Független Budapest, 1935 (30. évfolyam, 1-52. szám)
1935-09-04 / 36. szám
Budapest, 1935 szeptember 4. Független Budapest 3 Budapest, szeptember lió. Az >>Üj Főváros« legutóbbi számában, Ripka Ferenc dr. interjút adott. Budapest volt főpolgármestere ebben az interjúban bejelenti, hogy nem szűnik meg harcolni az autonómia -»visszaállítósa«-ért. Nincsen szándékomban, de nincsen is hatalmamban, hogy őt ebben a harcában megakadályozzam, de úgy érzem, polgári és újságírói kötelességemet teljesítem, ha. személye iránt érzett minden tiszteletem és megbecsülésem ellenére szembszállok azzal az »autonómiával« amelyet ő megvédeni és helyreállítani akar. Ha arról volna szó, hogy Ripka annak az autonómiának a. visszaállítását sürgeti, amely naggyá, hatalmasság széppé és kívánatossá tette ezt a várost, — h,a annak az autonómiának az érdekében hordozza körül a véres kardot, amelyből ő maga is kisarjadt és amelynek jóvoltából soha nem remélt nagy állásba lendült, — akkor ka- laplevéve állanék meg előtte és azt mondanám: »íme egy ember, egy derék polgár, aki tudja, mivel tartozik városainak.« De Kipkai Ferenc dr. nem ezt teszi. Ripka Ferenc azt az »autonómiát« védi és azért az önkormányzatért akar küzdeni, amelyet az 1930. évi XVIII. törvénycikk statuált és amelynek »csúcsteljesítménye« a törvényhatósági tanács élet- rehívása volt. A volt főpolgármester úrnak kétségtelenül joga van védelmére kelni egy törvénynek, amelynek ő ha nem is édesapja, de mindenesetre nevelőapja volt. Nekem viszont jogom van annak a megállapítására, hogy ennél a törvénynél — az 1930. XVIII. tc.-nél gonoszabb, kártékonyabb, autonómiát rombolóbb törvény aligha van a magyar törvénytárban. Ehhez annál inkább is jogom van, mert én már a törvénytervezet nyilvánosságrahozatala idején a legelszántabb publicisztikai harcot folytattam ellene. Ebben a harcban — elismerem — alulmaradtam, de ami a nagyobbik baj volt: alulmaradt a főváros is. Hogy azután ennek a törvénynek az uralma alatt mi lett a főváros adminisztrációjából, vagyonkezeléséből, valamikor irigyelt tisztviselői karának morális ellenálló erejéből, — annak ékes bizonysága az, hogy rövid három esztendő múltán a törvényhozás kénytelen volt meghozni az 1934. évi XII. törvénycikket, amely — még megcsonkított formájában is — vissza igyekszik vezetni a városigazgatást a politikamentes önkormányzat útjára és ennek érdekében szanáló főpolgármestert állít a főváros élére. Sokat vitáztak és vitáznak afelett: szükség van-e a főváros szanálására,? Azok, akiknek a kezéből az 1930. évi törvényben biztosított hatalom az új törvény rendelkezései folytán kisiklott, persze ma is tele torokkal kiabálják, hogy a fővárosnál nincsen semmi szanálni való. De az idő malma Lassan őröl és rövidesen elérkezünk oda, hogy az újjáépítés (szanálás) azoknak a férfiaknak parancsoló kötelességévé válik, akiket a kormány és a törvényhatóság bizalma az ügyek élére állított. De most nem erről van szó. Most az 1930. évi XVIII. törvénycikkről van szó, amelyet Ripka Ferenc dr., — az egy tagból álló Ilipka-párt vezére — minden, közéleti súlyával és hatalmával vissza akar állíttatni. Mi volt ez a törvény és miért volt rá szükség? Hiszen a főváros a nemes hagyományokkal ékeskedő Tekintetes Tanács uralma alatt