Független Budapest, 1933 (28. évfolyam, 1-52. szám)
1933-06-21 / 25. szám
HUSZONNYOLCADIK évfolyam 25. szám 1933 június 21 Független Budapest Várospolitikai és közgazdasági lap Megjelenik minden héten Előfizetési óra a Nagy Budapest melléklettel együtt Egész évre 24 pengő — Fél évre 12 pengő Egyes szám ára 50 fillér FELELŐS SZERKESZTŐ: B. VIRÁGH GÉZA Szerkesztőség és kiadóhivatal: Budapest, V., Báthory ucca 3. L Telefon: 19-9-80 Postatakarékpénztári csekkszámla: 45478 Magyar városok 1933-ban A Városok kongresszusa összeállította a megyei városok nyomorstatisztikáját. Mintha a török- dúlás idejének képei elevenednének meg, olyan borzalmakat tár fel ez a statisztika. Eddig azt tartottuk a legnagyobb szörnyűségnek, hogy Budapesten mintegy kétszázezer ember, a lakosságnak egyötöde szorul hatósági elátásra. Most azonban megtudtuk, hogy a Tiszántúl városaiban a lakosság nagyobbik fele áll munka és kereset nélkül. Hajdúszoboszlón és Szentesen a lakosság 54 százalék^, egyéb nagy városokban pedig „csak” 45—50 százalék. Ez lett Magyarországból, a tej jel-mézzel folyó Kánaánból. Az „extra Hungáriám non est vita” hazájából. Ezt tette a gazdasági világválság, a gabonaárak tragikus leromlása, az export megszűnése, a világháború utáni elzárkózások esztelen politikája. * Nem tudjuk, milyen külpolitikai érdekességek rejtőzködnek Gömbös Gyula berlini repülőútja mögött. De amikor a magyar városok drámájának adatait olvassuk, eltörpülnek az összes titkos okok. Úgy látszik, kellett ez az út, halaszthatatlan volt, a magyar élet megkövetelte. A hivatalos jelentések és a miniszterelnök nyilatkozatai azt mondják, hogy a magyar mezőgazdasági export tette sürgőssé az utat és mi hiszünk ezeknek a nyilatkozatoknak: a magyar városok nyomorstatisztikája bizonyítja, hogy minden külpolitikai handabandazásnál égetőbbek a gazdasági kérdések. Ha a kormány nem tekintené a legsürgősebb feladatnak termékeink kifelé vezető útjainak megnyitását, úgy jövőre a mostani kép még szörnyűségesebb, még irtóztatóbb lenne. Nem lehet, nem maradhat meg az a helyzet, hogy a lakosság kisebbik fele tartsa el a nagyob- bikat, különösen akkor nem, amikor ez a minoritás is küszködik, vérzik az állam terheinek viselésében. Minek ide magyarázkodás? Mirevaló titkos okok után böngészni, amikor ezek a kétségbeesett, véres számok ország-világ fülébe kiáltanák az igazi okot, akkor is, ha nem mondanák meg azzal az őszinte nyíltsággal, amely akkor vonult be a magyar politikába, amikor Gömbös Gyula került uralomra? Mennyire eltörpülnek, mennyire megsemmisülnek a statisztikai számok mellett a királykérdés és egyéb „izgalmas” problémák szenzációi, amikor a magyar városok mindennél izgalmasabb és nagyobb szenzációjáról van szó. * A legfájdalmasabb ezek közt az, hogy meg kellett tudnunk: Budapest tulajdonképpen jólétben fürdik, amikor csupán 200.000 ember van munka és kereset nélkül. Akármit mond is azonban a fővárosi lakosság helyzetéről a nyomor kimutatása, mégse tudjuk lenézni, lekicsinyelni a magyar főváros Ínségének képét. Mert Budapesten másról is szó van, olyasmiről, amit a vidék városai nem ismernek. A főváros számadataiban nem szerepel a szemérmes, szégyenkező intelligencia nyomorképe. A vidéki városban a napszámos, a mezőgazdasági munkás nyomorog: Budapesten ezenfelül szörnyű Ínségben van a magyar értelmiség legnagyobb része is, anélkül, hogy „elláttatlannak” vallaná magát. Végzetes csapás a nemzet életére a vidéki városok borzalmas gazdasági depressziója, de a