Független Budapest, 1935 (30. évfolyam, 1-52. szám)
1935-06-05 / 23. szám
HAMIRNCADIK jubileumi évfolyam 1935 június 5 23. szám A NEMZETI EGYSÉG PÁRTJA SZÉKESFŐVÁROSI SZERVEZETÉNEK HIVATALOS LAPJA Megjelenik minden szerdán Előfizetési ára a Nagy Budapest melléklettel együtt: egész évre P 24,—, fél évre P 12.— Egyes szám ára 50 fillér. Kapható minden IBUSz pavillonban FELELŐS SZERKESZTŐ B. VIRÁGH GÉZA Szerkesztőség és kiadóhivatal: BUDAPEST, V., BÁTHORY UCCA 3 Telefon: 19-9-80 Postatakarékpénztári csekkszámla: 45476 WH— Budapest választott... Itt vannak előttünk a számok, amelyek beszélnek. Beszélnek, de soha nem hazudnak. Budapest titkosan választott, szíve és meggyőződése szerint. Amíg a boletták körüli harcokról volt szó, talán még lehetett volna értelme a sok osűrés- csavarásnak, siránkozásnak és átkozódásnak, de most már nincs szó a bolettáról, mert itt áll előttünk az 1935. évi községi választások végeredménye, amely titkos szavazás útján jött létre. Ez az eredmény pedig harsogva kiáltja világgá az igazságot, amelyet nem lehet se kendőzni, se szépíteni, sem letagadni. Az igazság pedig az, hogy a Nemzeti Egység gondolata olyan óriási erővel nyomult előre Budapesten, ami megsemmisít minden magyarázgatást és szépít- getést, amellyel az ellenpártok korrigálni igyekez- i nek a maguk súlyos vereségét. A legutóbbi 1930. évi választáson a kormány ak- j kori pártja, az Egységes Községi Párt 265.930 szavazatból 33.317 szavazatot kapott és 150 mandátumból 22-őt végeredményképpen. A mostani választáson pedig a Nemzeti Egység Pártja 51.143 szavazatot kapott a leadott 211.427 szavazat közül, vagyis többet, mint az összes szavazatok egynegyedét és ennek alapján 29 mandátumhoz jutott 10S mandátumból, vagyis, a megfelelő arányokat figyelembe véve, több mint a dupláját érte el a legutóbbi választáson elért ered- j ményének. Az összes párfok, kivétel nélkül, nagy vér- J veszteséget szenvedtek a titkos választáson, csak a \ Nemzeti Egység fővárosi pártjának szavazatai emel- I kedtek példátlan arányban. Nem fújjuk meg a diadalmi harsonát, nem öltözünk ünneplőbe a gyönyörű győzelem diadalmas mámorában, mert tudtuk előre az eredményt. Tudtuk, éreztük, hogy a magyar főváros nagy intelligenciájú és kulturált tömegeinek lelkét megfogta I Gömbös Gyula ideálisan magyar elgondolása, tudtuk, hogy Budapest megérti a Nemzeti Egység gondolatát és a fővárosi polgár segítségére siet a Vezérnek, amikor az hozzáfordul hívó szavával. Az történt csupán, aminek történnie kellett: Budapest polgársága letette a vizsgát a maga érettségéről, magyarságáról, a nemzet egyetemes életében való döntő szerepének felismeréséből. A kormány városházi pártja ezekután nem »a mérleg nyelve« többé, mint ahogy azt a legutóbbi választások után hirdették, hanem igenis: döntő súly a mérlegen. Az, hogy a Keresztény Községi Párt egy-két mandátummal többet kapott, a választási technika okozta eltolódásokon múlott, mert ha a szavazóitok számát tekintjük., úgy különbség alig van a két párt között. A NÉP 54.143 szavazatával szemben a Wolff-párt mindössze 56.084-et kapott, a mandátumok számában mutatkozó differencia tehát nem fejezi ki híven a szavazatok közt lévő minimális különbséget. A