Független Budapest, 1935 (30. évfolyam, 1-52. szám)
1935-03-13 / 11. szám
HARMINCADIK Jubileumi évfolyam 1935 március 13 11. szám Független Budapest VÁROSPOLITIKAI, POLITIKAI ÉS KÖZGAZDASÁGI LAP Megjelenik minden szerdán Előfizetési ára a Nagy Budapest melléklettel együtt: egész évre P 24.—, fél évre P 12.— Egyes szám ára 50 fillér. Kapható minden IBUSz pavlllonban FELELŐS SZERKESZTŐ B. VIRÁGH GÉZA Szerkesztőség és kiadóhivatal : BUDAPEST, V., BÁTHORY ÜCCA 3 Telefon: 19-9-80 Postatakarékpénztári csekkszámla: 45476 Uj út előtt A7, utóbbi hetek zűrzavara után az elmúlt héten megtisztult a magyar közélet képe és a gyors egymásutánban lepergett események izgalmai után megkezdődött a kikristályosodás folyamata. A parlament feloszlatásával lezáródott a múlt egy fejezete és a választások kiírásával megkezdődött az út a jövő felé, amelynek során — mint Gömbös miniszterelnök mondta — ifjabb ezer esztendőre kell megalapozni a magyar nemzet életét. A multheti rádióbeszéd jelentette ennek a folyamatnak kulmináció« pontját: ami ezentúl következik, az logikus fejleménye lesz a kormány nagy építő terveinek. A városházán azonban mindaz, ami az országos politikában csak az elmúlt napokban zajlott le, már régebben megtörtént. Az a visszásság, amelyet a miniszterelnök úgy jellemzett, hogy »az őszinteség hiánya«, már régebben megszűnt, akkor, amikor a kormány definitiv helyzetet teremtett fővárosi kép- visLltetéséhek dolgában. A régebbi fővárosi kormánypárt nem jelentette^ a kormányzó gondolat megvalósítását: nem egyszer fordult elő, hogy kardinális kérdések tárgyalásánál nem volt párt a kormány koncepciója mögött, holott az autonómiát nem fenyeg-ette veszedelem, csupán a városházi exponensek érdekeit. Amikor ezt felismerte, a kormány azzal az elhatározott lendülettel, amely minden gesztusát jellemzi, őszinte helyzetet teremtett a városházán, amiben nagy segítségére volt Sipőcz Jenőnek az az önfeláldozó elhatározása, hogy lemondott a polgármesteri méltóságról és vállalta a főpolgármesteri tisztséget. Az elmúlt izgalmas napok végképen stabilizálták a városháza életének vonalát, azzal, hogy Sipőcz Jenőt a kormány megerősítette a főpolgármesteri székben. Sipőcz Jenő jelenléte biztosítja a jogfolytonosságot, a stabilitást, az autonómia gondolatának érvényesülését. Ne féltse senki se az önkormányzatot, az alkotmányosság fejlődését, amíg Sipőcz Jenő képviseli a kormányt Budapest legfőbb vezetésében! Hiába suttognak az örök suttogok diktatórikus törekvésekről, abszolutisztikus szándékokról: amíg Sipőcz Jenő alakja ott ékeskedik a főváros legfőbb bástyafokán, addig senki, de senki nem fog hitelt adni a jajveszékelő Kasszandráknak, akik destruálni akarnak, pánikot hirdetni, hogy a zavarosban halásszák maguknak kisded halacskáikat, azt a bizonyos »kleine Fische, gute Fische« néven ismert és sokszor kihalászott prédát. * Sipőcz, Szendy, Liber és Lamotte állanak a városháza élén. Négy olyan név, amelyre büszkén mutat rá Budapest népe, mert ez a négy név a konszolidációt, a tehetséget, közéleti erkölcsöt és erőt jelenti. Egyetlen emberként áll mögöttük a törvényhatóság, szélsőbaltól szélsőjobbig, ők jelentik az új, a jövőbe induló Budapestet. Az országos politika eseményeit messze megelőzve született meg a városháza új iránya és így Budapest abban a szerencsés helyzetben van, hogy a most örvénylő kavarodás fölött állva mutatja meg az irányt, amely felé az országnak kell haladnia. A magyar főváros már likvidálta a múltat és elindult az új reménységek diadalmas útján. Személyek jönnek és személyek mennek. Mi, akik harminc esztendeje állunk a vártán és őrizzük a városháza kapuit, abban a »fölényes« helyzetben vagyunk, mint az egykori miniszterelnökségi portás, aki hivalkodva mutatott rá: »Ja, wo sind der Wekerle, der Bánffy und der Khúen- Héderváry! Ich bin aber noch immer da!