Független Budapest, 1936 (31. évfolyam, 1-52. szám)
1936-05-13 / 19. szám
Budapest, 1936 május 13. Független Budapest 5 M HÉJ A mai közéleti férfi betegsége Mi az, ami a ma közéleti férfiút kikezdi és beteggé teszi? Talán a sok nyilvános szereplés? Nem. Ez egy közéleti férfiúnak — legalább is egy igazinak — sosem lehet betegség. Legfeljebb éltető elem, akárcsak a halnak a víz, vagy fejőshangyának a kövér levélbogár, amit rendesen fejni szokott, akárcsak pesti milimári a — vízcsapot. A bankett, az ünnepi ebédek már inkább, főként, ha nem őt ünnepük, esetleg .éppen azt, akit szíve mélyén oda kívánna, ahol a bors terem. De úgy szemben? Ö! Nagyon is kedvesek egymáshoz. Még át is ölelik egymást. »Menynyire örülök, hogy látlak. Milyen pompás, jó színben vagy, hála Istennek«. De ebbe még mindig nem lehet belebetegedni, sőt. Frissebb és rugalmasabb lesz tőle az ember. A népszerűség az a póz, ami megtölti és meg duzzasztja a közéleti férfit. Mi az, hát mégis, ami a sok életelikszir ellenhatásaképpen a mi közéleti férfiúnkat ágynak dönti és életerejét úgy kiszívja, hogy szinte öregedni érzi már magát s ha egyelőre titokban is — a halálra is gondol— Nem érdemes, barátom — monológnál ilyenkor a fáradt városatya. — Hidd meg, nem érdemes. Nem is tudom megmagyarázni magamnak a nagy könnyelműséget, hogy miért is adja át magát a köznek az ember? Nagy ön- feláldozás, mondhatom. Ugyan mit jelent az nekem, hogy már fél emberöltőn túl meg van jelölve a helyem, a köz gyűlés teremben? Mit jelent, ha ismernek a szolgák s ha jövök, sietve segítik le a kabátomat rólam? Ha figyelmesek velem a polgármester és a tanácsnokok s mind a keresztnevemen szólítanak, hozzátéve a »kedves bátyám«-at is, persze én, ha megkérdik udvariasan, hogy »miben lehetek szolgálatára kedves bátyám«? Amikor az^ ember sosem magának kérhet, de mindig másnak, kivétel nélkül másnak. Hol a barátod fiának, aki nem tud megnősülni, ha valamilyen állást nem szerzel neki »akármilyet is« öregem, ha mondjuk csak a köztisztasági hivatalban, vagy a vízműveknél, vagy a BSzKRT-nál — de tudod lelkem, számolunk a viszonyokkal s a helyzettel s nem vagyunk válogatósak«. — Vagy egy volt kortesed unokaöccsében támadt fel a vágy, hogy vidékről Pestre tegye át működési székhelyét s ezt a vágyakozást megint csak neked kell megfizetned s kezdened cl kilincselést, ha csak nem akarod magad kitenni az indokolt vádnak, hogy te is olyan szélhámos szájhős vagy, aki csak a választások alatt ismered meg az egyszerűbb embereket, de utána!... Így aztán nem csoda, ha félsz a postádhoz nyúlni, mert minden levél egy-egy állás igénylés, vagy kinevezés sürgetése. S aztán még csodálkozol, hogy egyszerre összelottyansz mint a likat kapott gumilabda. Hívják az orvost, aki megtapogatja a melled, a hátad. Odanyomja a fülét a testedhez és diktálja: — Lélegzeni! Mélyebben tessék -.. Mégegy- szer, de mélyen ...Es akkor meghallod magad is..