Független Budapest, 1935 (30. évfolyam, 1-52. szám)
1935-02-27 / 9. szám
HARMINCADIK jubileumi évfolyam 1935 február 27 9. szám VÁROSPOLITIKÁI, POLITIKAI ÉS KÖZGAZDASÁGI LAP Megjelenik minden szerdán Előfizetési ára a Nagy Budapest melléklettel együtt: egész évre P 24.—, fél évre P 12.— Egyes szám ára 50 fillér. Kapható minden IBUSz pavillonban FELELŐS SZERKESZTŐ B. VIRÁGH GÉZA Szerkesztőség és kiadóhivatal: BUDAPEST, V., BÁTHORY UCCA 3 Telefon: 19-9-80 Postatakarékpénztári csekkszámla: 45476 Egy gyönyörű hét első tanulságfai Az öröm hete volt az elmúlt hét. Budapest lázban égett. A velszi herceg minden egyes lépését izgatott figyelemmel kísérte a magyar főváros lakossága és amikor »kedvező«, hírek jöttek, amikor azt írták az újságok, hogy Anglia trónjának örököse jól érzi magát nálunk, amikor híre futott, hogy tartózkodását meghosszabbította, boldog Volt Budapest. Szegény és gazdag úgy örült, mintha személyes diadalt aratott volna: csodálatosan egy lélek volt Budapest, az öröm, a szeretet, a győzelem boldogsága lett úrrá rajta. íme; a nemzeti egység megszületett, minden előkészület nélkül. Budapest hódított. Elsőnek futott be. Győzött., Az angol világbirodalom leendő ura, a világ legelső dzsentlemenje adta át a pálmát és ezzel Budapest mint idegenforgalmi központ, »befutott a nagy', szent óceánban. Budapest idegenforgalma a velszi herceg látogatásával nagykorú lett: amit néhány hét előtt még remélni se mertünk, azt néhány nap alatt elértük. Ma még felmérni se tudjuk ennek a látogatásnak a hatását. Még sokkal közvetlenebbül hatása alatt vagyunk az elmúlt napoknak, még meg kell dörzsölnünk a szemünket, vájjon nem álom-e csupán, ami történt. — Már sok folyammenü várost láttam életemben, voltam Indiában, meg a világ számos tájékán, de ilyen gyönyörű várost még álmomban se tudtam elképzelni ■— mondta a herceg. És hogy nem az udvarias idegen bókja, volt ez a kijelentés, azt tettek bizonyították; Edward herceg alig bírt elszakadni a Duna királynőjétől, Budapesttől. Alig tudott megválni és úgy lehet, hogy röviden újra eljön hozzánk, ahol annyi szépben volt része. A győzelem nemcsak Budapestéi, hanem az egész magyarságé. A velszi hereeget nemcsak a főváros szépsége fogta meg, hanem az a külön magyar lélek is, amelyet megérzett szórakozása közben és nyomban megszeretett, mert nem a szokásos, unalmas középeurópai sablon, hanem más, mint a többi. (Más örömében, más bánatában, külön szín Európa közepén. És itt van azután a konzekvencia, amelyet le kell vonnunk a látogatás nyomán. Magyarrá kell tennünk Budapestet, magyarrá, külsőségeiben is. A mi külön magyar kultúránk bélyegét rá kell sütnünk Budapest homlokára, ott kell ragyognia diadémként a Duna. királynőjének fején. Aki idejön, érezze: a »magyar glóbusz«, nem kinevetni való önhittség, hanem élő valóság. Érdekesség, szépség, amellyel máshol nem találkozhatni, mert a mi lelkünk egyéni virága a magyar géniusz csodálatos alkotása. Rengeteg munka, áldozatkészség, tehetség és szívósság tette Budapestet azzá, ami. De ami eddig történt, csak kezdet. Az elmidt gyönyörű hét új erőt, serkentést ad arra, amit Sipöcz polgármester mondott annakidején: Budapest világvárosi nívójához ragaszkodni kell. Ragaszkodnunk kell gyönyörű kultúránkhoz és minthogy most már tudjuk a hibákat, könnyű megtalálnunk a helyes utat. Budapest nemcsak építészetileg, hanem sok- minden másban is .