«. Láttuk a változásokat, átéltük a városháza sok nehéz pillanatát és azt a sok váratlan, lélekzetelállítóan izgalmas fordulatot, amely az elmúlt emberöltőnek történelmi epocháját jellemezte. A mi harminc évünk a magyar történelemnek és egyben a főváros történetének is a legnehezebb korszakai közé tartozik és amikor most úgy érezzük, hogy lezáródott a pusztaságban való vándorlás kietlensége, reménykedve nézünk az el- jövendők elé. Sok minden elmúlt, amióta őrhelyünkön állunk, de él a nemzet és áll Buda még, a magyarság szimbólumaként és állni fog örökké, akkor is, amikor mi már nem leszünk. A személyek nem jelentenek többet népek és fővárosok életében, mint a cseppkő cseppje, amelyből oszlopok lesznek évezredek alatt, oszlopok, amelyek szilárdan tartják a hajlék boltozatát, amely alatt nemzet él. A nemzet élete, a fővárosé: ez minden. Elmúlik ez a generáció is a maga küzdelmeivel, szenvedéseivel, hősi erőfeszítésével, amellyel új életet akar teremteni a romok fölött. De nem tűnik el nyomtalanul. Minden nemzedék annyit ér, amennyit alkoi tott és a magyar életben most kezdődik a termékeny alkotás korszaka, az építő munkáé. »Üj szelek nyögetik a bús magyar fákat«, — mondja a halhatatlan poéta é® a friss márciusi szél a feltámadást hirdeti. Az ország és a főváros életének ennél a tavaszi fordulójánál ott állunk, mint hűséges portás, a főváros kapujában és vigyázunk az őrhelyen, melyet kijelölt részünkre a sors. Budapestre nagy idők várnak, a fővárosnak vezetnie kell a nagy munkában, amely a feltámadás felé vezet, amelyé minden erőnk, hitünk és gondolatunk. Sipőcz és Szendy nyilatkoznak a Független Budapestnek az új városházi helyzetről M képviselőválasztások lezajlásáig szünetel a szanálás Hívek a törvény hatósági bizottság feloszlatásáról es az új községi választások kiírásáról — Szendy polgármester a tavaszi közmunkák megindításának az előkészítését tartja ezidöszerint egyedül sürgős feladatnak Május végére várják a községi választásokat A képviselőház feloszlatása és az új választások kiírása a városházi helyzet alakulására is befolyást gyakorol. Hogy ez a befolyás milyen irányban fog érvényesülni, azt egyelőre nem lehet megállapítani. Annyi bizonyos, hogy jelentős események bekövetkezésével kell számolni, amit azoknak a híreknek a terjedése is bizonyít, amelyek szerint a törvényhatósági bizottság feloszlatására igen rövid, időn belül sor kerülhet. Egyelőre minden illetékes tényező cáfolja azt a hírt, hogy a törvényhatósági bizottság feloszlatása küszöbön állana, azok az intézkedések azonban, amelyeket a főváros vezetői a legutóbbi időben tettek, arra engednek következtetni, hogy rövid időn belül új törvényhatósági bizottságot fog választani a főváros közönsége. Mindenekelőtt abból a tényből lehet közeli időben esedékes nagyarányú változásra következtetni, hogy a városházi pártok vezetőiből álló 17-es bizottságnak az ülését, amit március 7-re hívtak össze, úgyszólván az utolsó pillanatban elhalasztották. A városházán általános az