Független Budapest, 1935 (30. évfolyam, 1-52. szám)
1935-12-18 / 51. szám
HARMINCADIK Jubileumi évfolyam 1935 december 18 51. szám Függőién Budapest VÁROSPOLITIKAI, POLITIKAI ÉS KÖZGAZDASÁGI LAP Szerkesztőség és kiadóhivatal: BUDAPEST, V., BÁTHORY UCCA 3 Telefon: 19-9-80 Postatakarékpénztári csekkszámla: 45476 A NEMZETI EGYSÉG PÁRTJA SZÉKESFŐVÁROSI SZERVEZETÉNEK HIVATALOS LAPJA Megjelenik minden szerdán Előfizetési ára a Nagy Budapest melléklettel együtt: egész évre P 24.—, fél évre P 12.— Egyes szám ára 50 fillér. Kapható minden IBUSz pavillonban FELELŐS SZERKESZTŐ B. VIRÁGH GÉZA Jubilál a Gázgyár Jubilál a Gázgyár. Huszonöt esztendeje annak, hogy a Székesfővárosi Gázművek megalakultak, most van negyedszázada, hogy befejeződött az a nagy harc, amely az osztrák társaság érdekkörét legyűrve, a főváros tulajdonává tette ezt a nagy közüzemet. Az elmúlt 25 esztendő már bebizonyította, hogy azoknak volt igazuk, akik hősi önfeláldozással, erejük minden megfeszítésével a megváltás érdekében küzdöttek és ma már nem lehet vita afölött, hogy a gázgyárat meg kellett váltani, hogy az egykori harc olyan kiinduló pont volt, amely köré a főváros egész üzemesítésd politikája kristályosodott. 1910 december 15-én vette át Budapest székes- főváros közönsége az Általános Osztrák-Magyar Légszesztársulat-tól a gázgyárat. Bárczy István volt a polgármester, ő vette át az osztrák társaság képviselőjétől, Radocza Jánostól a Gázmüveket és átadta azt Heltai Ferenc dr-nak, mint a Budapest Székesfőváros Gázmüvei első vezérigazgatójának. Heltai Ferenc örökébe 1913 februárjában Ripka Ferenc dr lépett, amikor Heltai Ferenc főpolgármester lett, majd pedig, amikor 1925-ben Ripka Ferenc lett főpolgármester, Rózsa Károly lett a Gázművek vezérigazgatója. 1929-ben húnyt el Rózsa Károly és ekkor három évig Schön Győző helyettes vezérigazgató vezette a vállalatot, majd 1932-ben a polgármester Véssei Ede dr kereskedelmi igazgatót bízta meg a Gázművek vezetésével, akit 1935 július 1-től kezdve vezérigazgatónak szerződtetett. A 25 évbe beleesik a világháború és a forradalmak: a rombolás és pusztulás, a hanyatlás kora. De beleesik a rekonstruálás és újjáépítés hősi korszaka is, amelyet a legnehezebb körülmények közt, a világválság és gazdasági depresszió fojtoga- tása közepette végeztek a Gázművek kiváló vezetői. * A Gázgyárnak a trieszti osztrák társaságtól j való megváltását példa nélkül álló harc előzte meg. i A mai generáció, amely már természetesnek és ! magától értetődőnek tartja az üzemesítés gondola- j tát, el se tudja képzelni, mit jelentett akkor a j megváltás, milyen óriási harcot kellett vívni annak I érdekében. A sajtó még nem ismerte fel a községesí- j tés óriási jelentőségét és különösképpen csupán két í lap harcolt a megváltás mellett: a Budapesti Hir- j lap, amelynek hasábjain Rózsa Károly vezette az | ostromot és a Független Budapest, annakidején az j egyetlen várospolitikai orgánum, amelyet B. Virágh J Géza állított a megváltás szolgálatába. Bárczy István polgármesterrel az élén a város j egész vezetősége a megváltás mellett volt. Arról volt szó tulajdonképpen, hogy meghosszabbítsák-e j a trieszti társaság monopolisztikus szerződését, vagy : sem. A meghosszabbítás mellett voltak a törvény- J hatósági bizottság hatalmas trösztfőnökei, Rado- ! czáék, az Ehrlich—Morzsányi-párt és a Hűvös Jó- j zsef vezetése alatt álló párt, ami akkor óriási ha- j talmat jelentett, minthogy ők uralkodtak a buda- i pesti városházán. A megváltásért való harcban — j a város vezetőségén kívül — legelői a Vázsonyi j Vilmos vezetése alatt álló demokraták és a Sze- j beny Antal, Platthy György és Riplm Ferenc dr i vezetése alatt álló Szabad Polgári Pctrt haladt. Volt j azután egy harmadik párt is, amelyet egy tiszta- | lelkű idealista vezetett. Szabó