Független Budapest, 1934 (29. évfolyam, 1-52. szám)
1934-07-11 / 28. szám
Független Budapest Budapest, 1934 július 11. A felemelt ingatlanvagyonátrnházási illeték nem fedezi a hídépítések költségeit Az óbudai híd lesz a leghosszabb és legmodernebb hídja Budapestnek A főváros a hídépítési hozzájárulás csökkentését kéri a kormánytól Az új Dunahidak építése érdekében komoly lépések történnek. A közeljövőben hozzá akarnak kezdeni az Óbuda—Hungária úti híd építéséhez is. E hídépítés tervei körül sokáig- folyt a harc, mert ellentétes álláspontok viaskodtak a hídtengely vezetését illetően. A megállapodás végre létrejött és az építkezés megindítása elől ez a nagy akadály is elhárult. Budapestnek az ú.i óbudai híd lesz a legliosz- szabb hídja, egyben a legmodernebb is. A majdan építendő gyorsvasát pályatestét is megépítik a híd felett, tehát a gyorsvasát a hídon át mint magasvasút fog közlekedni. A kisajátítási kérdések is hamarosan rendeződnek, egyben megállapítják ennek a városrésznek végleg’es szabályozási terveit is. Óbuda szabályozása szintén most kerül döntésre, mert eddig az óbudai híd eldöntetlen problémája akadályozta a városrendezési tervek végleges megállapítását. Az óbudai híd költségeihez a főváros szintén hozzájárul: a vonatkozó törvény szerint mindaddig kell fizetnie az évi 2 milliós hozzájárulást, amíg a két új híd építésének, valamint a Margithíd tervbe vett kibővítésének költségei teljesen együtt nincsenek. Sajnos, az ingatlanvagyonátruházási illeték kulcsának felemelése nem váltotta be az ahhoz fűzött várakozást. A főváros azt remélte, hogy az illeték- kulcs felemeléséből származó többletjövedelem teljesen fedezni fogja a hídépítési hozzájárulás költségeit, úgyhogy ezen a címen nem kell külön költség- vetési fedezetről gondoskodnia. Az első időkben csakugyan bőven fedezte is ez a többletjövedelem a hozzájárulási összegeket, két év óta azonban az ingatlanforgalom any- nyira megcsappant, hogy a főváros kénytelen egyéb bevételeiből pótolni az elmaradt jövedelmet. fél év alatt szedett be a főváros az ingatlanvásárlóktól. A közigazgatási bíróságon két tanács foglalkozott ezekkel az ügyekkel és érdekes módon mind a két tanács más-más álláspontot foglalt el ítéletében. Az egyik tanács a, panaszosoknak adott igazat és ítéletében kimondta, hogy a főváros jogosulatlanul vetette ki már július 1-jén a felemelt illetéket, mert Elsimult a nagy izgalom, amelyet a Rác-fürdő megvásárlása okozott Nagy volt a felháborodás, amikor a fürdővételi javaslat nyilvánoságra került, könnyelműséggel vádolták a főváros vezetőségét és az izgalmas hangulatban gyanúsítások, sőt sértegetések követték egymást. Kiderült azonban, hogy mindez csak halion d’essay és a közgyűlésen a városatyáti' nagytöbbsége megszavazta a Rác-fürdő megvásárlását. Megállapítható, hogy a főváros ezzel a tranzakcióval nem csinált rossz üzletet, mert egyrészt szakértők szerint a fürdő tényleg megéri azt az árat, melyet fizetnek érte, másrészt a Tabán rendezése parancsolóan követelte a Rác-fürdő megszerzését. A főváros egyelőre nem tudja, mihez kezdjen a fürdővel. Nem bontják le az épületet, bár elismerik, hogy a bontásra megérett, mert berendezése nem modern. A férfi gőzfürdőben 286, a női gőzfürdőben 102 kabin van. A másodosztályú női gőzfürdő 120 kabinból áll. Azonkívül van benne 8 szalonfürdő, márványfürdő, annak szedésére csak a módosított szabályrendelet jóváhagyását követően lett volna joga. Ugyanakkor a bíróság egy másik tanácsa a főváros álláspontjára helyezkedett és leszögezte, hogy miután a Dunahidak építéséről szóló törvény szerint a fővárosnak 1931 július 1-jén kellett megkezdenie az alap javára való fizetéseit és a törvény ez időponttól kezdve meg is engedte a felemelt illeték szedését, a főváros eljárása jogosnak tekinthető. A két ellentétes ítélet nem tisztázta a vitás kérdést és mintán pagy anyagi érdekek is fűződtek ehhez a kérdéshez, a főváros a Jogegységi Tanács határozatát kérte. Ez most mcg'is történt és a Jogegységi Tanács végső fokon a fővárosnak adott igazat, törvényesnek mondva ki 1931 július 1-i hatállyal az ingatlanvagyonátruházási illeték kivetését. 