Független Budapest, 1936 (31. évfolyam, 1-52. szám)
1936-04-08 / 14-15. szám
Budapest, 1936 április 8. Független Budapest 5 Zsitvay Tdr.s „Egyetlen politika érvényesült az üzempolitikai bizottság működésében: Budapest szeretete és a főváros lakosságának szol- gálata'* — M bizottság határozatainak 97 százaléka egyhangú határozat — Húsvéti beszélgetés a JMemzeti Egység pártja fővárosi szervezetének elnökével Mint. eddig is, minden alkalommal, most is kitüntetett Zsttvay Tibor, a Nemzeti Egység Pártja fővárosi szervezetének népszerű elnöke, hogy a Független Budapest húsvéti ünnepi száma részére közérdekű közléseket tegyen. Amíg azonban az. Elnököt ostromlók során az én kihallgatásomra kerül a sor, megfigyelhetem, hogy mi mindent kell az elnöknek lebonyolítania még akkor is, amikor néhány pe'rcet pihenni szeretne fárasztó, és idegölő munkája után. Hol j itt súgnak a fülébe, hol ott, ez | kér egy percet! meg a másik, s ahhoz Zsitvay Tibor nem született elég ridegnek, hogy valakinek, aki kérni jö.tl hozzá, azt üzenje, hogy »nem«. Fogad mindenkit, aki csak hozzáfordul. Ez teszi azután, hogy úgy éjfél felé, leülhetek én is az asztal mellé, de úgy, hogy körülvesznek bennünket a párthívek s. valami csodásán kedélyes, barátságos légkör támad, amiben olyan fesztelenül, olyan, feloldottan érzi magát az ember, mentesen minden lenyügzödéstől, mint gyermek a meleg fürdőben. Szinte eltűnik itt a »kegyelmes pártelnök«, aki Magyarország pecsétőre volt még nemrégiben. — hogy helyébe ülhessen a jó Ember, a megértő barát, a melegszívű tanácsadó, aki szinte az atya jóságával vigasztal meg bajban lévő embereket — megígérve számukra azt a segítséget, amit csak a párt nyújtani tud. Mikor megkérdem a kegyelmes úrtól, hogy nem fárad-e bele ebbe a folytonos munkába, csak mosolyog. — Nem — mondja. Amit szeretettel végez a« ember, az nem fárasztja. Mert az már nem is munka, többé, hanem lelki szórakozás. S 'ha telietem — ih'a csak rövid időre is .szabaddá tudom tenni magam — kiugróm Visegrádira. Ott aztán mindig felfrissülök és új erőre kapok. Csak most érzem igazán, mit jelent a görög hit- rege példaszava Anteuszról. Nagy igazság — örök igazság van benne. A természet, a föld mindig megerősíti azt, aki hozzá menekül. Én is ezt teszem, fia csak tehetem. Nem is csalódok benne soha. Szakértői díjak, amelyek — nincsenek — Nem úgy, mint az emberekben — teszem hozzá tréfásan. Mert most is megjártad, kegyelmes uram. Néz, mintha, csak sejtené, hogy Valami huncutságon akarok kilyukadni. A tekintete kérdővé válik. ■— No igen, hiszen téged is bánthat a dolog, ami egészen váratlanul érhetett s amiről most annyit írnak össze bizonyos lapok. A tiszteletdíjra gondolok — kegyelmes uram — .mondom — az üzembizottság szakértőinek a tiszteletdíjaira. Hallom, hogy mind benyújtják a meghívottak a számlát. Lesz per, lesz skandalum. Mi igaz mindebből, kegyelmes uram? Mosolyog. — Csodálom, hogy nem április elsejére tartogatták ezt az egész kitalálást. Mert annak elkelt volna. — Áprilisi tréfának, igen. De komolynak? Felháborító. Egyetlen szó sem igaz belőle. Ellenkezőleg. A meghívott szakértők, mind kiváló tudós, a .maga szakmájában első emberek, már az első ülésén felajánlták a maguk munkásságát minden ellenszolgáltatás és díjazás nélkül a főváros és a fővárosi lakosság iránt táplált igazi szeretettek S mivel ez a munka igazán nein csekély, — hetenként kétszer-háromszor is 3—4 órát vesz igénybe egy-egy alkalommal nem is tudom kifejezni azt a mely felháborodást, amit érzek, mikor ezt a hamis vádat hallom, ami szinte megcsúfolása a legtisztább, legönzetlenebb munkának, amit a közért csak meghozni lehet. Ha többet nem is, de annyit bizonyára megérdemelnének ezek a szakértők, hogy a sajtó MODERN KERTEK TERVEZÉSE ÉS KIY.TELEZÉSE KIRCHLECHNER KERTÉPÍTŐ Budapest, II., Júlia