Független Budapest, 1935 (30. évfolyam, 1-52. szám)
1935-12-18 / 51. szám
4 Független Budapest Budapest, 1935 december 18. A gázgyár 25 éve Kivonat Vésseí Ede dr. vezérigazgatónak az üzemi választmány ünnepi ülésén elmondott előadásából értékének állandósulásával, nyugodtabb gazdasági helyzet alakult ki és a Gázművek vezetősége hozzáfoghatott a válságos évek káros maradványainak eltakarításához. Az utolsó tíz esztendő A hétfői napra virradó éjjelen, vagyis a folyó j 1935. évi december hó 15-én éjfélkor volt huszonöt éve annak, hogy a budapesti gázmüveket a székesfőváros törvényhatósága saját kezelésébe vette át az Osztrák-Magyar Légszesz Társulattól, ame.y 1856 december óta, tehát a fővárosi átvételt megelőző 54 éven át látta el Pestnek, később Budának gázszolgáltatását. Egy év híjján tehát 80 esztendeje annak, hogy Pest uccáin először gyűltük ki a gázlángok. __ En nek a megemlékezésnek szukreszabott keletében nem időzhetünk sokáig !a világi főgáznak, mint az első vezetékes közvilágítási eszköznek a múltjánál. Röviden csak arra utalok, hogy a közvilágításban az uccaj olajlámpásokvól a gázvilágításra való áttérésnek kétségkívül igen komoly kultúrális jelentősége volt. Ezután Véssei igazgató rövid visszapillantást vetett a főváros közvilá ításánuk történetére, majd áttért a megváltás eseményeire. A megváltás előzményei Pest, Buda és Óbuda városok — mondotta _— 1873-ban egyesültek. Az 1881-ben lejáró pesti gáz- szerződést már az egyesített három város hoszab- bította meg további 15 évre. Az új szerződés szerint a társulat a gáz egv égárát 15 krajcárról fokozatosan lü és fél krajcárra tartozott mérsékelni. A Társulattal — amelynek nevébe 1891-ben került a »Magyar« jelző és így lett belőle Általános Osztrák-Magyar Lég szesztársulat — a főváros ekkor pótszerződést kötött, amely a gáz egységárát világítási célokra 10 krajcárban, ipari célokra 8 krajcárban maximálta. Ezt az 1891-ben kötött szerződést a főváros már nem hosszabbította meg, hanem annak lejártakor, vagyis 1910 december 15-én megváltotta és házikezelésbe vette a Gázmüveket. Abban az időben már Európaszerte általános irányzat volt, hogy a kultúrállamok nagy városai házikezelésbe vették a közüzemeket, Budapest akkori polgármestere: Bárczy István felismerte a kulturális haladásnak azt a korszerű követelményét, hogy a városi közületek kormányzása nem merülhet ki csupán a polgárok ügyesbajos dolgainak adminisztrálásában, hanem magasabbrendű feladatokat is kell megoldaniok, Budapestnek pedig különösképpen olyan hivatást kell betöltenie, amely méltó az ország fővárosához és gazdasági centrumához. Ebbe a nagy koncepcióba illesztette be Bárczy István polgármester azt a programpontot is, hogy a polgárság elsőrendű szükségleteinek megfelelő kielégítését a monopol]sztikus közszolgáltatások, vagyis a nagyüzemek városi kezelésbevételével kell biztosítani s egyszersmind a vállalatok megengedhető üzleti hasznát a közület, vagyis a főváros számára kell megszerezni. Így vált valóra a Gázművek községesítése, amit természetesen hosszas előkészítő munkálatok előztek meg. A székesfőváros tanácsa már 1902 januárban utasította Heuffel Adolf középítési igazgatót a gázüzem h ázik ezel ésbevétöl ének tanulmányozására. A középítési igazgató a házikezéiésf javasolta. A közgyűlés 1907 februárban