Független Budapest, 1934 (29. évfolyam, 1-52. szám)
1934-12-19 / 51-52. szám
ló Független Budapest Budapest, 1934. december 19. Budapest idegenforgalmi múltja, jelene és jövője Irta: Kovácsházy Vilmos tanácsnok Az idegenforgalomról és az idegenforgalommal kapcsolatos kérdésekről talán soka nem beszéltek és írtak ,annyit, mint mostanában. Az az örvendetes fellendülés, mely ezen a téren a legutóbbi évek során mutatkozott, a nagyközönség érdeklődését is felkeltette. A budapesti polgár észrevette a várost járó idegeneket, tudatára ébredt annak, bogy az idegen nemcsak színi és életet, hanem pénzt is hoz a város vérkeringésébe; az idegenforgalom nemcsak a magyar főváros nemzetközi súlyának, tekintélyének, fekvése szépségének, kulturális, művészeti és g yógyí t ób er e n de zk e d és ein ek me g - becsülését és elismerését jelenti, hanem mint komoly gazdasági té- Kovícsházv Vilmos nyező is számba jön. A magyar ember természetrajzához tartozik, hogy fantáziája könnyen elragadja, a jelen eredményeit túlbecsüli és a jövőbe túlzott várakozással tekint. Az idegenforgalom kérdései terén is tapasztalhatjuk ezt. Amióta az idegenforgalom számottevő tényező lett gazdasági életünkben, fantasztikus tervek születnek és keringenek Budapest idegenforgalmi jövőjéről. Milliós idegenforgalomról beszélnek ezek a tervek, akkor, amikor nehéz munkával sikerült eddig a 100.000-es számot megközelítenünk. . Ne kergessünk délibébot és ne várjak azt, hogy idegenforgalmunk néhány év alatt megsokszorozódik! Az ilyen remények csak kiábrándulásra, az idegenforgalmunk jövőjébe vetett bit megrendülésére vezetnek. Elégedjünk meg azzal, lia az a fokozatos javulás, amiről már eddig is beszámolhatunk, tovább is folytatódik. Ebben pedig bízhatunk, mert Budapest idegenforgalmának van jövője, aminthogy már jelene is van. Vóg’ső idegenforgalmi céljaink eléréséhez, Budapest összes idegenforgalmi lehetőségeinek a kiaknázásához azonban évtizedek kellenek és a, legsúlyosabban éppen az vétkezik idegenforgalmi propagandánk ellen, aki ezeket a célokat úgy állítja be, mintha azok néhány építkezéssel vagy egyetlen erőteljes propaganda- kampánnyal elérhetők lennének. A múlt Ahhoz, hogy ezt a, jövőt elképzelhessük, ismernünk kell először a múltat. Ezért nem lesz érdektelen, ha egyszer visszatekintünk Budapest szervezett idegenforgalmi törekvéseink rövid, alig félszázados történetére. Budapest első idegenforgalmi megmozdulása vasútépítéssel kapcsolatos: 1887-ben az akkori idők előkelő társadalmi egyesülete, a Fővárosi Egylet, emlékiratban hívta föl a székesfőváros törvényhatóságának a figyelmét arra, hogy a- Balkán-vasút megépült és ezért a fővárosnak kelet felé, a Balkánon idegenforgalmi propagandát kellene kifejtenie. Ennek az emlékiratnak a nyomán a törvényhatóság idegen- forgalmi programmot dolgozott ki és ennek megvalósítására bizottságot alakított. Ez a bizottság 1888-tól 1891-ig működött. Munkája, mint minden úttörő munka, erősen küzdött a kezdet nehézségeivel. Ennek dacára is meg kell állapítani, hogy ez a munka bizonyos eredményeket mégis elért. Elsősorban is a bizottság érdeme, hogy- megalkotta az első, Budapestet ismertető, idegennyelvű prospektust. Ennek a prospektusnak a terjesztése határozott sikerrel járt; az idegenek fölfigyeltek Budapestre és forgalmunk emelkedett. Ugyancsak a bizottság érdeme a statisztikai adatgyűjtés megindítása is. Az idegenforgalmi bizottság rövid működése után genforgalmi törekvéseinek rövid, alig félszázados tör- az idegenforgalmi propaganda ügye feledésbe merült. Csak