27 kőfürdő és hat kádfürdő. A fürdőhöz megfelelő számú mellékhelyiségek is tartoznak.. Külön kétemeletes mosodája van az intézménynek, azonkívül 5 szállodai szoba is tartozik a fürdőhöz. Egyelőre mai formájúban tartják fenn a fürdőt, de a későbbi terv az, hogy annak helyén építik fel a tabáni reumaszana- tóriumot. Ez egyáltalán nem befolyásolná a Rudas-fürdő tervbevett modernizálását. A Rác-fürdőbe költöztetik át az adminisztrációs osztályokat és ide akarják átköltöztetni az Ásványvízüzemet is. Az Ásványvízüzeni mai elhelyezése ugyanis nem megfelelő és régen tervezik, a töltőhelyiségek modernebb berendezését és alkalmasabb elhelyezését. A Kudas-fiirdő átépítése során nem maradhat mai helyén az Ásványvízüzem és eddig az volt a terv, hogy a fürdőhelyiségeket a föld alá süllyesztik. E drága megoldással szemben most gazdaságosabbnak tartják, ha az üzemet a Rác- fürdőbe költöztetik át, ahol megfelelő hely áll rendelkezésre a terjeszkedéshez. A főváros egyelőre 100.000 pengőt fizetett le a Rác-fürdő tulajdonosainak, az összeg többi részét december 1-én folyósítják. Mit csinál a Rácfürdővel a főváros ? íti lesz a reumaszanatóríum és az Asványvízüzem A múlt évben kerek 300.000 pengővel volt kevesebb az ingatlanvagyonátruházási illeték többletbevétele, mint amennyire szükség lett volna, úgyhogy ezt a hiányzó összeget máshonnan kellett pótolni. Miután rendes költségvetési fedezet erre nem volt, a csatornaépítési hitelből vették el a hiányzó 300.000 pengőt. A folyó évben még súlyosabb lesz a helyzet, mert az ingatlanvagyonátruházási illeték jövedelme tovább csökkenik. A folyó év első felében mindössze 1.5 millió folyt he ebből az illetékből, 130.000 pengővel kevesebb, mint tavaly ilyenkor. Ha ez a csökkenő tendencia a további hónapokban is folytatódik, úgy a főváros kénytelen lesz G—700.000 pengőt pótolni egyéb forrásokból a hídépítési hozzájáruláshoz. Ez az eljárás nem folytatható sokáig, mert a főváros a mostani nehéz pénzügyi viszonyok közt nem tud százezreket elvonni amúgy is szűkresza- bott költségvetéséből. Ezért tárgyalásokat akarnak indítani olyan irányban, hogy a kormány csökkentse a főváros hozzájárulási kötelezettségét, ha nem is a végösszeg tekintetében, hanem az annuitások idejének meghosszabbítása által. Ez azért sem ütközik nehézségbe, mert a hídépítések amúgy is nagyon lassú tempóban folynak és az építkezés kétszer annyi időt vesz igénybe, mint azt tervezték. A kormány tehát minden zavar okozása nélkül leszállíthatja a főváros fizetési kötelezettségeit évi egy, vagy másfél millióra. A szanálási akciónak az is lényeges eredménye lenne, ha ilyen módon is a főváros kiadásait fél, esetleg egymillióval csökkenteni lehetne. Egyébként a belügyminisztériumban működő Jogegységi Tanács most hozott végső döntést azokban a perekben, illetve panaszokban, melyeket egyes ingatlantulajdonosok indítottak a főváros ellen a felemelt ingatlanvagyonátruházási illeték szedése miatt. A főváros a törvényes rendelkezés alapján 1931 július 1-én léptette életbe a felemelt illetékei, de a szabályrendeletmódosítást a belügyminiszter csak 1931 december végén hagyta jóvá. Azok az ingatlantulajdonosok, akik e féléves időközben vásárolták ingatlanaikat, azt állították, hogy a fővárosnak nem volt joga a szabályrendelet jóváhagyása előtt a felemelt illetéket kivetni és behajtani és ezért fü közigazgatási bírósághoz intézett panasz útján körtéje a differencia visszautalását. Körülbelül 900.000 pengőt tett ki az az illetéktöbblet, melyet e Pert indítanak az elmozdított igazgatósági tagok a részvénytársasági üzemek ellen A kereskedelmi törvényre hivatkoznak, melynek értelmében nem szüntethető meg igazgatósági tagságuk, annak lejárta előtt