Független Budapest, 1936 (31. évfolyam, 1-52. szám)
1936-05-06 / 18. szám
Budapest, 1936 május 6. Független Budapest 3 M HÉT A borravaló Reformálni hell a szehesfáváros berházainah Kezelését Egy képviselő beszélget egy városatyával. Mi a beszéd tárgya? A legidőszerűbb kérdés: a borravaló eltörlése. A honatya, mint afféle joviális törzsökös kormány- párti férfi, kéjesen reszeli a torkát. És azt mondja, hogy azt mondja: — Hidd el, barátom — alig tudok elgondolni helyesebb intézkedést, ennél a rendeletnél. Még csak növeli különben is duzzadt bizalmamat a kormánnyal szemben, hogy nem kellett neki se ankét hozzá, se konferenciázás, ülés, miegymás, ami mind csak maszlag. Sok hűhó semmiért. Hanem olyan egykettőre, olyan uk-muk-fukra — hogy úgymondjam á la Mussolini és Hitler csinálta meg az egészet. Remélem, hogy ezzel egyszersmindenkorra rendet teremtett nálunk. Mert ami eddig e téren itt volt, az egyenesen botrány volt. Beléptél egy vendéglőbe, ahol csak magad voltál. Legott megindult az áradás feléd — a pincéráradás. Együk a kabátodat ráncig álta le rólad, a másik a botodat, az esernyődet csavargatta ki a kezedből, a harmadik étlapot teregetett eléd, a negyedik italrendelésre csábítgatott, az ötödik az újságok Niagara-zuhatagával szórt nyakon, És ez mind ott állt, ott járt körötted, hogy szippantani alig tudtál tőlük. És ez mind borravalóra várt, ez mind tartotta a markát, megidézve a végén — mint cukrász kávé a habbal — a főárnál, aki a legnagyobb fölénnyel várta a borravalódat csak azért, mert méltóz- tatotl kegyesen papírra vetni a bemondott fogyasztást, s méltóztatott kegyesen elhinni a bemondásodat s összeméltóztatott adni a számládat s beméit őzt at ott vasalni az árát. Mindezért neked kellett fizetni őt, anélkül, hogy bármit is tett volna érte. Ezt valami hallatlanul butának és érthetetlennek találtam mindig és az idegenek előtt sem tudtam megmagyarázni. Hálás vagyok a miniszternek, hogy a sok vitának egy-kettőre véget vetett. Nincs tovább. De ne is legyen. A városatya gondolkozó arcot vágott. Idősebb úr, nem olyan túlfűtött hát, mint a barátja. Mosolyogva mondja: — Nézd csak, lelkem — nekem egészen más a véleményem a borravalóról. Nekem egész életem kényemes és élvezetes volt. Szerettem és szeretem a kényelmet, a pontos és figyelmes kiszolgálást. Mint agglegénynek, meg is van az érzékem, hogy ezt meg tudjam becsülni. Nem panaszkodom, mert mindazt, amit vágytam, meg is találtam és meg is találom*, legalább is mostanáig meg. De, hogy hogyan lesz ezután? Azt már nem tudom, No, mert én a borravalónak köszönhetem életem legtöbb kényelmét is, legjobb falatait is. Ahol megfordultam, én ott a magam oldalára igyekeztem szegezni a személyzetet. Nekem mindig »Jancsi fiam, Pista öcsém — Feri komám« voltak a fecskefarkú legények. Jó szó, tréfa és dús borravaló. Ez volt a jelszavam. És nem jártam vele rosszul. Sőt. Roppant jó befektetésnek bizonyult mindig. Ezzel soha, de soha nem csalódtam. A cigány mindig a- kedvemre húzta, — tudta, hogy nem jár rosszul vele. A vendéglőben az én fülembe súgta elsőnek a pincér, hogy mi a mai konyhának a legízesebb falatja, valamint azt is, hogy mit ne rendeljek a világért se, mert melegítés. Nekem a töltöttpaprika és a fasirt sohasem jelentett gyomor húr utót, mert nekem nem hulladékhúsból készítették. A pincérem állt őrt a konyhában, mint a cerberus s nem engedte volna, hogy valami olyan Ikerüljön elém, amire fin- torgatnom kell az orromat. És ez így ment minden vonalon. A szolgák is azért voltak mindig kedvesek és figyelmesek, tudták, hogy sosem csalódnak, bennem. Barátom, merem mondani, hogy a legnagyobb lehetőségeket egy közéleti ember a borravalóval éi'heti el. És ezt most kiütni a kezünkből. Annyi, mint a jó katonát megfosztani a fegyverétől. Megyek barátom, megyek és mozgalmat indítok a borravaló visszaállításáért. Különben nem! Nem indítok. Ellenben adok. Adok barátom, adok. Mi mindent lehet elérni egy helyes borravaló-politikával! Mi mindent! Mi mindent! De jó, hogy ezt nem mindenki tudja. Mit érnék akkor én is az én gazdag tapasztalatommal a borravalóról. Igaz'? És boldogan ölelte meg honatyabarátját, aki nem tudott lelkesülni úgy a borravalóért, miként ő. Zscjé. Angol F és Alpesi 1 meg *arl-ali ny k ü ilt Kőszénbánya és Téglagyár Társuiat Pesten, (Drascbe)-----------------------— BH3g2SittBU== ----= Budapest, V. kér., Klotild ucca3 Telefon: 25-5-5 4, 2 5-5-55 és 25 - 5-56 Irta: Dr. Válni Lajos főv. biz. tag Az 1936. évi költségvetés jóváhagyása tárgyában kiadott belügyminiszteri leirat sürgeti az »egyes fővárosi objektumok jobb kihasználását is, mert ezek nem hozzák meg a kamatozásnak azt a normális mértékét, amelyet joggal meg lehetne kívánni.