Független Budapest, 1934 (29. évfolyam, 1-52. szám)

1934-02-21 / 8. szám

4 Független Budapest Budapest, 1934 február 21. összefüggő kérdések tárgyalását meg­tilthatja. A törvény egyenesen tiltja ezeknek a kérdések­nek a szakbizottságokban vagy a közgyűlésen való megvitatását, azt pedig, hogy valamely kérdés a szanálási tervvel összefüggésben van-e, vagy sem: a főpolgármester maga álla­pítja meg. Nem kétséges tehát, hogy ez alatt a »lehetőleg« egy év alatt a fővárosnak egyálta­lán nincsen autonómiája, A feloszlatás és az áj választások lefolytatása után pedig olyan lát­szatautonómia marad meg, amely nem alkal­mas a választópolgárság többségi akaratának az érvényesítésére. Röviden szólva, a kormány azt tehet a fővárossal, amit akar. Ezek után igazán nem lehet eredménynek ne­vezni azt a néhány módosítást, amit a belügy­miniszter a bizottsági tárgyalás során engedé­lyezni szíves volt... Rassay Károly álláspontját osztja az egész el­lenzék, de a kereszténypárt is. A képviselőházi vi­ta első ellenzéki szónoka Wolff Károly helyett — aki napok óta komoly beteg — Petrováez Gyula lesz, míg Rassay Károly a csütörtöki ülésnek lesz a vezér­szónoka.. Kormánypárti" oldalról Gáspárdy Elemér, Kelemen Kornél és Berky Gyula fognak a javaslat védelmére kelni. Az ellenzék egyébként a tárgyalás tartamára vitarendező bizottságot küldött ki, amelynek vezetésével Homonnay Tivadart bízták meg. Borvendég alpolgármester felel a gyanúsításokra A fővárosi reformtörvény körül lezajlott esemé­nyek az elmúlt héten nagy izgalmat keltettek a vá­rosházi adminisztráció vezetői körében is. Ezeknek az izgalmaknak főként az volt a magyarázatuk, hogy a városházi pártok egyes vezetői éles táma­dásokat intéztek Szemethy Ká­roly dr. tisztifőügyész és Bor­vendég Ferenc alpolgármester ellen, akiket azzal vádoltak meg, hogy autonómiaellenesen infor­málták Keresztes-Fischer Ferenc. belügyminisztert. Szemethy Ká­roly dr. tisztifőügyész a közigaz­gatási bizottság ülésén személye­sen megjelent és azonnal válaszolt az elhangzott tá­madásokra, Ez a válasz teljesen korrekt volt és minden tekintetben igazolta Szemethy tisztifőügyész magatartását. Szemethy Kíroly dr. amelyeket a közérdekeltségekre felügyelő hatósághoz terjeszt fel, megadnak minden olyan információt a belügyminiszter úr számára, melyet a főváros ügyeinek a a megítéléséhez szükségesek. Egyébként is tudtommal a fővárosnak semmiféle titkolni valója nincsen. — A belügyminiszter úrnak arra a kérdésére, hogy vájjon a főváros üzemi alkalmazottaknál lehet-e bizonyos megtakarításokat elérni, azt vá­laszoltam, hogy az üzemi alkalmazottak illetmé­nyeinek a fővárosi alkalmazottak illetményeivel való összhangba hozatala kétségtelenül eredmé­nyezne bizonyos megtakarításokat, amire nézve azonban pontos számadatok rendelkezésre nem állanak. Azokat az adatokat tehát, amelyeket Petrovácz Gyula képviselő úr a köz­igazgatási bizottság ülésén felhozott, egy­általában nem ismerem. Ezek nem is lehetnek a főváros részéről szolgál­tatott adatok, Nem habozom kijelenteni, hogy azt a bizonyos 12 millió pengőt, amit Pct- rovácz Gyula szerint a belügyminiszter megjelölt a fővárosi alkalmazottak illet­ményeinél, megtakarítani egyáltalában nem is lehet. A költségvetést legjobb tudomásom szerint állí­tottuk össze. Ebben a költségvetésben a hiány tulajdonképpen nem 10, hanem a tavalyi és ta­valyelőtti hiányt is íigyelembevéve kereken lt millió pengő. Nagyon meg leszünk elégedve, ha az év folyamán ennél nagyobb hiány nem jelent­kezik. Én a rideg számokat soha semmiféle po­litikai elgondolás szolgálatába nem állítottam. Felvetődhetik