Független Budapest, 1934 (29. évfolyam, 1-52. szám)
1934-12-19 / 51-52. szám
Budapest, 1934. december 19. Független Budapest 3 Keresztes-Fischer belügyminiszter nyilatkozik a főváros új költségvetéséről és a szanálásról A főváros új Költségvetését most tanulmányozzák a belügyminisztériumban A legszigorúbb takarékosság szempontjait Kell érvényesíteni a szanálásnál ! a főváros vezetőségének január elsejétől kezdődően jogában áll a megelőző évi kormány- hatóságilag jóváhagyott költségvetés keretében dolgozni, I amennyiben december 31-éiy a kormány másként nem ! rendelkezik. Mivel ma már nem lehet arra számítani, ! hogy a belügyminiszter december bő 31-éig a jövő évi költségvetés jóváhagyása tekintetében döntene, egészen bizonyos, hogy az újévtől kezdve a főváros vezetősége az ezévi költségvetési keretek között fog gazdálkodni — természetesen a főpolgármester szanálási hatáskörének figyelembevétele mellett. „Legfontosabb cél: a pénzügyi egyensúly helyreállítása“ Sipöcz Jenő főpolgármester a szanálási művelet megindításánál és végrehajtásánál a pártvezérekből alakult 17-es bizottságra akar támaszkodni, az első érdemleges ülést azonban csak újév után hívhatja ösz- sze, mert egyelőre szanálási terveinek a kidolgozásával kell foglalkozni a. A Szanálási művelet végrehajtásánál elsősorban azokat a szempontokat kell Sipöcz. főpolgármesternek figyelembe vennie, amelyeket az új fővárosi törvény megszabott, de útmutatást kap abban á leiratban is, amely a közgyűlés által megszavazott jövő évi költségvetés kormányhatósági jóváhagyásáról intézkedik. Már csak ebből a szempontból is zően ismerni akarja Sipöcz Jenő főpolgármester szanálási terveit. A belügyminiszteri jóváhagyás elhúzódása azonban, nem okoz fennakadást a városigazgatás menetében, mert az érvényben lévő törvényes rendelkezések szerint Keresztes-Fischer Ferenc belügyminiszternek ez a nyilatkozata egyébként alkalmas arra, hogy minden jelentkező aggodalmat eloszlasson. A nyilatkozatnak főként az ,a kijelentése fog általános megnyugvást kelteni, amely szerint a belügyminiszter nem fogja megengedni, hogy az adózó polgárság vallóira újabb terheket rakjanak. Uj utak a várospolitikában nagy érdeklődés előzi meg Keresztes-Fischer Ferenc belügyminiszternek az állásfoglalását a jövőcvi költségvetés jóváhagyása tekintetében. Mindenekelőtt az a kérdés merül fel, hogy helyesli-e Keresztes-Fischer Ferenc belügyminiszter a deficit eltüntetésének azt a módját, amelyet a törvényhatósági bizottság közgyűlése Wolff Károly indítványára fogadott el,, amikor úgy határozott, hogy a költség- vetésből kiemeli a beruházási tételeket és ezek fedezésére kölcsönt vesz fel. De feszült érdeklődés előzd meg a belügyminiszter döntését abból a szempontból is, hogy miképpen ítéli meg általában a főváros a jövő évi költségvetését, mi az álláspontja a szanálási művelet megindításáról és milyen reményeket fűz a szanálás várható sikeréhez. Keresztes-Fischer Ferenc belügyminiszter, akit a karácsonyi ünnepek alkalmából ebben az ügyben megkérdeztünk, a következőket mondotta a Független Budapest munkatársának: — A főváros jövő évi költségvetését én ma még csak abban az alakban ismerem, ahogyan azt a főváros vezetősége a közgyűlés elé terjesztette. Érdemben nem nyilváníthatok véleményt, mert a költségvetés áttanulmányozása éppen most van folyamatban. Ha a felülvizsgálás és áttanulmányozás munkálatai befejeződtek és a költségvetési jóváhagyás céljából elém kerül, fokozott gondossággal fogok ügyelni arra, hogy a főváros jövőévi költségvetése minden tekintetben reális legyen és arra is vigyázni fogok, hogy a főváros adófizető polgársága ne legyen kénytelen újabb terheket vállalni. A szaná s Arra a kérdésre, hogy Sipöcz Jenő főpolgármester által irányított szanálási műveletnél milyen szempontokat óhajt érvényesíteni, Keresztes-Fischer belügyminiszter a következőket felelte: — Azokat a. szempontokat, amelyeket a szanálási műveletnél érvényesíteni kell, pontosan megszabják az 1934. évi XII. törvénycikk rendelkezései. Az új fővárosi törvény kifejezetten megállapítja