Független Budapest, 1935 (30. évfolyam, 1-52. szám)
1935-11-27 / 48. szám
HARMINCADIK jubileumi évfolyam 1935 november 27 48. szám A NEMZETI EGYSÉG PÁRTJA SZÉKESFŐVÁROSI SZERVEZETÉNEK HIVATALOS LAPJA Megjelenik minden szerdán Előfizetési ára a Nagy Budapest melléklettel együtt: egész évre P 24.—, fél évre P 12.— Egyes szám ára 50 fillér. Kapható minden IBUSz pavillonban FELELŐS SZERKESZTŐ B. VIRÁGH GÉZA Szerkesztőség és kiadóhivatal: BUDAPEST, V., BÁTHORY UCCA 3 Telefon: 19-9-80 Postatakarékpénztári csekkszámla: 45476 Refleksziók Zsitvay Tibor programjához döntő hatású lesz a főváros jövőjére és bizonyos, hogy ha ennek a politikának irányát megállapítjuk és az üzemekben fekvő erőt megfelelő mértékben tudjuk felhasználni, már meg is van oldva a szanálás probló- ! máj.a [ Bizalom, hit, optimizmus az erős rin her laapcab’- zása jellemzi Zsitvay Tibor nagy nyilatkozatának ! M másik szomszédvár Karay-Krakker Kálmán főispán Pest vármegye 1,300.000 emberének életéről, küzdelmeiről beszél Új irányú szociális akciók a vármegyében — M szív és modern szellem uralma az ódon megyeházán Zsitvay Tibor, a Nemzeti Egység fővárosi szervezetének vezetője a Független Budapest legutóbbi számában olyan nagyjelentőségű és nagyszabású nyilatkozatban méltatta a költség- vetési vita eredményeit és a főváros életének aktuális kérdéseit, hogy vissza kell térnünk ennek a nyilatkozatnák számos részletére. Nem maradhat pusztában elkiáltott szó Zsitvay Tibor emelkedett szellemű, mélységes politikai bölcseségről tanúskodó megnyilatkozása, nem terjedhet a hatása egyetlen hétre, kell, hogy az abban foglaltaik a városi politika lényegévé váljanak és Budapest jövője felé útmutatásul szolgáljanak hosszú időkre. Zsitvay Tibor levonta a költségvetési vita tanulságait, mi pedig e tanulságokból levonjuk azokat a következtetéseket, amelyeknek nem szabad nyom nélkül eltünniök. Zsitvay Tibor mindenekelőtt megállapította, hogy a NÉP városházi képviseletének szereplése olyan volt, amely büszkeséggel töltheti el a vezetőséget. Termékeny, nemes és eredményes munkát végeztek a felszólalók, nagy szolgálatot téve ezzel Budapestnek. — A lefolyt költségvetési vita szintje és szelleme olyan tisztult, olyan magasröptű volt, hogy ezzel valóban iskolát teremthetne Budapest közgyűlése. A v- ták mindig a ténylegesség jegyében folytak le. Nem igen talált itt teret a személyeskedés, sőt még a pártkeretek felett is uralkodóvá lett Budapest egyetemes érdeke, — állapítja meg Zsitvay Tibor és éhhez az objektív, elfogultság nélkül való megállapításhoz szerelnénk néhány szót fűzni. Annak, hogy ilyen hangon és ilyen szellemben folyt le a költségvetés vitája, mindenki csak örülhet. De meg kell keresni az okot is, amely ezt a szellemet szülte és fenntartotta a vita egész lefolyása alatt. És itt a legnagyobb tisztelettel és elismeréssel kell visz- szatérnünk Zsitvay Tibornak a vitát megnyitó nagy beszédére, amely alaphangját szolgáltatta annak a harmón'ának, amely ledöntötte a pártkereteket és nemes egységgé kovácsolta a főváros érdekeinek szolgálatában az egész közgyűlést. ’ Zsitvay Tibor nobilitását jellemzi, hogy ezt a megállapítást nem vonja le a vita lefolyásából. Holott övé ebben a legfőbb érdem. Mert hiába hivatkoznának arra, hogy voltak más vezérszónokok is; a Nemzet. Egység új városházé képviseletének bemutatkozása döntötte el, hogy milyen szellemben fog lefolyni a vita. Ezt a szellemet pedig Zsitvay Tibor megnyilatkozása jelentette. A főváros lakosságának és a városházának minden érdeklődése a Nemzeti Egység fővárosi vezetőjének nagyszabású megnyilatkozása felé fordult és Zsitvay Tibor magasröptű, csak