— német város. Nem csoda. Öt- ven-hatvan év előtt még német volt itt a lakosság zöme, amit csiniáltunik, abban legközelebbi nyugati szomszédainkat utánoztuk és — sietnünk kellett, nem lehetett megállni. Most már megállhatunk egy- egy pillanatra, az első stációt már elértük és jobban vigyázhatunk arra, ami ezután következik. Az új építészgeneráció már nem német gondolkozása, már a saját lábán jár és maga magyar nyelvén kezd beszélni; itt az ideje, hogy levessük a német eablón-uniformist és belevigyük a magyar lelket a város külső képébe is. A névmagyarosítás! akcióhoz hasonlóan — amely, sajnos, még mindig nem elég gyorsütemű — meg kellene csinálnunk a város- magyarosítási akciót is. Ez természetesen nem azt jelentené, hogy — elhagyva az európai kifejezési formákat — vad és ízléstelen kísérletezésekbe fogjunk. Nem a sujtás és a fokos az, amit akarunk. Hanem, hogy példát mondjunk: a Tabán újjáépítésénél olyan újszerű, elragadó, mindennél derűsebb és kedvesebb megoldást találjunk, amely egyéni varázsával elkápráztassa az idegent. Minden vonalon önállót, magyart és pedig az ősi kultúrából fakadó modern magyart kell adnunk, nem pedig azt, amit a németeknél láttunk és lekopíriztunk. Budapestet — ezerszer sajnos — a hivatalos építészek építették fel. Ha akadt olyan Vakmerő, aki nem a német Habiónt csinálta, azt lebunkózták ezek az előkelő« építőmesterek. Feszi, aki a főváros legragyogóbb épületét, a Vigadót építette, »futóbolond« volt, aki többé nem kaphatott munkát, mert önálló volt és magyaros motívumokkal kísérletezett. Ma visszahoznánk sírjából, hadd építse tele Budapestet lelkének virágaival. Lechmer Ödönt, a kőbányai templom és a postatakarék zseniális mesterét üldözték, nem kaphatott munkát, mert tehetségesebb volt, mint azok a kontárok, akik unalmas és sok- I szór ízléstelen kőtömegekkel tömték tele Budapes- I tét és a legfőbb dicséret, amit róluk elmondhatunk, í hogy olykor-olykor sikerült az akadémikus másoló- j munkát hibátlanul elvégezniük. Kissé elkalandoztunk a velszi hercegtől, de le j kellett vonnunk látogatásából ezt az elsőrendű ta- | A városházi adminisztráció vezetőit főként a tavaszi közmunkáik megindításának és a szanálási rendelet-tervezeteknek az előkészítése foglalkoztatja. A két kérdés szoros összefüggésben van egymással, mint ahogy tulajdonképpen nincs egyetlen egy olyan készülő előterjesztés sem, amelyet a szanálás valamilyen formában ne érintene. Bár sok függ attól, hogy Keresztes-Fischer Ferenc belügyminiszter milyen formában fogja jóváhagyni az új költségvetést, a tavaszi közmunkák és a szanálási előterjesztések előkészítése mégis fennakadás nélkül haladhat előre azoknak a tárgyalásoknak az eredménye alapján, amelyeket a legutóbbi napokban folytatott a főváros vezetősége a kormány tagjaival. Szendy Károly polgármester akivel ezekről a kérdésekről hosszabb beszélgetést folytattunk, a következőket mondotta a Független Budapest munkatársának: — A városházi adminisztráció legfőbb feladatának a tavaszi közmunkák előkészítését tartom. Ezek az előkészítő munkálatok folyamatban vannak, annak ellenére, hogy tekintettel kell lennünk a szanálási szempontok érvényesítésére. Ilyen körülmények között előbb az olyan közmunkáknak a megindítását rendelem el, amelyek végrehajtásához nines szükség semmiféle jóváhagyásra. Ezek között a munkáin Szendy Károly latok között szerepel több új útburkolatnak, a balatoni út budaörsi szakaszának és az új sertés- közvágóhídnak a megépítése. E három közmunkának a költségei közel 3 millió pengőt tesznek ki, ami már