Független Budapest, 1934 (29. évfolyam, 1-52. szám)
1934-10-03 / 40. szám
Budapest, 1934 október Független Budapest 3 Imrédy Béla pénzügyminiszter továbbra is j ellenzi az Erzsébet sugárút megépítését A kormány nem teszi magáévá a Közmunkatanács törvénytervezetét — Meghosszabbítják a tatarozási adókedvezményt 1936 végéig A Független Buda pest hónapokkal ezelőtt elsőnek közölte, hogy a Fővárosi Közmunkák Tanácsú törvény javaslat-tervezetet dolgozott ki az Erzsébet sugárút megépítéséről. Az elmúlt héten a napilapok is foglalkoztak a Kölzmunkatanács törvényjavaslat tervezetével, amelynek egyes rendelkezései teljesen azonosak a Független Budapestben hónapokkal ezelőtt közölt szöveggel. Arról van szó, hogy a Közmunkatanács 25, illetve 35 éves átmeneti házadómentességnek az engedélyezését kéri a kormánytól, mert ez az első alapfeltétele a magánépítési tevékenység fellendítésének. A törvényjavaslat-tervezet szerint a Közmunkatanács arra is felhatalmazást kért, hogy az Erzsébet sugárút megnyitásához szükséges területeket bírói eljárás nélkül kisajátíthassa és a kisajátításhoz, valamint az útépítéshez és a térkiképzéshez szükséges fedezetet a telekérték emelkedési adó bevezetéséből származó jövedelemből teremthesse elő. Ugyancsak ez az új törvény adna felhatalmazást a Közmunkatanácsnak arra is, hogy az Erzsébet sugárút megépítésének a céljaira három és félmillió pengő kölcsönt vehessen fel az OTI-tól és a MABI-tól. A Közmunkatanács abban a meggyőződésben készítette el a törvényjavaslat-tervezetet, — amelyet Kakovszky Iván volt belügyminiszter az elmúlt héten nyújtott át Imré'dy Béla pénzügyminiszternek — hogy '.id 1936 végéig kiterjesztik a A t) építőipari tevékenység fellendítésének a szükségessége — az Erzsébet sugárút megépítésétől függetlenül is — olyan jelentékeny szempont, amelyet a kormányzat nem mellőzhet. Maga a kormány is érzi ezt, amit bizonyít az a körülmény, hogy illetékes kormányzati körökben a tatarozási adókedvezménynek a kiterjesztését tervezik. A legutóbb megindított tatarozási akció olyan sikerrel járt, hogy annak folytatására minden remény megvan. Az OTI felhalmozott tartalékaiból 10 millió pengőt hajlandó folyósítani, amihez kormánykörök is megadták már elvi hozzájárulásukat. A pénzügyminiszter most adta ki újabb rendeletét, melyben további 5 millió pengővel emelte fel a Pénzintézeti Központ 15 millió pengős tatarozási hitelkeretét. A múlt év őszétől ez év augusztusának végéig 2020 tatarozás történt. E 2020 tatarozás közül 1127 háztulajdonos a Ugylátszik, nem voltak alaptalanok azok a hírek, amelyek a kényszernyugdíjazások bekövetkezéséről szólották. Borvendég Ferenc főpolgármester intézkedésére a jövő héten megalakul az a háromtagú bizottság, amelynek ez a szomorú és fájdalmas feladat jut osztályrészül. A kénysz ér-nyugdíjazás i eljárás előkészítése megindult és még ebben az évben eredményeket is akarnak produkálni. A napokban olyan hírek lis láttak napvilágot, melyek szerint a polgármester bizalmas rendeletben utasította a hivatalvezetőket, hogy a tisztviselőkről és alkalmazottakról minősítési jelentéseket tegyenek. Ezekben a jelentésekben a tisztviselő hivatali tevékenységére és magánéletére vonatkozóan egyaránt pontos adatokat kell szolgáltatni. Ezeknek a jelentéseknek, illetve adatoknak alapján készülő minősítések lesznek irányadók a kényszernyugdíjazási eljárás alkalmazásánál. A kényszernyugdíjazást mindenekelőtt azokra az