Független Budapest, 1936 (31. évfolyam, 1-52. szám)
1936-04-22 / 16. szám
HARMINCEGYEDIK évfolyam 1936 április 22 i 16. szám VÁROSPOLITIKÁI, POLITIKAI ES KÖZGAZDASÁGI LAP Megjelenik minden szerdán Előfizetési ára a Nagy Budapest melléklettel együtt: egész évre P 24.—, fél évre P 12.— Egyes szám ára 50 fillér. Kapható minden IBUSz pavillonban FELELŐS SZERKESZTŐ B. VIRÁGH GÉZA Szerkesztőség és kiadóhivatal: BUDAPEST, V., BÁTHORY UCCA 3 Telefon: 19-9-80 Postatakarékpénztári csekkszámla: 45476 A NEMZETI EGYSÉG PÁRTJA SZÉKESFŐVÁROSI SZERVEZETÉNEK HIVATALOS LAPJA Utazás a választói névjegyzék körül Heteken át félre verték a harangokat, véres kardot hordtak körül, hogy tudassák a közvéleménnyel: sérelem történt, rettentő nagy sérelem, a választói névjegyzékből több mint tízezer ember kimaradt. Olyanok, akiknek megvan a választó jogosultságuk, de politikai okokból nem akarták azt tudomásul venni azok, akik a névjegyzéket készítették. Rendkívüli ülésre hívták össze a központi választmányt, -ott tették szóvá a panaszokat, amelyek lehet, hogy jogosultak, lehet, hogy nem azok: de akár igaziak, akár nem, semmikép sem lehet sérelmeket csinálni belőlük, főképpen pedig- nem lehetnek ellenzéki vér- tanuság szülőokai Nem elsőízben halljuk ezeket a panaszokat. A választói névjegyzék elkészítésével kapcsolatban majd minden évben felmerülnek ugyanazok a sirámok. Alig- múlik el esztendő, liog-y ne kellene tudomásul venni: megcsonkították a névjegyzéket, választópolgárok tízezreit hagyták ki és — természetesen — politikai célzattal, hogy csökkentsék az ellenzéki szavazatok számát. .Igyekeznek rígy feltüntetni a dolgot, mintha azok a felesküdött tisztviselők, tanárok, tanítók és egyéb képzett férfiak, akiket a főváros a névjegyzék összeállításával megbízott, üldözőbe vették volna az ellenzéket, hogy már előre meghamisítsák egy eljövendő választás képét, hogy minél kevesebb ellenzéki polgár élhessen a választói joggal, ha majd arra kerül a sor, hogy az urnák elé járul Budapest népe. A nagy hűhónak azután ezúttal is az lett a vége, hogy a mérges támadások mind halkabbak, mind szerényebbek lettek és végül, mire a központi választmány ülése véget ért, még a legharcrakészebb támadók is kénytelenek voltak belátni, hogy abba kell hagyniok a műfeiháborodást és objektivebb hangot kell megütniük, amikor ezt a kérdést tárgyalják. Kiderült, hogy a jobboldal sincs megelégedve a •választói névjegyzék összeállításával. A sérelmezők úgy számítják, hogy tizenkétezer választót hagytak ki Budapest több mint háromszázötvenezer választója közül, vagyis az összes választóknak nem egészen három százalékát. Hogy ez így van-e, nem-e, rövidesen eldől. De ha igaz is, olyan elenyésző ez a számarány, hogy abból semmiféle következtetést se lehet levonni, legkevésbbé pedig politikai hajszát nem lehet abból csinálni. Mert hiszen senki sem tudhatja, hogy az állítólag kihagyott tizenkétezer választó milyen pártra szavazna, amikor erre majd sor kerül. Pártkülönbség nélkül megegyezett a jobb- és a baloldal abban, hogy a választói névjegyzék összeállítása körül történt hibákat reparálni kell. Nem akadt senki sem, aki ne ismerte vona el, ha vannak hibák, azokon javítani kell haladéktalanul. És ezzel a sérelem összezsugorodott, devalválódott, semmivé lett. De nem mondhatjuk el ugyanezt arról a gyanúsításról, amellyel azokat illették, akik