az ezredéves kiállítás előkészületei során került újból szóba az idegenforgalom. A kiállítás igazgatósága hatalmas propagandahadjárattal vezette be a békebeli, boldog Nagy-Magyarország ezeréves ünnepét, Hogy munkájához anyagi eszközök is bőven állottak rendelkezésére, az a végelszámolásból tűnik ki, mely szerint csak hirdetményekre 272.487 forintot fordított és ezenfelül több mint félmillió plakátot nyomatott ki és helyezett el. Ennek a nagyszabású propagandának az eredménye — ha talán nem is állt egészen arányban az arra fordított költségekkel — mégis csak az volt, hogy az 1806-os év külföldi idegenforgalmát egészen a háború utáni időkig nem tudtuk túlhaladni. Az 18915-os kiállítást követő gazdasági fellendülés, Budapest rohamos fejlődése az idegenforgalom kérdését teljesen háttérbe szorították. Ebben az időben, Budapest épülésének idején, idegenforgalmi kérdésekkel senki sem törőd ott.. Valahogy egyszerűen elfogadta a közvélemény tényként azt, hogy amíg Svájcot, Ausztriát természeti szépségeiért, Párizst, Londont, Bécset, világvárosi jellegéért, múzeumaiért, Olaszországot művészeti emlékeiért nagy számban keresik föl az idegenek, addig nálunk mindebből még semmit sem találhatnak és ezért idegenforgalomról, idegenforgalmunk fejlesztéséről, kár is beszélni. Az idegenforgalmi kérdésekkel szemben tanúsított közöny annyira ment, hogy 1896 után még az idegenforgalmi statisztikai adatgyűjtés is abbamarad és 1910-ig még statisztikai adatok sem állanak rendelkezésre. Bár így az idegenforgalom kérdéseivel senki sem törődött, Budapest idegenforgalma a gazdasági jólét napjaiban lakosságának és gazdasági jelentőségének növekedésével együtt mégis gyarapodott; az újra megindult statisztikai adatgyűjtés szerint 1912-ben érte el a békeévek maximumát. A háború alatt az idegenforgalom még tovább emelkedett. A külföldi idegenforgalom Ausztria és Németország kivételével természetesen majdnem teljesen megszűnt, de a Budapesten keresztül utazó katonák és az itt ápolt sebesültek látogatására érkező külföldiek és vidékiek idegenforgalmunk mérlegét mégis erősen fellendítették. Így adódott, hogy éppen ebben az időben terelődött ismét a figyelem az idegnforgalom kérdései felé és így történt, hogy éppen a háború alatt, 1916-ban alakult meg, nagyon szerény keretek között, a székesfőváros Idegenforgalmi Hivatala. Tevékenységét még alig kezdette meg és alig eshetett át a kezdet nehézségein, jött az összeomlás és ezzel együtt külföldi idegenforgalmunk majdnem teljés megsemmisülése. Á jelen A háború utáni esztendői; Budapest idegenforgalmának mélypontját jelentik. Most azonban éppen az idegenek teljes elmaradása tereli a figyelmet az idegenforgalom kérdéseire és végre e téren megmozdul a társadalom is. 1922-ben megalakul a Budapest Fürdőváros Egyesület, mely Budapest gyógyfürdőinek idegenforgalmi tényezővé való emelését tűzi ki célul, 1925-ben pedig a Magyar Idegenforgalmi Érdekeltségek Szövetsége, mely az idegenforgalommal hivatásszerűen foglalkozó iparágak (fürdők, szállók, vendéglők stb.) űzőit egyesíti. A normális forgalom a külföldiekkel lassanként visszatér, idegenforgalmunk évről-évre emelkedik, 1927-ben külföldi forgalmunk már túlszárnyalja a legjobb békeévet is és tovább is emelkedve, 1930-ban éri el a Budapestre érkezett külföldiek száma a maximumot. A gazdasági válság hatása a következő két esztendőben ismét csökkenésben mutatkozik, de 1933-ban újra erőteljes javulásról számolhatunk be, az idei év végeredménye pedig előreláthatólag már az 1930-as mérlegnél is