Független Budapest, 1934 (29. évfolyam, 1-52. szám)
1934-02-28 / 9. szám
Budapest, 1934 február 28. Független Budapest o Amíg a reformtörvény életbe nem lép, újabb alkotásokat nem tervezhetünk/ — mondja Liber alpolgármester A főváros vezetősége most csak egyetlen célt néz, a^háztartási egyensúly biztosítását Liber Endre alpolgármester nyilatkozik a Független Budapestnek a városházi adminisztrációt foglalkoztató problémákról és a legújabb megdöbbentő szociális adatokról Most, az új fővárosi reformtörvény megalkotását közvetlenül megelőző napokban, a városházi ügyosztályok úgyszólván kizárólag a folyó ügyek jelintézésére szorítkoznak. A városházi tisztviselők körében ugyanis általános nyugtalanság észlelhető; egyrészt amiatt, mert a fővárosi reformtörvényhez fűződő szanálási terv végrehajtásával kapcsolatosan fizetésleszállítástól tartanak, másrészt pedig azért, mert még mindig késik a megüresedett állások betöltése. Liber Endre alpolgármester, akivel ezekről a kérdésekről alkalmunk volt beszélgetést folytatni, a következőket mondotta a Független Budapest munkatársának: . .—. Egészen természetesnek lehet tartani, hogy az új törvény előkészítésének az ideje alatt a városházi ügyosztályok új terveket nem szőnek. Liber Endre Márosak azért sem lehet messzemenő jelentőségű tervek kidolgozásával foglalkozni, mert hiszen még az új költségvetést sem hagyta jóvá a kormány, aminek következtében a tavalyi költségvetési keretek között kell mozognunk. Ilyen körülmények között meg lehet érteni, ha új alkotásokat egyáltalán nem tervez a városházi adminisztráció, hanem megvárja: mit hoz a jövő. Abból a szempontból is várakozó álláspontra kell helyezkednünk, hogy nem ismerjük a kormány szanálási tervezetét és így csak fölösleges munkát végeznénk olyan problémák megoldásának az előkészítésével, amelyekre nézve a szanálási terv esetleg ellenkező irányú rendelkezéseket fog tartalmazni. Mi egyelőre egyetlenegy feladatot tűzünk magunk elé: a költségvetési egyensúly biztosítását, ami csak a legnagyobb fokú takarékosság érvényesítésével érhető el. Lehet-e takarékoskodni a szociális akcióknál? Arra a kérdésre, hogy a takarékossági szempontokat a szociális akcióknál is érvényesítik-e, Liber Endre alpolgármester a következőket felelte: — Fölösleges kiadást a szociális akcióknál sem engedélyezhetünk, annyit azonban a leghatározottabban kijelenthetek, hogy megtakarításokra ezen a téren egyáltalán nem is gondolhatunk. Tudni kell ugyanis, hogy a nyomor a főváros területén egyre jobban terjed. Ilyen viszonyok között már csak azért sem gondolhatunk a nyomorenyhítő akció méreteinek a szűkítésére, mert hiszen a tél közepén tartunk. Különben is a legsúlyosabb szociális veszedelmek elhárítását eredményezi évek óta folytatott céltudatos nyomorenyhítő tevékenységünk. A nyomor méreteire jellemző például, hogy naponta 65 ezer ingyenebéd kerül kiosztásra és ezek közül 20 ezer azoknak a száma, amelyeket az iskolásgyermekek kapnak. Napi félliter tejet kap 8 és félezer anya, másfélezer iskolásgyermek, ugyanannyi óvodás, ezenkívül napi egy liter tejet adunk 500 tüdőbetegnek és napi félliter tejet tíz deka kenyérrel 6 ezer ínségesnek. Naponként félkiló ingyenkenyeret kap 25 ezer ember, szétosztunk továbbá hetenként 3600 darab tejutalványt, 16 ezer hentesáru- és 7 ezer lóhusáru-utalványt. A tél folyamán 6 ezer pár gyermekcipőt tal- páitatott meg a főváros, 5 vágón szenet és 80 vágón