« Részben a miniszter most említett kifog-ásának értelmezésekor, résziben az 1935. évi zárszámadás eredményéről kiszivárgott hírekkel kapcsolatban újra ráterelődött a figyelem a székesfőváros bérházainak jövedelmezőségére. A belügyminiszter költségvetési leiratának tárgyalása során szóba került ez a kérdés a Nemzeti Egység Pártja Fővárosi Szervezetének legutóbbi pártértekezletén is. A párt ezalkalommal egyhangúlag helyeselte a miniszter beveeetőleg idézett követelését és a megfelelőleg megoldandó legelső feladatok közé sorolta a székesfőváros bérházai kezelésének olyan átszervezését, amely véget vet a állandóan megújuló kifogásoknak. A főváros bérházainak kezelésével kapcsolatosan leginkább azt kifogásolják, hogy a bérházak nem hozzák meg a tőkeértéküknek megfelelőleg joggal megkívánható kamatot, a bérhátrálékok egyre növekszenek s a IX. ügyosztály — nem vagyonkezelésre, hanem közjótékonysági és szociálpolitikai feladatok megvalósítására beállított struktúrájában — nincs meg az a kereskedelmi és jogi kvalitásokat egyesítő rátermettség, amely e hibák kiküszöbölésére biztosítékot nyújtana. Hogy mennyiben igazságosak e panaszok, azt mindenesetre közelebbről kell megvizsgálni, mielőtt véleményt nyilvánítanánk. A főváros lakásügyi intézményeinek kezelése a, Közjótékonysági és Szociálpolitikai Ügyosztály hatáskörébe van utalva. Ennek magyarázatául szolgálhat, hogy a lakás elsőrendű társadalompolitikai szükséglet, a lakáskérdés társadalompolitikai probléma s hogy a szeretetotthonok, hajléktalanok menedékhelyei, árvaházak, anya-, csecsemő- és gyermekvédő otthonok stb., sőt a szűkebb értelemben vett lakásügyi intézmények közül is a szükséglakások a dolog természete szerint tartoznak az ügyosztály feladatkörébe; kézenfekvő tehát, hogy a bérházak, kislakásos bérházak és kislakásos telepek is ideutaltassanak, annál is inkább, mert bizonyos szociálpolitikai jelentőséget teljesen megvonni e kategóriáktól sem lehet. Ezzel szemben annyit mindenesetre megállapíthatónak tartok, hogy a székesfőváros bér házait, kisla kásos és műhely bér házait, valamint kislakásos telepeit elsősorban karitatív tényezőknek tekinteni nem lehet és joggal elvárható, hogy az ezekben a vagyontárgyakban fekvő tőke a maga tisztességes polgári kamatát meghozza. Az 1936. évi költségvetési előirányzat szerint (i355—359 lapok) a minket most közelebbről érdeklő vagyontárgyak leltári értékei a következőképpen vannak beállítva. Bérházak 14.343.451 P Kislakásos bérházak 57,964.823 „ Kislakásos telepek 13,365.572 arany korona Szükséglakások 4,176.160 „ „ Ezekből az adatokból megállapítható, hogy érték szerint Dr. Vályi Lajos a székesfőváros lakásügyi intézményeinek csak elenyésző részét adja az a szükséglakás kategória, amely elsősorban tényleg szociálpolitikai rendeltetésű. A költségvetési előirányzat (320. oldal) a bérházak, kislakásos telepek és szükséglakásos telepek eredménymérlegét a következőkben adja: Bevétel: 1,838.954 P Kiadás: 5,466.500 ,, Felesleg: 3,627.546 P Ha a kislakásos telepek és szükséglakások aranypengőben beállított értékét az aranykorona és az aranypengő eredeti érték aránya szerint átszámítjuk s az 1934. évvégi 87,891.950 P vagyonleltári érték (1934. évi zárszámadás és vagyonleltár 465. oldal) helyett az így adódó 92,656.683 P vagyonértéket állítjuk az előirányzott jövedelemmel szemben, akkor megközelítőleg 4%-os jövedelemhez jutunk, amit az adott viszonyok között keveselni még akkor sem lehet, ha a leltári értékek beállítását óvatosnak, talán pesszimisztikusnak kell is feltételeznünk. Kivonva