igen jól és szépen prosperált. Ez a nagymultú erkölcsi testület szorgosan és szigorúan óvta és ápolta a főváros érdekeit, megközelíthetetlen őrtállója, volt annak az autonómiának, amely a polgárság és a város szeretetében és szolgálatában élte ki magát. Miért kellett ezt a nagy erkölcsi tőkét, hatalmas erőt és akaratot képviselő testületet kiirtani a föld színéről? Azért, mert útjában állott a hatalomra törő pártok aspirációinak és mert megakadályozta, hogy a főváros adminisztrációja a politika játékszerévé váljék. Hogy ez bekövetkezzék, ennek az elérésére adta oda magát eszközül Ripka Ferenc dr. és igy lett ő az autonómia első sírásója. Az ő hathatós segítségével és közreműködésével született meg egy törvény, amely — végső kihatásában — megcsú- 7 olása volt mindannak, ami az autonómiát jelenti Nem a főváros és nem a polgárság érdeke és élete volt a fontos, hanem a hatalom elérése mindenáron és minden poklokon keresztül. Nem józan megfontolás szülte az 1930. évi XVIII. törvénycikket, hanem a bosszú, a gyűlölet, a mindlenáron való érvényesül niakarás, a szolgai meghúnyászkodás a kormány akarata előtt és az eleveneken és holtakon való uralomvágy. Hiszen napokon át azon folyt például a Salgótarjáni Kőszénbánya Rt. Építőanyag ipara: Biidapest, V., Sns ucca 25. szám Telefoni 23-0-71, 10-3-59, 14-1-52 Cementgyári Lábatlanban .................. évi telj. kép. 12.000 v. Mésigy áraki Lábatlanban.................. „ „ „ 5.000 ,, Do rogon ................................... „ 3.000 ,, Tég lagyáraki Buda-Ujlak, Kőbánya, Nyergesujfalu.......évi telj. kép. 80,000.000 drb Cse répgyári Buda-Ujlak .......... „ ,, „ 8,000.000 drb vi ta, — egy azóta elhúnyt kiváló fővárosi vezető tisztviselő mondotta ezt el nekem — hogy■ a főpolgármestert az állami II. fizetési osztályba sorozzák és így a kegyelmes cím illesse meg. Ripka Ferenc dr.-nak ez volt a főgondja akkor, amikor a székesfőváros autonómiájának egész épülete alatt rengett a föld! És mikor már minden hatalmon megosztoztak a pártok, meg a — főpolgármester, és amikor a »tanácsnok«: egykor díszes és irigyelt állását egy referens- tisztviselő nívójára süllyesztették, amikor mindent magukhoz ragadtak, ami hatalmat és befolyást — tehát jutalmazást és büntetést — jelent, akkor mint »csúcsteljesítményt«, mint az autonómia kivirágzá- sát, mint munkájuk koronáját, odaállították a főváros élére a törvényhatósági tanácsost. Mi volt ez a testület? A párturalom letéteményese. A pártérdek képviselete. Űr élet és halál felett. Politikai szolgálatok jutáim,azója, s ennek következtében a tisztviselői kar demoralizálásának előharcosa. Ennek a testületnek volt köszönhető, hogy a tisztviselői kar a világ egyik legragyogóbb és legönérzetesebb tisztviselői kara! — arra a meggyőződésre jutott, hogy a boldoguláshoz, az érvényesüléshez nem a szorgalom és tehetség útján lehet eljutni. hanem a politikai szolgálat és állásfoglalás, a besugás és az árulás visz a csillagok felé. És bekövetkezett a tisztviselői tekintély, önérzet, megbecsülés, erkölcs és tisztesség olyan züllesztése, amilyenre soha még nem volt példa! Hála Istennek ez az idő — az 1934. évi XII. te. életbelépte óta — elmúlt és a főváros tisztviselői kara ma már megint »méltó régi, nagy híréhez«.. A