József mérnök: ők j egy francia pénzcsoport számára akarták megsze- i rezni a monopóliumot. Ez a csoport Ribot volt I francia pénzügyiminszterrel az élén lényegesen I kedvezőbb ajánlatot tett, mint a triesztiek, ajánla- ' tűk azonban mégis kedvezőtlenebb volt, mint ameny- | nyit a főváros kalkulációja mutatott ki arra az esetre, ha a gázgyár a fővárosé lesz. A megváltás hívei rendkívüli agitációt fejtet- ; tek ki. Népgyűléseken, társaskörökben, röpcédulák j útján mutattak rá arra, mit jelent, ha a gázszol- í gáltatás a fővárosé lesz. És mire elérkezett a döntő | közgyűlés, megvolt az eredmény: a közgyűlés több- | sége a megváltás mellett határozott. ♦ A régi harcok elültek és azóta a közművek és j üzemek egész sora ment át a főváros tulajdonába, j De az elsőség a Gázmüveket illeti meg. A gázgyár megváltása volt az ellenzék és a városvezetőség első j diadalmas csatája a községesítés felé, ezzel törték ; át a magánérdekeltségek szilárdan védekező front- i ját, olyan áramlatot indítva meg ezzel, amely elsodort minden ellenállást és lehetővé tette, hogy a magyar főváros egymásután vette be a világítási, közlekedési és egyéb közszolgálatot teljesítő nagy üzemeket. A régi harc negyedszázados évfordulóját ez teszi emlékezetessé, ez adja meg a Gázművek szép ; jubileumának igazi jelentőségét. Amikor ma a főváros viruló nagyüzemeit féltő szeretettel fejleszti, amikor ezek az üzemek a főváros életének döntő alaptényzői, akkor meghatottan emlékezünk a negyedszázad előtt folytatott nagy harcra, amelynek eredménye a főváros egész jövőjére döntő fontos- ! ságú volt. LUKACS ÖDÖN a Magyar Városok Szövetségének vezetője elmondja a Független Budapestnek a magyar városok küzdelmeit, beszámol a reorganizálás nagy munkájáról, a városok Speyer-kötcsönéröl, a Szövetség céljairól és nagy feladatairól A »Független Budapest« legutóbbi számúban szerencsénk volt megszólaltatni Kozma Miklós belügyminisztert abból az alkalomból, hogy a jz. ő> határozott kívánságára és óhajára a Magyar Városok Konferenciájából állandó Szövetség lesz. A tudósításból szándékosan kihagytunk egy nevet. Kihagytuk példáig azért, mert sokkal súlyosabbnak és a Szövetség sionsa I szempontjából sokkal fontosabbnak találtuk szemé- | lyét is, (szerepkörét is, semhogy egy átsuhianó jelzővel tovább mehettünk volna mellette. A történelmi igazság megköveteli, hogy a krónikás! semmit /se hallgasson el abból, ami tárgyára vonatkozik. S mihelyt a Magyar Városok Szövetségéről beszélünk, azonnal egy név bukkan fel a lelkűnkben, amely szinonim és szinte elválaszthatatlan a Szövetségtől. Es a név mögül kibontakozik maga az ember is, az ember, a hús és vér, az élő ember, akinek a neve hallatára nem szokás megütközni s az arcból kérdőjelet csinálva, várni a magyarázatot, hogy ki is az voltaiképpen1? Nem. Lukács Ödön neve állandó, kivert érték már a magyar közéletben. A régebbi nemzedék még nagyváradi szereplése után emlékezik meg lelkesen olyan viselt dolgairól, amikor is ennek ia lüktető életű városnak a polgármestere:, mégpedig abban az időben, amikor nemcsak a forradalmak szörnyetegeivel kellett viaskodnia, de a román megszállás magyar (gyűlöletéivel is. Enniefc aztán áldozatul is esik. fogságba kerül és halálra ítélik s csak ,a jó Istennek, no meg- egynéhány lelkes magyarnak köszönheti, hogy átszabadnlhatott hozzánk, hogy itt folytassa azt a munkásságot, amelyet szívéhez nőtt városában többié* nem folytathatott. Maga Kozma Miklós belügyminiszter nem igen szokott dicséreteivel do bálódzni. Közismerten nem szereti az üres szólamokat s minden egyes szavának egy az aranyfedezete: a meggyőződés. IÉig az ő véleménye Lukács Ödönről: — Csak megnyugtató, hogy iái Szövetség élére Lukács Ödön .miniszteri tanácsos kerülhetett, akinek, csaknem negyedszázados közigazgatási