- Zörögsz, mit az ócska vasdarabok az ószeres lomtárában. S megkezdődik a közéleti férfi vándorlása egyik orvos kezéről a másikra. De mindez nem segít. Te csak sorvadsz- fonnyadsz, mint a falevél ősszel. Már-már rossz érzéseid kezdenek lenni s azon gondolkozol, hogy meg kellene írnodfa végrendeletedet, persze anélkül, hogy a család megtudná — mikor új tanácsot kapsz barátaid egyikétől, aki még nem kívánja elköltözésed cl másvilágra, lévén egyetlen bázisa te Aranka, Tinike leányainak és Zoli fiának elhelyezési ügyében, ami közel jövőben válik esedékessé. Azt mondja ez a barátod: — Fiam! Meg kell hallgatnod doktor Csendes szakvéleményét. Addig nem gyógyulsz meg. Te kérdőleg nézel rá, mire ő megmagyarázza: — Specialista. A zajok szakértője- Üj módszer szerint gyógyít, meséket mondanak róla. Meg kell próbálni. Meg, kétségtelenül. Jön. Előzékeny, finom úrimber. Az az új módszere, hogy úgy méri a zajt, akácsak almáskofa az almát. Külön zaj- mérő készüléke is van ehhez a művelethez. A zaj egység, mint ciz áramnál a kilómat, itt a. »phon«. Mondom, eljön a zajok szakértője hozzád, a jóbarátaid ajánlására. Megejti a szükséges vizsgálatot, ami életkörülményeidre vonatkozik. Megkérdi, milyen uccában lakói, milyen ott a gépkocsi forgalom, hány rádió van a házban és a községben, együtt lakol-e az anyósoddal vagy külön? S ő mindezt »phon«-okban számát ja ki s a végén azt mondja: — Ön elveszett ember, uram. Önnek egyetlen baja, hogy valósággal zajgóc-ban lakik; azaz minden zajok gócpontjában. Hogy mi a segítség? Vissza kell vonulni a közéletből. Az ön esetében egyetlen gyógyszer a, nyugalom, a csend... Lemondani visszavonulni. Nincs más orvossá,g. Te, de szomorú közéleti ember, ott pislogsz ki71 főváros zárszámadása és az új vagyonleltár Sebő Béla fő számvevő a zárszámadások eredményéről és az új vagyonleltárról nyilatkozik a Független Budapestnek A szokott időben, május első napjaira elkészült Budapest multévi zárószámadása. Amint az összesített adatok végleges összeállítása készen volt, Szendg Károly polgármester magához kérette a fővárosi sajtó munkásait és közölte velük az eredményt, amely minden várakozást felülmúlóan örvendetes. Az új zárószámadás lényegesen kisebb deficitet tüntet fel, mint a legutóbbi évi mérleg, úgy, hogy ebből Sebő Béla Budapest pénzügyi helyzetének javulására lehet következtetni. Kétségtelen, hogy a nem remélt eredmény elérését előmozdította a főváros vezetőségének gondos és előrelátó gazdálkodása is, amely a szükségletek teljes kielégítése mellett a viszonyok által követelt takarékosságot tartotta állandóan szemelőtt. Sebő Béla föszámvevö az új zárószámadás eredményéről és az egyidejűleg elkészült új Vagyonleltár adatairól a következőket mondotta a Független Budapest munkatársának: —• Programszerűen fejeztük be a multévi zárószámadás munkálatait és a Házinyomda most megfeszített teljesítménnyel dolgozik úgy a záró- számadás, mint az egyidőben készült vagyonleltár vaskos köteteinek nyomdai előállításán. — Az eredményt azonban már részleteiben is közölhetjük a nyilvánossággal és örömmel jelenthetem, hogy az új zárószámadás szerint a főváros multévi mérlege igen kedvezően alakult. millióval törleszteni kell, ezért javasolom, hogy a jövő évi költségvetésbe, első törlesztésként, legalább ilyen összeget állítson be a főváros. — Kedvező volt az üzemek gazdálkodása is. Üzleti felesleg, tőke- és kamattörlesztés, valamint