllllllllllll!lllllll!lll!l!lllllll!llllllllllllllllll!lllllll![l!llllllll!llllllllllll!lllll MA ül! M.i i' i i Mii ibüi!^ ISOPRONI I I ■l|'|^|SELYEMIPARÉRT. I I iaaiii'masyai vkzetxf.iv BUDAPEST, V., SAS IJCCA 27 | Millllllllllllllllllllll!llllilll!llinilllllllll![!l!lílllllllíllllllllll!l!llllllll!lll!lllll!ll!lllllll!llll!llllllll!llllllll!llllllflllllllllllllllll!lll!!llllll!llllllll!illll!llllllllillll!lllllllllll!lllllllllllllíll!l[lll!lllllllllllllllllllllllltlllllllllllHIIÍII^I

Next

/
Oldalképek
Tartalom