rendelte el a Gázmüvek értékbecslését. Az öttagú beeslőbizott- ságba a főváros dr. Forbáth Imre műegyetemi tanárt és Kajlinger Mihály vízmüigazgatót, a Lég- szesztársulat pedig K. Jónás Ödön és Pfeifer Ignác műegyetemi tanárokat küldötte ki, Bánki Do- nát műegyetemi tanár elnöklete alatt. A Légszesz- társulat két szakértőjét később Fodor István, a Budapesti Általános Villamossági Rt. vezérigazgatója és Hieronymi Károly volt kereskedelemügyi miniszter váltotta fel. A törvényhatóság közgyűlése 1900 május 26-án határozta cl a Gázművek megváltását és llelt ai Ferencet, az Áll alános Osztrák- 1 la gyár Légszesztár- sulat igazgatóját szerződtette a székesfőváros Gázmüveinek vezérigazgatójává, akinek nagy gonddal kidolgozott terjedelmes javaslataira a bél- és külföldi szakértőkből álló bizottság a következő fontosabb határozatokat hozta: A két ferencvárosi gázgyár fenntartandó, a jó zsefvárosi és a budai gázgyár lebontandó, — az óbudai Homokosdülöben fekvő 112.000 négyszög- öles területen új gázgyár építendő, 500.000 köbméter napi, illetve 100 millió köbméter évi maximális termelésre. A székesfőváros tanácsa az új gázgyár építési terveinek és költségvetésének elkészítésével Weiss Albert zürichi gázgyári igazgatót, Bernauer Izidort, a budapesti gázgyár igazgatóját és Schön Győző üzemvezető főmérnököt bízta meg. A részletes terveket egy bél- és külföldi szakértőkből álló bizottság vizsgálta át és kivitelre ajánlotta. A törvény hatosáig közgyűlése 1910 június 23-án engedélyezte a költségeket. 21,864.725.15 koronát használt fel. A gázgyár a fővárosé Ilyen előzmények utáni következett be 25 évvel ezelőtt, 1010 december 15-én délután 6 órakor az üzem hivatalos átvétele, amikor dr. Bárczy István polgármester, az All alános Osztrák-Magyar Légsze*ztársulat budapesti igazgatóságának elnökétől: Badocza Jánostól jelképesen átvette a Gázmüveket és átadta, dr. Keltái Ferencnek, mint a Budapest Székesfőváros Gázmüvei bejegyzett cég vezérigazgatójának. A Gázmüveknek a főváros igényeihez és a modern technika fejlettségéhez szabott kiépítése termesztésen — a Légszesztársulatnak fizetett megváltási Összegen felül — még további hatalmas befektetéseket követelt. A leghatalmasabb teljesítmény volt természetesen az óbudai gázgyár építkezése, amely 191] október 16-án került üzembe, mire 1913 december 20-án a budai gázgyár, 1914 március 31-én pedig a józsefvárosi gázgyár beszüntette üzemét. A már több mint félév óta kifogástalanul működött új gázgyárat Bárczy István polgármester 1914 június 15-én mutatta be ünnepélyesen a székes- főváros törvényhatóságának és a kormány képviselőinek. Amint Nagy-Budapest forgalma, úgy a székes- fővárosi Gázművek megalkotása, kiépítése és ezzel a közérdekű üzemek községesítésének megindítása is egybeforrott ama boldog és nagy korszak polgármesterének: Bárczy Istvánnak személyével. Be egybeforrott azokkal a kiváló szeméiyiségekkeil is, ak:k neki méltó munkatársai voltak: dr. Buzáth Jánossal, a főváros Világítási ügyosztályának akkori tanácsnokával, továbbá kiváló munkatársával: Borvendég Ferenccel, aki később a következő válságos időkben is erős támasza maradt a Gázmüveknek; dr. Keltái Ferenccel, a Gázmüvek első vezérigazgatójával, aki 1913 február havában a székesfőváros főpolgármestere lett és aki már nem láthatta meg a nagy mű befejezését, mert 1913 augusztus hó 10-én elhúnyt. Egybeforrott dr. Ripka Ferenccel és végül Rózsa Károly emlékével, aki a »Budapesti Hírlap« hasábjain folytatott egészen elszigetelt hírlapírói harcot a községesítés eszméjéért. 