Független Budapest, 1934 (29. évfolyam, 1-52. szám)
1934-09-12 / 37. szám
Budapest, 1934 szeptember 12. Független Budapest 5 Nincs tovább! Ezen a héten lejár a fővárosnak a dunai alagút vállalkozóihoz intézett ultimátuma — Ha a vállalkozó nyolc napon belül nem tesz eleget szerződéses kötelezettségének, a főváros perre viszi a dolgot A Vízművek dunai alag'útjának építkezése megállt és még mindig bizonytalanság fedi, hogy mi lesz vele. Ezen a héten, azonban \égleg eldől a kéides, mert lejár az a terminus, ameddig a ^ állalkozóknak nyilatkozniok kell az építkezés folytatása, vagy a szerződés felbontása tekintetében. Az utóbbi esetben, a főváros azonnal kiírja az új versenytárgyalást és a szerződésszegő vállalkozók ellen folyamatba teszi a kártérítési eljárást. A polgármester a dunai alagút ügyének minden részletét nyilvánosságra hozta és |i közigazgatási bizottság előtt is kimerítően ismertette a helyzetet. A nagy port felvert vállalkozás előzményei és mai állása a polgármesteri jelentés szerint a következő: Még az 1930. végén hirdették ki a pályázatot az alagút építésére. A 16 ajánlattevő közül a főváros a Káldor és Mattyasovszky cég ajánlatát vette figyelembe, akik Montania-vendszev szerint kívánták az alagút fúrást végrehajtani. A fúrási rendszer tanulmányozására 3 tagú bizottság utazott Berlinbe, de a tanulmányút nem járt sikerrel a vállalkozókra’ nézve, mert a bizottság a Montania-rendszert nem találta megfelelőnek. Erre újabb versenytárgyalást hirdettek, melyen az ajánlattevők saját elgondolású fúrási rendszerekkel pályázhattak. Az új versenytárgyaláson is tíz ajánlattevő közül ismét a Káldor és Mattyasovszky cég volt a legolcsóbb. A cég ezúttal zárt pajzs védelme alatt, forgó exkavátoros berendezés alkalmazásával kívánták az alagútat megépíteni, 1.4 millió pengőért. Méhes Zoltán műegyetemi tanár és Lampel Hugó műszaki tanácsos mint szakértő ezt az építési megoldást alkalmasnak minősítette úgy, hogy rően, mellőzték a sűrített levegő alkalmazását. Ezért el is utasította a vasgyűrűk alkalmazására vonatkozó ajánlatot. A vállalkozók erre pneumatikus eljárással folytatták a munkát és egy ideig sikerült is minden nehézséget leküzdeniük. Nemrégen azonban a már beépített alagút falazata repedezni kezdett, egyes kövek szétmorzsolódtak, mire a vállalkozók ismét a vasgyűrű elkerülhetetlen alkalmazását hangoztatták. A Vízművek megvizsgálták a helyzetet és azt állapították meg, hogy a fúrógép rendkívül erős működése okozhatja a beépített falazat megrepedését. A szakértők szerint ugyanis a fúrógép előrehaladásához legfeljebb 150— 190 tonna erő szükséges, amit minden méterre való előrehaladásnál csak egyszer szabad alkalmazni, ezzel szemben a Duna alatti alagút fúrásánál 600'—1000 tonna nyomással dolgoznak és 60 centiméterenkint 30—40-szer alkalmazták ezt a hatalmas nyomást. Többszöri kísérletezés után a vállalkozók még sem akarták az eddigi rendszerrel folytatni a munkát. Négy hónapig tartott a vita, az úgynevezett formakövek használható és használhatatlan voltáról és az új munkarendszer alkalmazásáról, anélkül, hogy e fontos kérdés akár jobbra akár balra eldőlt volna. A vállalkozók is, a főváros is kitartott a maga álláspontja mellett. A főváros nem hajlandó eltérni a szerződéstől, a vállalkozók pedig vis majorra hivatkoznak. Sipőcz Jenő polgármesternek ezt a jelentését tárgyalta hétfőn a főváros közigazgatási bizottsága, ahol Petrovácz Gyula, Hann Arnold és Csill-éry András tették szóvá ezt az ominózus ügyet. Végül is a közigazgatási bizottság egyhangúlag magáévá tette a polgármesteri előterjesztést, hozzájárulva ahhoz, hogy amennyiben nyolc napon belül a vállalkozó nem tesz eleget szerződéses kötelezettségének, úgy a főváros perre viszi a dolgot. Drágán fogja megfizetni a főváros azt a munhát amit a megszűnő műhelueh végeztén Gyors és szigorú a hontárbirósóg — Pénzbüntetés helyett elzárás Jelentettük, hogy legkésőbb szeptember 30-ig végleg megszűnnek a kifogásolt fővárosi üzemek és műhelyek, úgyhogy ez a sokat vitatott kérdés végre lekerül a napirendről. A magánvállalkozás azonban még mindig talál kivetni valót a városi üzemek körül