alkalmazottakra fogják kiterjeszteni, akiknek minősítése kedvezőtlen. Ez az intézkedés nem meglepő, mert erre vonatkozóan az új nyugdíjtörvény is intézkedik és vidéken a legtöbb helyen már meg is történtek ezek az intézkedések. Az állami hivatalokban és intézményeknél már hónapok óta folyik ez az eljárás, természetes volt tehát, hogy előbb utóbb a főváros is köteles ezt a lépést megtenni. A küszöbönálló kényszernyugdíjazások híre mégis nagy izgalmat kelteit a városházi tisztviselők és alkalmazottak körében. Mindenki a feje fölött érzi a Damoklesz- kardot. Előreláthatólag nagyszámú tisztviselő ikerül erre a fekete listára. Elsősorban a fegyelmi büntetésben részesültek, az öregebbek, a hanyag tisztviselők, azonkívül azok -az alkalmazottak várhatják a biztos nyugdíjaztatást, .akiknek megélhetése más jövedelmi forrásból van biztosítva. Ismét hírek terjedek el arról, hogy a férjes nőket, nem családfenntartó női alkalmazottakat; is nyugdíjazzák. Bár a főváros gazdasági szempontból, anyagi megtakarí- 1 ások érdekében szándékozik ezeket az intézkedéseket keresztülvinni, nem valószínű, hogy a kérlyszernyugezeknek az alapfeltételeknek a lefektetése nélkül nem lehet a magánépítő tevékenységet mozgásba hozni, ami nélkül viszont az Erzsébet sugárút megépítése és általában az Erzsébetváros rendezése egyenesen lehetetlen. Most tehát minden attól függ, hogy milyen álláspontra helyezkedik a Közmunkatanács kívánságaival és ezzel a konkrét törvényjavaslat-tervezettel szemben Imrédy Béla pénzügyminiszter, aki egyedül hivatott a djölntő szót kimondani. Olyan helyen, ahol jól ismerik Imrédy pénzügy- miniszter felfogását, hangoztatják, hogy az Erzsébet sugárút kisajátításának kérdésével, illetőleg a sugárút megépítésével kapcsolatban Imrédy Béla pénzügyminiszter már a parlamentben félreérthetetlenül kifejezte álláspontját. A miniszter a költségvetési vita során kijelentette, hogy nem látja szükségesnek az Erzsébet sugárút megépítését. Beavatott körökben úgy tudják, hogy a pénzügyminiszternek ez az álláspontja mind a mai napig nem változott meg s így a Közmunkatanács fölterjesztését minden valószínűség szerint nem fogja elfogadni. A pénzügyminiszter rövid időn belül közöllni fogja ezt a határozatát a Közmunkatanáccsal. tatarozási adókedvezményt Pénzintézeti Központ 15 milliós hitelkeretét vette igénybe, úgyhogy a P. K. hitelkerete már kimerült. Igen biztató jelnek mutatkozik, hogy 893 ház tulajdonosa saját pénzéből végezte el a javítási munkákat s erre mintegy Iá millió pengőt áldoztak. A P. K. 15 milliós hitelkeretével együtt tehát 29 millió pengőben állapítható meg az az összeg, melyet a fővárosi házak modernizálására költöttek. Ez az ösz- szeg túlnyomó részben kisebb építőiparosok között oszlott meg. A tatarozási akció további sikeréhez szükséges azonban, hogy az adókedvezmény hatályát meghosszabbítsák. A pénzügyminisztériumban erre- vonatkozóan már megindultak a munkálatok s remélhetőleg az adókedvezmény időtartamát nem 1935., hanem 1936. év végéig terjesztik ki. Ennek szükség1,ességét az is indokolja, hogy még 2000 tatarozásra szomdó épület van, ami további két évig bőségesen elláthatná munkával az építőipart. díjazás lefolytatása nagyobb anyagi megtakarításokat eredményezne, mert hiszen a nyugdíjak végösszege legfeljebb 26—30%-kai lasz kevesebb, mint amennyi az elbocsátandó alkalmazottak illetménye. Ez pedig még akkor sem, jelent lényeges megtakarítást, ha százával