1911-ben kezdte működését a Gázműveknél, mint főtitkár, később mint igazgatóhelyettes, 1921-ben az üzem kereskedelmi igazgatója, 1926-ban pedig vezérigazgatója lett, — ez azonban a később következő eseményekhez tartozik. Alig’ múlt el 1914 júniusában, az új gázgyár bemutatóünnepélye, amikor Szarajevóban bekövetkezett a végzetes merénylet, melynek nyomán kitört a világháború. Ezzel a fiatal üzemre is a súlyos megpróbáltatások korszaka nyílt meg, következtek a forradalmak és az ezekkel kapcsolatos rendkívüli nehézségek. Elszakadás után Az önállóvá lett cseh kormány legelső intézkedése vodt, hogy a Csehország és Magyarország közötti forgalmat megszüntette, ami a gázszénszállítás teljes beszüntetését jelentette. A budapesti gázgyárnak akkor csak néhány napra való gázszénkcszLcte volt. Kizáróan Vázsonyi Jenő szénkormánybiztos és Rau Gottlib országos szén- bizottsági elnök erélyes intézkedéseinek volt köszönhető, hogy az országban még feltalálható és gázgyártásra csak valamiképpen is felhasználható sízénk észt eteket sürgősen a budapesti Gázmüvekhez irányították. Ilyen helyzetben érte a Gázmüveket >az 1919 március 21-én kikiáltott Az 1924. év folyamáu hagyta el a Gázművek vezér- igazgatói székét dr. Ripka Ferenc. Utóda Rózsa Károly kereskedelmi igazgató lett, mint vezérigazgatóhelyettes, 1926-ban pedig mint vezérigazgató. A székesfőváros tanácsa ugyanekkor Schön Győző műszaki igazgatót helyettes vezérigazgatóvá, a székesfőváros közigazgatási karából 1924-ben a Gázművek szolgálatába átlépett dr. Véssei Ede tanácsi főjegyzőt, illetve 1926 november óta gázgyári igazgatót pedig 1927-ben a vállalat kereskedelmi igazgatójává nevezte ki. Erre az időszakra esik a Gázművek 79 hősi halottjának emlékére az óbudai gázgyárban emelt emlékmű létesítése, amelyet Horvay János szobrászművész alkotott és 1926 május 13-áu Buzáth Jáuos alpolgármester avatott fel ünnepélyesen. Az üzem reorganizáló, sőt az újabb fejlődés magaslatára emelő hatalmas munkát jellemző szí vóssággal és energiával vezette Rózsa Károly vezérigazgató, akit 1929 május 19-én úgyszólván a munkaasztal mellől ragadott el a gyilkos kór, hogy néhány nap alatt végezzen vele. Halála után három évig Schön Győző helyettes vezérigazgató vezette a Gázmüveket, az elődei nyomán járó tapasztala tóikkal és lelkiismeretességgel. Erre az időre esik a íSvábhegynek és ia Zugligetnek, majd Kispestnek, 1931-ben pedig a Bórnai- fürdőtelepnek a gázhálózatba való bekapcsolása. 1931-ben olvasztották a Gázmüvekbe a Székes- fővárosi Központi Tüzelőszerraktárt és azóta a Gázmüvek szerzi be — a BESZKÁRT, az Elektromosművek és a Vízművek kivételével, — a főváros valamennyi hivatalának, intézményének és üzemének szén- és tüzifaszükségletét sí 'a Gázművek látja el a fővárosi alkalmazottakat tüzelőanyaggal. A polgármester 1932 április 4-én dr. Véssei Ede kereskedelmi igazgatót bízta meg a Gázművek vezetésével, akit 1935 július 1-től kezdve vezérigazgatónak szerződtetett. 