Független Budapest, 1934 (29. évfolyam, 1-52. szám)

1934-03-14 / 11. szám

Városi, politikai és közgazdasági lap FELELŐS SZERKESZTŐ: B. VIRÁGH GÉZA Szerkesztőség és kiadóhivatal: Budapest, V., Báthory ucca 3. I. Telefon : 19-9-80 Postatakarékpénztári csekkszámla: 45476 Keresztes-Fischer belügyminiszter» nyilatkozik a Független Budapest­nek a fővárosi reformtörvény sorsáról és a kormány szanálást tervezetéről M fővárosi reformtörvény életbeléptetése és a szanálási terv publikálása május elejére várható — Keresztes-Fischer belügy­miniszter a szanálási tervet, nyilvánosságra hozatala előtt, bemutatja a városházi pártvezéreknek — Lényegesen enyhült a feszültség a kormány és a városháza között Beszélgetés Kozma Jenövei a fővárosi reform életbe­léptetése következtében várható változásokról Megjelenik minden héten Előfizetési ára a Nagy Budapest melléklettel együtt Egész évre 24 pengő — Fél évre 12 pengő Egyes szám ára 50 fillér Carmen lugubre Ezen a héten végez a képviselőház a fővárosi tör­vény reformjával és most már csak hetek kérdése, mikor kezdődik az interregnum, mikor szűnik meg a most érvényben lévő törvény élete. El kellene sirat­nunk, méltatnunk kellene a megszűnő törvény nagy és jelentős rendelkezéseit és nemes tulajdonágait, mint azt Kozma Jenő tette a képviselőházban, ehe­lyett azt tesszük, hogy a Független Budapest egyik tudósítására hivatkozunk, amelyet más helyen köz­lünk. Ez a beszámoló legyen záróbeszédünk a tör­vény megszűnésénél. Elmondja ez a tudósításunk, hogy az új lakbér- szabályzatot, amelyet heves harcok, elkeseredett vi­ták után fogadott el a törvényhatósági bizottság-, még mindig nem lehet életbeléptetni, mert az igaz ságügyminisztériumban teljesen átdolgozták a köz­gyűlés által elfogadott szabályzatot, annak egyetlen paragrafusa se maradt meg úgy, ahogy az autonó­mia képviselete azt elhatározta. Mindezek után pedig a szabályrendeletet átteszik a belügyminisztériumba is, ahol már élesre fent operációs késekkel várnak rá újabb műtőorvosok, hogy végképpen kisterilizál­ják belőle azt a kevés fővárosi férfiasságot, amit esetleg az igazságügyi kormányzat bennefelejtett. Ez az illusztratív példa mindennél ékesebben megmondja, mit jelent és mit ér a ma »élő« önkor­mányzati jog. Benne van — miként egyetlen pohár tengervízben is az egész tenger — hű tükörképe an­nak a jogi és alkotmánybeli helyzetnek, amelyet a »régi«, 1930-as fővárosi törvény teremtett. Az a tör­vény, amelyet oly nagy elánnal védelmezett meg a képviselőházi vitában Kozma Jenő és Payr Hugó, elmagyarázva, mily nagyszerű volt ez a jogalkotás, mennyire emelte a főváros önkormányzatát és ha történtek hibák, úgy azokért tisztán és kizárólag az adminisztráció felelős, amely az önkormányzatot nem szolgálta teljes hűséggel. Az, ami a lakbérszabályzat körül folyik, minden­nél meggyőzőbb erővel válaszol Kozmáék érvelésére. Éhez a jogszabályhoz, amelyet az önkormányzat te­remtett meg és terjesztett fel jóváhagyás végett a kormányhoz, vajmi kevés köze volt és van az admi­nisztrációnak. A főváros élt azzal a jogával, ame­lyet a törvény biztosított neki, hogy bizonyos terü­leten belül maga statuálhat jogszabályokat és ezt meg is tette. Felkerült azután a megalkotott jog­szabály a kormányhoz, amely elővette a kék és piros, meg a szivárvány összes többi színeiben pompázó cernzagyüjteményét és a megalkotott jogszabályt gyökeresen kiirtotta. Ennyit ér az az önkormányzat, amelyet most el kellene siratnunk, amelynek halálá­nál azonban egyetlen zokszavunk sincs, mert nem is lehet. Azt a törvényt, amely erre a nívóra sül­lyesztette le az önkormányzat jogszabályalkotó, sok­százéves