törvényhatósági tanács eltör- | lésével a tisztviselői kar ráeszmélt magára és hivatására. A lidércnyomás megszűnt. Ha másért nem, hát azért volt érdemes az 1934. évi törvényt megA BSzKRt tarifareformtervei nagy izgalomban tartják az egész közvéleményt. A HÉV viteldijainak módosítása okozza, hogy egyidejűleg a BSzKRt viteldíjait is megváltoztassák. Minthogy pedig a HÉV tarifájának arányosítása elkerülhetetlen és miután ez az arányosítás a legtöbb vonatkozásban a viteldíjak leszállításával jár, számolni kell azzal, hogy ennek nyomán a bevételek csökkennek, már pedig további deficitet a BSzKRt nem vállalhat. A vállalat különben is súlyos anyagi gondokkal küzd, mert a néhány hónappal ezelőtt mutatkozó javulás után a pénzügyi helyzet további rosszabbodása következett be. A BSzKRt bevételei csökkennek, ami annál feltűnőbb, mert az utasforgalom nagymértékben növekszik. Most azután kitűnt, hogy a kisszakaszrendszer pénzügyi szempontból nem vált he. A rendelkezésre álló legújabb statisztikai adatok mindennél világosabban igazolják ezt. A hivatalos számadatok szerint a folyó év első felében 163,423.130 utast szállított a BSzKRt, 24 millió személlyel többet, mint az előző év első felében. Ezzel szemben 22 milliós bevétele 190.000 pengővel kevesebb, mint tavaly volt. Ez a helyzet úgy állott elő, hogy az utaslétszám emelkedése a kisszakasszal utazók tömegének hatalmas arányú növekedéséből ered, ugyanakkor pedig az úgynevezett »táskajegyet« váltó közönség száma rohamosan csökken. A kisszakaszutasok száma közel 83.4 millió személy volt az idei év első felében, 29 millióval több, mint tavaly, ugyanokkor azonban táskajegyet, rendes szakasz, és átszállójegyet csak 58.4 millió utas váltott, 4.3 millióval kevesebben, mint az előző év első felében. A hetijegyet váltó utasoknál is nagy a visszaesés. Ezek száma 420.000-rel csökkent, a bérletjeggyel utazók száma jiedig közel egymillióval. így azután érthető, ha a BSzKRt bevétele is visszaesik, mert hiszen a 6 filléres tantuszforgalom 50%-os emelkedése nem tudja pótolni az egyéb jegyeknél kieső bevételeket. A kisszakasznak tehát túlságosan nagy a sikere. A BSzKRt már belátja, hogy elszámította magát, amikor a hatfilléres tantuszrendszert bevezette. A 16 és 24 filléres jegyárak után ez nagyarányú viteldíjcsökkentés volt, amiti nem tud! ellensúlyozni a bekövetkezett forgalomemelkedés. Ha 8 vagy 10 filléres szakaszviteldíjakat állapítottak volna meg, másképpen alakult volna a helyzet. 10 filléres kis- szakaszár esetén nem kellett volna a tantuszokat veretni, nem kellett volna tantuszárusító automatáalkotni, mert a törvényhatósági tanácsot eltörölte. És mit alkotott ez a nemes testület, amely Ripka Ferencben tisztelhette első elnökét? Semmit. Kompromisszumokkal kormányozott, adott és vett, politikát vetett és Károlyi-palotákat aratott, vermet ásott az autonómiának, míg végül ö maga esett bele. Hiszen már összetételénél fogva is alkalmatlan volt az ügyek vitelére és halálra volt ítélve. Néhány, a közigazgatáshoz értő vezető tagján kívül csupa olyan emberből állott, aki a polgári társadalom igen hasznos és tiszteletreméltó területén működött és élt ugyan, de a főváros ügyeinek vezetéséhez, sem tapasztalatéi, sem tudása, sem eleg műveltsége nem volt. De