kedvezőbb képet fog mutatni. Idegenforgalmunk föllendülését és állandó javulását kétségen kívül nagyrészben annak az erőteljes propagandának köszönhetjük, mely az utóbbi években a külföldön Budapestet általánosan ismertté tette. Ebből a propagandából a székesfőváros Idegenforgalmi Hivatalán kívül az IBUSz, az 1928-ban alakult Országos Magyar Idegenforgalmi Tanács és a MÁV idegenforgalmi szakosztálya is kivette a részét. Ez után a rövid áttekintés után állítsuk párhuzamba egymással a legjellemzőbb évek idegenforgalmi adatait. Legyenek ezek: 1887, az első idegenforgalmi statisztika összeállításának esztendeje, 1896, a mi lie n in mi kiállítás éve, 1912, a békeidők és 1917, a háborús évek idegenforgalmi csúcspontja és 1030, külföldi idegenforgalmunk kulminálásának esztendeje. Budapestre érkezett idegenek száma: 1887 IS96 1912 1917 1930 Magyarországról Elszakított területről 63.580 93.408 193.509 3U4.174 125.207 Külföldről 25.876 59 159 56 146 56.097 8i'.376 Összesen S9.456 152.567 249 655 360.271 241.456 Ez a kis összeállítás mogyoróhéjban bemutatja Budapest idegenforgalmának történetét. Láthatjuk, hogy külföldi idegenforgalmunk fejlődése lassú- ugyan, de fokozatos; ha tekintetbe vesszük még azt is, hogy 1927 óta az 1931. és 1932. években a gazdasági válság okozta töréstől eltekintve külföldi forgalmunk állandóan javuló irányzatot mutat és állandóan jóval meghaladja Budapest békebeli külföldi forgalmát, idegenforgalmunk jövője elé bizakodással tekinthetünk. A jövő Mielőtt ennek a jövőnek a képét megrajzolnánk, vizsgáljuk meg először, hogy Budapest idegenfor- ga ma ma kikből tevődik össze, milyen céllal jönnek hozzánk,az idegenek. Hosszas vizsgálódásra nincs is szükség, mert hiszen a statisztikának az a meg- allapitasa, hogy egy-egy idegen átlagos itt tartózkodási ideje nem egészen három nap, teljes mértékben igazolja azt a tapasztalatot, hogy Budapest idegenforgalmának túlnyomó része turistákból kerül ki. Sajnos, az idegenforgalom értékesebb elemei, azok ) a vendégek, akik hosszabb időre keresnek fel vala- 1 milyen helyet, csak nagyon kis számban szerepelnek 1 Budapest idegenforgalmában. Budapest idegenforgalmi jövőjét és ennek a jövőnek a feladatait tehát két irányban jelölhetjük meg: az egyik a turistaforgalom további fejlesztése, amire még reményünk lehet; a másik pedig olyan tényezőknek az idegenforgalom szolgálatába való állítása, melyek révén az idegenek huzamosabb itt tartózkodását érhetjük el. Turistaforgalmunk eddigi fejlődését is hatásos külföldi propagandának köszönhetjük; a további fejlődés érdekében tehát nincs más tennivaló, mint ennek a propagandának további fenntartása és fejlesztése, ha mód van rá, újabb területekre való kiterjesztése. Meg vagyok győződve arról, hogy ezen a téréi! az a munka, melyet idegenforgalmi szerveink kifejtenek — ha semmi gátló akadály nem jön közbe — külföldi forgalmunk további emelkedésében meghozza gyümölcsét. Sókkal nehezebb kérdés az idegenek itt tartózkodási idejének meghosszabbítása. Nagy általánosságban három olyan célt jelölhetünk meg, mely az idegent hosszabb időre helyhez köti: tanulmány, üdülés, gyógyulás lehet egy helyütt tartózkodásának a célja. A tanulmányok között legelsősorban a nyelvi tanulmány jöhet szóba. Nálunk azonban, sajnos, ez a cél nem játszik szerepet. A mi nyelvünk nem világnyelv, elsajátítása az idegen számára praktikus hasznot nem jelent. Másodsorban a művészeti tanulmányai; szerepelhetnek az idegenforgalom rugójaként. Helyzetünk ezen a téren sem ígér semmit. Harmadsorban az egyetemi