számottevő összeg. M beruházó kölcsön felvétele Természetesen más ajta közmunkák megindításának az előkészítését is elrendeltem. Ezek a további beruházási munkálatok már a felveendő kölcsön terhére esnek, itt tehát bizonyos kisebb késedelemmel kell számolni. A közgyűlés határozatot hozott ugyan e beruházó kölcsön felvételéről és a kölcsön felvételét a uulságot. A budai magyaros kiskocsma, a csikóbőrös kulacs, a magyar ötvösművészet, hímzés, porcellán- ipar érdekelte elsősorban a világ legnagyobb birodalmának majdani urát. Kérdjük: szabad-e megtagadnunk azt a tanulságot, hogy kultúránkat magyarabbá, színesebbé kell tennünk1 Mert, hogy győztünk, csak ennek köszönhetjük. És ha nem akarunk teljesen eltűnni az uniformizálódó Európában, ha azt akarjuk, hogy ezt az első győzelmet nyomon kövesse a többi: el kell árasztanunk a magyar lelket mindenütt és minden vonatkozásban. Enélkiil elsorvadunk, nincs jogunk az élethez, ahhoz, hogy magunkra, igazságunkra, vágyainkra és álmainkra hívjuk fel a nagyvilág figyelmét. kormányhatóságok sem ellenzik, mégis késik a perfektuál ás és pedig azért, mert a kölcsön- nyujtók olyan feltételeket akarnak szabni, amelyeket én nem fogadhatok el. E beruházó kölcsön felvételéről csak akkor lehet szó, ha sikerül kedvező feltételeket biztosítani. A nagy | beruházási program kidolgozása egyébként folyamatban van. Valamennyi ügyosztályban összeirat- tam a legszükségesebb beruházási igényeket és ezek kiválogatása alapján készült a főváros 1935. évi nagy beruházási programja, amelyet az 017-tói és a MABI-tói felveendő 15 millió pengős kölcsönből akarunk megvalósítani. Szó van további 5 millió kölcsönnek a felvételéről is, ezt az összeget a Margit-híd kiszélesítésére akarjuk fordítani. Ez az 5 millió pengős kölcsön, amelyet hazai bankok adnak, független a nagy beruházási kölcsöntől. A hazai bankok felerészben állami, felerészben székesfővárosi garancia mellett fogják ezt az 5 millió pengőt a Margit-híd kiszélesítésének a eé'jaira rendelkezésre bocsátani.. Mi lesz a Tabánnal? Itt közbe vetően fölvetettük a kérdést: miért nem veszi föl a főváros az Ipari Munkaszervező Intézettől ezt a bét és félmillió pengős kölcsönt, amelynek a felvételére a főváros közgyűlése már régebben felhatalmazást adott a polgármesternek. Erre a kérdésre Szendy polgármester a következő érdekes választ adta:- Az IMI által felajánlott hét és félmillió pengős kölcsönt — legalább is egyelőre — nem vesszük fel. A közgyűlés határozott célzattal adott felhatalmazást ennek a hét és félmillió pengős beruházási kölcsönnek a felvételére, amikor kimondotta, hogy ebből a pénzből kell közművekkel ellátni a Tabánt. Egyelőre azonban még fogalmam sincs arról, hogy mi lesz a Tabánnal. Még mindig a tervezgetések stádiumánál tartunk. Most legutóbb Vágó József nyújtott be igen tetszetős tervet a Tabán újjáépítésére vonatkozóan a Fővárosi Közmunkák Tanácsához. Kérdéses, hogy pénzügyi szempontból ez a terv megvalósítható-e vagy sem. Közeledik a tavasz és a fővárosi kertészetnek nagy gondolád okoz, hogy mi történjék a tabáni területtel. Szóbakcriilt a füvesítés, ez azonban rengeteg ! pénzbe kerülne. A füvesítés költségei négyzetméterenként 4 pengőt tesznek ki Szendy polgármester nyilatkozik a tavaszi közmunkákról, a beruházó kölcsön felvételéről,a tabáni problémákról és a közlekedési reformtervekről Tavasszal lucernával ve ti ft be a Tabánt, amelynek újjáépítésére szánt hét és félmilliót nem veszi fel az IMl-töl a főváros
