Független Budapest, 1935 (30. évfolyam, 1-52. szám)
1935-10-09 / 41. szám
HARMINCADIK jubileumi évfolyam 1935 október 9 41. szám Független Budapest VÁROSPOLITIKAI, POLITIKAI ÉS KÖZGAZDASÁGI LAP A NEMZETI EGYSÉG PÁRTJA SZÉKESFŐVÁROSI SZERVEZETÉNEK HIVATALOS LAPJA Megjelenik minden szerdán Előfizetési ára a Nagy Budapest melléklettel együtt: egész évre P 24,—, fél évre P 12.— Egyes szám ára 50 fillér. Kapható minden IBUSz pavilonban FELELŐS SZERKESZTŐ B. VIRÁGH GÉZA Szerkesztőség és kiadóhivatal: BUDAPEST, V., BÁTHORY UCCA 3 Telefon: 19-9-80 Postatakarékpénztári csekkszámla: 45476 OPTIMIZMUS ZsitvayTiboi* nagy nyilatkozata a fővárosi politika összes aktualitásairól 71 déli kerületi választás elé bizakodva néz a NÉP — 71 párt a legalaposabb felkészültséggel foglalkozik a költségvetés minden részletével — 71 BSzKRt tarifareformja — Véglegesen ki kell küszöbölni azokat a hibákat, amelyek a költségvetési deficitet okozzák — Nagy fellendülés vár tavasszal a főváros * gazdasági életére Szendy Károly polgármester költségvetési expozéja a pénzügyi bizottságban teli volt erővel, magabízással, egészséges optimizmussal. Általában véve amióta ismeretessé vált a költségvetési tervezet, divatba jött az »optimizmus«. E-z a divat alomban nem indokolatlan és értelmetlen, mint a dívát általában lenni szokott: ennek az optimizmusnak a pszichikai okokon kívül mélyen fekvő pénzügyi és gazdasági gyökerei is vannak. Amit idáig csak félve és bizony tálán tapogatózással mert kimondani a főváros életének mindennapi figyelője, azt most már bátran és teljes hittel hirdeti minden komoly és felelős tényező is: a gazdasági élet lefelé irányidó tendenciája megszűnt, a hanyatlásnak, nyomórúsáigna k hét sovány esztendeje befejeződött és ha nem is kezdődött még el a kövér esztendők sora, annyi máris bizonyois, hogy kétségbeesésre, további pesszimizmusra ok nincsen. Szendy Károly polgármester, amikor elsőizben választották polgármesterré, nyomban kijelentette, hogy ő optimista. Nem való vezetésre az, — mondta a polgármester — akiből hiányzik az optimizmus, mert hit. nélkül nem lehet eredményeket elérni. Hogy Szendy Károlynak mennyire igaza volt, azt megmutatja a költségvetési tervezet és az annak nyomán támadt kedvező légkör, amely élénkítően hat a főváros egész életére. Lehet, hogy lesznek nagy harcok is a városházán, lehet,-hogy a pártok egy-egy kérdés körül elkeseredett küzdelmekbe bocsátkoznak; lehet, hegy a szanálás most meginduló újabb fejezete kisebb-nagyobb áldozatokat is kíván egyesektől: de mindenki érzi, hogy ami ezeken túl van, ami a harcok és áldozatok után következik, az már szebb lesz, jobb lesz. Megnyílt az út felfelé. Eltakarodott a köd és bizonytalanság, amely elfedte a látóhatárt és megnyílt a perspektíva a főváros jövője felé. Zsitvay Tibor, a Nemzeti Egység gondolatának fővárosi vezetője a Független Budapest más helyén a következő tavaszra nagy fellendülést hirdet, új korszakát a főváros gazdasági életének. A tapasztalt államférfi és a nagyvonalú politikus ezt az optimista hitét realitásokra alapítja: nem Ígéret, hanem hit minden szava. A felelős politikus lelkiismeretes meggyőződése sugárzik felénk Zsitvay Tiber optimizmusából, holott elmondja a Nemzeti Egység pártjának városházi vezére azt is, hogy mi mindéin néz még reánk, mekkora munka és mennyi akadály. Ennek a mindenfelől reánk sugárzó optimizmusnak és a máris látható eredményeknek azonban előzményük is van. Okozat nincsen ok nélkül. Rengeteg munka, erőfeszítés és jóakarat kellett ahhoz, hogy eljussunk idáig: munka és erőfeszítés a városházán, de lázas és talán még felelőségesebb akarás a kormányzatban. A városháza, bármennyire független is politikailag, mégis csak az országos politika sodrában él bizonyos mértékig, sr/rsa az országé és az ország sorsa az övé: a nemzeti egység kormányának példátlanul szívós harca vezetett el bennünket elsősorban ehhez a költségvetési tervezethez és-ha a városházának minden oldala optimizmust lehel felénk, úgy tudomásul kell mindenkinek vennie, hogy nem elég az eredményt nyugtázni, hanem tudomásul kell azt is venni, miből fakad, kinek és kiknek köszönhetjük. Evek során át figyeltük, regisztráltuk és kommentáltuk a városháza vezetőségének harcát a gaz.