Független Budapest, 1934 (29. évfolyam, 1-52. szám)

1934-11-21 / 47. szám

1934 november 21 47. szám HUSZONKILENCEDIK évfolyam Független Budapest VÁROSPOLITIKAI, POLITIKAI ÉS KÖZGAZDASÁGI LAP Megjelenik minden szerdán Előfizetési ára a Nagy Budapest melléklettel együtt: egész évre P 24,—, fél évre P 12.— Egyes szám ára 50 fillér. Kapható minden IBUSz pavlllonban FELELŐS SZERKESZTŐ B. VIRÁGH GÉZA Szerkesztőség és kiadóhivatal: BUDAPEST, V., BÁTHORY UCCA 3 Telefon: 19-9-80 Postatakarékpénztári csekkszámla: 45476 Horthy Miklós 15 éve •Soha, talán még a magyar történelem legsötétebb i napjaiban sem süllyedtünk olyan mélyre, mint akkor voltunk, tizenöt esztendővel ezelőtt, amikor egy esős, rideg novemberi napon megjelentek Budapest ucoáiu a plakátok, melyekben Horthy Miklós, a nemzeti had­sereg fővezére tudatta a főváros népével, hogy be­vonul Budapestre és kitűzi az ősi, szent lobogót Buda várára. És jött. A sereg, amelynek élén vezérkedett, bi- j Eony szomorú és szánalmas volt. Bosszul felszerelt, | elcsigázott dunántúli fiúkból állt a kicsiny csapat, de mégis büszke örömmel néztük a bemasirozó legé­nyeket, mert ők voltak a jövő. Ha akkori állapotunk­ban volt egyáltalán reménység arra, hogy lesz valaha magyar feltámadás,, úgy ez a kis sereg jelképezte ezt a félénk, bátortalan hitet. Óriási az út, amelyet másfélévtized. alatt jártunk meg. Ezen aa úton Horthy Miklós vezette a nemze­tet és ha ma visszatekintünk a megtett útra, hittel telik meg a lelkünk: úgy érezzük, hogy a nehezebbjén már túl vagyunk. Páratlan energiája, magyar leiké­nek céltudatos építőére je csodát tett és ha történelmi hasonlatot keresünk, szinte IV. Béla királynők cso­dálatos példájának mására kell gondolnunk, aki a tatárjárás után támasztotta új életre a nemzetet, Horthy Miklós örökre beírta a nevét a magyarság .történetének nagyjai közé 'és .amikor ezt bevonulásá­nak 15 éves fordulóján megállapítjuk, hisszük, hogy elvezet bennünket az útnak hátralevő másik felén is, amely a nagy, az igazi, a megálmodott magyar feltámadáshoz visz el bennünket, a boldog, szép és dicső Nagyma gy ár orsz ágh oz. * Tizenöt év után milyen más a kép! Lélekemelő, megvigasztaló, öntudatot- adó! A vérmezei gyönyörű felvonuláson ott volt a nemzet szíve. Aki látta az újjáéledt nemzeti hadseregnek, a honvédség csapatai­nak ezt a büszke felvonulását és visszagondolt a 15 év előtti képre, az érti csak meg igazában Horthy Miklós országiásának egész jelentőségét, történelmi értékét. Otranto és egyéb dicsőséges csaták legendás hőse megmutatta, hogy nemcsak a háborúban nagy, ha­nem a békében is. Az alkotó, ország-építő munkában éppúgy elölj ár, mint ahogy a szörnyű tengeri ütköze­tekben is a maga személyét kímélte legkevésbbé. Az a Horthy Miklós, aki a hősi önfeláldozásnak legcso­dálatosabb példáit adta a háborúban, ezeket a tün­döklő erényeit felfokozottan érvényesítette nemzeté­nek javára az elmúlt 15 év alatt is, amikor nem egy­szer kellett egész férfiként kiáltani a nemzet életé­nek válságos pillanataiban. Egy pillanatig se habo­zott, amikor az; ország érdeke látszólag szembekerült személyi érzelmeivel: mindig önmagát áldozta fel. sohasem az országot. Elvomatkozott minden szubjek­tív érzéstől, hogy a legnagyobb, a legszentebb célt segíthesse: a nemzet örök életét. Az évforduló nagy katonai parádéja nem volt egyszerű parádé. Demonstrációja volt -az óriási fej­lődésnek a resurreetiónak, másfélévtized rengeteg munkájának, a magyarság nagy tehetségének, amely minden vészen, pusztuláson át meg tudta menteni a maga nagyszerű állami .