Független Budapest, 1934 (29. évfolyam, 1-52. szám)

1934-02-14 / 7. szám

Független Budapest Budapest, 1934 február 14. 2 meghozatalánál a többségi pártok aka­rata fog érvényesülni. A szakbizottságok ezek szerint visszanyerik azt a szerepet, amit az 1930. évi XVII1. tör­vénycikk életbeléptetése előtt töltöttek be. Köztudomású tény, hogy a szakbizottságok mindenkor nagy ügy­szeretettel, hozzáértéssel és felelősség- érzettel igyekeztek a főváros közön­ségének az érdekeit képviselni. A szakbizottságokba minden póri legmegbíz­hatóbb, legképzettebb szakembereit küldte be. Ezek a tapasztalatok garanciát nyújtanak a jövőre nézve abban a tekintetben, hogy a szé­kesfőváros közönségének az akarata érvénye­sülni fog az odakerülő ügyek elintézésénél, ami egyben az autonómia gondolatának át­mentését is jelenti. Örvendetes tényként lehet leszögezni Kereszíes-Fischer Ferenc belügyminisz­ternek azt az elhatározását is, amely a szakbizottságok ülésezésének nyilvá- nossátételére vonatkozik. Bródy Ernő és Ugrón Gábor nyújtottak be a bizottsági ülésen ilyen értelemben konkrét in­dítványt, amelyet Keresztes-Fischer belügy­miniszter magáévá tett. íl,rendszert,, amely az ajánlási szelvények gyűjtésének idejére a zsibvásár szintjére rán­totta le az alkotmányos küzdelmet, amelynek meltatlansaga, brutális tendenciája, módja és eszköze a szégyen és felháborodás vérhullámát kergette a polgárság arcába. Volt Magyar- országnak felelős miniszterelnöke, old maga. ismerte el, hogy ezzel a rendszerrel többé vá­lasztani nem lehet. A büntető és közigazgatási bíróságok előtt indult ügyek a szelvényrend­szer visszaéléseinek, korrupciójának, eltéve­lyedésének,^ törvénytelenségének szinte h i betét­jén áradatát hömpölygették meg, magasállású bírák komoly és politikai szempontoktól függet­len cikkekben fordultak keményen ellene. M szakszerűség címén helyet foglaló bizottsági tagoknak nem akar szavazati Jogot adni a belügyminiszter Ezek azok a változások az eredeti törvény- j tervezettel szemben, amelyek kétségkívül en­gedményeket jelentenek a kormányzat részé­ről. Olyan engedmények ezek, amelyek az auto­nómia jogainak kidomborítására, de egyben a közérdek hatékonyabb képviselet érnek a biz­tosítására alkalmasak. Annál inkább lehet helyteleníteni, hogy a kormány nem talált mó­dot a bíróilag is tarthatatlannak ítélt ajánlási rendszernek a megszüntetésére. Ebben a kér­désben Rassay Ivárolynak volt igen nagy vi­tája Keresztes-Fischer Ferenc belügy­miniszterrel a bizottsági ülésen. Rassay Károly azt hangoztatta, hogy nemcsak az ellenzék helyteleníti a boletta-rendszert, ha­nem a kormánypárt ls. Nincsen olyan párt, amelynek vezetősége vállalhatná a felelősséget a szelvényrendszerrel való visszaélésekért, már c sak' azért sem, mert az ellenőrzést ezen az ala­pon nem lehet kellőképpen biztosítani. Keresz­tes-Fischer Ferenc belügyminiszter azonban nem volt hajlandó a választásra vonatkozóan 1 rendelkezést fölvenni a reformtörvénybe azzal az indokolással, hogy a választási rendszer megváltoztatásá­ról nemcsak fővárosi, hanem országos vonatkozásban is törvényhozási intéz­kedésre készül a kormány. Kellemetlen meglepetésként hatott a bizottság­nak az a döntése is, amely elfogadta Jánossy Gábornak olyanértelmű indítványát, hogy a szakszerűség címén helyet foglaló 9 bizottsági tagnak meg kell adni a sza­vazati jogot és azonkívül törvényhatósági bizottsági tagsá­got kell nyújtani a főlevéltárosnak