a kivételes hatáskörrel felruházott főpolgármester teendőit és mindazokat a feladatokat, amelyeket a főváros pénzügyi helyzetének szanálását illetően teljesítenie kell. A legfontosabb cél a háztartási egyensúly helyreállítása, ami csak úgy érhető el, ha a városigazgatás és az Szemek üzletvitel terén fokozott takarékosság érvényesül. A háztartási egyensúly helyreállítása mellett biztosítani kell a pénzügyi stabilitást a jövőre vonatkozóan is. Mind a két cél felé ugyanaz az út vezet. Ez az út a legszigorúbb takarékoskodásnak az útja. A takarékos- sági szempontok általános érvényesítése mellett az üzemek üzletvitelének racionalizálására, vagyis gazdaságosabbá tételére is törekedni kell. Olyan nagy eélok ezek, amelyeket máról-holnapra megközelíteni nem lehet. Egészen természetes hogy csak célszerű és jól meggondolt intézkedésekkel lehet szanálni a főváros pénzügyi helyzetét, ehhez pedig hosszabb időre van szükség. Arra a kérdésre, hogy mikor intézkedik a főváros jövő évi költségvetésének jóváhagyásáról, Keresztes-Fischer Ferenc belügyminiszter nem adott határozott választ. Előreláthatóan csak január hó végén vagy február hó elején érkezik meg a városházára a jövőévi költségvetés jóváhagyásáról szóló belügyminiszteri leirat, bár megtörténhetik, hogy czúllal a szokásosnál későbben történik végleges döntés a belügyminisztériumban, amennyiben Keresztes-Fischer belügyminiszter — hír szerint — a jóváhagyás felöli döntést meyelöIrta: Becsey Antal Közgazdasági viszonyaink megítélése tekintetében két irányzat áll egymással szemben. Az egyik az a konzervatív irány, amely a köz- gazdasági tudomány dogmatikus tételeire való hivatkozással veszedelmesnek tart minden gondolatot, amely új irányban keresi a kibontakozást és óva int minden lépéstől, amely kísérletezés jellegével bírhat. Ez az irányzat elrettentő példákra is hivatkozik; ezek között a ///. német birodalom akcióira, amelyek, szerintük, a német birodalom gazdasági összeomlására fognak vezetni; vagy Roosevelt pénzügyi kísérletezéseire, ame- i Bec-sey Antal Ivek szerintük a hatalmas | U. S. A. gazdasági bukása felé vezetnek. Ezzel az irányzattal szemben áll a pro- \ gresszív felfogás, amely új irányokat és új j módszereket keres; amely nem hajlandó a köz- gazdasági tudomány megállapításait a maguk dogmatikus merevségében elfogadni ; sőt károsnak tartja azt a törekvést, amely a békeidők testére szabott dogmákat akarja a háború utáni viszonyokra ráerőszakolni. Ez az irányzat azzal argumentál, hogy a közgazdasági tudomány valójában rendszerbe foglalása ismereteknek; előbb kellett tehát lennie a történéseknek és csak azok ismeretében fejlődhetett ki a tudomány. A világháború előtt tehát nem lehetett módjában a tudomány művelőinek a világháború tanulságait megismerni, illetve azokat rendszerbe foglalni; a békeidők ismeretein kialakult elmélet pedig más idők tapasztalataiból sarjadzott ki. Az a hangzavar, amely az alapvető tudományos kérdések körül keletkezett, azt bizonyítja, hogy a vélemények harca még mindig nem tudott nyugvópontra jutni, sőt egyre élénkebbé válik. Az egyik oldalon tombol a dolgozni vágyók lármája, amely munkát és kenyeret sürget; a másik oldalon csendre int a higgadt számvető álláspontja: munka és munkaalkalom csak jelszó, amely költekezésre és a tőkék elaprózására vezet. Emitt halljuk a bölcs szózatot: nincs más mód a boldogulásra, mint a lemondásig menő takarékossóig gal tőkét gyűjteni és így megszerezni a termelés nélkü- j lözhetetlen eszközét; amott a lemondás és az igények folytonos lefokozásával csökkentett fogyasztóképesség vergődik, anélkül, hogy a takarékosság célja, a tőkeképződés jelei mutatkoznának; sőt ellenkezőleg, az utolsó- 3 év alatt a takarékbetétek állománya egyharmaclával csökkent. Sürgetik az állam és közületek immár elviselhetetlen terheinek csökkentését, viszont egyre növekednek újabb és újabb adók révén a polgárság terhei. És hogy ez a nagy eireulus vitiosus tökéletes legyen, azzal bíztatják a pa- naszkodók tömegét, hogy sikerült a legfőbb feladat: pénzünk stabilitása, az