1932 folyamán a külföldi gázszéinszáJLHümányok ellenértékének kiegyenlítését ismét súlyos akadályok nehezítették meg, mert a Magyar Nemzeti Bank által kiutalt devizák nem fedezték a szükségletet. Minthogy a devizatranszferálás az 1933. év folyamán még inkább megnehezült, a Gázmüvek kénytelenek voltat olyan országot felé tájékozódni, amelyekkel a magyar mezőgazdasági, vagy ipari árak exportja révén a szén vételárának transzferálására jobb lehetőség kínálkozott. így tértünk át a Ruhr-vidéki és anatóliai szén használatára, — a cseh bányákkal kötött és 1934 június 1-én lejárt szénszerződést pedig nem hosszabbítottuk meg. Az 1934. év elején üzembe került az óbudai gázgyárban létesített benzolgyár, amely azóta kifogástalanul működik, kitűnő minőségű benzolt termei, amelynek egy részét külföldön helyezzük eh A gázfogyasztás csökkenő irányzatának ellensúlyozására a legélénkebb propagandát igyekszünk kifejteni, amire igen hatékony segítőeszköznek bizonyultak a Vilmos császár-út on laz 1933. év elején berendezet új minta- és eladótermek és tanfolyamkonyhák. % Ez a történeti vázlat azt mutatja, hogy a fővárosi Gázművek e negyedszázados életében csak három és fél év volt normális béke esztendő, a többi háború, a forradalmak és az általános gazdasági válság idejére esett, meg nem szűnő küzdelmekkel és minden erőfeszítést igénybevevő nehéz munkával. De azt is mutatja ez a történeti vézlat, hogy a Székesfőváros Gázmüvei a sokszor végveszc- delemmel fenyegető katasztrófákkal folytatott küzdelmei közepette is megállta a helyét és teljesítette közüzemi hivatását, amelynek az a lényege, hogy egyaránt szolgálnia kell úgy a fogyasztóközönség igényeit, mint a főváros pénzügyi érdekeit. proletárdiktatúra, amely egy gázgyári lakatost rendelt ki az üzemhez termelőbiztosnak, a Gázművek felelős vezetőit pedig elmozdította. A proletárdiktatúra alatt még kísérlet sem történt a külföldi szén beszerzésére és csak a diktatúra bukása után visszatért igazgatóság, elsősorban Ripka Ferenc vezérigazgató hosszas fáradozásai révén sikerült némi gázszénhez jutni. Ezek a nehézségek sok gondot okoztak és állandóan meg- megújúltak. A Gázművek vezetősége még ezekben a nehéz időkben is új létesítményekkel igyekezett az üzem rentabilitását emelni, avagy a nemzetgazdasági érdekeket szolgálni,.— mert 1920-ban berendezkedett az üzem áz addig egyáltalán nem értékesített barnaszén-kátrány feldolgozására, 1921-ben pedig a cseppfolyós amóniák és szalmiákszesz termelésére, hogy pótolja a Nyugatmagyarország elszakításával elvesztett egyetlen magyar ammóniákgyárat. Az 1924. év második felében, a magyar korona 25 év üzleteredményei Az 1934. év végéig eltelt 24 év alatt az. üzem üzleti eredményeiből — pengőértékre átszámítva — a következő szolgáltatásokat teljesítette: Utcai közvilágításra és a városi épületek és gázvilágítására 39.190,465.12 pengőt fordított, új beszerzésekre és beruházásokra 28.517,896.41 pengőt költött, 870.576.82 pengőt, az önbiztosítási alapba, 3,766.432.— pengőt, pedig tíz értékcsökkenési és felújítási alapba fektetett. 6 472.139.53 pengőt viselt értékkülönbözet fejében a főváros részére kedvezményes áron szállított koksz és szolgáltatott gáz után. Cső és lámpaúthelyezések és megszűnt befektetések leírása. címén 1,765.688.04 pengőt számolt el, annuitás fejében megtérített a fűSilmann Béla épület-üveges és képkeretező Budapest, IX, Ráday u. TI, Telefoni 81-5-80