a lényeget kereső és a harmóniát szolgáló beszéde döntötte el azt, hogy milyen hangon és szellemben folyjék le a vita. Budapest nem tekinthető beteg, sorvadó vagy lábbadozó szervezetnek, — mondja továbbá Zsitvay Tibor és hozzátette ehhez,, hogy a legközelebbi feladat Budapestet felvértezni a jövendő esetleges fordulataival és gazdasági megpróbáltatásaival szemben. A »szanálás« fogalmát így ért elemzi Zsitvay Tibor, ebben az értelemben kell újra alapozni a főváros háztartásának vonalvezetését és itt nyomban rámutat a nagy feladat természetes megoldási alapjára: az üzemek kérdésének döntő jelentőségére, Budapest üzemeinek helyes vezetése és minél gazdaságosabb kihasználása dönti el az, úgynevezett szanálás mibenlétét. Éppen ezért azt a kitűnő gondolatot veti fel Zsitvay Tibor, hogy meg kell szervezni az üzempolit'.kai bizottságot, pártközi alapon, hogy ez a szerv dolgozza ki és irányítsa a főváros üzemi politikáját. Valljuk be, hogy ma nincs üzemi politikája a fővárosnak. Vagy ha van is, unnák körvonalai annyira bizonytalanok és elmosódottak, hogy határozottabb, öntudatosabb formába kell azt önteni. A határozott irányú iizempolitika, amely a költségvetési szempontokat é.s az üzemek érdekét egyaránt szem előtt tartja, A Belváros csendes uccájában, a Városház uc- c'ában egymás mellett van két szomszédvár: a budapesti városháza és Pestmegye székház,a. Úgyszólván tő,szomszédos és mégis hosszú időkön keresztül nagyon messze estek egymástól. Ellentétek és harcok fűtötték al két szomszédvárat — gyakran mesterségesen fűtött, felesleges és káros ellentétek — és csak az utóbbi időben tompult le a harc és közeledtek egymáshoz a megye ési a főváros, azóta, amióta Karay-Krakker Kálmán főispán intézi Pest megye ügyeit. Budapest nem áll idegenül a vármegye mellett, melynek szivében terül el a maga külön életét élő főváros. Ezen kötelék köti egymáshoz a kettőt. Nem közömbös! tehát, hogy mint éli életét. Pest Vármegye milyen auspiciumok között néz a közelgő tél és a legközelebbi jövő >elé. Hogy csak egyetlen példát mondjunk: a főváros kórházai és szociális akciói nagyon megérzik, ha Pest vármegye fölé bajok fellege tornyosul. A vármegye minden elhagyatottja és ínségese a főváros felé tendál, hogy Budapest szárnyai alatt húzza át azt az időt, amikor a mezőkön újból megindul a munka és újból el tudja látni őket a feltámadó mezőgazdasági munka. , Ezek a gondolatok vezették a Független Budapest munkatársát, amikor a városházáról a szomszédos ódon épület felé vette útját és belépett a bolt- hajtásosi, patinás vármegyeházára. Kozma Miklós belügyminiszter mondotta nemrégiben éppen e hasábokon, hogy Budapest nem szakadhat, el a vidéktől s magától az országtól. Nem felelhetne meg nagy nemzeti hivatásának Budapest, — mondja a miniszter — ha gazdagodása csak a vidék elszegényedését, vagy kultúrája a vidék elmaradottságát, lüktető élete a vidék tespedését tüntetné fel. Ezek a szavak zsonganak a lelkemben, amikor a Budapest életét a költségvetési vita prizmáján át vizsgálva az a kérdés ébred bennem, vájjon milyen is az élet a főváros közvetlen közelében, a környéken és magában az egész megyében, amelynek talajából a kétpartú csodaváros úgy nőtt ki, mint az ezeregyéjszaka arab hősei előtt a bagdadi kai ifátűsül megyeháza ■-. Sok furcsa, különös kép szegődik ahhoz a komornak tetsző szóhoz. Ha beszéltek róla, mindig mint a reakció sötét fellegváráról, régi, elmúlt idők visszamaradt csöke- vényéről beszéltek, ami elkopott dzsentri és mágnás családok menedéke csupán, csökevény, aminek nem érteni a hivatását. Mindaz m^a már idejétmúlt gondolat, minthogy nem is lehet