é« továbbra is követeli ea'ves intézmények megEgyúttal felhívták az iparosakat arra is, hogy a versenytárgyalásokon ajánlattételeknél ne az árak lefaragásával konkuráljanak egymással, hanem tartsák meg az árnívót és legalábbis az ipartestületi irányárak mellett tegyenek ajánlatot. Ezek szerint tehát a főváros jó magas árakat lesz kénytelen fizetni az apró-cseprő javításokért, amelyeket ezentúl vállalatba kell majd adnia. A magánipar körében egyre erélyesebben üldözik a kontárokat, akikben legalábbis ugyanolyan veszedelmes konkurrenseket látnak, mint a közüzemekben. A kontárkodás az ipar legveszedelmesebb rákfenéje, melynek kiirtására a hatóságok is a legmesz- szebbmenő támogatást nyújtják. Az új rendeletek gyors és szigorú büntetéseket tesznek lehetővé és ezek hatása nem is marad el. Nagy baj azonban, hogy igen sokszor valótlan vagy elégtelen adatokat tartalmazó feljelentések történnek, melyek a hatóságok munkáját megnehezítik. Az ipartestületek most megtorlást helyeznek kilátásba azok ellen, akik alaptalan feljelentéseket tesznek állítólagos kontár ügyekben. A központosított kontárbíróságok egy héten belül tárgyalják le az ügyeket és az ítéletek hamar emelkednek jogerőre. Különösen súlyos büntetéseket rónak ki azokra, akik elősegítik a kontárok működését. Egyre gyakoribb ilyen esetekben az elzárásbüntetés, mert a tapasztalatok szerint a pénzbüntetést egyrészt nem fizetik meg, másrészt a pénzbüntetés nem érinti olyan súlyosan az elítélteket, mintha lecsukják őket. az építési megbízást a főváros e cégnek kiadta. A fúróberendezést a Magyar Radiátorgyár szállította. A fúróberendezés rövid üzem után meggör- bült és használhatatlanná vált. Erre a vállalkozók Jansen-féle pajzzsal Betuka-rendszer szerint folytatták a fúrást. Az új berendezést a Bulicsek és Társa újpesti cég készítette. Az újból megindult fúrás sem volt szerencsés, mert szüntetését. így többek között feléledt a harc a szappangyártóüzem körül, melyet a közelmúltban történt revízió során az állategészségügyi telepbe olvasztottak bele. Remélhető1 azonban, hogy most már a felsőbb hatóságok is megelégelték a sok okvetetlenke- dést és békén hagyják a megmaradt városi üzemeket. A magánipar nagy várakozással tekint a műhelyleépítések eredménye elé. Abban bizakodnak, hogy most rengeteg munkaalkalomhoz fognak jutni, bár a múlt tapasztalatai-azt igazolják, hogy az alagút beomlása miatt a munkát be kellett szüntetni. A munka szünetelése folytán a polgármester a vállalkozókat egyenkint 15.000 pengő kötbér megfizetésére kötelezte. Látva, hogy a korábbi rendszerekkel nem sikerült az alagút-fúrás, a vállalkozók a pneumatikus eljárásra tértek át és e célból társultak a Fejér és Dános céggel. Ezt a társulást a Vízművek igazgatósága nem hagyta jóvá, mire Káldorék a Zsigmondy Béla rt-vel és a Palatínus építő rt-vel léptek társas viszonyba. Az új vállalkozók bekapcsolódása folytán azonban az építkezési költség 2.2 millióra emelkedett. A munka végre újból megindult, de rövidesen ismét földbeomlások és vízbehatolások fordultak elő. A vállalkozók erre kijelentették, hogy a falazatot tisztára vasgyűrűkből kell összeállítani, mert csak az tarthatja fenn az erős nyomású földrétegeket. Ez ismét jelentős többköltséget okozott volna. A Vízművek arra az álláspontra helyezkedtek, hogy az üzem-megszüntetések egyáltalán nem jelentenek érezhető fellendülést az egyes iparosoknak, vagT kereskedőknek. Azok a munkák, melyeket eddig a hatósági műhelyben végeztek, annyira elosztanak a magániparban, hogy egyes iparosok számára semmiféle érezhető nyereséget nem jelentenek. Az asztalosok, villanyszerelők, műszerészek és a többi hasonló kisiparosok azonban most mégis remélik, hogy nagyobb munkához fognak jutni, mert e lió végével lezárul a gazdasági hivatal és a műszerüzem különféle műhelyeinek tevékenysége. Az érdekelt iparágak hivatalos lapjaikban már fel is szólították iparostársaikat, hogy járjanak el a városházán és igyekezzenek megszerezni maguknak a megszűnő hatósági műhelyek munkakörét. Át kell térni az önbiztosításra! A főváros és az üzemek együtt évi egymilliónál többet ajándékoznak a biztosítóknak