jogait, nemcsak hogy nem védhetjük, hanem boldognak kellene lennünk, hogy eltűnik a magyar törvénytárból. Valóságos elégiát mondott el Kozma Jenő erről a törvényről. Ügy beszélt róla, mint a halott kisgyer­mekről, aki nem játszhatta el játékait, mivel időnek- előtte meghalt és halálának oka — természetesen — az adminisztráció, amely új Simon Juditként nem i engedte, hogy megnőjjön a szegény kicsi féreg. Ami a fővárosi lakbérszabályzattal most törté­nik, az már nem egyszer játszódott le a szemünk lát­tára, amióta a most halódó törvény szabályozza a főváros életét. Minden egyes költségvetést megváltoz­tatott a kormány: a törvényhatósági bizottság egész működése arra szorítkozott, hogy az utóbbi években divatossá lett »kereteket« alkosson, melyekbe tartal­mat a kormány öntött. Bármit festett is a főváros a keretbe, a kormány a képet kidobta és a magáét tette a helyébe és lassankint megszoktuk azt a gon­dolatot, hogy a ráma fontosabb a képnél. Keresztes-Fischer belügyminiszter nyugodt és szimpatikus beszédben válaszolt a képviselőházi vita során elhangzott felszólalásokra. Beszédének alap­hangján az autonómia tisztelete vonult végig. Nem akarja csorbítani az önkormányzat jogait, — mondta a belügyminiszter — sőt ellenkezőleg, erősebbé kí­vánja tenni az autonómia életét. Ez a megnyilatko zás megnyugtatólag hatott minden irányban. Még ott is, azoknál is, akik siratják a most sírba szálló törvényt. Mi nem tartozunk ezek közé. Minden felindulás, minden szánakozás nélkül állunk a földíszített rava­tal mellett. Nyugodjék békével. A sír fölé pedig oda­gördítünk egy hatalmas követ, nehogy feltámadni akarjon és kitörni sírjából. Erről a halottról jót mon­dani nem tudunk: nem, nem veszünk részt Kozmáéit gyászában, nekünk nem fáj ez a »liliomhullás«, mert már születése pillanatában tudtuk, hogy életre kép­telen, korcs a gyermek, melyet most eltemetünk — egyszersm in den korra. A képviselőház pénteken megkezdi a fővárosi reformjavaslat részletes tárgyalását. Minthogy pén­teken már 12 órás ülést tart a Ház, legfeljebb két- három napos vitára lehet számítani. Most már min­den érdeklődés a főváros szanálására vonatkozó kor­mányterv felé irányul, amelyet az új törvény egyik rendelkezése szerint a fővárosi reform életbelépteté­sével egyidejűleg kell nyilvánosságra hozni. Termé­szetesen előbb meg kell járnia a: törvényjavaslatnak a felsőházat is, ahol azonban ugyancsak legfeljebb két-három napos vitára lehet számítani. A törvényjavaslatnak ellenzéke van a felső­házban is, a vita azonban — az eddigi tapasztalatokból kiin­dulva — mégsem fog hosszabb ideig elhúzódni. M szanálási terv A városházi adminisztráció vezetőit rendkívül közelről érinti a szanálási terv. Az izgatott hangu­lat, amely a kormány szanálási tervének a publiká­lásával kapcsolatosan észlelhető, nemcsak a város­a következőket mondotta a Független Budapest munkatársának: — A képviselőház által megszavazott fővá­rosi reformjavaslat csak a húsvéti ünnepek után kerül a felsőház elé. Közben elkészül a fő­város pénzügyi helyzetének szanálására vonat­kozó tervezet, amely az új törvény életbelépte­tésével egyidejűén kerül nyilvánosságra azál­tal, hogy leirat alakjában megküldöm Budapest székesfőváros polgármesterének, aki az új tör­vényben felhatalmazást kap a tervezetben fog­lalt rendelkezések végrehajtására. Arra a kérdésre, hogy a főváros szanálására vo­natkozó kormánytervet publikálása előtt megvitatja-e a főváros illetékes tényezőivel és a városházi pártok vezetőivel, Keresztes-Fischer belügyminiszter így felelt: Ezt az illetékes helyről származó értesülésünket teljes mértékben alátámasztja