u. 2. (Budakeszi út sarok) Tel.: 55-8-53 egyrésze ne párt politikai szempontból ítélje munkájukat s ne akarjon úgy ütni rajtunk, hogy őket vádolja meg igaztalanul. Ezt az eljárást vissza kell utasítani. Sem igazság nincs benne, sem az igazi érdemeknek kijáró elismerés és kódolás. — Ürömmel ragadom meg az. alkalmai, hogy a Független Budapest hasábjain is elismeréssel adózzam szakértőink áldozatkész és nehéz munkásságának, amiért egyetlen fillért sem kért egyik sem s így ez a híresztelés teljesen légből kapott, hazug és kitalált. Senkisem sértette meg a bizottság munkájának titkosságát — És magával az üzempolitikai bizottságnak a munkájával meg vagy-e elégedve, kegyelmes uram? — A legteljesebb mértékben. Megismétlem ezúttal is amit már .mondottam, hogy e téren többet és lelkesebben dolgozni, szinte fizikai értelemben vett képtelenség volna. Kiemeli a munka jelentőségét, hogy az a nyilvánosság teljes kizárásával folyik s így az egyén még azt juttatást sem kapja meg, ami a közéleti szereplést a sajtón keresztül jutalmazni szokta. Merem mondani, hogy az üzempolitikai bizottság munkája valóban új utat vágott a közszereplés terén. Hogy milyen munkát kellett végezni és kell még most is — arra elég, ha csak arra a jelentésre utalok, amd a BSzKRt-nál készült. Ez a jegyzőkönyv ezer gépelt oldal. Es ez csak egy üzem. Hol még a többi? — Az üzempolitikai bizottság ülése •— mint kegyelmes uram mondja — titkos. — Az. Önmagunk határoztunk így, mégpedig a munkánk .sikere érdekében. — És nem történt sérelem e titkosságon — vetem fel a kérdést. Zsitvay Tibor e] is érti azonnal, mire célzok. — Bármily csodálatosnak és hihetetlennek tűnjék is, — mondja — a szó igazi értelmében a titkosságon sérelem nem esett. És ez annál csodálatosabbnak tűnik, mert hiszen a magyar közfelfogás szerint, »amit hárman tudnak, azt már mindenki, tudja.«. Itt pedig félszáz ember tárgyul, viaskodik és vitatkozik, anélkül, hogy érdemi rész a vitaanyagból kikerülne a nyilvánosság elé. Hogy egyes részletek — jól-rosszul feltálalva a sajtóiba belekerülnek, az éppen olyan, mintha az erdőt keresve, egy szál fát mutatnak meg az érdeklődőnek. Ebiből ugyan nem fogja, meglátni soha magát az — erdőt. De a bizottság még az ilyen »elszólást« is szigorúan megbélyegezte — s nem is fordult elő többé. — S a bizottság állásfoglalása egyes kérdésekben? — Politikai szempont egyáltalán nem érvényesül. A bizottság határozatait 97%-ban egyhangúlag hozta meg s ez eleget mond az ott uralkodó közfelfogásról és közszel- lcmről. Egyetlen politika érvényesült az iiizempolitikai bizottság munkájában: Budapest szeretete és lakosainak szolgálata, — S vájjon el fog-e készülni a bizottság a munkájává arra az időre, amit a szanálás írt elő számára? — Pontosan készen lesz azokkal az üzemek* kel, amelyek a szanálásba esnek, de ez még kot rántsem jelenti, hogy feladatának ezzel vége is volna. A munka szakadatlanul folyik tovább, hogy a főváros összes üzemeinek gazdasági életéről meghízható és hű tükörképet nyerjünk s úgy tudjuk, hogy mi. az, amit meg kell adnunk az üzemeknek, hogy viszont megkapjuk belőlük azt, amit elvárhatunk tőlük. Tarifák, tisztviselői kérdések — A tarifaemelésről sok szó esik mostanában. És ez igen nyugtalanítja a közönséget. De éppen úgy beszélnek a liszt viselői illetmények ú jabb csökkentéséről is. Ez meg viszont a tisztviselői társadalmat izgatja érthetően. Szabadna tudnom: mi ebben a kérdésben a kegyelmes uram a a párt felfogása? — Mielőtt erre felelnék, felújítom azt a tényt, hogy éppen magam voltam, aki az üzem- politikai bizottság létesítését óhajtottam és szükségesnek tartotton). Hogy miért? Már arra is többször utaltam. Éppen a fővárosnak magának és egyben a főváros lakosságának az érdekében. Mikor már a múlt évben tarifaemelést emlegettek, már akkor azt az álláspontot