tanulmányokról lehet szó. Ezen a téren is hátrányban vagyunk a nyugattal szemben, mert bár egyetemeink színvonala nem is marad el egy lépéssel sem a nyugati egyetemek mögött, de itt ismét a nyelvi nehézség okoz elháríthatatlan akadályokat. Egyedül kelet felé, a Balkánnal szemben lehet ezen a téren remény idegenforgalmunk fejlesztésére. Közelségünk ellensúlyozza a nyelvi akadályt, a török és bolgár nemzettel való rokonságunk pedig éppen a tanulni vágyó ifjúságnál könnyen javunkra billentheti a mérleget. Azt hiszem, komoly eredményekre vezethetne az a propaganda, mellyel az egyetemi tanulmányait végző török és bolgár ifjúságot Budapest egyetemeinek látogatására hívnék. Persze elengedhetetlen föltétele lenne a propaganda eredményességének az, hogy a magyar nyelv elsajátítására ennek az ifjúságnak már hazájában alkalmat adjunk és Budapesten a külföldi ifjúság olcsó és 'jó elhelyezését biztosítsuk és megfelelő utazási kedvezményeket is nyújtsunk. Hosszabb üdülésre, nyaralásra, Budapest mint nagyváros nem tartozik a legalkalmasabb helyek közé. Bár a Margitsziget, a Svábhegy, mint üdülőhely minden követelménynek megfelel, mégsem nyújthatják a pihenni kívánó, üdülést kereső külföldinek azt, amit akár a vízparti, akár a magaslati üdülőhelyeken megtalál. E tekintetben Budapestnél sokkal előbb jöhet számba a Balaton partja, melyet — azt mondhatnék — az idén először fedeztek föl a külföldiek. Ugyancsak nem jöhet Budapest szempontjából számba mint üdül őszór akozás, a vadászat sem, amit csak azért említek meg, mert Magyarország vidéki idegenforgalmának egyik igen hatásos tényezőjeként jelentkezik. Harmadsorban a gyógyulást említettem, mint azt a célt, mely az idegenek hosszabb egyhelyben tar- ! tózkodását kívánja. Ezen a téren Budapest számára beláthatatlan fejlődés lehetősége mutatkozik. A »Budapest nemzetközi fürdőhely« gondolat megvalósítása, Budapest gyógyfürdőinek kiépítése és kifejlesztése, a fürdők gyógyhatásúnak vizsgálata és ezeknek a vizsgálatoknak az alapján a gyógy- eredmények tudományos, orvosi feldolgozása, megfelelő orvos- és közönség-propaganda bevezetése olyan feladatok, melyek még- megvalósításra várnak. A gondolat alapjainak a lerakásánál kell kezdenünk azt a munkát, mely Budapest világfürdőhöz vezet. Sokkal többet lehetne erről a kérdésről beszélni, mint amennyit egy hetilap hasábjának keretei meg- eng'ednek. Ezért röviden csak annyit mondok, hogy véleményem szerint a legsürgősebb teendők egyike a reuma-kórliáz felállítása. Itt kellene gyakorlati és tudományos munkával kiképezni azt a fürdőorvosi kart, mely nélkül Budapestről, mint elismert gyógyfürdő-helyről beszélni sem lehet. Ezenfelül nagyon sok tennivaló lesz még addig, amíg- Budapest mint nemzetközi fürdőhely a valóságban is előttünk áll majd. Évek, sőt évtizedek munkája kell még majd ahhoz, hogy Budapest neve a nemzetközi életben a gy ügy fürdőhely fogalmával kapc'solódjék egybe. De Budapest igazi idegenforgalmi jövőjét ezen az úton látom és ezen az úton, bármilyen hosszúnak, rögösnek s áldozatokkal járónak látszik is az, minél előbb el kell indulnunk. Salgótarjáni Kőszénbánya Rt. Építőanyag ipara: Budapest, V., Sas ucca 25. siám Telefoni 23-0-71, 10-3-59, 14-1-52 Cementgyári Lábatlanban .................. évi telj. kép. 12.000 r. Mé szgyárak: Lábatlanban........................ „ ,, 5.000 ,, Do rogon ...................... ,, ,, ,, 3.000 ,, Té glagyáraki Buda-Ujlak, Kőbánya, Nyergesujfalu.......évi telj. kép. 80,000.000 drb Cs erépgyári Buda-Ujlak .......... ,, ,, ,, 8,000.000 drb