nagy változást leghívebben az mutatja meg, ha megemlítjük, hogy 1930-ban a Wolff- párt a választáson 46, az Egységespárt pedig mind- ! össze 22 mandátumot kapott. A baloldali pártok oldalán még ennél is meglepőbb a veszteség és arányeltolódás, különösen pedig a szociáldemokratapártnál. Ez a párt, amely arra hivatkozik, hogy a magyar munkásság szabadalmazott képviselője, a legutóbbi választáson 73.427 szavazatot és 37 mandátumot kapott, most pedig mindössze 48.716 szavazatot é.s ennek alapján 20 mandátumot. Messzire alatta marad ezzel annak az aránynak, amely az összes leadott szavazatok és a 150-ről 108-ra csökkentett mandátumok száma alapján mutatkoznék. Azt bizonyítja a pártnak ez a feltűnő hanyatlása, hogy Gömbös Gyulának a magyar munkássághoz való fordulását kezdik megérteni, hogy a Nemzeti Egység szociális programja és nemes célkitűzései utat találtak a magyar munkásság leikéhez. Az országgyűlési választások eredménye már megmutatta, hogy a Nemzeti Egység gondolata tért hódított Budapesten, a mostani községi választások azonban azt bizonyítják, hogy a parlamenti választások lefolyása óta a NÉP óriási erővel nyomult előre Budapesten, akkora tért nyerve diadalmas előretörésében, amilyenre talán maga a pártvezetőség se számított, de még kevésbbé az ellenpártok, amelyeket valósággal megdöbbentett, lesújtott a Nemzeti Egység rendkívüli győzelme. Új erők, új emberek veszik kezükbe a főváros irányítását. A Nemzeti Egység gondolata döntő energiával veszi kezébe Budapest sorsának intézését, hogy megkezdje azt a nagyszabású munkát, amely a szebb, boldogabb Nagy-Budapest felé é.s az új, feltámadó Nagy-Magyarország felé vezet. M Nemzeti Egység ragyogó győzelme a törvényhatósági választáson M parlamenti választások óta rendkívüli mértékben hódított a fővárosban a Nemzeti Egység gondolata Részletes beszámoló a választás eredményéről 108 új törvényhatósági bizottsági tagot választott vasárnapon és hétfőn Budapest népe. Az új fővárosi törvény a választott tagok számát 150-ről csökkentette le 108-ra, ha tehát ennek a választásnak megfelelő arányban kaptak volna mandátumot az egyes községi pártok, úgy az azt jelentette volna, hogy mintegy egy- harmadával kevesebb mandátumhoz jutott volna minden egyes párt. De nem ez történt. A régi pártarányok és számok teljesen megváltoztak: minden egyes párt rengeteg szavazatot veszített, kivéve a Nemzeti Egység Pártját, amely megkétszerezte szavazóinak a számát. Mint azt alább kimutatjuk, a Nép óriási erővel nyomult előre, akkora energiáról és haladásról adva tanúbizonyságot, amelyinre úgyszólván senki se számított. Budapest népe ezen a titkos választáson (löntő győzelmet juttatott a régi pártok felett az új, alig néhány hónapja megszervezett fővárosi pártnak, a Nemzeti Egység fővárosi szervezetének. A győzelemben természetszerűleg legnagyobb része a párt ideális célkitűzéseinek van és annak a nagy építőprogramnak, amelyet Gömbös Gyula elgondolása alapján a párt fővárosi vezetője, Zsitvay Tibor terjesztett a főváros lakossága elé. De nagyon nagy rész illeti a szervezés vezetőit is a diadalban, azoknak a munkáját, akik a Vezér elgondolását gyakorlati úton életbe szökkentették, valósággá érlelték. Hogy