bocsátanak el az alkalmazottakat. Viszont nem szabad figyelmen kívül hagyni azt, hogy a főváros nem rendelkezik olyan hatalmas tisztviselő létszámmal, amelyből nagyobb tömeget minden megrázkódtatás nélkül elbocsáthatna, vagy nyugdíjazhatna. A legtöbb hivatalban ma is munkaerőhiányról panaszkodnak, ha tehát nagyobbarányú nyugdíjazások lennének, úgy okvetlenül új munkaerőkről kell gondoskodni, ez pedig nem csak felemésztené & nyugdíjazások során előálló megtakarítást, hanem még tekintélyes többkiadást is okozna. Komoly helyről olyan hírek terjedtek el az elmúlt napokban, hogy Borvendég Ferenc főpolgármester a kerületi elöljáróságok vezetői közül is többeket nyug díj,aztat és a megüresedő kerületi tanácsnoki állásokat nem tölti be. A kerületek élére végérvényesen főjegyzők kerülnének. A megüresedő tanácsnoki állások egyrészét meg akarják szüntetni és a megtakarításból állítanák fel a harmadik alpolgármesterséget. Városházi körökben nagy érdeklődést keltettek ezek a hírek, de amilyen örömmel fogadják a harmadik alpolgármesteri állás felállításának gondolatát, ami további előmenetel biztosítéka lenne, éppoly aggodalommal tárgyalják a tanácsnoki állások egy részének megszüntetéséről szóló hírt, ami viszont a fogalmazói szak előmenetelének megakadályozását jelentené. A tanügyi személyzet körében is nagy óbb arányú nyugdíjazás készül, amit azért is forszíroznak, mert a tanszemélyzet létszámát nagynak tartják. A jövő héten megalakítandó bizottsági már október második felében meg is kezdi működését, úgyhogy az ősz folyamán nagy változások és meglepetések várhatók a városháza személyzeti frontján. Sipöcz expozéja és a sajtónyilvánosság Ünnepi, meghatottság melleit kezdődőtI meg a pénzügyi bizottság első ülése, a bizottság tagjai, a város főtiszt viselői, meg a sajtó képviselői is bizonyos elfogódottsággal várták az ülés megkezdését. Amikor Libcr Endre megnyitotta az ülést és elmondta, hogy az 1934. évi fővárosi, törvény értelmében a pénzügyi bizottság tárgyalja ismét elsőnek a költségvetést, amely csük azután kerül a törvényhatósági bizottság elé, ha ezen a retortán már keresztülment, valaki csendben megjegyezte: »Nagyon helyes.« Ezután, kezdte meg Sipöcz Jenő polgármester a nagyszabású expozé előterjesztését. Mindjárt beszéde elején kitért arra, hogy ezúttal »nyilvánosság mellett« tartja üléséit a pénzügyi bizottság és hangsúlyozottan fejtegette, miért van szükség erre,, mit jelent az a bizonyos nyilvánosság, amelyet mi, a sajtó munkásai annyira és annyi erővel követeltünk. Többféle érvet és szempontot talált a polgármester a nyilvánosság mellett. Az egyik: a főváros lakosságát rendkívül érdekli a költségvetés és ezt az érdeklődést semmiképpen sem elégítették ki azok az elejtett információk, amelyeket a bizottság egyes tagjai juttattak a sajtó képviselőinek. Ilyen elejtett megjegyzések nem lehettek elegendők arra, hogy ezt a nagy feladatot megoldják, amely ebben a tekintetben a városházi sajtótudósítókra várt. Arról nem is szólva, — amiről a polgármesteri expozé nem tudhat — hogy milyen lealázó és bántó volt az a helyzet, amikor az előszobákban kellett az egész magyar sajtónak lesnie a kiszivárgó híreket. Másik előnye a nyilvánosságnak, mondja a polgármester, alkotmányjogi szempontból fontos. Tiszta közélet el sem képzelhető anélkül, hogy a teljes nyilvánosság napsugaras fénye be ne sugározza azt. Ezeket mondta a polgármester a nyilvánosság mellett. Boldogan regisztráljuk Sipöcz polgármester szavalt, mert azok a miéink is, akiknél senkise tudja jobban méltányolni a polgármester fenkölt érvelését. „Rosszabbodásra nincs kilátás“ A polgármesteri expozénak egy másik igen érdekes és fontos megállapítása, hogy eljutottunk a nagy gazdasági válság fordulópontjához. Itt nagyon óvatos volt a polgármester. Nem hajlandó vérmes illúziókat kelteni, Tartózkodóan csak ennyit mondott: »Rosszabbodásra nincs kilátás.