és a könyv­tárigazgatónak is. Ezt az indítványt a többség Keresztes-Fischer Ferenc belügyminiszter el­lenzésére fogadta el, amivel erősen rontotta az arányt a választott és nem választott bizott­sági tagok között előbbiek kárára. Keresztes- Fischer belügyminiszter Rassay Károly érdek­lődésére azt a kijelentést tette, hogy Jánossy Gábor elfogadott indítványá­val szemben, amely ezek után termé­szetesen mint bizottsági vélemény ke­rül a képviselőház elé, fentartja az ere­deti szöveget, ami azt jelenti, hogy a szakszerűség címén he­lyett ogl aló tagoknak mégsem lesz szavazati joguk a közgyűlésen. Megbélyegezték és elkerülhetetlennek mondották a megváltoztatását. A törvényhozás tagjai pártkülönbség nélkül beláttál,' tarthatatlanságát és a bizottságban nem volt senki, magit a miniszter sem, aki vé­deni tudta volna. S mikor mindezek után meg­változtatását követeltem a bizottságban, a vá­lasz az volt, hogy nem időszerű, ráérünk vele, majd az általános választójogi törvénnyel együtt. — A kérdésre, hogy mi történik, ha az álta­lános választójogi reform előtt választani kell a fővárosnak, a válasz még egyszerűbb volt: »Istenem, legfeljebb választunk még- egyszer ezzel a rossz rendszerrel.« Tehát mindenki elismeri, hogy rossz bűnei és bűnnel felérő hibái meztelenül állanak a köz­vélemény előtt, változtatását követeli a köz­erkölcs, a politikai igazság és osztatlan köz­hangulat. A belügyminiszter szerint ez mégis nem időszerű s legfeljebb »Istenem, választunk vele mégegyszer úgy; amilyen ...« — Ezzel szemben volt valami, amit idősze­rűnek ítéltek. A belügyminiszter javaslata érzi a fonákságot, hogy akkor, amikor I08-ra szállítja le a törvényhatósági bizottság válasz­tott tagjainak, tehát a polgárság igazi képvise­lőinek számát, nem tarthatja meg mind a 91 nem választott tagot. A roppant aránytalan­ság enyhítésére a javaslat nem szándékozott szavazati jogot adni annak a 8 tagnak, aki szakszerűség címén foglal helyet a bizottság­ban. S erre mi történt? 71 reményiéiért szituációban is folytatjuk a harcot — mondja Rassay Károly Az ellenzék természetesen egyáltalán nin­csen megelégedve azokkal az eredményekkel, amelyeket a bizottsági vita során sikerült el­érni. Ügy a Keresztény Pártnak, mint az egész parlamenti ellenzéknek is az a véleménye, hogy azok a módosítások, amelyekhez Keresz­tes-Fischer belügyminiszter hozzájárult, nem érintik a lényeget. A törvényjavaslatnak a lényege -— az ellenzék szerint — az autonómiá­nak az elkobzása és az átmeneti idő alatt a kor­mány számára olyan jogkörnek a biztosítása, amelyen belül a kormány édtal kiküldött fő­polgármester szabadon rendelkezik a főváros közönségéinek egész vagyona felett. Rassay Károly, a parlamenti ellenzék vezére, akivel ebben az ügyben beszélgetést folytattunk, a következő­ket mondotta a Független Budapest munka­társának: — Mind az, ami a fővárosi reformjavaslat bizottsági vitája során történt, nem keltett bennünk olyan érzéseket, minthogyha eredmé­nyes érvelésről és a komoly meggyőzésről le­hetne szó. Az ellenzék elismerésre méltó ön­megtartóztatással indult küzdelembe, hogy meg védelmezze a székesfőváros autonómiáját. Nem tekintettük feladatunknak védel­münkbe venni a Kozma-féle autonó­miát, de figyelemmel voltunk az alkot­mányvédelem magasabbrendű szem­pontjaira. Bár a bizottsági vita nem nyújtott semmiféle reményt számunkra abban a tekintetben, hogy a képviselőház plénumában komoly eredmé­nyeket