azonban mégis az a kérdés, hogy miért nem munkáltunk ki a költségvetés elkészí­tésénél további megtakarítási lehetőségeket. Is­merve a tanács és közgyűlés álláspontját, én továbbmenő, fájdalmas megtakarítások foganatosítására magamat feljogosítva nem éreztem. Nem tettem ezt azért sem, mert nekem is az volt a véleményem, hogy az állam egyes rendelkezéseiből kifolyóan a főváros bevételeiből előálló csökkené­séért a kormánytól kell kompenzációt kérni. Borvendég Ferenc alpolgármesternek ez a nyi­latkozata nemcsak magatartását igazolja, hanem egyben felvilágosítással szolgál azoknak a tárgyalá­soknak az anyagára nézve is, amelyek a tisztviselői fizetések leszállítása tekintetében folytak a készülő reformtörvénnyel kapcsolatosan. Borvendég alpolgármester ezen a napon ágyban fekvő beteg volt, nem volt tehát módjában a vádak­kal szembeszállni. A csütörtöki tanácsülésen azonban már megjelent Borvendég Ferenc alpolgármester is, aki az ülés meg­nyitása után nyomban szót kért és az ellene hangoztatott vádakkal szemben nagyhatású és teljesen megnyugtató kijelentéseket tett. A többi közt ezeket mondotta: — A belügyminiszter úr, mint a főváros legfőbb felügyeleti ha­tósága, többízben magához hiva­tott engem és felvilágosítást kért a fővárosnak a belügyminiszté­riumban tárgyalás alatt álló ügyeiben. A tárgyalásokról és az eredményről minden esetben je­lentést tettein a polgármester úrnak. Az általa kívánt felvilágosítások megadá­sára szorítkoztam, és pedig mindig tárgyilagosan, az igazságnak megfelelően. Ha a belügyminiszter úr a most érvényben lévő fővárosi törvény mó­dosítására határozta el magát, az az ő egyoldalú ténye, aminek, előkészítésében én részt nem vet­tem, ahhoz adatokat nem szolgáltattam. A főváros költségvetése, zárszámadása, továbbá a számszéki igazgató jelentései, Borvendég Ferenc Szegedy Béla Jenő oki. gépészmérnök, kövezőmester, út-, vasút-, csatornaépítési vállalat I, Alkotás ucca18. Tel.: 52-8-52 Magánkórházak konkurenciája az OTI-betegekért a fővárosi közkórházakkal Retorzió a jogosulatlan konkurensekkel szemben A Független Budapest már több alkalommal írt azokról a tárgyalásokról, melyek a főváros és az OTI között folynak a kórházi ápolási díjak körül. Az OTI ugyanis a kötelékébe tartozó betegek ápolási díja után kedvezményre tart igényt, de a kedvezmény mértéke dolgában nem sikerült mindeddig megálla­podásra jutnia a fővárossal. Az OTI az 5.80 pengős rendes ápolási díjjal szemben csak i.80 pengőt akar fizetni, amit a főváros nem fogad el, de már 5 pengő 10 fillérre mérsékelte az ápolási díjat. Az OTI ezt az összeget még mindig sokalja és ezért nem tudnak megegyezésre jutni. Az ápolási díj ösz- szegén kívül az elfoglalandó ágyak száma körül is ellentétek vannak| mert amíg az OTI napi 1000 ágyat akar biztosítani beteg tagjai részére, addig a főváros 1200 ágy garantálását kívánja. Miután a megállapodás mindeddig nem sikerült, az OTI a betegek elhelyezésénél előnyben részesíti a. magánkórházakat, melyek állítólag a fővárosi kórhá­zaknál olcsóbb áron vállalják az OTI-betegek ápolá­sát. Ez megnehezíti a főváros helyzetét, mert az OTI szempontjából nem sürgős a fővárosi kórházakkal való megegyezés. A fővárost már eddig is jelentős kár érte az ápolási díj-harc miatt és ezért joggal neheztel azokra a magánkórházakra, melyek konkur- renciát okoznak a közkórházaknak. Ez a neheztelés annál jogosabb, mert a magánkórházak jelentős szubvenciót élvez­nek a fővárostól, tehát e szubvenció segítsé­gével számíthatják olcsóbban az ápolás költ­ségeit. A törvényhatósági tanács nemrégen elhatározta, hogy megvonja az anyagi