nehéz, sokszor életveszélyes körülmények között végezték fárasztó munkájukat, akik, érezték esküjük fontosságát, akik tiszta szívvel és becsületes igyekezettel törekedtek minél jobban elvégezni azt a munkát, amelyet a főváros közönsége reájuk bízott. Az általánosítás és gyanúsítás mérge fertőzte meg körülöttük a levegőt és ahelyett, hogy elismerték volna azt a nehéz munkát, amelyet végeztek, üldözőbe vették, halálra ítélték és kivégezték őket, anélkül, hogy védekezhetnének. Nem nagy dolog az egész. De jellemző. Tipikusan ismétlődő jelenség. Bármi történik, bármilyen adminisztratív intézkedés vagy eljárás, ugyanazokkal a .jelenségekkel találkozunk: mindenből sérelem támad, gyanusítgatás, méltatlan vád, üldözés. A központi választmányban történt »harc« hűséges tükörképe annak a gondolkozásnak és modornak, amely úrrá lett a mai közéletben. Nem haladhattunk el szó nélkül a történtek tö- Jött, amelyek miatt kissé szégyelljük is magunkat, anélkül, hogy okot adtunk volna reá. »Dasl.is omnia, casin'mondja a közmondás, de ép úgy igaz ennek a megfordítja is, mái’ pedig annak, aki a közélet tiszta, levegőjét mindennél fontosabbnak tartja, nagyon kell vigyáznia, hogy bncillusok azt meg ne fertőzzék. BESSENYEY ZÉNÓ a Közmunkatanács elnöke: „Még sosem lángolt olyan magasan Budapest iránt a szeretet és az érdeklődés, nemcsak a fővárosi, de minden magyar ember lelkében, mint ma" M Közmunkatanács elnöke nyilatkozik a ,,Független Budapestednek magánól, a Közmunkatanácsról, a Bor áros téri Horthy Miklós hídról, az építendő óbudairól, melynek építése már biztosítva van és a Közmunkatanács nagy áldozatkészségéről A tavaszi napfény már ott zöldelteti pompásnak ígérkező színdus szőnyegét a lebontott Tabán hátán, sőt a főváros fürge kertészete, mint a természet hű sáfárja, maga is azt vallja, amit nagy gazdája: a természet, arnély tudvalevőleg irtózik az üres tértől és sietve iiltetgetí zöld fricskáit és bokrait a Döbrentei tér meghosszabbított új parkjába, mintha csak a Közmunkatanács palotája elé akarná virághódolatát leteríteni, elismerésül, hogy ez. minden erejével lehetővé teszi az ő munkáját. Bessenyeit Zénó elnök nem hiába gazdaember. Szereti a zöldiét, a virágot, a pázsitot s csak ott kívánja a’ követ és az aszfaltot, ahol éppen szükséges. De ha csak akkora területről van is szó, mint a tenyerem s ha ez a terület virágnak, fának, bokornak való, nosza, ott vége az aszfalt uralmának. Jön a virág, jön a zöld. És ez a politika a legszebb politika. Amit protekciós, agyondédelgetett kontárok a szent művészet •örve alatt el-elrontogatnak a főváros utcaképén, azt helyrehozni csak a természet ős és dús gazdagságával lehet. A természet sosem téved, sosem végez félmunkát s amit nyújt, mindig tökéletes formában nyújtja. Bessenyey Zenó És ezt — hála és szerencse — tudják mindazok, akiknek a kezébe van letéve Budapest szépítésének a nagy és fontos kérdése. Elsőben maga Szendy Károly polgármester, aki sosem ismer akadályt, amikor a főváros ügyéről van szó és szintúgy Bessenyey Zénó, aki minden üdvös és hasznos kérdésben jogosan számíthat a polgár- mester önzetlen támogatására. És ez az együttesen haladó akarat teszi aztán, hogy Budapest még a mai nehéz, súlyos viszonyok mellett is a fejlődés tüneteit mutatja, Épít és alkot, hogy méltó formában és külsőben szolgálhassa azt a magasztos célt, amit a trianoni