Kozma Jenőnek, az Egységes Községi Polgári Párt elnökének az a nyi­latkozata, amit az alábbiakban tett a Független Bu­dapest munkatársának: — A képviselőházi viták alakulásából arra következtetek, hogy az ellentétek elsimítása az egész vona­lon folyamatban van. A fővárosi reformjavaslatnak autonómiaelle­nes élét már akkor elvette a kormány, amikor sikerült még a törvényjavaslat benyújtása előtt kiemelni az eredeti törvénytervezetből az autonómia felfüggesztésére és a kormánybiztos kinevezésére vonatkozó részét. Most már meg­állapíthatjuk, bogy a szanálási időszak letelté­vel, ami legalább egy év, de legfeljebb két év lehet, az autonómiára visszaszállanak mind azok a jogok, amelyeket eddig élvezett. I)e más vonatkozásban is enyhült a feszültség, sőt valósággal kedvező atmoszférának a kialakulásáról lehet beszélni. házi adminisztráció vezetőit hatja át, hanem az egész tisztviselői kart és az üzemi személyzetet is. Nem kétséges ugyanis, hogy a kormány szanálási terveivel kapcsolatos rendelkezések kiterjeszkedhetnek a tisztvise­lői fizetések csökkentésére és az üzemi mun­kabérek leszállítására és általában olyan takarékossági szempontoknak az érvényesítésére is, amelyek a tisztviselői kart, vala­mint az üzemek alkalmazottait és munkásait is kö­zelről érintik. Általános érdeklődés előzi meg a vá­rosházán annak a kérdésnek az eldöntését is, hogy mikor kerülhet sor a fővárosi reform életbelépteté­sére, a szanálási terv publikálására, az új főpolgár­mester kinevezésére és általában a nagyarányú vál­tozásokkal járó ríj rendszernek a bekövetkezésére. Beszéltünk ebben az ügyben magával Keresztes-Fi­scher belügyminiszterrel, akinél aziránt is érdeklőd­tünk, hogy mikor kerül a képviselőház által megsza­vazott fővárosi reformjavaslat a felsőház elé és mi­korra várható a reform életbeléptetése. — A főváros pénzügyi és gazdasági helyze­tének szanálását célzó tervekről természetesen beszélni fogok azokkal a tényezőkkel, akiknek a felmerülő problémák megoldásához hozzá­szólni valójuk lehet. Olyan helyen, ahol Keresztes-Fischer Ferenc bel­ügyminiszter intencióit közelről ismerik, közölték a Független Budapest munkatársával, hogy Keresztes-Fischer Ferenc belügyminiszter a belügyminisztériumban készített szanálási ter­vet publikálása előtt bemutatja a négy leg­nagyobb fővárosi párt vezérének, vagyis Wolff Károlynak, Kozma Jenőnek, Rassay Károlynak és Peyer Károlynak, akiknek ezzel módot nyújt arra, hogy észrevételeiket megtegyék. Arról van szó ugyanis, hogy a, kormány nem egyoldalii programot dolgoz ki a főváros szaná­lása céljából, hanem a szanálási tervet, mielőtt azt nyilvánosságra hozná, megismerteti a város­házi pártok vezetőivel, természetesen azokkal, akiknek a véleménye a belügyminiszter szá­mára irányadó lehet. Bizonyosra veszem, hogy a szanálási tervnek ebben a szellemben való kidolgozása a főváros és a kor­mány közös érdekeit fogja szolgálni. — Az így készülő szanálási terv valóban alkalmas lesz arra, hogy a főváros háztartását rendbehozza. Legfeljebb annyit kell még meg­állapítanom, hogy ezeket a terveket a kormány az új tör­vény megalkotása nélkül is megvalósít­hatná, mert a városházi pártok vezetői között nincsen eltérés abban a tekintetben, hogy a rendcsiná­lás munkájában a kormányt támogatni kell. Ebből a szempontból csak megismételhetem azt a felfogásomat, amelyet a Független Budapest egyik legutóbbi számában juttattam kifeje­zésre, amikor kijelentettem, hogy nézetem sze­rint a belügyminiszter nagyon hamar, néhány Keresztes-Fischer* Ferenc belügyminiszter Kozma Jenő nyilatkozik a várható változásokról

Next

/
Oldalképek
Tartalom