- dasági romlással. Sipőcz Jenő dr. polgármesteri működésének utolsó évei alatt úgyszólván állandó küzdelmet folytatott azzal. Nyugodtan mondhatjuk; az; ő bölcs előrelátása, óvatos gondossága és bámulatos megértése nélkül most aligha lehetnénk optimisták. Sipőcz Jenő lelke a szeizmográfnál is érzékenyebben reagált a fővaros életének legkisebb rezdülésére, ennélfogva nyomban reagált minden megmozdulásra és megtette azokat az intézkedéseket, amelyekre szükség vcilt ahhoz, hogy eljussunk ide, ehhez az optimizmushoz. Hogy mit végzett kormány, hogy milyen óriási erőfeszítés, lelkes akarás, tehetség és becsületes munka van a három esztendő mögött, amelyet most töltött be Gömbös Gyula nemzeti kormánya, arról itt, néhány szóban nem lehet képet adni. A főváros új reménykedésében, a bizakodásban, amely hitté erö-ödött nagyon nagy része van a, magvetésnek, amely most érlelődik halásszá és amelyet Gömbös Gyula kormánya végzett. Még nem arattunk, de a zöldelő vetés már kalászba szökkent és már nemcsak ígéret, hanem eleven valóság a szebb magyar jövő. Zsúfolt a közgyűlés ülésterme, zsibonganak a társalgótermek és a büfféhelyiségek. Mindenfelé csoportokba verődve tárgyalják a választási lehetőségeket s mindenünnen egyetlen szó üti meg a figyelő fülét: »déli kerület«,- Ez a szó úgy röpköd, úgy csapong a fogadóban és az étkezőtermek fehérterítékes asztalai között, akárcsak a csapdába tévedt szárnyas- egér. Csoportok lesik, várják Zsitvay Tibort s ha elkapják egy-egy percre, már feltűnik a másik csoport, amely szintén beszélni akar vele, mind persze »okvetlenül«. S mindez a »déli kerület«-tel van kapcsolatban. Hiába, ez már a választások velejárója. Mindenki nyugtalan és ideges, csak éppen az nem, akinél az idegesség is, a nyugtalanság is érthető és természetes volna. Maga Zsitvay Tibor olyan nyugodt és higgadt, mintha nem is cselekvő részese vo na ennek a nagy emberi áramlásnak és ostromnak, hanem csak a szemlélője. Mindenk't meghallgat, aki csak közel férkőzhet hozzá. Kis pipája állandóan ott a szájában s emögül figyeli azt, aki beszél Vele. Közvetlen és természetes, persze. Éppen olyan, mintha csak most szállt volna le a homokfutójáról, oda dobva a gyeplőt a János, vagy Mihály kocsisnak, hogy tartsa addig, míg befut, hogy elintézze a hivatalos dolgot; s aztán megint mehessen vissza a földjére, a gazdaságba. Még a bajuszállása is olyan vidékiesen magyaros, mintha csak amolyan kedélyeskedő táblabírói modorban akarná jelezni: »Nemcsak hirdetni kell a bajuszt, de viselni is«. Így aztán érthető, ha meg kell várakoztatnia azt, akivel egy kissé elmélyülve akar eszmecserét folytatni. Szabódva mondja, mikor végre bebocsáthat a szobájába: — Látod, ez így van ilyenkor. Magam sem tehetek róla, dehát választás előtt állunk s az ilyen zsúfoltság most el nem kerülhető. De azt aakrtam, hogy zavartalanul állhassak a Független Budapest munkatársának rendelkezésére. Használjuk ki az alkalmat. Parancsolj. Szemben ülök véle s nézem az, arcát. Eszembe jut a véle való első találkozásom a kecskeméti fő- ispáni hivatalban. Nem is tudtam összeadni, hány év suhant el azóta felettünk. S milyen kanyargós, nagy iít ez Kecskeméttől a főváros legtekintélyesebb pártjának vezérségéig! Napbarnított arca a visegrádi nyári napok egészségét sugározta. Arcán a derű mosolya, az a mosoly, amit Eötvös az Délet egyensúlyával« magyaráz, de már Balzac az élet megértésének mond. Mikor a nyári vakációt említem, felcsillan a szeme. — Jó volt, nagyon jó volt s még el sem múlt, hiszen csak a választás hozott Budapestre. 