Magyarország életében be kell töltenie. És be is tölt, hiszen köztudomású, hogy éppen fővárosunk kultúrája, szépsége és gyorsütemű fejlődése szerezte meg nekünk azt a sokrétegű jóindulatú barátságot, amely ma már mindannyiszor érezteti is súlyát, valahányszor a magyar kérdés az európai tanácskozásokon felmerül. Nem lehet eléggé érdeklődnünk tehát Budapest sorsa iránt, hogy méltányolhassuk azt a nagy szolgálatot, amit a mi fővárosunk az egész magyarság" javára szolgáltat. Éppen ezért keressük az alkalmat és módot, hogy a tavasz küszöbén alkalmat találjunk hozzá, hogy megszólaltassuk magát a Közmunkatanács elnökét, aki eleddig minden alkalommal oly szíves szeretettel tüntette ki a Független Budapestet, hogy hasábjain keresztül ismertesse a főváros érdeklődő közönségével mindama terveket és megoldásra váró kérdéseket, melyek időszerűségét >a tavaszi munka csak még jobban aláhúzza és kiemeli. M siker iíj alkotásokra ösztönöz Szerencsénkre: egy tervezett kiszállása az elnök úrnak elmarad! s az üresen maradt óra egy részét szívesen ajándékozza nekünk, hogy nyilatkozzék mindazon kérdésekről, melyek a Közmunkatanácsot jelenleg foglalkoztatják s amelyet éppen a, tavasz tesz időszerűvé. Örömtől sugárzó arccal mondja Bessenyey Zénó:- Némi büszkeséggel szegezi]etem le a valóságos tényt, hogy mióta a Közmunkatanács fennáll, városrendészeti kérdések iránt még sosem volt olyan nagy és olyan általános érdeklődés, mint most. Nem vagyok szerénytelen, hogy ezt az egyre fokozódó érdeklődést annak az erős és lüktető ütemnek tulajdonítsam, amit a kitűnő alelnök- társammal, Álgyay Hubert Pállal diktálunk, de annál jogosabban tulajdoníthatom ezt annak a szeretetnek, amelyet nemcsak minden fővárosi, de általában minden magyar ember táplál Budapest iránt, amely szeretetnek még sosem lobogott olyan magasan a lángja, mint napjainkban, mikor a világtól csaknem elzár- tan, nemcsak magunk látjuk, hogy milyen nagy kincsünk van nekünk Budapestben, de napról napra jobban és gyakrabban tapasztalhatjuk, hogy menyire el van ragadtatva a hozzánk jött sok idegen is mindattól, amit, itt lát, és tapasztal. Érthető, ha ez a siker munkára sarkall és egyre több alkotásra ösztönöz. Hiszen a. siker mindig a legbiztosabb talaja az új terveknek, az új elgondolásoknak. A természetben sincsen megállás, az emberi haladásban sincsen. A megállás már visszaesés. — Nálunk •— hála Istennek — nemhogy megállásról beszélhetnénk, de a tervek valóságos rajzását tapasztaljuk, ami megint csak az életerő duzzadtságáról tesz tanúságot. Más kérdés azonban, mit lehet ezekből a, tervekből 'megvalósítani s mit kell véglegesen, vagy csak átmeneti időre elhalaszta- nunk. Országos városrenáezési tervek az iparügyi minisztériumban — Mert a felmerült tervek között gyakran találkozunk olyan utópisztikus elgondolásokkal is, amelyek ha tetszetősek is, de megvalósításuk nemcsak a Közmunkatanácsnak, hanem magának a fővárosnak, sőt az egész országnak az anyagi lehel őségéi vei nincsenek összhangban. KözbeVetem a kérdést, hogy mit remél attól a tervezettől, amely a városrendezés kérdését most igyekszik egyetemes szempontok szerint országosan, megoldani s amelyre nézve éppen most folynak az előkészületek az iparügyi minisztériumban. Bessenyey Zénó felelete a kérdésre: — Bizony, ez igén okos gondolat. Kár, hogy eddig nem igeit törődi Unit vele s így városaink
