Független Budapest, 1934 (29. évfolyam, 1-52. szám)

1934-10-24 / 43. szám

34 október 24 HUSZONKILENCEDIK évfolyam i 1934 október 24 43. szám Független Budapest VÁROSPOLITIKAI, POLITIKAI KOZGAZDASAGI LAP Megjelenik minden szerdán Előfizetési ára a Nagy Budapest melléklettel együtt: egész évre P 24.—, fél évre P 12.— Egyes szám ára 50 fillér. Kapható minden IBUSz pavlllonban FELELŐS SZERKESZTŐ B. VIRÁGH GÉZA Szerkesztőség és kiadóhivatal: BUDAPEST, V., BÁTHORY UCCA 3 Telefon: 19-9-80 Postatakarékpénztári csekkszámla: 45476 Szenvedéseken át a csillagokig... Borvendég főpolgármester a költségvetés közgyűlési tárgyalása után az autonómiával karöltve kezdi meg a szanálást M főpolgármester* ragaszkodik a Gázmüvek és Elektromosmüvek egyesítéséhez Marséi lieben megöltek egy királyt. A saját alatt­valói, akik úgy érezték, hogy rosszul uralkodik raj­tuk. Megölték belpolitikai okokból, megölték ezer és egy valódi, vagy képzelt okból, megölték, mert a gyilkosság a Balkán egy részében még ma is poli­tikai argumentum. Lett erre olyan riadalom, amilyen még soha. Lázas, vad hajsza kezdődött. Ki ellen? A gyilkosok ellen? Vagy a rendszer ellen, amely ezt a király­gyilkosságot szülte? Vagy talán a francia rend­őrök ellen, akik mintegy asszisztáltak a gyilkos­sághoz? Dehogyis. A hajszát olyan harmadik »va­laki« ellen irányították, akinek semmi köze mind­ezekhez: Magyarország ellen. Nagyon beleillett a kisantant programjába, ha elterelhették volna a fi­gyelmet Jugoszlávia belső zülléséről, a maguk bomlásáról és Magyarországot tehették volna fele­lőssé egy királygyilkosságért, amelyet saját elkese­redett alattvalói követtek el lázas önkívületükben és félreértett hazafias elkeseredésükben az ellen a király ellen, akit a trianoni békediktátum ad'ott nekik. A hajszának vége, Magyarország tisztán, neme­sen került ki belőle. A sár, melyet feléje dobtak, visszafröccsent azokra, akik elhajították. Most, ami­kor már vége ennek a csúf kampánynak és elült — legalábbis egyelőre —• a rágalmak fertőző csatája, megcsinálhatjuk az eddig történtek nyersmérlegét és megállapíthatjuk, .milyen kára, vagy haszna tá­madt belőle Csonka-Mag-yarországnak. A cél az volt: ártani, végzetesen rombolni. Az eredmény — ellenségeink szempontjából — nagyon siralmas. Laval francia külügyminiszter kissé el­késve érkezett nyilatkozata magábanvéve is bizo­nyítja, hogy a kitűzött célt nem érték el, a támadás fiaskóba fulladt. Ez az első eredmény. De ez csak negatívum. Az, hogy Magyarország nem hozható kapcsolatba a gyilkossággal: nem eredmény. Mi tudtuk ezt akkor is, amikor a leggyalázatosabb támadások középpont­jában álltunk, nem különösebb öröm tehát, ha a mi egyszerű igazságunkat más is megállapítja. De van ennek a hajszának pozitív eredménye is, amelyet bátran könyvelhetünk el a nyereségszámlán. A revíziónak olyan sajtópropagandával szolgált az ellenséges sajtó, amilyent mi, gyenge anyagi .eszközeinkkel sohase tudtunk volna megszerezni. Elsősorban is megállapította az egész angol sajtó, hogy: igenis, van horvájt-kérdés, hogy a tria­noni szerződés a népek megkérdezése nélkül változ­tatta meg a határokat. Bebizonyította az óriási sajtóhajsza azonban azt is, hogy van magyar-kérdés is, amely nem eliminálható másképen, mint gyöke­res gyógyítással. Az ellenséges propagandának si­került ráterelnie a világ figyelmét arra a nyitott, vérző sebre, amely a Duna-medencében üszkösödik és pusztulással fenyegeti egész Európát. Ezt a sebet Trianon-nak nevezik és nem lehet másképen meg­gyógyítani, mint gyors és radikális beavatkozással. Nagyon sokba került: türelembe, méltatlan meg­aláztatásba, önfegyelmezésbe és sok-sok pirulásba, de most már vége. Es ha objektiven nézzük a dol­gokat, ha hideg fejjel tekintünk