főváros lakosságáé egyenesen katasztrofális, mert itt a középosztályról van szó, a magyar kultúra egyetlen támaszáról, megtartójáról. A középosztály sorsán áll vagy bukik a magyarság kultúrája, Budapesten nemcsak a nemzeti vagyon és a lakosság tragédiájáról van szó, hanem a magyar lélek, a magyar szupremácia bukásáról is. * Optimisztikus nyilatkozatot tett Gömbös. A statisztika lesújtó számai után jólesik a magabízás, ez az erő, amely nem csügged, hanem cselekszik. Londonban a világ bölcsei tanácskoznak azon, miképpen lehetne Szentes és a Hajdúság borzalmait eltűntetni és mi hisszük, hogy ezek a mostani statisztikai számok olyan mély pontról számolnak be, amelyről .szökésszerű en fognak felfelé emelkedni a gazdasági statisztikai számainak higanyszálai. A világ észre- tért és a magyar nemzet is megérezte, mit kell tennie, hová kell koncentrálnia minden erejét. Ez a tudat, az, hogy a délibábos rónán nem a délibábot kergetjük, hanem a magyar nyomor kórokozóit. Mához egy évre talán jobbak, reménytfakasztóak lesznek ezek a számok, amelyek ma mindennél kétségbe- ej többek. Wo iff és Kozma a válaszúton Szti*anyavszky— Tabödyék ostroma a Wolff-párt elten - Wolff és Kozma Összefogása Sztranyavszky—Tabódy ék ellen — 71 Wolff- párt kritikus Helyzete — Mit mond Tabódy Tibor és hogyan nyilatkozik Kozma Jenő? Rassay Károly, a polgári ellenzék vezére nyugalommal nézi Wolff és Kozma összefogását Lezajlottak a Nemzeti Egység Pártjának vidéki zászlóbontásai Űrnapján és az elmúlt vasárnapon. A vidéki szervezetek tehát most már megkezdik működésüket a centrumokban, a főispánok elnöklete mellett. A Független Budapest legutóbbi számában, jelentette, hogy a vidéki szervezetek létesítése után sor kerül a nagy erőpróbára a fővárosban és ez az erőpróba — ezt a leghitelesebb információk alapján jelenthetjük — a Nemzeti Egység Pártja és Wolffék között fog lezajlani a főváros uralmának a megszerzéséért. A Nemzeti Egység Pártja feltétlenül ostromot indít a Kereszténypárt erődítményei ellen és ennek a legfőbb bizonyítéka, hogy ami még a múlt héten kétes volt, ma már bizonyosság: a Wolff-féle hadállások ellen az ostromot a Nemzieti Egység Pártjának .érdekéiben Tabódy Tibor, a Wölff-pártból disszidált — immár volt — városatya vezeti. Marton Béla országos főtitkár maga jelentette be ezt a sajtó képviselőinek legutóbb, amikor végigvezette az újságírókat a szervező munka legrejtettebb műhelyeiben és megjegyezte, hogy az ő fennhatósága alatt Tabódy Tibor a városi vezérkar főnöke. A Független Budapest munkatársa felkereste az Eszterházy uccai párthelyiségében lévő’ hivatalában Tabódy Tibort, hogy információt kérjen tőle a fővárosi szervezkedésre vonatkozólag. Tabódy előszobája kora reggeltől késő délutánig telve van várakozókkal. Küldöttségek jönnek, már jelvénnyel ellátott szervezők jelentkeznek, közben Tabódy a hivatal másik végében lévő Sztra- nyavszky Sándor országos pártelnökkel, vagy Marion Bélával tárgyal: előszobájának külső képe lázas és szorgos képet mutat. A jelentkezők jórészét — akik mind a fővárosi szervezés főintézőjéhez akarnak bejutni — másnapra rendelik. A Független Budapest munkatársát azonban egy kis várakozás után mégis fogadja az ugyancsak elfoglalt Tabódy és a következőket mondja a fővárosi szervezkedésére vonatkozólag: — A szervezési munka — amint látható — nagy erővel halad előre. Hogy mikor lépünk ki a nyilvánosság elé, azt még nem mondhatom meg, mert arra nincs felhatalmazásom. — Talán a nyár alatt nem is lesz