meg azonfelül is, mi volt a garanciája annak, hogy a törvényhatósági tanács csakugyan az autonómia védelmében és érdekében jár el? Mi statuálta a felelősségét? Miért éppen ez a testület képviselte az autonómiát és miért néni a polgármester, az alpolgármester és a tanácsnok, aki esküt tett az alkotmányra és a törvényre?! Mire tettek esküt a törvényhatóságnak a tanácsba delegált tagjai?! Meddig terjedt az ő anyagi felelősségük? Ezelk mai már — hála Istennek! — meghaladott kérdések, de igen hálásak lennénk, ha Ripka, Ferenc dr. úrtól meghallanánk a reájuk való választ. És ezt az »autonómiát« védeni áll oda Ripka Ferenc dr., amely talán annyiban volt autonómia, hogy a törvényhatósági tanács — a közgyűlés tagjaiból alakulva — teljesen, abszorbeálta a közgyűlés jogkörét és a bizottsági tagság tekintélyét egy marionett iránti érdeklődés szintjére vonszolta alá. Ripka Ferenc dr. nem jó ügyet szolgál, amikor az ő —'és nem a főváros — autonómiáját védi. Ha pedig manapság sok szó; esik róla, —és van is benne sok igazság — hogy Budapest egykoron virágzó autonómiája a sír szélére jutott, mi, akik ennek a halódásnak tanúi voltunk és vagyunk, sohasem felejthetjük el, hogy ezen a síron az első kapavágást az a Ripka Ferenc tette, aki most ime ideáll — védeni az autonómiát.. . Kissé bizar dolog, amikor a sírásó az — életről zeng éneket... Zólyomi Dezső. kát beszerezni, az árusítóknak jutalékot fizetni és feleslegesek lettek volna mindazok a berendezések, melyeket a BSzKRt a hatfilléres ár miatt volt kénytelen beszerezni Több mint 700.000 pengőbe került a vállalatnak a tantuszrendszerrel kapcsolatos beruházás és évente mintegy 150.000 pengőt fizetnek ki a tantuszárusítóknak jutalék címén. Ezek a kiadások mind megtakaríthatók lettek volna, ha tízfilléres díjszabást állapítanak meg, természetesen nagyobb útvonal beutazására, amellett a közönség sem lett volna kitéve a sok zaklatásnak, nem kellett volna az utasoknak gondoskodniok tantuszok- nak előre való beszerzéséről, mert tízfilléres aprópénz akad mindenkinek a zsebében. A még nyers tarifareformtervezetek sok különböző alternatívát tartalmaznak. Az átszálló,jegyek árát 2 fillérrel, a munkás retúrjegyek árát 4 fillérrel, a rendes hetikártyák tarifáját 20 fillérrel kívánják emelni, egyéb jegytípusoknál is hasonló »arányosítást« terveznek. Ezekről az elgondolásokról a BSzKRt és a főváros vezetősége között most tárgyalások folynak, de szeptember folyamán feltétlenül eldől, hogy a sok tervből mi valósul meg és milyen formában. Közúti gőz- és motorhengerlést vállal WOLFF ERNŐ Budapest-Kelenföld, Kelenföldi út 1. Tel.: 59-9-68 Mz elegáns világ fogasa egyedárusítója DIÓST JMNOS Budapest, VI/., Rákóczi út 24 ILYÉS SÁNDOR géperőre berendezett épületasztalos munkák üzeme Budapest, XI, Budaörsi út 17. Tel.: 55-2-41 FÜL.ÖP DEZSŐ építőmester BUDAPEST, VII., ARÉNA ÚT 11 Telefon- 35 5-84 ADAMETZ IGNÁC szobafestő, old. mázoló, fürdőkád- és bútorfényező. Elvállal e szakmába vágó épületmunkákat — Budapest, I., Alkotás ucca 9 (Ráth György ucca sarok) Telefon: 50-3-86 A BSzKRt tarifareformja A kisszakasz túlságos sikere folytán csökkent a vállalat bevétele Csak egyes jegytípusok mérsékelt tarifaemelése segít a BSzKRt súlyos anyagi helyzetén Egy interjú margójára