vissza az elmúlt két hét eseményeire, egészen a mai napig, végső konzekvenciaképen levonhatjuk azt az eredményt, hogy — megérte. A világ végre felfigyelt a magyar problémára és amit 15 évi megfeszített munkáival nem tudtunk elérni, ahoz hozzásegítettek ellensé­geink: a magyar igazság kérdése a világ érdeklődé­sének középpontjáéba jutott. Az akták még nem záródtak le, a peres eljárás még folyik. De annyit máris megállapíthatunk, hogy pozitív nyereséggel zárhatjuk le az esemé­nyek eddigi mérlegét, nem szenvedtük hiába az utolsó hetek borzalmas méltánytalanságait. Ennek a kegyetlen,, alávaló királygyilkosságnak a nyomá­ban támadt hajtóvadászat visszafelé sült el és meg­mutatta annak a régi igazságnak a valósálgát, hogy minden botnak két vége van. A királygyilkosság nem magyar fegyver. Nem u mi arzenálunkból való. A szerencsétlen Sándor király ősei és népe erről többet tudnak, mint mi. De a szenvedés tisztítótüzéből kikerülve, elégtétellel állapíthatjuk meg, hogy nem hiába kellett állnunk a méltatlan csatát: nemzeti ideáljaink megerősödve és megtisztulva kerültek ki belőle. »Teher alatt nő a pálma« — mondja a régi igazság, az elmúlt hetek szenvedése siettette a magyar fa emelkedését, ég felé törtetését. A főváros pénzügyi bizottsága befejezte a jövő t évi költségvetés tárgyalását. Az új költségvetés most már a pénzügyi bizottság által elfogadott formában a törvényhatósági bizottság közgyűlése elé kerül, amelynek vitája — hír szerint — november 5-én meg­kezdődik. A költségvetési vita a pénzügyi bizott­ságban rendkívül magas színvonalú volt, amit SiiJŐcz. Jenő polgármester is elismert a Független Budpestnek legutóbb adott nyilatkozatában. A vita 13 ülésnapot vett igénybe, vagyis olyan hosszú ideig tartott, mint még egyetlen alkalommal sem. A vitá­nak ezt a terjedelmét egyedül azzal lehet magya­rázni, hogy évek óta ezúttal tárgyalta először ismét nyil­vánosan a pénzügyi bizottság a költségvetést. Azért a veszteségért, amit a vita elhúzódása jelent, sokszoros kárpótlást nyújt a vita alapossága és azoknak az életrevaló ötleteknek nagy száma, ame­lyeknek a megvalósítása sok előnyt jelenthet a nagyközönség számára. Beavatott városházi körökben bizonyosra veszik, hogy a közgyűlés költségvetési vitája is széles ke­retek között fog mozogni. Ebből a szempontból örvendetes jelenség, hogy az a feszültség, amely Borvendég Ferenc főpolgármes­ter és a székesfőváros autonómiája között keletkezett és amelynek az elmúlt hetekben igen sok jelét lát­tuk, az utóbbi időben lényegesen enyhült. A kedve­zőbb atmoszféra kialakulásának főként két magya­rázata van, az egyik magyarázat Borvendég Ferenc főpolgármesternek az a nyilatkozata, amelyet a Független Budapest legutóbbi számában tett és amely nyilatkozat szerint az autonómiával karöltve akarja végrehajtani szanálási terveit. Borvendég főpolgármester, mint a Független Budapest munka­társának kijelentette — éppen azért halasztotta el szanálási terveinek a publikáláséit, mert e tervek kidolgozása előtt meg akarta ismerni a fővárosi autonómia véleményét az egyes költségvetési kérdé­sekre nézve. Nem kétséges, hogy Borvendég főpol­Most, hogy a pénzügyi bizottság befejezte a fő­város jövő évi költségvetésének a tárgyalását, fel­merül a kérdés: milyen álláspontra helyezkedik az autonóm fórumok határozataival szemben Borvendég Ferenc főpolgármester, aki az új törvényben úgy­szólván korlátlan felhatalmazást kapott a maga el­gondolásainak megvalósítására. Borvendég Ferenc főpolgármester a következőket mondotta a Független Budapest munkatársának: — Arra vonatkozóan, hogy az autonóm fórumoknak a költségvetéssel kapcsolatos kí­vánságaival szemben milyen álláspontra helyezkedem, egyelőre még nem nyilatkozha- tom, mert meg akarom