71 déli kerületi választás (Éppen mint a diák, aki a szüreti szünettel vigasztalja magát az elröppent szabadságért.) — Bizonyára elég kellemetlen, hogy a szép visegrádi napok mindjárt a választások csatazajába szólították a kegyelmes urat — mondom. — S milyenek a remények és a valószínűségek? — kérdem. Gondolkozik. — Az én megítélésem szerint a mi pártunk nem igen tarthat meglepetéstől. A mi mozgalmunk, a mi szervezkedésünk egészen más természetű, mint a politikai szervezkedések általában. Mi szellemet, lelket keresünk, s nemcsak párttagokat, akik közönnyel s talán unalommal is, hol eleget tesznek pártkötelességüknek, hol nem. Nádunk nem végcél egy-egy mandátum, aminthogy egy választás sem az. Legfeljebb csak eszköz. Az a kötelék, ami választások után rendesen el szokott szakadni a választók és megválasztottak között, az nálunk nemcsak hogy nem szakad és nem is szakadhat el, hanem ellenkezőleg: a választás után kezd' csak igazán élni, fejlődni és erősödni. Mi eleven pártéletet élünk. Szervezkedő munkánk soha nem szünetel s a kapocs, mely bennünket tagjainkkal összefűz, e kölcsönös munka révén érthetően egyre erősbödik. Ezért nincs semmi okunk az aggodalomra, de annál több a bizakodásra, Hiszen az önzetlen és kitartó munkának előbb-utóbb meg kell teremnie a maga gyümölcsét minden téren. Még a politika terén is — teszi hozzá bizonyos hangsúllyal és mosollyal. 7S költségvetés lelkiismereti kérdés Értem. — De mostan, éppen azért, mert olyan sokat- jelentően mosolyogtál, mikor a politikát említetted, — vetem közbe i— megengeded, kegyelmes uram, ha ezt ezúttal kikapcsoljuk. Bennünket ezúttal Budapest érdekel, Csak Budapest. És Budapest mindenek felett. A kegyelmes rír boldogan bólint. — No, hála Istennek, csakhogy már ezt a hangot is halljuk. Végre talán az idegenek rajongása már ráeszmélteti a magyart is, hogy ne csak ócsárolni tudja, de szeretni és megbecsülni is a maga fővárosát. S a mi kötelességünk éppen, hogy erre a szeretetne, erre a megbecsülésre minél jobban rá is szolgáljunk, azt minél jobban ki is érdemeljük. — Vájjon ez az igyekvés megnyilvánul-e az új költségvetésben is? Mi a. véleménye kegyelmes uramnak erről* az új költségvetésről? — Még nincsen véleményem. De nem is lehet. A mi pártunk lelkiismereti kérdést csinál a költségvetésből. Hiszen voltaképpen ez dönti* el, hogy azok a nagy, országos érdekek, melyek Budapestnek, az ország fővárosának sorsához kapcsolódnak, meg vannak-e védve egy egyensúlyba hozott, biztos és reális alapokra fektetett gazdálkodással, vagy nincsenek. Hogy tisztán lássuk a helyzetet: bizottságaink kii- lön-külön tárgyalják a maguk anyagát, hogy így teljesen megbízható s minden ágat felölelő képet kaphassunk fővárosunk gazdasági életéről és helyzetéről. — Nem áltatjuk magunkat azzal, hogy pártunk tagjaiban minden tudás és szakismeret olyan mértékben megvan, ami feleslegessé teszi a más vélemények meghallgatását. Éppen az egyoldalúság elkerülése szempontjából meghívtunk és meghívunk kiváló és elismert szakembereket, tudósokat, akiknek a véleményét kikérjük és meghallgatva őket: összeegyeztetjük szempontjaikat pártunk célkitűzéseivel. Ez a munka állandóan folyik s körülbelül e hó közepéig is eltart. Mikor ezzel a vázlatmunkával végeztünk, akkor végezhetjük el csak azt az összeZsitvay Tibor