gyakorlata és emellett tizenhét éves gazdasági tevékenysége a pénzügyminisztériumban1 éppen a városok háztartáséit illetőleg olyan kezesség és biztosíték a Szövetség eredményes munkájára, amiből Budapestre, a vidéki magyar városokra s azok gazdasági, szociális és kultúr- életére csak haszon származhat. „Milyen terveink voltak !ft Szemben állok már Vele. S az első pillanatban, miikor azzal a kedvességgel köszönt, ami a »bihari mák« iszemélyi adottsága — megmondom neki, hogy voltaiképpen »földiek« vagyunk, azonnal felragyog az arca. A keze akaratlanul is la kezemben marad. iSzinte- énzem ezen ,a kézen át dobogó1 szívének ütemét, amit — mintha csak egy titokzatos delejes áram fűtenie most nagyobb kalóriájává a »Nagyvárad« szó kiejtésekor. Bizony, mintha nedvesedni is kezdene a szeme tájéka, amit nehéz i®, bajos is eltitkolnia. De nem is alka r ja. — Milyen terveink voltak! — Milyen terveink!... Mi lett volna ebből ia csodálatos városból, ha nem ér bennünket ez a szerencsétlenség! .. . Elfúl ia hangja az emlékek, az érzelmek tomyosiuláisában. Meg vigasztalhat, méltőéálgois uram, hogy most majd új körökben ,aiz öasizes magyar városok érdekében dolgozhat. Szebb kört el sem lehetne képzelni unnak, .aki ezt a könnyűnek éppen nem mond- | ható munkakört felsőbb bizalom útján kapta meg és most azt a köz javára értékesítheti. — Iigen, igen. Hisz a férfi ebiben éli iki magát: a munkájában s* főként, ha olyan körben dolgozhat, amely1 vág az egyéniségéhez. S én már 1913-ban előadást tartottam, Nagyváradon a városok hitelkérdéséről. M Speyer-kölcsön — Érdekes. És tizenöt év nrultán, 1925-ben te szerzed meg a magyar városok első kölcsönét: a Speyer- kölcsiönt. Néz rám, mintha csodálkoznék, hoigy ezt még tudják és nem felejtették el. Ma nem népszerű ez a kérdési. Sokan kárhoztatják is, hogy a. városok éltek a hitellel is így elsiak gazdasági helyzetüket tették nehezebbé. Lukács Ödön ismeri ezt a felfogást és á mindent megértő ember nyugalmával jelenti ki: .. —• Egyoldalúan pedig- nem volna szabad megítélni ezt a kérdést. Ha a jelen talán elfogult, vagy igaztalan is. De ia jövő már tárgyilagos is, igazságos* is lesz is azt hiszem a jövő mérlegén a Speyer-kölcsön úgy fog szerepelni, mint egy gazdasági harc győzelmes rohama, A jelentősége az volt, hogy először sikerült a magyar városokat egységbe hozni, hoigy az amerikai piacon már egyesülve, mint egyetlen fél jelentkeznék. Az egész kampányt én irányítottam s én is bonyolítottam le. Utólag- lehet valamit lekicsinyelni ® jelentőségét elvitatni. De aki tudja, hoigy miyen anyagi válságban voltak akkoriban a magyar városok a hogy milyen intézményeinket fenyegette a biztos elsorvadás veszedelme is hogy a magyar kultúrának milyen Szed cm jóit sikerült a Speyer - kölcisiöin.ön keresztül elhárítanunk, annak he kell ismernie, hogy ennek a lépésünknek a sikere — mondhatom bátran — nemcsak közgazdasági jelentősége volt, de kultúrtörténeti is. A magyar városuk dol lár-köles ö né mellett ugyancsak hitelhez sikerült juttatnom ,a megyéiket is, még pedig f ont köles önhöz — Londonban. Lukács Ödön arca szélesre mosolyodik. — Pikáns. Női hajszál van ebben is, mint mindenben a világon — mondja pajkosan, megelevenítve bennem azt az emlékezésemet, amely az örökké elegáns, választékos megjelenésű Lukácshoz fűződik, akit mindenki első gavallérnak ismert Nagyváradon. — Nono! Nem kell éppen mingyárt rosszra gondolni — mondja tréfásan, hogy aztán komolyan is megmagyarázza: a londoni Rotschild felesége: Wertheimstein Kózsika, nagyváradi leány. Az ő segítsége nagyban hozzájárult ahhoz, hogy a románok nem hajtották végre rajtam a halálos ítéletet s hogy ki tudtam szabadulni román börtönömből. Ugyancsak felhasználtam ezt a kedves összeköttetést a megyék kölcsönénél is, még pedig teljes sikerrel.
