Független Budapest, 1934 (29. évfolyam, 1-52. szám)
1934-03-21 / 12. szám
Városi, politikai és közgazdasági lap Megjelenik minden héten Előfizetési ára a Nagy Budapest melléklettel együtt Egész évre 24 pengő — Fél évre 12 pengő Egyes szám ára 50 fillér FELELŐS SZERKESZTŐ: B. VIRÁGH GÉZA —amBBUM III—WM Szerkesztőség és kiadóhivatal: Budapest, V., Báthory ucca Telefon: 19-9-80 3. I. Postatakarékpénztári csekkszámla: 45476 A főváros új élete A fővárosi törvényreform képviselőházi tárgyalásainak befejezése egybeesik a római tárgyalások befejezésével. Az új fővárosi törvény teljesen megváltozott helyzetet teremt a városházán, ele nem tudjuk, hogy a római paktum eredményeinek kihatása nem lesz-e legalábbis ugyanolyan nagy horderejű Budapest életében, mint az a változás, amit a törvény jelent. Rengeteg konferencia, szerződés, paktum és egyéb okirat meg jegyzőkönyv jelzi annak a közel 16 esztendőnek az útját, amely a háború óta elfolyt. A világ tudósai és bábái mindenképpen életképessé akarták tenni a párizskörnyéki halvaszületett csecsemőt, a »békét«, utazgattak, vitatkoztak, egyezkedtek és veszekedtek és ha visszatekintünk arra a sok jó-, meg rosszakaratra, amellyel rendet akartak teremteni az általuk mesterségesen kitenyésztett zűrzavarba, egyetlen szóban összefoglalhatjuk a 16 év eredményét. Semmi. A különböző konferenciákon oly módon gruppirozták a semmittevést, hogy az l'ázas tevékenységnek látszott, amíg most össze nem ült Európa három alkotó, konstruktív államférfija és meg nem tette az első komoly lépést a világ békéjének helyreállítására, Középeurópa új rendjének megalapozására. Tizenhat évig egyre lefelé haladtunk a lejtőn: Rómában elindultunk a felfelé vezető útra, melyen — hisszük és valljuk — el fogunk érni a csúcsra, melyről megláthatjuk az ígéret földjét. Ha a kisantant-lapokat olvassuk, tajtékoznak a dühtől. Igaz, hogy — francia parancsra — csak csendesen tajtékszanak, nem szabad teljes nyelvet öltö- getniök, csupán nyelvük hegyét mutogatják. A római eredmény egy hétnél rövidébb idő alatt többet produkált, mint a kisantant-konferenciák egész tömege: míg ők csak rombolni és gyűlölködni tudtak, mi hajlékot építettünk, mely alatt ők is elférnek, ha akarnak. Rajtuk áll, hogy mit fognak cselekedni. A bölcs ember és a tudatlan ember vitájában mindig a tudatlan marad felül, mert nincs olyan okos'ember, aki a tudatlannak minden oktalanságára bölcseséggel tudjon válaszolni, a tudatlan azonban a legnagyobb bölcseségre is mindig tud valami ostobaságot mondani. Szomszédaink sajtója már felelget Mussolini— Gömbös—Dollfuss nagyszerű eredményeire, természetesen a maga módján: úgy, miképpen azt 16 éven keresztül tette. Persze: a nagyszerű megállapodást, a háború utáni korszak első monumentális ulkotóművét ) nem tudják értékében csökkenteni, de legalább ki- fröecsentik rá azt a varangyot, amellyel — úgy hiszik — ártanak annak. Anatol France szavai jutnak eszünkbe, melyeket Zola Emil temetésén mondott a nagy halott emlékének védelmében: »A katedrális nem veszít fenségéből, ha egy kutya meg-meg'áll valamelyik szegletkövénél, hogy azt beszennyezze« ... A főváros élete most kettős megújulás előtt áll. Az egyik, i— az, amit az új törvény hoz — még problematikus. Jó lesz-e, rossz-e? Erről vitatkozni lehet. Ha talán, van is benne jó, nem sokat jelent, ami pedig rossz, az sem sokat ronthat már azon az állapoton, amelyet az 1930-as évi törvény teremtett a régi autonómia helyén. Egy dolog azonban bizonyos: másfél, vagy két esztendeig — de inkább két, mint másfél évig — provizórium lesz a városházán, alkotmány nélküli élet, amelyet nagy óvatosan szanálási időnek nevezünk, arra való hivatkozással, hogy ez alatt megvalósítják azt a tervezetet, amelynek alapiján megújhódiík a főváros élete és háztartása, leszállítják a tisztviselők fizetését, a nyugdíjasok nyugdíját, elbocsátanak, összevonnak, egyszerűsítenek és mindenféle eszközzel »racionalizálnak.