egy új párt ekkora erővel hódítsa meg a fővárost, arra még nem volt példa. | Hogy pedig a Nemzeti Egység fővárosi pártja I nem folytatása a levitézlett íiozma-pártnak, j hanem attól teljesen független, egészen új párt, I azt napnál világosabban mutatja, hogy a régi | pártból még hírmondónak is alig jutott be valaki az új törvényhatóságba. Csupa új név. új erő, új érték a Nép új városházi gárdája, amely új utakon halad a régi cél: Nagy-Bucla- jiest nagysága felé. A június 2—3-i választásnak ez a legfontosabb^ eredménye. Magának a választásnak lefolyásáról és_ az új törvényhatóság összetételéről. annak kialakulásáról az alábbiakban számolunk be. Kik az új törvényhatóság választott tagjai Alább közöljük a most megválasztott 108 bizottsági tag névsorát. Ebben a névsorban csak annyiban lesz változás, amennyiben még nem bizonyos e pillanatban, hogy a pártok vezetői — Zsitvay Tibor, Wolff Károly, Rassuy Károly és Friedrich István — melyik kerületben tartják meg mandátumukat. Ott, ahol a listavezető nem mond le, a párt utolsó helyezettje természetesen kiesik. A Nemzeti Egység Pártjának névsorában úgy- szólván csupa új név van, a régi Kozma-pártból csak egy-két illusztris név maradt meg, míg a túlnyomó többség új, friss, feltörő erőkből tevődik össze. Az új törvényhatósági bizottság tagjai, kerületenként csoportosítva, a következők: I. KERÜLET: NÉP: vitéz jákfai Gömbös Gyula, Bornemisza Géza, (esetleg vitéz Somogyi Béla és Pályi Gyula). Wolff-párt: Bocsáry-Spur Kálmán, Pakányi Ferenc, Temesváry László. Egyesült ellenzék: Ripka Ferenc, Apponyi György gróf. IT KERÜLET: NÉP: Harrer Ferenc, Terbócz Imre. Wolff-párt: Molnár László, Dövényi Károly, Gidró László. Egyesült ellenzék: Pfeiffer Ignác. Szociáldemokrata párt: Peyer Károly. III. KERÜLET: NÉP: Orova Zsigmond. Wolff-párt: Kincse Lajos, Gáhly Béla. Egyesült ellenzék: Vörösvúry Miklós. Szociáldemokrata párt: Büchler József, Miliők Sándor. Friedrich-párt: Hiittl Károly. IV. KERÜLET: NÉP: Nagy Ferenc, Girardi Tibor. Wolff-párt: Szőke Gyula, Miklós Ferenc, Kron- berg József. Egyesült ellenzék: Láng Lajos, Szegő Béla. V. KERÜLET: NÉP: Dési Géza. Wolff-párt: Nagy László, Csík László. Egyesült ellenzék: Gál Jenő, Párkány Frigyes, Nagy Andor. Szociáldemokrata párt: Györki Imre. VI. KERÜLET: NÉP: Zsitvay Tibor, Veress Gábor. Wolff-párt: Szakái Antal. Egyesült ellenzék: Vázsonyi János, Bródy Ernő, Pollacsek Elemér. Szociáldemokrata párt: Halász Alfréd, P. Stern Szerén, Szilágyi Antal. VII. KERÜLET: NÉP: vitéz Pesthy Müller József Leó, Deményi Aladár. Wolff-párt: Szabó Imre. Egyesült ellenzék: Rupert Rezső, Bródy Ernő (esetleg Magyar Miklós). Szociáldemokrata párt: Deutsch Jenő, Lévai Sándor. Friedrich-párt: Friedrich István. Szabadságfront: Kiár Zoltán. VIII. KERÜLET: NÉP: Usetty Béla, Gazdy Jenő, Katona János. Wolff-párt: Müller Antal, Baján Ferenc, Krizs Árpáid. Egyesült ellenzék: Fábián Béla, Vitéz Aladár. Szociáldemokrata párt: Horovitz Gábor, Bánóczi László, Berkes Jenő. IX. KERÜLET: NÉP; Sznitessy József, Bűben Miklós1, WelUsch Andor. Wolff-párt: Auchner Albert, Csorna Zsigmond, Lutz Antal. Egyesült ellenzék: Diószeghy János. Szociáldemokrata párt: Esztergályos János, Révész Mihály.