természetbeni szolgáltatások címén 24,260.000 pengőt juttattak az üzemek a községi háztartásnak. Három intézmény: a fürdők, a kenyérgyár és a ló- húsüzem deficittel működtek, ezeknek múlt évi vesztesége 1.2ÍO.OOO pengőt tesz ki. E deficit leszámításával is több mint egymillióval nagyobb összeget juttattak az üzemek a községi háztartásnak, mint amennyi. e címen kültségvetésileg elő volt irányozva. Az üzemek 4,225.000 pengővel nagyobb bevételt értek el, mint amennyire költségvetésükbe számítottak, de kiadásuk csak 2,884.000 pengővel emelkedett az előirányzattal szemben. — Ami a főváros vagyonát illeti, az ríj vagyonleltár 1,527.035.000 pengőben állapította meg a főváros és az üzemek bruttó értékét, amivel szemben a teher 708,783.000 pengő, úgy hogy a tiszta vagyon 818,253.000 pengőt tesz ki. A zárószámadás érdekesebb részleteinek ismertetésére visszatérünk. Vágó József budapesti álmai Az eredetileg 149,353.000 pengőben előirányzott kiadásoknál 4,030.000 pengő megtakarítást értünk el, ami a polgármester célirányos intézkedéseire vezethető vissza. A megtakarításoknak több mint a fele, 2,178.000 pengő .a pénzügyi fejezetnél jelentkezett, de nincs egyetlen fejezet se, ahol megtakarítás ne mutatkozott volna. A polgármester még a költségvetési év megkezdése előtt gondoskodott az 1935. évi gazdálkodás fokozott ellenőrzéséről. E rendelkezés szerint elmaradt ugyan a hiteleknek ad előző években követett zárolása, de csak azért, mert a közgyűlés az előterjesztett és elfogadott költségvetési hiteleket már amúgy is 10%-kal csökkentette az előző évhez képest. Az év folyamán alkalmazott takarékossági intézkedések és a pénzügyi gazdálkodás ellenőrzése meg is hozta a kívánt eredményt, ami most a zárósizámadás egyenlegében jelentkezik. A hivatalok és üzemek megértő alkalmazkodása, a rendelkezések pontos betartása is hozzájárult a kedvező eredményhez. - Az előbb említett több mint 4 milliós megtakarításból 3,420.000 pengő esik dologi kiadásokra és közel 600.000 pengő a személyi kiadások terén eszközölt megtakarításokra. — Kedvezően alakultak a főváros bevételei is, melyek végeredményben 80Í.000 pengővel múlták felül az eredetileg előirányzott bevételeket. Meg kell jegyezni, hogy csak néhány fejezetnél adódott bevételi többlet, míg az ágazatok nagyrésze az előirányzottnál kevesebb bevételt ért el. Adóbevételeink a múlt évben meghaladták a 76.7 milliót, ami 230.000 pengővel több, mint amennyire az előirányzatban számítottunk. A keresetiadók az ingatlanvagyonátruházási illeték, .a városi vám, a vigalmiadé, a fogyasztási adó, az .ebadó, és a különböző hatósági díj.ak eredményeztek nagyobb bevételt. Csökkenés mindössze 7 adónemnél van. — Végeredményben 1,305.071 pengő a multévi zárószámadás deficitje. Jelentéseimben rámutatok arra, hogy a megszüntetett kórházi alap 17 milliós hiányát most már évi 3—í A Nemzeti Szalon kiállítási helyiségeiben egészen különös kiállítás nyílt inéig a mu.lt héten; egy építőművész állította ki művészeti álmait. Vágó József, a genfi népszövetségi palota tervező építésbe egybefoglalta öt évi munkájának, vágyainak és ábrándjainak eredményiét és a magyar közönség elé vitte azokat a