most már úgy a vagyonértékből, mint a jövedelemből a szükséglakásokat, amelyek végre is tényleg különleges• elbírálás alá kell, hogy essenek, tehát 87,812.338 P vagyonértékhez viszonyítva 3,554.230 P jövedelmet, egyenesen 1%-os jövedelem fölé jutunk. Gondoljon egészségére, szívjon JVIKjO TEXET Ezzel szemben azonban olyan súlyos lakbérhátralékok mutatkoznak, amelyek a fentebbi kedvező megállapításoknak a hatását mondhatni teljesen lerontják. Az 1934. évi zárszázadás szerint ugyanis (246—248. lapok) az általunk vizsgált vagyonkate- góriákban a bérházaknál a kislakásos bérházaknál a kislakásos telepeknél a műhelybérházaknál 208.608 P 493.678 „ 213.073 „ 90.776 „ kereken tehát 1,000.000 P lakbérhátralék mutatkozott, ami a szükséglakásokkal kisebbített, kereken 3,550.000 P-nek mintegy 28-2%-a. De ezt az eredményt is még csak súlyosbítja, hogy amíg a kislakásos bérházaknál és kislakásos telepeknél a 706.751 pengőben megállapított bevételi hátralék e vagyontárgyak egyévi előirányzott 3,21-1.920 P jövedelmének csak 21.8%-a, addig a kislakásos bérházaknál a 208.608 P bérhátralék a 309.310 P egyévi bevételi feleslegnek 67%-át is meghaladja. Ez azután teljesen tűrhetetlen eredmény, amely mint mondtam, szinte teljesen lerontja a papírforma szerint kielégítő jövedelemelőirányzati eredményt és arra enged következtetést, hogy a bérházak kezelésében olyan tényezők jutnak szerephez, amelyek a vagyonkezelés sikere szempontjából legalább is ezidőszerinti túlsúlyukban — megengedhetetlenek. Nem akarom azt mondani, hogy a vagyonkezelés legyen szívtelen gépezet, amely érzéketlenül halad el az élet kapcsolatai mellett, de alá sem rendelheti magát túlzott mértékben a személyi és eseti tényezőknek és kapcsolatoknak. Másfélévtizedes vagyonkezelő hivatásom közben úgy tapasztaltam, hogy mindig meg lehet találni a helyes középutat, lehet méltányosnak maradni a vagyonkezelési érdekek feláldozása nélkül is. A vagyonkezelésben megvan a kötelezői kíméletlenség alkalmazásának az a határa, ami még magának az adósuk is érdeke. Mert ninpls ngyobb baj, mintha a túlságosan enyhe kézzel kezelt adósságok az adós fejére nőnek, vagyoni viszonyaihoz képest aránytalanokká, elviselhetetlenekké válnak. Talán a maga természetes feladatkörénél, szellemi beállítottságánál fogva sem alkalmas e helyes középarányos alkalmazására a közjótékonysági és szociálpolitikai osztály. Ügy tudjuk, hogy e tárgyban legutóbb a Községi Takarékpénztár Rt. fordult azzal az ajánlattal, a polgármesterhez, hogy átvállalja a nem szociális rendeltetésű 163 bérház kezelését az eddigi 159.000 P személyi kezelési költség helyett a bruttó bérjövedelem 2%-árt, ezidőszerint tehát 72.960 P-ért. Más oldalról pedig többször hangsúlyozták, hogy a bérházak kezelését a bőségesen rendelkezésre álló elsőrendű szakemberek, feddhetetlen előéletű szabad ügyvédek gondnokolására kellene bízni. Talán e két indítvány együttes alkalmazása adná a helyes eredményt. Vegye a nem szociális rendeltetésű bérházak kezelését a kezébe a bürokratikus gátlásoktól mentes s megfelelő jogi és kereskedelmi érzéket reprezentáló Székesfővárosi Községi Takar ékpénztár Rt. azzal a kikötéssel azonban, hogy az ezidőszerinti házgondnokok érdekeinek méltányos figyelembevételével a jövőben a házak gondnokolását és a lakbérbehajtást arra érdemes és rászoruló, fegyelmi szempontból feddhetetlen előéletű,- legalább 5 évi önálló gyakorlattal bíró ügyvédekre bízza. Ez a megoldási terv egyelőre nem több, mint\ gondolat. A hibákra határozottan kívántunk rámu-, tatni és arra is, hogy ezeknek a hibáknak a kijavítását mennyire szükségesnek tartjuk. Ámde bizalommal várjuk, hogy az arra illetékesek tegyenek kielégítő javaslatot mielőbb a közgyűlés elé, amely a fővárosi bérházak kezelésének eredményében mutatkozó hibákat végleg kiküszöbölni lesz képes. „Eternit FAL- ÉS BÚTORBURKOLÁSOK BEMUTATÓHELYISÉGE VI,, Ó UCCA 4 ICUSTODIS ALPHONS | Mérnöki iroda és épí- 1 fési vállalat ipari I berendezések részére Alapítási óv 1876 äßudapest, V.* IN ádor ucca 19 Gyárkómónyópítós, gözkazánbefalazás, ipari komoneók j-j Telefon s 12 0-07 építése ós torvezóse