fát osztott ki, 15 melegedőszobában pedig naponta 10 ezer adag levest adunk. Ezekben számolt be Liber Endre alpolgármester a városházi adminisztráció helyzetéről és a nyomorfrontról. Ezek az adatok azt bizonyítják, hogy a főváros példaadó áldozatkészséget tanúsít a nyomor enyhítése terén, amiért a. legnagyobb érdem éppen Liber Endre alpolgármestert illeti meg, akinek nemcsak a főváros adófizető polgársága, hanem az egész ország hálás lehet, mert valóban neki , .köszönhető elsősorban, hogy ezen a téren is sikerült d fenyegető szociális veszedelmeket elhárítani. A magyar városok jajkiáltása Teljesen kétségbeejtő jelentésben számol be a Városok Kongresszusa az általános nyomorról A vidéki városok is sokat küzdenek a területükön uralkodó nyomor enyhítéséért és talán még nehezebb helyzetben vannak e téren, mint a főváros. Most figyelemreméltó jelentést készített erről a kérdésről a Városok Kongresszusa, egyben javaslatot is terjesztett a kormány elé a válság megoldásának módja tekintetében. A jelentés rámutat arra, hogy a gazdasági helyet változatlansága miatt a munka- nélküliség nem csökkent, a városok inségenyhítési munkája nem könnyebbedéit. A társadalomra már nem lehet számítani az adakozás terén, mert az ismételt kérésekkel szemben a vagyonos társadalmi réteg érzéketlenné vált. A tisztviselőosztály hangulata is megromlott és általában a közügyek iránt való érdeklődés hiánya tapasztalható. Az iparososztály válsága egyre fokozódik. A munka- nélküliség sok segédet késztet az önállóságra, miáltal az iparosok száma megsokszorosodott, de megélhetésüket nem tudják biztosítani. A gazdasági válságot kiegészíti a lelki válság, amit táplál a napvilágra került panamabotrányok sorozata. Lépten-nyomon hallani ilyen kijelentéseket: »Nem érdemes becsület esrick lenni, a becsületes ember nem boldogul.« Az amúgy is romló hangulatot lényege,sen megerősítik a politikai agitációk. Sötét színekkel festi a jelentés a vidéki városokban uralkodó nyomort és az azzal járó nemtörődömséget. A máról holnapra I való tengődés, a feneketlen szegénység, a kilátásta- J lanság jellemzi a munkanélküliek hatalmas táborát, j melynek lesüllyedt életnívója nemcsak káros, de veszedelmes következményeket is rejt magában. A városok keveset tudnak nyújtani, mert míg- egyfelől az anyagiakban korlátozva vannak, másfelől nem is cselekedhetnek szabadon, mert különféle intézkedések korlátozzák tevékenységüket. A városok hiába fordulnak a kormányhoz és mutatnak rá a tennivalókra, a kérés pusztába kiáltó szó marad. A következményekért a városok elhárítják maguktól a felelősséget. Mégis újabb memorandumukban. melyet a kormányhoz intéztek, kérik. alakítsa meg a kormány az Országos Társadalompolitikai Tanácsot, amely foglalkozzék a válság és a munkanélküliség körülményeivel. Javasolják a munkaidő sürgős csökkentését, az ipari és kereskedelmi törvények módosítását a mostani élet követelményeinek megfelelően. Szükségesnek tartják a szabad verseny szabályozását, de legfőbb követelmény az, hogy a kormány rendezze a jövedelmek elosztásában tapasztalható egyenlőtlenségeket. Rámutat a memorandum arra is, hogy a vidéki városoknak nincs meg a kellő anyagi fedezetük a nyomor enyhítés hathatósabb elősegítésére. A városok költségvetését jobban megterhelni nem lehet, a társadalom nem adakozik, az állam pedig, melynek tulajdonképen kötelessége lenne az ínségesekről gondoskodni, egyáltalán nem juttat semmit a nyomoi-cnyhítés céljaira. Máról holnapra való kínlódás jellemzi a városok inségenyhítö tevékenységét, épp ezért messzemenő programot nem készíthetnek, nagyobb beszerzéseket nem eszközölhetnek. Miután új anyagi forrást nem tudnak nyitni, egyedül az a megoldás kínálkozik, hogy a városokat mentsék f(.) az ínséges idők tartama alatt a külföldi tartozások törlesztése és kamatainak fizetése alól, hogy ezeket a felszabaduló összegeket fordíthassák teljes egészében az inségenylntés céljaira. 