« Nincs sok öröm ebben a. szanálásban, amelynek csak az az egy eredménye nem lehet vitás, hogy agyonnyomja a dolgozó tisztviselőt és kétségbeesésbe kergeti a szegény nyugdíjast, aki évtizedekig egyre azt számolgatta, mennyije lesz öregkorára, de erre az eredményre nem gondolhatott. Forduljunk el ettől a keserves képtől és tekintsünk arra, amelynek perspektívája most nyílt meg előttünk, a római megegyezés nyomán. Tudjuk, hogy elsősorban a magyar mezőgazdaság megsegítéséről volt szó a tárgyalásokon, vagyis a vidék lakosságáról, míg a főváros ipari és kereskedelmi lakosságának újabb áldozatot kell hoznia. A háború utáni korszakban a vámokkal védett ipar volt az egyedüli, amely még annyira-amennyire prosperált: melegházában elég szépen virágzott és gyümölcsözött. Ennek az iparnak egy része áldozatául esik az új megállapodásnak és talán ezrekre megy majd azoknak a száma, akikre súlyosan fog nehezedni az olasz és osztrák konkurencia szabaddátétele. Vállalkozók, tisztviselők, a munkások tömege fogja közvetlenül a maga bőrén érezni az új helyzetet: sajnos, ez elkerülhetetlen lesz, mégse szabad ebből a szempontból néznünk az eljövendő idők elé. Az élet alul kezdődik, a gyökérnél, amely a talaj- i ban rejtőzik. Ha a magyar mezőgazdaság megerősödik a római megállapodás folytán, úgy az nem egyedül a vidék öröme és áldása. Ha if, paraszt, a gazda és munkás jobb életfeltételek közé jut, azt. közvetve és közvetlenül megérzi a főváros lakossága is. A magyar gazdasági élet alapja a föld és Budapest élete ebben a földben gyökerezik. A magyar iparnak az a része, amely életképes és erős, nem szőrűi mesterséges védelemre, megállja immár helyét akármilyen konkurenciában isi; ami pedig csenevész, mesterségesen ki tenyésztett homunculus, annak _ nincs létjogosultsága, nem kár, ha elpusztul. A képviselőház tegnap, kedden este befejezte a fővárosi reformjavaslat részletes tárgyalását. Most, hogy a képviselőház már megszavazta a fővárosi reformjavaslatot, megállapíthatjuk: régen tárgyalt' a képviselőház olyan törvényjavaslatot, amely ennyire izgalomba hozta volna a politikai szenvedélyeket. Amire még nem volt példa a mai képviselőház történetében: az ellenzék fel tudta venni a harcot q hatalmas kormánypárti többséggel és meg tudta mutatni, hogy még tizenkétórás ülések bevezetésével sem lehet a vita abbahagyására kényszerítem. Az ellenzéknek ez a kétségkívül elismerésre méltó sikere kizárólag morális jelentőségű, mert hiszen különösebb engedményeket a részletes vita során sem sikerült elérni. A _ fővárosi reform- javaslat ellen vívott küzdelmet a kereszténypárt részéről Petrovácz Gyula, Csilléry András és Homon- nay Tivadar, az ellenzék részéről pedig Rassay Károly és Bródy Ernő, a szociáldemokraták részéről pedig Peyer Károly és Büchler József vezették. A legnagyobb feltűnést az a körülmény keltette, hogy az Egységes Községi Polgári Párt képviselőtagjai csak elvétve szólaltak fel a részletes vitában és mindössze néhány módosító indítványnak a benyújtására szorítkoztak. Beszéltünk ebben az ügyben Kozma Jenővel, az Egységes Községi Polgári Párt elnökével, akinél mindenekelőtt aziránt érdeklődtünk, hogy nézete szerint mikor kerülhet sor a fővárosi törvény életbeléptetésére és az ezzel kapcsolatos szanálási tervnek a publikálására. Kozma Jenő a következőket mondotta a Független Budapest munkatársának: — Arról most