érhetünk el, még ebben a reménytelen szituációban is folytatni fogjuk a küzdelmet. Különösen megdöbbentő volt a belügyminisz­ter úrnak a magatartása az ajánlási rendszer ügyében. Hajlandó voltam hozzájárulni min­den olyan megoldáshoz, amely a mostani szé­gyenletes állapotot megszünteti. Nemcsak az ellenzék, hanem a kormány­párt is tarthatatlannak ítéli a boletta- rendszert, Az engedelmes és lojális urak Kozma Jenő vezénylete alatt leszavazták a mi­nisztert: a nem választott tagok számát kettővel fölemelték, a szakszerűség cí­mén kiküldöttek szavazati jogát a mi­niszter javaslatával szemben megadták és a közgyűlés képét ezzel úgy formál­ták át, hogy most már majd 108 válasz­tott taggal szemben — 93 nem válasz­tott tag ül. — Az ajánlási rendszer megváltoztatása helyett, amit nem találtak időszerűnek, ez idő­szerű volt. Időszerű és mondjuk meg: őszinte is. Mert ez sok mindent megmutat és egyben kiemeli az autonómia kérdését a fővárosi pro­blémák közül, ahogy az egész ügy túlmegy már Budapest határain és talán cselekvésre ébreszti azokat is, akik ed­dig demonstratív távolmaradással mutattál: érdektelenségüket. Ezek a tünetek bizonyítják, milyen helyesen ismerték fel a helyzetet azok. akik jelszavak és tiltakozások mögött meglát­ták a hagyományos, alkotmányos intézményét: komoly veszedelmét a kormányzat terveiben. Dandy d’Orsay\ volt és marad a parfőmök királya O PARFÜMS BORS AY PARIS 17 RUE VE LA PAIX 1936. tavaszán választ új törvényhatósági bizottságot a főváros közönsége Politikai körökben sok szó esett a fővárosi reformtörvény tárgyalásával kapcsolatosan a városházi helyzet legközelebbi alakulásáról, lía a fővárosi reform törvényerőre emelkedik. Keresztes-Fischer bel lágyminiszter nyilvános­ságra hozza szanálási tervezetét és ezzel egy­idejűleg — legkésőbb júniusban — dönt a kor­mány arról is, hogy Huszár Aladárt bízza-e meg továbbra is a főpolgármesteri teendőkkel, vagy pedig a szanálási tervezet végrehajtásá­val más főpolgármestert bíz meg. Az autonó­mia szempontjából nagy garanciát jelentene, ha Huszár Aladár főpolgármester kapna meg­bízást a szanálási tervezet végrehajtására. A kormány egyelőre még nem döntött, de valószínű, hogy Huszár Aladár meg­marad a főpolgármesteri állásban. A közgyűlést a Kormány nem oszlatja fel az egy évre tervezett interregnum alatt, de hatás­köre Kizárólag a jövő évi költségvetés meg álla Vitására szorít Kozd:. A közgyűlésen ugyanis nem lehet szavát enni egyetlen olyan kérdést sem, amely a kormány szanálási tervé! érinti. Az új törvény szerint a főpolgármester kivéte; les megbízatása »lehetőleg« egy éven belüli ideire szól, valószínű azonban, hogy legalább másfél esztendőre fog kihúzódni, vagyis 1935. máiéig. A kormány ez alatt a másfél év alatt a maga képére formálhatja át az egész városházát. Beavatott politiKai körök véleménye szerint 1935. végén kerül sor a törvényhatósági bizott­ság feloszlatására, az új fővárosi választáso­kat pedig 1936. tavaszára fogja kiírni a kor­mány. DEBRECEN-ÉTTEREM Rákóczi út 88. Tel.: 31-5-66, 34-3-06 Déli menü a polgári étteremben P 1.20 Minden szerdán disznótoros vacsora, pénteken este halászlé Február 15-én és 18-án délután fél 3 órakor iigetoversenyek DUSKAÉS RIEDLMAYER Központi fűtés-, szellőztetés-, légszesz-, vízvezeték-, fürdőberen­dezés-, csatornázási és ipari csövezetékberendezések vállalata BUDAPEST, II., BATTHYÁNY U. 67-69 Telefon: Aul. 55-9-75

Next

/
Oldalképek
Tartalom