100-ra emelik a kéményseprőkerületek számát Panaszkodnak a mesterek, nem folynak be a díjak Bár a kémény.seprőmesterek körében nagy az elégedetlenség, mert a kerületek legutóbbi szaporítása folytán egyeseknek nagyon megcsappant a jövedelmük, mégis mindinkább erősödik a kéményseprő- segédeknek az a kívánsága, hogy a nagyarányú munkanélküliség és a kerületi beosztás igazságosabb elrendezése végett újból szaporítsák a kéményseprő- körzetek számát. A főváros ez ügyben régen folytat is tárgyalásokat a kereskedelmi minisztériummal, ahol szintén a kerületszaporítás álláspontján vannak. A jelekből ítélve erre hamarosan sor kerül. A budapesti kéményseprőkörzetek számát 100-ra akarják emelni. A kéményseprőmesterek természetesen a legelkesere- dettebb harcot vívják a tervvel szemben: úgy a fővárosnál, mint a kereskedelmi minisztériumban állandóan küldöttségek járnak a kerületszaporítási terv meg akadály ozásáért. A kéményseprőmesterek azért is panaszkodnak, mert a kéményseprési díjak nem folynak be pontosáéi. A kéményseprődijakat közadók módjára a hatóság hajtja be a háztulajdonosoktól és a behajlás •arányában fizeti ki az összegeket a mestereknek. Az adófizetés gyengülése miatt a kéményseprődíjak behajtása is gyengébb tempót vett., úgyhogy a kéményseprők nehezen jutnak hozzá a pénzükhöz. Sok mester ezért az alkalmazottait sem tudja pontosan fizetni. A kéményseprőmesterek legutóbb beadványnyal fordultak a kereskedelmi miniszterhez és azt kérték, hogy az állam havonta előlegképen meghatározott összeget folyósítson a kéményseprőknek a seprési díjak terhére és ezáltal biztosítsa a mesterek életlehetőségét, alkalmazottaik pontos fizetését. A kereskedelmi miniszter most leiratban közölte a. kéményseprők érdekeltségével, hogy — a pénzügyminiszterrel történt tárgyalásai alapján — a kérést nem teljesítheti, mert az állam csak a tényleg befolyó kéményseprési díjakat utalhatja ki és a be nem folyt összegekre előlegeket nem folyósíthat. Szállít saját bányájából: Réteges lapos követ, kerti ú I ak,; valamint makadám tiiak építéséhez murvát. — Építkezésekhez kö'port, salakot OBERWEYER TAMÁS bányavállalkozó és fuvaros Telefon: 57-7-58 Weisz EFiilöp kályhaüzem' Budapest, Vili, Gólya ucca 13. Tel.: 46-0-36 Készít fürdőkályhákat vörösrézből. Mindennemű vörösrézmunkát és cinezést vállal. Bohacek és Társa parkettgyár Budapest, V., Váci úl 66. Telefon: 9Ö-6-02 DUSKA ÉS RIEDLMAYER Központi fűtés-, szellőztetés-, légszesz-, vízvezeték-, fürdőberendezés-, csatornázási és ipari csővezetékberendezések vállalata BUDAPEST, II., BATTHYÁNY U. 67-69 Telefon: Aut. 55-9-7S FANCSALY FERENC Központi fűtés, vízvezeték- és egészségügyi berendezési vállalata Budapest, I., Horthy Miklós út 80. sz. Telefon: 59-4—88. GRÓSZ FRIGYES oki. mérnök, építési vállalkozó és kövező BUDAPEST, I., BERCSÉNYI U. 7 Telefon; 68-0-64 Szieber szobafestő-, ércfényező- és mázolómester Budapest, 11, Batthyány u• 59