támogatást azoktól a ma­gánkórházaktól, amelyek a közkórházak ápolási dí­jainál olcsóbb díjakat számláznak. Erről a határozat­ról értesítették is a magánkórházakat, a számvevő­ség pedig utasítást kapott, hogy a megszavazott se­gélyeket csak akkor' folyósítsák, ha a közegészség- ügyi ügyosztály azt külön engedélyezi. Miután egyes magánkórházak e határozat után is hasonló eljárást követtek és a közkórházakkal konkurr álnak, a főváros ezeknek nem utalta ki a törvény- hatósági tanács által megszavazott segélyt. Idén hasonló intézkedést tesz a -főváros, de úgylát­szik a megtorlásnak nincs foganatja, mert a magán­kórházak továbbra is kedvezni akarnak az OTI-nak és nem emelik fel az ápolási díjakat. Újjáalakítják a szakbizottságokat, melyeknek működését megélénkíti a törvénymódosítás Teljes sajtónyilvánosság mellett lógnak működni a bizottságok Március 15-én lejár a szakbizottságok mandá­tuma, amely 3 éAu-e szólt. Huszár Aladár főpolgár­mester már intézkedett, hogy még a határidő lejárta előtt megtörténjék a bizottságok újjáalakítása, Nagy jelentősége nincs ennek az intézkedésnek, mert köz­tudomású, hogy rövidesen feloszlatják a törvény- hatósági bizottságot és ezzel kapcsolatban a bizott­ságok működése is megszűnik, mindamellett a pár­tok súlyt vetnek arra, hogy a hátralévő idő alatt újjáalakított szakbizottságok működjenek, mert a fő­városi törvénymódosítás életbelépése után a szak- bizottságokra nagy feladatok hárulnak, Az új tör­vény megszünteti a törvényhatósági tanácsot és a közgyűlésen kívül a bizottsági tagoknak csak a szakbizottságokban lesz alkalmuk az adminisztrációval az összeköttetést fenntar­tani. Intézkedési joguk továbbra sem lesz a szakbizottsá­goknak, megmaradnak ezentúl is véleményező szer­veknek, melyeknek állásfoglalását, sem a polgármes­ter, sem a közgyűlés nem köteles magáévá, tenni. A szakbizottságok működésében az újjáalakítás után mégis jelentős változás fog bekövetkezni az új fővárosi törvény rendelkezései folytán. A szakbizott­ságok elnökei többé nem a bizottsági tagok soraiból kerülnek ki, hanem minden szakbizottságnak az illetékes tanács­nok lesz az elnöke. Megszűnik a zárt ajtók mögötti tanácskozás és a bi­zottsági tárgyalások általában a sajtó nyilvánossága előtt fognak lefolyni. Kétségtelen, hogy az új intéz­kedés folytán a szakbizottságok működése lényegesen megélénkül és minden bizottság legalább kétheten- kint fog ülést tartani, nem úgy mint eddig, amikor félesztendő is elmúlt anélkül, hogy a bizottság össze­hívására sor került volna. Van olyan bizottság, amely megalakulása óta még egyetlen érdemleges ülést sem tartott. Egyedül a városrendezési bizottság folytatta válto­zatlan szorgalommal a mai rendszer mellett is tevé­kenységét, sokszor hetenkint két ülést is tartottak ennek a bizottságnak a tagjai, akik nem sajnálták az időt és fáradságot a köz érdekében való munkál­kodásra. Eddig nagy akadálya volt a szakbizottsá­gok működésének az a körülmény, hogy a bizottsági tagokból választott elnökkel nehezen lehetett az érintkezést fenntartani, az elnökök nem tartották fontosnak a bizottság foglalkoztatását és miután valamennyien a törvényhatósági tanács tagjai is voltak, a szakbizottságok helyett közvetlenül a ta­nácsba. utalták az elintézésre váró ügyeket. A pártok a szakbizottságok újjáalakítása kap­csán új embereket is akarnak a bizottságokba bevá­lasztani. A számarány tekintetében már folyamat­ban vannak a tárgyalások. KRML GYULA kőfaragó-mester, síremlék és márványáru gyártelepe Dudapest. III. Lajos U. 77-19. T.: 62-4-88 Kéihánycitlrem t Hmdattalásr

Next

/
Oldalképek
Tartalom