életét, individuális berendez­kedését. Nem jelenti a csúcspontot ez a vérmezei ünnep­ség. De megmelegedett a szívünk, amikor a magyar erő büszke felvonulásában gyönyörködtünk, hittel telt meg a lélek,, amely mindig, örökké csak egy cél felé tekint, amelyre mindig gondolni kell, de beszélni róla soha. Felhős, borongós a magyar horizont a kormányzó budapesti bevonulásának évforduló ünnepén. Ellen­ségeink vijjogó vércsecsapata nagy támadásra készül és ez a vijjogás annál hangosabb, minél inkább érzik, hogy lesújtott fejünk újra emelkedőben van, meg­bénított izmainkba ismét visszatér az erő. Tizenöt év előtt — úgy érezték — egyszersmindenkorra elintéz­tek bennünket és a rablott prédát nem fenyegetheti többé veszedelem. És ahogy múltak az évek, rá kellett ébredniük arra a keserves tudatra, hogy az igazsá­got és becsületet nem lehet megölni. El lehet nyomni cgyidöre, hazugságokkal és hamisításokkal keresztre lehet feszíteni, el is lehet temetni és sziklákat, gördí­teni sírja fölé: mégis feltámad, mert isteni erő van benne, amellyel nem mérkőzhetnek meg kicsiny latrok. Abban a küzdelemben, amelyet soha nem szűnő erővel folytatunk, Horthy Miklós alakja szimbó­lummá nemesedett. Az elrablóit területeken élő, szen­vedő magyarság Horthy Miklós ércalakja felé tekint. »Majd eljön Horthy« — suttogják egymás közt. Eb­ben a pregnáns, büszke férfiamban látják a magyar erő megtestesítését. Es amikor a magyarok benne vélik reménységüket, ugyanakkor ellenségeink min­den gyáva remegése az ő alakja felé hullámzik. Alig néhány napja, hogy a belgrádi Vreme azzal áltatta közönségét, hogy Horthy kormányzó lemondott. A freudi pszichológia ezt »Wunschtraum« néven jelöli meg. A magyarság osztatlan szeretete és bizalma övezi Borvendég Ferenc főpolgármester állapota az utóbbi időben lényegesen javult. Az influenzából származó tüdőgyulladási folyamatot — mint a Füg­getlen Budapest munkatársa értesül — sikerült meg­állítani. Bár szívgyengeség lépett fel és idegei is kimerültek, orvosai bíznak abban, hogy néhány hé­ten belül felépül. Annyi azonban bizonyosnak lát­szik, hogy Borvendég főpolgármester — legalább is egyelőre — nem velú-fci át hivatalát, mert kórházi ápolása és felgyógyulása után feltétle­nül hosszabb szabadságra kell mennie üdülés és tel­jes felépülés céljából. Borvendég Ferenc főpolgár­mester távollétében Sipőcz Jenő polgármester irá­nyítja a főváros igazgatását és az üzemi gazdál­kodást. Sipőcz Jenő polgármester személye iránt a költségvetés közgyűlési vitája során a leg­melegebb rokonszenv nyilvánult meg párt- különbség nélkül minden oldalról. Valósággal elementáris erővel nyilatkozott meg a Sipőcz Jenő polgármester személye iránti bizalom, amely leghatározottabb formában a közigazgatási bizottság ülésén jutott kifejezésre, amikor Csilléry András a Keresztény Községi Párt nevében azt ja­vasolta, hogy a főváros intézzen feliratot a belügy­miniszterhez és kérje, hogy a kormány a beteg Bor­vendég főpolgármester helyettesítésével Sipőcz Jenő polgármestert bízza meg. Lényegében ez történt azon a megbeszélésen, amelyet Keresztes-Fischer Ferenc belügyminiszter folytatott Sipőcz Jenő polgármes­terrel. Keresztes-Fischer Ferenc belügyminiszter fel­hatalmazta Sipőcz Jenő polgármestert arra, A törvényhatósági bizottság közgyűlése egyéb­ként részleteiben tárgyalja a jövő évi költségvetést. A legnagyobb érdeklődés a pénzügyi fejezet tárgya­lását és az indítványok összeegyeztetését előzi meg. Itt kell ugyanis a törvényhatósági bizottság köz­gyűlésének állást foglalnia afelől, hogy a költségve­tést deficitesen fogadja-e el, vagyis abban a formá­ban, ahogy a költségvetési tervezetet a városházi adminisztráció összeállította, vagy pedig olyan hatá­rozatokat hoz, amelyek alkalmasak a deficit eltün­tetésére. A városházi pártok vezetői körében általános az a vélemény, hogy a székesfőváros autonó­miájának magának kell kezébe vennie a sza­nálás munkáját és már a költségvetési deficit eltüntetésével is be kell bizonyítania, hogy nincs szükség kivételes főpol­gármester intézkedésekre. Szanáljon az autonómia! — ezt lőve!