a vélemény, hogy punk más helyén közölt cikkünkben nyomatékosan hangsúlyozza ■— egyáltalán nincs abban a helyzetben, hogy a szanálási tervekbe mély edhessen és a készülő előterjesztéseket áttanulmányozhassa. Kozma Miklós belügyminiszter minden idejét a választások előkészítése í'og’lal.ja le, nem is lehet tehát azt kívánni, hogy a belügyminiszter a főváros pénzügyi helyzetének szanálásáról ezekben az izgalmas napokban tárgyaljon. Hivatalosan tehát az a felfogás alakult ki, hogy a szanálás — legalább is egyelőre — lekerül a napirendről, azt pedig, hogy ezek a. szanálási előterjesztések, amelyeket a különböző városházi ügyosztályok kidolgoztak, egyáltalán napirendre kerülnek-e még, későbbi időpontban fogják eldönteni. Sipőcz Jenő főpolgármester nyilatkozata a szanálás elhalasztásáról a szanálási bizottság többé egyáltalán nem fog összeülni, mert az új belügyminiszter nem teszi magáévá elődjének a terveit, amelyek tulajdonképpen néhai Borvendég Ferenc főpolgármester szanálási elgondolásain alapulnak. A helyzetet élénken megvilágítják azok az információk, amelyeket Koznia Miklós belügyminiszter közvetlen környezetéből kaptunk. Beavatott informátorunk a következőket mondotta: — Amikor a kormány az autonómiát képviselő pártok egyértelmű kívánságához képest Sipőcz Jenőt nevezte ki Borvendég főpolgármester utódjául, tulajdonképpen már állást foglalt az eredetileg elképzelt radikális szanálási metódus ellen. Keresztes-Fischer Ferenc volt belügyminisztert kötötték bizonyos ígéretek a Borvendég Ferenc főpolgármester által kidolgozott szanálási tervek végrehajtására, vonatkozóan, Kozma Miklós, az új belügyminiszter azonban ezeknek a szanálási elgondolá- I soknak az átvételére nem hajlandó és erre ő nem is kötelezhető. Keresztes-Fischer Ferenc belügyminiszter íróasztalában feküdtek mindazok a szanálási tervek, amelyek Borvendég főpolgármester elgondolásai alapján készültek. Ez azt jelenti, hogy azok a szanálási I előterjesztések, amelyek Keresztes-Fischer Ferenc belügyminiszter utasítására készültek a különböző városházi ügyosztályokban, tulajdonképpen Borvendég Ferenc terveinek a, megvalósítását célozták. Kozma Miklós, az ú.j belügyminiszter egyáltalán nem ismeri ezeket a terveket, ezidöszerint pedig — amint azt 1aEbből a nyilatkozatból, amelyet beavatott kor- mánykörökből kaptunk, teljes határozottsággal meg lehet állapítani, hogy a szanálás belátható időn belül nem fogja az illetékes tényezőket foglalkoztatni, sőt valószínűnek látszik, hogy a szanálási problémát végleg elejtik. Úgy tudjuk, hogy az új belügyminiszter csak Sipőcz Jenő főpolgármester konkrét előterjesztését várja. Mivel úgy az új költs gvetés, mint az 1934. évi zárószámadás is deficitmentes, maga a kormány fogja Sipőcz főpolgármester javaslata alapján megállapítani, hogy szanálásra szükség nincs, vagyis az auto- Dr Sipőcz Jenő nómia eredeti álláspontja a. maga teljes egészében érvényesülni fog. Erre lehet következtetni egyébként abból a tényből is, hogy az új Gömbös-kormány megerősítette állásában Sipőcz Jenő főpolgármestert, sőt legteljesebb bizalmáról biztosította és felkérte, hogy támogassa a kormányt a reáháruló felelősség- teljes munkában. Sipőcz Jenő főpolgármester, akivel az új városházi helyzetről beszélgetést, folytattunk, a következőket mondotta a Független Budapest munka I á vsának: — .A városházi helyzet tulajdonképpen nem változott meg. Én nem tudok semmiféle váltó-
