Független Budapest, 1935 (30. évfolyam, 1-52. szám)
1935-04-17 / 16-17. szám
HARMINCADIK Jubileumi évfolyam 1935 április 17 16—17- szám VÁROSPOLITIKAI, POLITIKAI ÉS KÖZGAZDASÁGI LAP Megjelenik minden szerdán Előfizetési ára a Nagy Budapest melléklettel együtt: egész évre P 24.—, fél évre P 12,— Egyes szám ára 50 fillér. Kapható minden IBUSz pavlllonban FELELŐS SZERKESZTŐ B. VIRÁGH GÉZA Szerkesztőség és kiadóhivatal: BUDAPEST, V., BÁTHORY UCCA 3 Telefon: 19-9-80 Postatakarékpénztári csekkszámla: 45476 A e •• // I / jovo kepe A főváros 25 képviselőjének megválasztása elé fokozott figyelemmel tekintett nemcsak Budapest, népe, hanem az egész ország is; Budapest titkosan választ. Ez az egyik szempont, amiért kivételes érdeklődés kíséri Budapest akaratának megnyilvánulását, a másik pedig a magyar főváros lakosságának magas intelligenciája, amely — anélkül, hogy ezzel a vidéket bántani akarnánk — kivételes értéket biztosít a budapesti mandátumoknak. A főváros 25 mandátuma számos cikluson keresztül egyformán oszlott meg. Nem volt változás a pártoknak jutott mandátumok összetételében és a »szakemberek« most se vártak mást, mint ami eddig volt. Éppen ezért a legnagyobb meglepetés erejével hatott, amikor a szavazatok összeszámlálása után kiderült, hogy ezúttal mégis változás történt ezen , a téren: a nemzeti egység tábora két ríj mandátumot hódított, Budapesten. Ez az eredmény sok mindent elmond: olyan győzelme a kormánynak Budapesten, amelyet semmiféle magyarázkodással és okoskodással ledegradálni nem lehet. Budapestén erősen hódított a kormány, programjával olyan pozícióikat foglalt el, amelyeket eddig bevehetetlenek- nek hittek. A másik meglepetés, amelyre ugyancsak kevéssé lehetett számítani: a szociáldemokrata párt szavazatainak és mandátumainak csökkenése. Évtizedekig I rendíthetetlen volt a. szociáldemokrata párt. pozíciója Budapest parlamenti képviseletében, most azután kiderült, hogy a munkásság egy része elfordult a párttól, amely nemcsak hogy nem tudott előretörni, — mint ahogy a vezetők számították — hanem ellenkezőleg, a lassú hanyatlás képét mutatja. A képviselőválasztás eredményének képe bennünket elsősorban azért érdekel, mert közeledik a főváros törvényhatósági bizottságának feloszlatása és az élj községi választások kiírása. Az általános képviselőválasztás tehát mintegy bevezetője a főváros- parlamentje újjáalakulásának, olyan nyitány, amelyből már kicsendülnek azok a hangok, amelyik t rövidesen úrrá lesznek a budapesti városházán. Hálátlan dolog a jövendőmondás, de nem kell éppen prófétának lenni, amikor előretekintünk, hogy az elmúlt választásból konzekvenciákat vonjunk a közelgő választás várható eredményeire. Semmi okunk, hogy nagyobb változást várhassunk, vagy ha mégis lesz valami eltolódás a szavazatok és mandátumok számában, úgy csak annyiban számíthatunk erre, hogy az. a folyamat, amely a képviselőválasztásoknál elindult, megerősödik. Várható ez annál is inkább, mert a Wolff-párt is a gyengülés jelei/ mutatta az országgyűlési választásokon és az azóta is folytatódó események szükségszerű velejárója, hogy a nemzeti egység tábora a fővárosban is teret hódít a keresztény tömegek szívében. Mindin pártnak az a sorsa, hogy valamikor kiöregszik; a keresztény községi párt, amelynek akkora jelentősége volt a főváros ügyeinek vitelében, kezd veszíteni átütőerejéből, aminek természetes oka, hogy megváltoztak az idők,, amelyek a pártot életrekeltet- ték és előre vitték, de megváltozott a politikai atmoszféra is körülötte. Uj férfiak fognak bevonulni a főváros életébe. Új erők érvényesülése kezdődik rövidesen. Mindmáig a Kozma Jenő vezetése alatt álló Egységes Községi Párt jelentette a kormány fővárosi képviseletét, holott a valóságban egyáltalán nem jelentették Koz- | ináék a Gömbös miniszterelnök vezetése alatt álló , nemzeti egység táborát. Sőt ellenkezőleg: Nem egy | példa akadt,, amikor a kormány pártja cserben- j hagyta a kormányt és egyetlen »kormánypárti« városatya se érezte szükségét annak, hogy megvédje, amikor az ellenzék pergőtüzet indított ellene. Tizenöt év után megváltozik tehát a főváros képviseletének összetétele es iránya. A természet törvényeinek megfelelő, szükséges váltógazdaság üdítően és termékenyen fog érvényesülni Budapest életében. Nem először hirdetjük, másfél évtizede hangoztatjuk, hogy új levegőt, napfényt, követel Budapest népe a városházán. Stagnált az élet, megmerevedett és csökönyösen áporodott volt a városháza levegője: szinte lehetetlennek látszott, hogy megszűnjék a rendszer,_ amely a „duurn virek« uralma alatt pártok játékszerévé létté a főváros vitális érdekeit. Bármiről volt is szó, két várospolit.ikus akarata döntött és a döntés ellen nem volt appelláta. Wolff és Kozma, Kozma és Wolff: ebből állt Budapest, közélete. Most ez megváltozik: a képviselőválasztások eredménye már megmutatta, hogy a