éli egyértelműen valamennyi közgyűlési parinak a vezére. A városházi ellenzék felfogását Rassay Károly a következőkben fejtette ki a Független Budapest munkatársa előtt: Horthy Miklóst ezen az évfordulón. Igazi értékét majd a történelem fogja megállapítani és felmérni, de azt a nagy, mindennél nagyobb jelentőségéi Horthy Mik­lós személyének, hogy a magyar nemzeti léleknek ő a tökéletes megtestesítője és egybefoglalója, már a ma -krónikása is megállapíthatja. Egységesen áll a magyar nép vezére mögött és ez olyan v-éghetetlenül n-a-gy erő, ami Horthy Miklós predesztináltságának, ; sorstól való küldetésének kétségbevonhatatlan bizo- | nyitóba. hogy a szanálási törvényre való tekintet nél­kül vezesse a főváros háztartását, ami azt jelenti, hogy Sipőcz Jenő polgármestert a kormány feloldotta a szanálási törvényben fog­lalt korlátozások alól. Ez a felhatalmazás nem jelenti azt, hogy Sipőcz Jenő polgármester megkapta volna a szanálási hatáskört, hanem csak azt, hogy a költségvetés végrehajtásánál nem kell te­kintettel lennie a szanálási szempontokra. Felhatalmazást kapott Sipőcz Jenő polgármester arra is, hogy a költségvetés keretében a szanálásra való tekintet nélkül eszközölhessen kiutalásokat, amihez eddig minden egyes esetben Borvendég Fe­renc főpolgármester hozzájárulására volt szükség. Nem kell figyelembe vennie Sipőcz polgármesternek a tízszázalékos zárolást sem, amit maga Borvendég főpolgármester oldott fel akkor, amikor betegen a Szent István-kórházba szállították. Keresztes-Fi- scher Ferenc belügyminiszter arra is felhatalmazta Sipőcz Jenő polgármestert, hogy a főpolgármester­nek a szanálási törvényben foglalt vétójoga ellenére kinevezéseket eszközölhessen, ami most lehetővé teszi, hogy Sipőcz Jenő pol­gármester kinevezés útján betölthesse a meg­üresedett állásokat, áruit belügyiminiszteri felhatalmazás hiányában csak úgy tehetne meg, ha minden egyes személyre nézve megkapná, Borvendég főpolgármester előzetes hozzá­járulását. Sipőcz Jenő polgármesterre száll az a fő­polgármesteri jogkör is, amely a kórházi orvosi ál­lások betöltésére vonatkozik. A legutóbbi napokban már tett is Sipőcz Jenő polgármester néhány ilyen természetű intézkedést és pedig abban az érdekes formában, hogy a határozat kifejezetten hivatkozik a. belügyminisztertől kapott szóbeli felhatalmazá­sára. I -— Két hét óta együtt ül a főváros közgyű­j lése. Túl a költségvetés problémáin, egy fonton j kérdés foglalkoztatja és izgatja a városatyá­kat, Mindenki azt kérdezi, hogy Borvendét) főpol­gármester betegsége idején mi lesz a főváros irányítá­sávalf A kormány a fővá­ros ügyeinek úgyszólván teljhatalmú vezetését rá bízta az általa kinevezett főpolgármesterre. Az egész önkor­mányzati konstruk­ciót az assziszten­cia szerepkörére kárhoztatták. •— Egy személynek, egy különben igen tiszte­letreméltó s a szakkérdé­sekben igen járatos sze­mélynek belátására, munkabírására és, hogy 1 divatosan fejezzem ki magamat, vezéri elhiva­tottságára bízták az intézkedést azokban a kér­désekben, amelyekben a demokratikus közfel­fogás szerint képviselőtestületek, vagy a bizal­mukból működő közigazgatási szervek, a kä­Szanáljon az autonómia! Rassay Károly, Friedrich István, Kozma Jenő, Petrovácz Gyula és Fáng Fajos nyilat hozna fi a Független Budapestnek a költség­vetési deficit eltüntetéséről és a közgyűlés szanálási feladatairól M közgyűlésnek Helyre kelt áttitania az egyensúlyt, mert a be lúg v miniszter nem fog Jóváhagyni deficites költségvetést M városházi pártvezérek egyértelműen azt követelik, hogy az autonómia vegye kezébe a szanálás munkáját Rassay Károly

Next

/
Oldalképek
Tartalom