Nemzeti Szalon kiállítási termeiben. Bennünket a kiállított gyönyörű rajzok közül legközelebbről azok érintemjek, amelyek Budapest fejlődését, átépítését szolgálják. Vágó József szerelmese iá magyar fővárosnak. Szívéhez nőttek Budapest városrendezésének problémái és annyi szeretettel, olyan igaz segíteniakarással olvad fel a Budapestért való munkában, hogy ennek a melegségnek láttára meghatódottságigal kell gondolnunk arra, bár csak sokan lennének olyanok, akik ilyen önzetlenül és ekkora tehetséggel foglalkoznak Budapesttel. Gyönyörű álmok, színes víziók lépnek elénk a Nemzeti Szalon falairól. Vágó József nemcsak nagyszerű építész, hanem kiváló festő- és ábrázolóművész is1. Bemek képei, amelyek a jövendő Budapestjének egyes részleteit 'ábrázolják, megkapnak a magúk monumentális erejével,-éppúgy, mint azzal a művészi készéggel, amellyel Vágó elénk varázsolja a maga vágyálmait. Buda és Pest rendezésre váró részeit ott látjuk felsorakoztatva a, falakon és szinté fel-felkiáltunk meglepetésünkben, amikor azt látjuk, mennyire természetes, reális és nagyszabású minden egyes elgondolás, mennyire Kolumbusz-tojása, csak éppen Kolumbusz kellett hozzá, aki feltalálja. A legelső és legfontosabb Vágó József nagyvonalúsága. Meglepő az a monumentalitás, amely lényének és művészetének sajátja. Már pedig város- rendező csak az lehet, aki monumentálisán lát és érez, mintahogy nagy művész is csak ,az lehet,' akinek lelke nagyvonalú. Nem bocsátkozhatunk — nincs helyünk rá, hogy elmélyedjünk itt — Vágó József kiállításúnak részleteibe. Csak örömünket fejezzük ki, hogy van egy istenáldotta nagy tehetségünk, aki művészetének minden erejét Budapestnek szenteli, aki szabad óráit arra használja fel, hogy önzetlenül, ,a köz rajongásával és .a szerelmes hitével szolgálja Budapest szebbé, művészibbé tételét. Budapest hálásan köszöni ezt a pazar ajándékot, amelyet fejedelmi kedvében nyújtott át néki a zseniális, alkotóművész, Vágó József, akinél lelkesebb, igazabb és tehetségesebb hódolója alig van a magyar főváros újjáépítésének. felé a paplanod alól, mint az a bizonyos miskolci a kocsonyából — és hirtelenül eszedbe villan, hogy az a barátod, aki ezt a zajgócos doktort neked ajánlotta, az a te listádon éppen utánad következik. Megértesz mindent. Es akkor fellázad benned a, keresztény ember, aki nem akar rosszat cl felebarátjának. Néni akarod te sem, i hogy ő is zajgócossá váljék. Tehát maradsz, i maradsz a poszton rendületlenül, ha, még olyan nagy marhaság is közszerepet vállalni ebben a fonák és furcsa világban s ha mindjárt a kör, amelyben élsz, nem is más, mint egy idegőrlő nyomorult rossz zajgóc. M indegy. M ara cisz. ^Illlllllllllllllllll!lllllll!lll!l!lllllll!llllllllllllllllll!lllllll![l!llllllll!llllllllllll!lllll MA ül! M.i i' i i Mii ibüi!^ ISOPRONI I I ■l|'|^|SELYEMIPARÉRT. I I iaaiii'masyai vkzetxf.iv BUDAPEST, V., SAS IJCCA 27 | Millllllllllllllllllllll!llllilll!llinilllllllll![!l!lílllllllíllllllllll!l!llllllll!lll!lllll!ll!lllllll!llll!llllllll!llllllll!llllllflllllllllllllllll!lll!!llllll!llllllll!illll!llllllllillll!lllllllllll!lllllllllllllíll!l[lll!lllllllllllllllllllllllltlllllllllllHIIÍII^I