városházán sztínőben van a 15 éves egészségtelen uralmi rendszer. Húsvéti beszélgetés Sipőcz főpolgármesterrel a közgyűlés feloszlatásáról, az ú| községi választásokról és a szanálásról Mikor lépteti életbe a kormány az új fővárosi törvény 2. §-át A szanálást nem vették le a napirendről — Minden szanálási intézkedés az autonómia illetékes fórumai elé kerül Sipőcz főpolgármesternek még nincs hivatalos tudó mása az új községi választások kiírásáról a főváros háztartási helyzetének megjavítása érdekében a különböző tisztviselői kedvezmények megvonását vették tervDr Sipőcz Jenő j Ezek a szanálási előterjesztések azonban már egyáltalán nem foglalkoztatták a szanálási műtelet ellenőrzésére hivatott 17-es bizottságot, mert időközben a kormány feloszlatta az országgyűlést és a képviselő- választásokat megelőző agitációnak a hangulatát nem tartották alkalmasnak ilyen, tisztviselőket súlyosan érintő előterjesztésnek a megvitatására. Most, hogy a képviselőválasztások lezajlottak, újból választást kell előkészítenie a városházi adminisztrációnak. Ma már befejezett ténynek tekinthető a kormánynak az az elhatározása, hogy még a nyári szünet előtt megtartatja az új községi választásokat. Ez ismét azzal a kellemes konzekvenciával jár a tisztviselői karra nézve, hogy az őket fenyegető szanálási előterjesztések nem fognak — legalábbis egyelőre — napirendre kerülni. Városházi körökben ezzel kapcsolatosan általános az a vélemény, hogy a szanálás végleg lekerült a napirendről. Ennek a felfogásnak adott kifejezést a pénzügyi bizottság- legutóbbi ülésén Wolff Károly, a Keresztény Községi Párt vezére, aki egyenesen az új fővárosi törvény visszavonását követelte. A Fügyellen Budapest munkatársa a húsvéti ünnepek alkalmából beszélgetést folytatott ezekről a kérdésekről Sipőcz Jenő főpolgármesterrel. Mindenekelőtt aziránt érdeklődtünk, hogy mikor kerül sor a törvényhatósági bizottság feloszlatására és az új községi választásoknak a, kiírására. A szanálási művelet ellenőrzésére hivatott 17-es bizottság mindössze kétszer ülésezett. Először néhai Borvendég Ferenc főpolgármester hívta össze a pártvezérekből álló 17-es bizottságot az üzemi részvénytársaságok igazgatósági taglétszámának csökkentése és a, tantiéinek leszállítása céljából. A második ülés összehívására már csak félévvel később került sor, amikor Sipőcz Jenő főpolgármester egész sereg szanálási előterjesztést mutatott be. Ezek a szanálási előterjesztések rendkívül közelről érintették a tisztviselői kart, amennyiben ;x következőket mondotta a Független Budapest munkatársának; — Egyáltalán nincsen tudomásom olyan kormányzati elhatározásról, amely szerint a közel jövőben a törvényhatósági bizottság feloszlatására és új községi választásoknak kiírására kerülne a sor. Ilyen híreket már hetek óta kolportál- nak — anélkül azonban, hogy az illetékes kormányzati tényezők ilyen irányban véglegesen döntöttek volna. Én a magam részéről ebben az ügyben egyebet nem is mondhatok, mert hiszen új községi választások kiírása a kormány jog],'őrébe tartozik. Egyébként is helytelenül beszélnek a törvényhatósági bizottság feloszlatásának a lehetőségéről. Feloszlatni a törvényhatósági bizottság közgyűlését csak az 1930. évi XVIII. te. alapján lehet, már pedig ebben a törvényben taxatíve felsorakoznak mindazok az esetek, amelyekben a kormány a feloszlatás jogával élhet. Ezek között az indokok között szerettei a munkaképtelenség, a törvényes rendelkezések foganatosításánál: a, megtagadása és az olyan ügyvitel, amely a főváros háztartását gazdasági rom- lásba vezetné. Ilyen esetekről beszélni egyáltalán nem lehet, tehát a kormány ezen az alapon nem is gondolhat a törvényhatósági bizottság feloszlatására, — már csak azért sem, mert ilyen természetű feloszlatás esetében panasszal lehet fordulni a közigazgatási bírósághoz. Itt legfeljebb az új fővárosi törvénynek, vagyis az 1934. évi XI1. tc.-nek a 2. §-a jöhet számításba, amely megadja a kormánynak azt a jogot, hogy a törvényhatósági bizottság létszámának 150-ről 108-ra való leszállítása iránt rendeletileg intézkedhessék. Ez a kérdés elméleti megvilágítása. Arról, hogy gyakorlatilag milyen álláspontra helyezkedik a kormány, nekem semmiféle tudomásom nincsen. Sipőcz Jenő főpolgármester Nem került le a napirendről a szanálás, csak az autonómia kapja végre Arra a kérdésre, hogy a szanálás valóban végleg lekerült-e a napirendről, Sipőcz Jenő főpolgármester a következőket felelte: — A szanálási törvény érvényben van, tehát a szanálás nem kerülhetett le a napirendről. Hangsúlyozni kívánom azonban, hogy én kezdettől fogva az autonómiával való együttműködés szükségességét hangoztattam. Már kezdetben is kijelentettem, hogy az autonómiával karöltve, akarom szanálni a főváros pénzügyi és háztartási helyzetét. Ez a munka ma is folyamaiban van, mert hiszen mindazok az előterjeszt esek, amelyeket