meg Budapesten a zászlóbontás? — kérdezte munkatársunk. — Erre sem tudok választ adni. A munka megy, naponta tömegesen jönnek a bejelentések a csatlakozásra, de hogy mikor tartjuk időszerűnek a sikeres és feltartózhatatlan erejű zászlóbontást, azt majd csak ezután állapítjuk meg. Lehet, hogy már nemsokára szükségét látom annak, hogy a sajtót tájékoztassam erről a kérdésről. — Tabódy Tibor katona volt, — mint mondotta — nem nagyon szeret nyilatkozni. Inkább dolgozik, de azt azután fáradhatatlanul. — Mils — beavatott oldalról — szerzett információnk szerint, az a tény, hogy mégis Tabódy Tibor vezeti a fővárosi szervezkedést, kétségtelen bizonyítéka annak, hogy a Nemzeti Egység Pártjának a legkomolyabb törekvése, hogy megbontsa a Kereszténypárt sorait, ami most annál könnyebb, mert hiszen Wolffék városházi protekciós uralma meglehetős ellenérzést váltott ki, még a kereszténypárti hívek soraiban is. — Ezért kapcsolták ki a — mint már jelentettük — szervezkedés vezérkarából Dési Gézát is, mert elsősorban a keresztény tömegek megnyerésére van szükség, mert a Aemzeti Egység Pártja a szocialistáktól vagy a polgári ellenzéktől nem számíthat jelentősebb tömegekre, de annál inkább a Kereszténypártiakra, mert ezek a tömegek a mérsékelt és guverne- mentális keresztény irányzatot sokkal teljesebben remélhetik a Nemzeti Egység Pártjától, mint a kizárólagosságot gyakorolni akaró Wolff-párttól. — Annyi bizonyos, — mondotta teljesen beavatott informátorunk — hogy Wolffék nagyon kritikus helyzetbe jutottak. A paktálások idejének — amikor lehetett néha Kozmáékkal, néha azok ellenére a szociálistákkal megalkudni — vége van. Két út áll előttük. Vagy be a Nemzeti Egységbe vagy felmorzsolódnak és a legközelebbi választások után, ami — mint a Független Budapest már jelentette — nincs messze, mint törpe minoritás lesznek képviselve az új törvényhatósági bizottságban. Wolftékkal-e vagy Wolffék elíen? A múlt héten Becsey Antal nevenapján egy budai társasvacsorán Kozma Jenő: beszédet mondott. Ebben az Egységes Községipárt vezére nagyon érdekes nyilatkozatokat tett. Kijelentette, hogy a jövőben is, úgy mint eddig, változatlanul fenntartja a Wolf fékkai való íegy- verbarátságot. A jobboldali Budapestet, a városházát csak az egységespárt és Wolffék együttes munkája biztosíthatja. Ezt a kipróbált együttest nem boríthatják fel új törtetők — mondta Kozma Jenő, és inkább ellenzékbe megyünk Wolffékkal együtt ellenük, akik pártütők mód jóira akarják jelentéktelen személyüket előtérbe tolni. Kozma Jenő tehát nem hagyja el Wolffékat és félre nem érthető célzásokkal illeti az „ÚJ tör tetőket“, akik Wolffék nélkül, sőt Wolffék ellen akarják megszervezni a polgári jobboldalt. Tabódy Tibor fenti nyilatkozata és Kozma Jenőnek ez az idézett megnyilatkozása mindenné] jobban rávilágít arra az egységre, amely az egységespárt községi berkeiben dúl. Érdekesen egészíti ki ezt a két nyilatkozatot alábbi információnk: Sztranyavszky Sándor és Tabódy Tibor Péter és Pál napjára, június 29-re akarták összehívni az új egységes községi párt zászlóbontó nagygyűlését, amelyet az elmúlt vasárnapon akartak plakátokkal meghirdetni. Amikor Koz- máék erről értesültek, elhatározták, hogy június 25-re, vasárnapra nagygyűlésre hívják össze fővárosi szervezeteiket, hogy megelőzzék a zászlóbontást és megmutassák, hogy ők a községi egységespárt Tabódy ék erre egyelőre takaródét fújtak és így mind a, két demonstráció elmaradt. De csak egyelőre. Mint a fentiekből látszik, *■