már szó sem lehet, hogy a fővárosi reform még husvét előtt törvényerőre emelkedhessél^ A reformjavaslatot még, a felsőháznak is le kell tárgyalnia és tudomásom szerint a fővárosi reformjává^ latot csak husvét után tűzik ki a felsőház valamelyik ülésének a napirendjére. Ami a városházi helyzet továhhi alakulását illeti, ebben a tekintetben egyelőre semmi különösebb változással nem kell számolni. Az első komoly lépés a szanálási terv publikálása lesz, ami elé magam is nagy érdeklődéssel tekintek, Minden attól függ, hogy mit tartalmaz az a tervezet, amelynek a végrehajtásától a kor- i many a főváros pénzügyi helyzetének rendbe- I Amikor most megcsináljuk a magunk mérlegét, ennek a szépsége, tavasznak napsugaras verőfényénél, amikor a fővárosra virradt új helyzet kettőségében féltő gonddal nézünk a jövlő elé, úgy érezzük, hogy nincs okunk pesszimizmusra, úgy érezzük, hogy — dacára a dacárandóknak—- szabadjára ereszthetjük reménységünk galambjait. Hisszük, hogy 1934 márciusa nemcsak a naptár szerint, de az élet reális megnyilvánulásaiban is rügyfakasztó tavasza a magyarságnak és benne Budapestnek, amely mindig kész volt áldozatokra, ha az ország és a vidék wépérő\ volt szó, miként arról van szó most is.' hozatalát várja. Nagy megnyugvást jelent számunkra az a körülmény, hogy Keresztes-Fischer Ferenc belügyminiszter jóindulattal és megértéssel viseltetik a főváros ügyei iránt és ezt a megértő jóindulatot bizonyítja az az elhatározása is, amely szerint a szanálási tervezetet — végleges megállapítása és publikálása előtt — bemutatja, a városházi pártok vezetőinek, akiknek ilyen körülmények között módjuk lesz arra, hogy a szanálási tervezetben foglalt rendelkezésekkel szemben véleményüknek kifejezést adhassanak. Ki lesz az új főpolgármester ? Arra a kérdésre, hogy a szanálási terv publikálása után a kormány felmenti-e Huszár Aladárt és helyére új főpolgármestert nevez-e ki, Kozma Jenő így felelt: — Egyáltalán nincsen semmiféle pozitív értesülésem a kormánynak ilyenirányú szándékairól. ügy tudom, hogy ez a kérdés konkrét formában még nem került szóba a döntésre illetékes tényezők előtt. A miniszterelnök urat előbb a római út előkészületei. majd maga tíz utazás és a Rómában folytatott európai jelentőségű tárgyalások foglalták le. Ebben a szituációban érthető, hogy nem foglalkozhatott még azzal a kérdéssel, vájjon Huszár Aladár maradjon-e a főpolgármesteri székben, vagy pedig más bizalmi emberére bízza-e a szanálási tervezet végrehajtásának kétségkívül sok körültekintést igénylő munkáját. A fővárosi pártok vezetői egyértelműen Huszár Aladár mellett foglalnak állást és amennyiben a kormány a fővárosi pártok vezetőinek a véleményét ebben az irányban megkérdezi, nem kétséges, hogy csak Huszár Aladár kaphat továbbra is főpolgármesteri megbízatást. Az új fővárosi törvény életbeléptetéséhez fűződő szanálási tervnek a végrehajtásánál döntő szerepe lesz a főpolgármesternek, érthető tehát, ha a kormány egyedül a maga számára tartja■ fenn a főpolgármesteri állás betöltésének a jogát, Ezeknek a szempontoknak a mérlegelése mellett egyáltalán nem lehet még véleményt nyilvánítani afelől, vájjon Huszár Aladár marad-e a. főpolgármesteri székben, vagy pedig a kormány más bizalmi személyt helyez ebbe a politikailag erősen exponált pozícióba, Kozma és Rassay nyilatkoznak a Független Budapestnek a városházán várható változásokról Kozma Jenő azt mondja, hogy nem lesz sok változás, Rassay Károly szerint súlyos konzekvenciákkal jár a fővárosi reform- törvény életbeléptetése — Őszre kiírják az új községi választásokat Gömbös Gyula miniszterelnök husvét után dönt a városháza sorsáról Kozma Jenő