a víznek és földanyagnak az alagútba való betörése a vállalat mulasztása miatt következett he, mert a szerződésben lefektetett elgondolástól eltéSzenny víztisztító berendezések^ SADO rendszerű házi kisderítők Megírta a Független Budapest, hogy a városházán napirendre tűzték a fővárosi biztosítások ügyének tárgyalását, mert a jövő év végén az érvényben lévő biztosítási szerződések lejárnak és a főváros vezetősége akkorra nem akar készületlenül állani. A biztosítótársaságok hatalmas nyereségét. önmagának akarja biztosítani a főváros. Most PRISTER GYÖRGY RT. Budapest, II., Hunyadi János út 3. Telelőn: 54-9-72 KOVÁCS A. ÖDÖN mérnök központi fűtés, vízvezetós, csatornázás Budapest, Vili., Bezerédi ucca 8. sz. TELEFON: 38-2-93 Fóthi út, Klapka-, Tüzér-, Csángó uccák által határolt telektömb felparcellázva kedvező feltételek mellett Bővebbet; vasárnap délelőtt helyszínen Fóthi út 35, hétköznapokon Rudolf tér 6. IV., 22. - Tel.; 241-15 eladó mmm ágostonis I ipa rí gáztüzelésű berendezések I VIII., József ucca 66. Telefon : 30-8-63. | évente többszázezer pengőt keresnek a biztosító intézetek a városi biztosítások révén. Az illetékes szervek gyors tempóban dolgozzák fel a szükséges adatokat és részletes kimutatásokat fognak előterjeszteni arra nézve, milyen eredménnyel járt a fővárosra a biztosítások eddigi rendszere. Egyes pártok követelik újból az önbiztosításra való áttérést, de miután megfelelő pénzügyi alap hiányában ez aligha valósítható meg, valószínű, hogy a főváros továbbra is a vállalati biztosítás mellett fog határozni, csakhogy egészen más feltételek mellett. A főváros által kifizetett biztosítási díjak ma meghaladják az évi félmilliót. A fővárosi üzemek külön biztosításokat kötöttek és az általuk fizetett évi biztosítási díjak is megközelítik a félmilliót. Központilag csupán a hivatalos épületeket, iskolákat és egynéhány üzemi épületet biztosítanának. Ezek biztosítási értéke 531 milliót tesz ki. Betöréses lopás ellen 14.7 millió pengő értéket biztosítanának, balesetek ellen 318.790 pengőt. Nagy értékű autószavatossági biztosítást is köt a főváros: csupán az autóbiztosítás ultin évente 70.000 pengő biztosítási díjat fizet. Eddig átlag 12%-ot kapott vissza a főváros a befizetett díjakból kártérítések címén, úgy hogy évente 800.000 pengő körül van az az ösz- szeg, amit a biztosító társaságok a főváros biztosításai után tiszta haszonként könyvelhetnek el. I i .Igen nagy összegű biztosításokat kötnek önállóan a nagyobb üzemek. Az Elektromosművek évi biztosítási díjai 100.000 pengőt tesznek ki. A Gázműveknél 68.000 pengő a biztosítási költség évente. A Vízművek több mint 10.000 pengőt, a. Gellértfürdő 11.000 pengőt, a Széchenyi-fürdő 7000 pengőt, az Ásványvízüzem 12.000 pengőt, az Élelmiszer árusít óüzem 13.000 pengőt fizet biztosításokra. Jelentős összegű biztosításokkal szerepelnek a többi üzemek is, melyeknek egyenkinti terhe ilyen címen 6—20.000 pengő között váltakozik. A BSzKRt az Autóbuszüzemmel együtt mintegy 200.000 pengőt fizet biztosításokért. Jelentős összegre rúg a HÉV e címen eredő költsége is. A Községi Takarék 38.000 pengőt fizet ki biztosításokra. E számadatok igazolják, hogy az üzemek szintén 500.000 pengőt adnak ki évente biztosítási díjakra. Ezeknek az összegeknek nagy részét meg kell takarítani, mert lehetetlen, hogy a főváros évente százezrekkel gyarapítsa a biztosító társaságok vagyonát. Ha az új biztosítási szerződéseket nem sikerül kedvezőbb feltételekkel megújítani, úgy nem marad más hátra, mint az önbiztosítás- bevezetése, Ha a főváros néhány éven át ezeket a dijakat az ön- biztosítási alapba fizetné be, á—5 év alatt tőkeerős alapot tudna teremteni és mentesülne a további fizetési terhek elől. Hiszen, mint említettük, évente alig százezer pengőt kap vissza a főváros kártérítések címén és az ilyen aránylag csekély károkat könnyű szerrel fizethetnék meg egy szerényebb önbiztosítási alapból is. Do teljesen tarthatatlan állapot az, ami ezen a téren ma uralkodik, amikor a főváros kártérítés címén alig néhány százalékos kamatát kapja vissza az általa évenként fizetett csaknem milliós biztosítási díjnak.