aranyfedezet megőrzése; mivel szemben a német pénz, amelynek aranyfedezete már 4% alá süllyedt, messze meghaladja a mi pénzünk elméleti paritását; tehát az aranyborjú sem bizonyult csalhatatlan bálványnak. Magyar Országos Központi TaKaréKpénztár Budapest, IV.,DeáK Ferenc u. 7. Telefon *82-9-80 I A szembenálló felfogások viaskodása egyelőre nem nagyon járult a problémák tisztázásához. És aki a székesfőváros költségvetésén és a hozzáfűzött budget-vita tanulságain keresztül nézi a mi nehéz gazdasági helyzetünket és kutatja az abból kivezető utat, úgy látja, hogy a felfogásoknak e vajúdása a várospolitikára I is rányomta a maga bélyegét. A gazdasági I konzervatizmus itt is értetlenül áll őrt a maga I posztján. Alaptétele, hogy nem szabad a főváros erkölcsi és anyagi birtokállományát kísérletezéseknek kitenni; meg kell maradni a régi, kitaposott ösvényeken. A progresszív felfogás ezzel szemben végzetesnek tartja a gyökeret vert mozdulatlanságot; elvégre lehetetlenség, hogy a főváros üzemeinek félmilliárdnyi gazdasági beruházása se megfelelő hozadékkal ne tehermentesítse a közületet, emellett a közszolgáltatások területén se tartson lépést a legyengült polgárság teherviselő képességével. A konzervatív álláspont szerint ez abszurd kívánság, mert az egyik kizárja a másik lehetőségét; mert vagy a közüT let jövedelmét gyarapítjuk, vagy a közszolgáltatások árrevíziója útján enyhítünk a fogyasztók terhein. De mindkettőt egyszerre akarni, az népbolondító demagógia. Én pedig azt mondom, hogy mindez csak addig demagógia, amíg nem találjuk meg azokat az utakat és módszereket, amelyek az egymást kizáró ellentétek »gleichschachtolásával« (nem tudok helyébe jó magyar szót) teszik párhuzamossá és egyirányúvá a szembenálló feladatokat. A természeti erők birodalmában erre megvannak a fizikai lehetőségek; és meg kell, hogy legyenek a gazdásági energiák birodalmában is. — Amott is vannak törvények, hatalmasabbak, mint a gyarló ember törvényei, mert örökéletűek; és kimeríthetetlenek a lehetőségek is, mert azok határait csak az emberi tudás végessége szabja. meg. Valamikor a természet- tudományok konzervatív művelői esküt tettek az atomok oszthatatlansága mellett; ma pedig az alombomlás a felszabadult energiáknak oly óriási perspektíváját nyitotta meg, amely arányaiban és lehetőségeiben minden képzeletet felülmúl. — Ami pedig áll a természet »örök életű« törvényeire, az áll a véges emberi energiák problémáira is. A konzervatizmus nem élheti ki magéit a változhatatlannak tartott szokások és szabályok konzerváló sóban. Űj utak, új irányok, új módszerek kell, hogy jelezzék történelmi korszakok irányvonalait; aminthogy újszerűek, sokszor ellentéteseknek látszó feladatok azok, amelyek megoldást. sürgetnek. Aki pedig az új idők, a nagy emberpusztítás utáni korszak gondolatkörébe beleilleszkedve keres irányvonalakat, annak meg kell látnia, hogy a tudomány, szociológia, egyház és kormányzat törekvései egy eredőben találkoznak: a több ember problémá jában. Ennek pedig logikus folyománya, hogy minél többen í'észe- sítendők a jólét fokozásához szükséges eszközökben; ezek sorában az élethez szükséges energiákban is. És ebben a megállapításban van adva a javak és energiák termelésének és elosztásának módja: sokát termelni és olcsón szétosztani! A termelés természetrajzából következik, hogy a termelés növekedésével olcsóbba válik a termelt áru. A lezajlott budget-vita során konkrét példán: a Gázmüveken át igyekeztem megvilágítani e problémát; amely ma már kiváló szakéin berek és gazdaságpolitikusok érdeklődésének homlokterébe került. Ma már kibontakoznak üzemi gazdálkodásunk líj irányvonalai. Felfokozni a termelést új fogyasztóterületek bevonásával; fokozni a felvevőképességet az árak csökkentésével; amit pedig a közület-az árak csökkentésével veszítene, azt pótolni a nagy arányokban felfokozott fogyasztás meny- nyiségével. Ezekkel a gondolatokkal köszöntőm én a »Független Budapesti-et, a székesfőváros törekvéseinek kipróbált harcosát, harminc éves jubileumán; új idők és új feladatok küszöbén.