képviseltem, hogy nem szabad kellő meggondolás nélkül új terheket rakni a közönségre. Előbb lássunk tisztán, hogy megállapíthassuk vájjon szükséges-e az emelés s ha. igen: milyen mértékben? Nos — április hó folyamán minden eldől. S bárhogyan dőljön is el a kérdés: a nagyközönség felé csak megnyugtató lehet, hogy ha áldozatot is kívánunk tőle, olyan áldozat ez, ami az adott helyzetben elkerülhetetlen, de egyben a jövő szolgálata is, amit nem a felületes gazdálkodás, nem a könnyelműség kíván meg tőle, hanem annak a célnak érdekében történik, hogy Budapestünket átsegítsük azokon a bajokon, amelyeken más világvárosoknak is keresztül kellett menniük, még talán nagyobb áldozatok árán, mint nekünk. Rossz szolgálatot tesznek azok, akik egymás után eregetik fel a levegőbe riasztópisztolyaik célzatos híradásait. Ismerjük a szándékot. Riadalmat, elikedvetlene- dést akarnak előidézni — fölöslegesen s a kibontakozás megnehezít élére törek esznek. Erős a bitem, hogy szándékuk hajótörést fog szenvedni közönségünk józanságán és belátásán, éppen úgy, mint a tisztviselői társadalom jellemén és kötelességtudásán. Egyházi dolgokba ne vigyünk politikát Utoljára, még egy személyes ügyet hozok elő, ami a kegyelmes úrra vonatkozik s amiről igen sokat beszéltek a mólt hetekben a plébános választás s a, kegyúri jog kapcsán. Sokan nem értették Zsitvay Tibor állásfoglalását, sokan viszont félreértették. Egyes lapok úgy állították be a dolgot, mintha Zsitvay Tibor — aki eddig mindig úgy élt a köztudatban, mint .hithű, lélek szerint való katolikus, akit nemcsak a keresztlevél fűz az egyházhoz, hanem a belső meggyőződés és világszemlélet eltéphetetlen köteléke is — mintha ez a Zsitvay Tibor ezúttal szembehelyezkedett volna (Magyarország első főpapjával, a hercegprímással s mert. pártpolitikából a hercegprímás jelöltjével szemben foglalt volna állást. Zsitvay Tibor arcát, az ő nyugodt, szelíd arcát a felháborodás tüze pirítja e szavak hallatára. — Ilyesmit még feltenni is felháborító rólam. Hogy milyen az én vallási meggyőződésem, én erről ezúttal nem .akarok beszélni. Nem tartozik ide. De, hogy úgy állítsák be az én állásfoglalásomat, mintha velem szemben egy baloldali politikusnak kellett volna megvédeni a hercegprímást, az én egyházam főpapját, ez több, mint amit szó nélkül lehetne és szabadna hagyni. Mert mindennek éppen az ellenkezője igaz. Nem igaz, hogy én vittem volna a kérdésbe a politikát. Ellenkezőleg éppen én kívántam, hogy egyházi kérdésbe ne keverjük bele a pártpolitikát. Nem igaz, hogy én támadtam a hercegprímást. Ellenkezőleg, éppen én védtem meg, mikor tiltakoztam, bogy a hercegprímás levelét olyan célra akarják felhasználni, amire az nem volt .szánva s amivel korteskedni akartak csupán. Ha állásfoglalásom a magyar katolikusság főpapja ellen irányult volna) nem osztozott volna állásfoglalásomban a keresztény gazdasági párt is s nem találtuk volna magunkkal kzembeP azokat, akik politikai szereplésükben egyáltaIáiban nem szoktak az egyház iránt különös rajonj- gást tanúsítani, S ha ez alkalom kapcsán állás- foglalásom helytelen magyarázatával úgy állítottak be engem bizonyos oldalon, mint aki katolikus érdeket sértettem, ezt én csak azért nem méltatom figyelemre, mert a beállítást olyan alaptalannak, olyan szándékosnak találtam, amivel foglalkozni érdemesnek sem tartottam a. magam bensőséges hitének és felfogásának sérelme nélkül és ezzel le is zártam ezt a kérdést. Különben (boldog ünnepeket a Független Budapestnek és olvasótáborának. Zsirkay János Legolcsóbban vehet teniszháló-, sátor-, ponyva-, pokróc- hátizsák-, szobatornakészleíet és horgászati cikkeket Hausdiild Albertnál Budapest, VII., Károly körút 15. Telefon: 41-5-07 Szállít hivatalok részére iratkötőhevedert, por- és padlótörlőruhát. Alapítva: 183S-ban Zsitvay Tibor