várni a közgyűlés költség- vetési vitájának a befejezését. Már többízben hangsúlyoztam, hogy szanálási terveimet az autonómiával karöltve akarom végrehajtani é,s ez a magyarázata annak, hogy a szanálási művelet ellenőrzésére hivatott 17-es bizottságot csak a közgyűlés költségvetési vitájának a le­zárása után óhajtom összehívni. Eddig még semmiféle szanálási intézkedést nem tettem. Azt is hangsúlyoznom kell, hogy a költség­vetés összeállításába, nem folytam be. A pénz­ügyi bizottságban elhangzott és elfogadott gármesternek ez a kijelentése és általában az a magatartása, amelyet a költségvetés tárgyalásával kapcsolatosan tanúsított, igen jó hatást tett a fő­város autonómiáját képviselő pártvezéreknél. A másik magyarázat Borvendég Ferenc főpolgármes­ternek az az intézkedése, amellyel a főváros közgyűlésének a napirendjére föl­vette a megüresedett tanácsnoki állásoknak a betöltését. A városházi pártok vezetői rossz néven vették Bor­vendég Ferenc főpolgármestertől, hogy hónapokon keresztül nem hívta össze a törvényhatósági bizott­ság közgyűlését a tanácsnoki állások betöltése cél­jából. Az öt megüresedett tanácsnoki állást még a nyári szünet előtt behelyettesítés útján töltötte be Huszár Aladár, akkori főpolgármester. Amikor Borvendég Ferenc főpolgármester átvette új hiva­talát, azonnal intézkedett az iránt, hogy a tanács­nokválasztás fölvétessék az utolsó nyári szünet előtti közgyűlésnek a napirendjére. Később azután úgyszólván az utolsó pillanatban levette a napi­rendről a tanácsnokválasztást, mert nem, kapott garanciát arra vonatkozóan, hogy erre az öt tanács­noki állásra a behelyettesített eket fogják megválasz­tani. Borvendég főpolgármester most megváltoztatta eredeti elhatározását és napirendre tűzte a tanács- választást, —, anélkül, hogy a pártok vezetőitől ga­ranciát kért volna. Annál örvendetesebb ez a várat­lan fordulat, mert Borvendég főpolgármesternek egyáltalán nem kell attól tartania, hogy az öt megüresedett tanácsnoki állásra nem a behelyettesítetteket fogják megválasztani. Doroghi Farkas Ákos, Felkay Ferenc, Morvay Endre, Báró Babarczy István és Thorday Lajos megválasz­tása biztosítottnak tekinthető, meglepetéstől nem kell tartani. Ezek a helyettes tanácsnokok, akik ma ügyosztályvezetői poziciót töltenek be a városházán, a költségvetés pénzügyi bizottsági vitájában is kitünően megállották helyüket. Megválasztásuk bizo­nyosra vehető. indítványok további sorsa most már a közgyű­lés állásfoglalásától függ. A közgyűlési vita folyamán kifejezésre juthatnak a főváros autonómiájának összes kívánságai, tehát ez a legkedvezőbb alkalom arra, hogy a főváros közönségének a felfogása felől leghitelesebben tájékozódjam. — Ami egyébként szanálási terveimet illeti, ezekre vonatkozóan egyelőre csak annyit mond­hatok, hogy feltétlenül keresztül akarom vinni az Elektromosművek és a Gázművek egye­sítését. Azok a kombinációk, amelyeket ehhez a terv­hez fűztek, egyelőre legalább is koraiak. Eddig ugyanis nem történt más, mint az, hogy átira­tot intéztem a polgármester úrhoz és felkértem őt arra, hogy az egyesítésre nézve tegyen nekem konkrét előterjesztést. Az a vád, hogy az egyesítést azonnal többletköltséget jelent, mert én új épületet akarok emeltetni, nem áll­hat meg, mert hiszen az egyesítés nem vihető másként keresztül, mint úgy, hogy az admi­nisztrációt egy épületben összpontosítjuk. Ez azonban egyáltalán nem jelent többletköltsé­get, mert hiszen a Tisza Kálmán téri épületek eladásából, illetve ezeknek a telkeknek az érté­kesítéséből olyan jövedelmet produkálhatunk, amely teljes mértékben fedezni fogja az összes kiadásokat, sőt fölöslegünk is marad. Borvendég főpolgármester nyilatkozik legközelebbi szanálási terveiről

Next

/
Oldalképek
Tartalom