más, s ami egy-kettőre szétoszlik még azok lelkében is, akik elég gyengék voltak, hogy a célzatos beállításnak felüljenek. Pestvármegye nagyságra, bátran lehetne kis nagyzolással »kis királyságnak« is mondani, mert valóban az s még csak nem is kellene éppen a régi Mentenegróra gondolni. Karay-Krakker Kálmán főispán ennek a kis királyságnak és birodalomnak a feje, a főispánja. Magyaros kedvességgel és barátsággal ültet le magával szemben, modorában is, viselkedésében is ama kedves vidéki kúriák közvetlen gazdáira emlékeztetve, akik előtt olyan kedves a vendég, aki előtt nemcsak kamrájuk, pincéjük nyílik meg, de a szívük is. Üdvözlöm, még pedig abból az alkalomból, hogy Vác, amelynek polgármestere és képviselője is volt — bizalmas baráti ünnepségben részesítette, az arcképet is megfestette. Egyszerre melegség önti el az arcát. Látszik, hogy jól esik neki régi és mint a német közmondás mondja, »sosem rozsdásodó szerelmének« az említése. — Igen, barátom. A váciak még most is ragaszkodnak hozzám s az olyan jól esik nekem, hogy életem legnagyobb értékének tartom az ő ragaszkodó s talán meg sem érdemelt szeretetüket. De magam is úgy vagyok velük. Ha Pestyármegye főispánja is vagyok, de mégis vácinak érzem magam, ott is lakom voltaképpen, amit úgy kell érteni, hogy nem hagytam ott a lakásomat, mihelyt egy kis szabad időhöz jutok, már rohanok is »haza« — Vácra. — No akkor igazán ritkán kerülhetsz »haza«, méltóságos uram, mondom mosolyogva. Hiszen a megyéd olyan nagy, hogy alig lehet időd, hogy a személyes kapcsolatokat úgy építsd lei benne, amint azt a jó igazgatás feltételezi. Természetes, hogy úgy a. »magánember«-nek nagyon háttérbe kell szorulnia. Éppen ezért, ha siker is, de egyben nagy áldozat is az ilyen magas méltóság. Egymillió háromszázezer• ember* — Magam is annak éreztem és érzem még ma is. Nem is mertem volna rá gondolni, hogy ezzel az én személyemet tiszteli meg a kormányelnök bizalma. Nem is éreztem volna bátorságot az elvállalására, ha kiváló elődöm, Preszly Elemér akarata és ajánlása nem szentesíti belügyminiszterem választását. Mindez olyan kitüntető és megtisztelő volt, hogy nem is lehetett kitérnem előle. Így hát vállaltam, abban a reményben, hogy az ő támogató szere- tetük és bizalmuk által képes leszek a nagy munkakör ellállására. — Szép, de nehéz feladat, az bizonyos. Nagy a. terület, nagy a. lélekszámú — Egymillióháromszázezer ember. Még akkor is gondot adna, ha az élet rendes folyamatát nem zavarnák természeti csapások és megpróbáltatások. — Sokat szenvedett a vármegye lakossága az idei károkból? — vetem fel akérdést. — Bizony nagyon sokat. Tudni kell, hogy a föld a megye egy nagyrészében nem a legjobb s úgy kevés az ellenálló képessége. Különösen a kiskőrösi, kunszentmiklósi, ráckevei és duna- vecsei járásokban érezhető a kedvezőtlen időjárás hatása. Ezekben a járásokban kell a legtöbbet tennünk, hogy a téli gondokat eloszlassuk és megoldjuk. — S történt valami intézkedés ezek megoldására?- A belügyminiszter úrnak az a kétségtelenül helyes felfogása, hogy munkaalkalmak Ierem lésével történjék a segítség. Ez nálunk is érvényesülni fog s mintegy negyedmillió pengőnk van ilyen közmunlták megindításara. A legtöbbje persze: útépítés. Ez kell a legjobban s ebből jut a legtöbb a munkásoknak. Zsitvay Tibor minden szavát. A Független Budapest boldognak érzi magát, hogy Zsitvay Tibor szavai e hasábokon jutottak el a főváros nagy nyilvánosságához, szolgálva ezzel a főváros közéletének jövő irányát és azt a harmóniát, amely — híven a Nemzeti Egység nagy gondolatához — egységbe foglalja a főváros autonómiájának egész organizmusát.