Egyetlen egy ülést tartott a főpolgármester mellett működő tizenhetes bizottság. Azon az egy ülésen is az alakulás formaságain kívül egy kérdés körül volt csak vita, de az aztán részletes és kimerítő volt: arról, hogy a részvénytársaság formájában működő üzemek közgyűlése által szabályosan megválasztott igazgatósági tagok számát leszállítják, illetve létszámcsökkentés címén tisztségüktől elmozdítják. Az erről szóló rendelkezést az új fővárosi törvény értelmében Sipőcz Jenő polgármester hajtja végre. A 17-es bizottság ülésén arról folyt a vita, vájjon a jogérvényesen megválasztott igazgatósági tagokat el lehet-e mozdítani, Ellentétes felfogások ütköztek össze, Borvendég Ferenc főpolgármester azonban azzal vetett véget a vitának, hogy az igazgatósági tagok tiszteletdíjat, vagy jelenléti díjat kapnak, ezek után pedig kártérítésnek helye nenn lehet. így is határozott a 17-eg bizottság és a megállapodásnak megfelelően hajtotta végre a legutóbbi közgyűlés az igazgatóságokban a változtatásokat. Az érdekeit ledegradált igazgatósági tagoknak azonban más az álláspontjuk. Áttanulmányozták az új' törvényt, a törvény végrehajtási utasítását és a szanálási rendeletet, melyben azonban egyetlen szakaszt vagy paragrafust sem találtak arra vonatkozólag, hogy a kereskedelmi törvénynek bármilyen érvényben lévő rendelkezését hatálytalanították volna, vagy az az új törvény alapján módosulna. Ügy a törvényben, mint az abból folyó rendelkezésekben csak arról van szó, hogy a főpolgármester jogosított az üzemi választmány és az igazgatósági tagok létszámát csökkenteni, illetve a szanáln-si rendelet alapján erre utasítva is \i\u Nincs azonban olyan intézkedés, hogy a kereskedelmi törvény rendelkezései figyelmen kívül hagyta uh. Mint jogászilag mondják: a törvénynek ilyen nanyhan nincs módosító hatálya. hűnek megállapítása után több érdekelt meg- a aP°flolt abban, hogy minden erre vonatkozó ügyben egyöntetűen járnak el. Kimondták, hogy a polgármesteri elmozdító értesítés vétele után azonos szövegű levelet intéznek a polgármesterhez, melyben jogaik fenntartásával tudomásul veszik el- mozdíttatásukat, miután azonban a közgyűlés szabályszerű időre törvényesen megválasztotta őket, követelik, hogy úgy díjazásaikat, mint összes kedvezményeiket, valamint természetbeni járandóságukat a főváros, illetve a részvény- társaság váltsa meg és ezt az összeget folyósítsák ki számukra. Minthogy valószínű, hogy a polgármester ennek a. felszólításnak nem tesz eleget, közülök valaki próbapert indít a főváros ellen és annak sikeres befejezése után monstre- pert indítanak a részvénytársasági üzemek ellen. Tény, hogy a részvénytársaságok legtöbbjénél, mint a BSzKRt-nál és annak leányvállalatainál a közgyűlési határozat értelmében az igazgatósági tagoknak nem tiszteletdíjuk van, hanem díjazásuk. Az is igaz, hogy polgármesteri utasítás és rendelkezés alapján a főváros részvénytársaságainak közgyűléséin a kereskedelmi törvény alapján választották meg az igazgatósági tagokat, akiknek mandátuma még nem járt le. Nem kétséges, hogy az új, közgyűlés el fogja határozni az igazgatósági tagok létszámának csökkentését, de tény az is, hogy megválasztott igazgatósági tagok, amennyiben a kereskedelmi törvénybe ütköző cselekményeket nem követnek el, tehát kötelezettségeiknek eleget tesznek és működésükből a vállalatra nézve kár nem származik, mandátumuk tartama alatt el nem mozdíthatók, illetve a cégbíróság ilyen közgyűlési határozatot nem visz keresztül a cégkönyvben. Ennek a főpolgármesteri határozatnak tehát súlyos következményei lehetnek, amit mi sem bizonyít jobban, mint hogy xi BSzKRt hétfői igazgatósági ülésén Horváth. Károly igazgatósági tag ilym értelmű deklarációt adott elő és annak szószeri ni i szövegét jegyzőkönyvbe vétette. Rádíumkezelések, Bélfürdök (Enterocleanerí ' 'i SÄ.IÄääR*úr.Pajor Szanatórium£«£ napi 8 pengő ápolási díjjal. szobák árait is yegesen leszállította.