« Elmondta ezután, hogy az idei adóbevételek körülbelül azonosak a múlt év hasonló időszakában befolyt jövedelmekkel, a főváros vagyontárgyai is körülbelül ugyanannyit jövedelmeztek, ami pedig az üzemek bevételeit illeti, azok pedig még emelkedtek is. Uj terheket rakni a közönség vállára már nem lehet. Minden ilyen kísérletezés eredménytelen lenne, viszont a kiadások apasztása is majdnem lehetetlen, hiszen négy év alatt 56.8 millióval csökkentették a költségvetési összeget, holott idén új kiadások is terhelik a fővárost. Olyan tételeket kellett beállítani, mint például az adósságok törlesztése és a függőkölcsönök törlesztése, amelyeket ebben az évben kezd meg a főváros. A bevételek 1930. óta 66 niil- lióvjál csökkentek, a kormányhatóságok sok olyan terhet raktak a főváros vállára, amely eddig nem bennünket illetett, viszont egyes jövedelmeket elvont a kormány a városoktól, köztük természetesen a fővái- rostól is. És a polgármester mégsem pesszimista, sőt ellenkezőleg: határozottan kicsendül a költségvetési expozéból az optimizmus. Nagy erőt és bizakodást jelent ez, mert Sipöcz Jenő nem az az ember, aki illúziókkal átitatná magát, vagy illúziókban ringatná a közönséget. A költségvetési expozéból a deficit ellenére egy tiszta aktívum csendül ki nyereségképpen: ez az optimizmus, mellyel Sipöcz Jenő ajándékozta meg Budapest lakosságát, „Budapestet mint világvárost fenn kell tartani“ Arról is beszélt még a polgármester, hogy nem lehet már csak azért sem csökkenteni bizonyos kiadásokat, mert »a fővárost, mint világvárost fenn kell tartani«. Nem csak presztízsből — mondja az expozé — hanem gyakorlati érdekből is. Budapest idegenforgalmának érdeke megköveteli, hogy fenntartsuk azt a kulturális és gazdasági nívót, amely a külföld előtt a magyar fővárost azok közé az európai nagyvárosok közé sorozza, amelyeket nem lehet elkerülni, amelyet fel kell keresni. Benne van ebben a mondatban, hogy a világvárosi nívó fenntartása kitűnő üzlet. Iskoláinkra, kórházainkra, szociális intézményeinkre rengeteget költünk és fizetünk rá, ráfizetünk a közegészségügyre éppúgy, mint ezer más dologra a közvilágítástól kezdve egészen az utak fenntartásáig: mégis, bármilyen sokba kerül is mindez, akármenyire luxusnak látszik is, végeredményben »üzlet«, mert ezek nélkül Budapest nem lenne Budapest, ragyogó világváros, hanem balkáni nívójú kisváros, melyet senki sem venne észre, fel sem keresne, mert semmit sem jelent a nagyvilág számára, De van az üzleti szemponton felül egy másik is, még ennél is fontosabb: a nemzeti szempont. Magyar- ország fővárosának ragyognia kell, tündökölnie és kápráztatnia: fényt sugározni kifelé és fényt befelé, A nemzetnek, hogy erőt és öntudatot adjon, kifelé pedig, hogy megtudják, mit jelent Magyarország és annak fővárosa. Fényt, külön értéket és szépséget, olyant, amely megköveteli a maga. külön helyéi »a nap alatt«. Kikre terjed ki a kényszernyugdíjazás Tanácsnokok helyett főjegyzők az elöljáróságok élén
