Független Budapest, 1933 (28. évfolyam, 1-52. szám)
1933-03-08 / 10. szám
1933 március 8 ^^USZONNYOLCAPIK évfolyam IO. szám Függcllen Budapest Várospolitikai és közgazdasági lap Megjelenik minden héten Előfizetési ára a Nagy Budapest melléklettel együtt Egész évre 24 pengő — Fél évre 12 pengő Egyes szám ára 50 fillér FELELŐS SZERKESZTŐ: B. VIRÁGH GÉZA Szerkesztőség és kiadóhivatal: Budapest, V., Báthory ucca 3. Telefon: 19-9-80 Postatakarékpénztári csekkszámla: 45476 Kiéleződtek az ellentétek a kormány és a főváros között a költségvetési lefaragások, a gyakornoki állások megszervezése és az üzemi határozat jóváhagyása u körül mutatkozó huzavona miatt Wolff Károlyi és Kozma Jenöt nem hallgatta meg a belügyminiszter a költségvetés jóváhagyásáról A kormány gavallér: a főváros fizet A kormány politikájának egyik alapgondolata a gazdák védelme. Ha a mezőgazdaságot sikerül célszerű intézkedésekkel talpraállítani, akkor talpraáll az ország is, ez a Gömbös-kormány elgondolásainak gerince és aligha akad ember, aki azt állíthatná, hogy a kiindulási tézis nem helyes. Igen: tessék segíteni a magyar agrártársadalmon elsősorban, mert a munkát, ha építeni akarunk, a fundamentumnál kell kezdeni; már pedig- a magyar termelés alapja a föld, a paraszt, mint ahogy mindig az volt, akkor is, amikor még „misera plebs“-nek nevezték és minden jogból kizárták. Most azonban mintha fordítottak volna egyet a tengelyen. Minden a faluért, ez lett a jelszó. És nemcsak jelszó, hanem valóság is. A kormány bőkezű a falvival szemben, igaz gavallér módjára bánik a vidékkel, ami ellen nem lehetne kifogást emelni, ha ez a gavalléria nem menne a főváros rovására és a főváros zsebére. Amikor a magyar állam adakozó kedvű, akkor a főváros fizeti a ceohei. A borfogyasztási adót egyetlen tollvonással törölték és ez a tollvonás évi három milliójába került Budapestnek. A magyar bortermelőkön ez az intézkedés nem segített, ele mégha használt volna is, az az érzésünk, hogy a segítség nem lehet akkora, mint amennyi zavart és hiányt okoz a budapesti városházán. Legalábbis problematikus, hogy használt-e valakinek is ez a hárommilliós nemzeti ajándék, amelyet senki se kapott, — mert a termelőnek semmi haszna belőle — de a főváros adott. Hogy miből adta? Most, március elsején kiderült: a tisztviselők fizetéséből, az üzemi munkások béréből, családok betevő falatjából, szegény emberek elvont filléreiből. A kormány egy tollvonás erejéig gavallér volt a vidékkel szemben és Budapesten tízezreknek volt szomorúbb elsejéjük, mint eddig. Vájjon okozott-e annyi embernek örömet ez a hárommilliós tollvonás, mint ahánynak bánatot? Akkor, amikor törölték a borfogyasztási adót, még másról volt szó. A kormány kijelentette, hogy kárpótolni fogja a költségvetést a jövedelemcsökkenésért és a főváros türelmesen várta, mi lesz az új fedezet az elmaradt milliókra. Az elvett milliókért nem adott újakat az állam, hanem rendkívül praktikus bölcseséggel állította helyre az egyensúlyt: ha elvett a bevételekből, elvesz a kiadásokból is és így nincs semmi baj. A belügyminiszter az elmúlt héten végre jóváhagyta a költségvetést, ,„esekély“ változtatásokkal. Hat-hét milliót törölt mindössze, szóra sem érdemes. A törlések közt szerepel az a 700.000 pengő is, amelyet a kórházaknak kellett volna kapniok a kormánnyal való megállapodás alapján a vidéki törvényhatóságoktól. Megírjuk más helyen, hogy mit jelent ez a főváros kórházai szempontjából. Itt röviden csak any- • nyit: a vidéki betegek ápolási díjait a budapesti illetőségű betegeknek kell ezentúl megfizetniük. Igaz, hogy eddig is ők fizették meg, illetve a főváros fizette a vidéki betegek ápolási költségeit,- idáig azonban azzal az illúzióval tette ezt a főváros, hogy majd megtérül ez a kiadás, ha a vidéki törvényhatóságok fizetni fognak. Most már bizonyos, hogy nem fognak fizetni, nem is kell fizetniük: a magyar állam ismét gavallér, elengedi nekik ezt a rongyos 700.000 pengőt. Ezzel a gavallérsággal szemben nem tud védekezni a főváros. A törvény minden módot megad arra, hogy az állam ,azt tegyen a főváros költség- vetésével, amit akar. Nem kell betartani szerződéseket, nem kell respektálni szerzett jogokat, vállalt kötelezettségeket: ott a piros ceruza, elintéz az mindent. A vidék hálás lehet a kormánynak ezért az új segítségért, amelyet a főváros lakosságának pénzéből kap. A budapesti beteg fizessen, a pesti beteget és a főváros kórházait nem sajnálja a belügyminiszter, ők tehetik, ők gazdagok, ők vállalhatják a vl- j déket is. Értük nem kár, nem fáj se a szíve, sem a feje a kormánynak. Megdöbbenve, értetlenül áll a főváros ezekkel az | intézkedésekkel szemben. Tehetetlenül, mert védeke- j zésre képtelen. A fővárosi törvény nem. adja meg a módot az autonómiának arra, hogy megtagadhassa a kormány intézkedéseinek végrehajtását. Bele. kell nyugodni mindenbe, tudomásul kell venni a törléseket és legfőképpen azt, hogy a kormány gavallér a vidékkel szemben. A. főváros pedig elsorvad szép lassanként, mert a vidék szeretőiével szemben egy cseppnyi szeretet sincs az ő javára. A városházán nagy érdeklődéssel várták a belügyminiszter jóváhagyó leiratának a megérkezését — tekintettel azokra a hírekre, amelyek szerint a kormány nagyarányú változtatásokat készült ' eszközölni úgy a bevételi, mint a kiadási oldalon. A jóvá- j hagyó leirat a múlt hét végén i érkezett meg a városházára, ahol bizonyosfokú meglepetést keltett. Hivatalosan az a vélemény alakult ki ugyan, hogy a bevételi és kiadási oldalon eszközölt változások nem tekinthetők lényegbevágóaknak, ennek ellenére meg lehet azonban állapítani, hogy egyetlenegy fővárosi költségvetést sem változtatott meg annyira a kormáiiy, mint éppen most tette. De nemcsak a lényeges változások miatt került szembe egymással a fővárosi autonómia és a kormányzat. Bizonyos jelekből arra lehet következtetni, hogy a kormány és a, főváron között hónapok óta ellentét mutatkozik, sőt ezek az ellentétek a legutóbbi időben kiéleződtek. Mindenekelőtt rossznéven veszik a városházán, hogy a kormány Wolff Károly és Kozma Jenő, a két többségi pártvezér meghallgatása nélkül döntött a költségvetés jóváhagyásáról. Eddig minden esztendőben részletekbemenő tanács- I hozás előzte meg a költségvetés jóváhagyáséit a bel- I ügyminisztériumban és ezeken a tanácskozásokon a J két többségi párt vezérei is megjelentek. A főváros j költségvetését egy hatalmas és kétségkívül kitünően i A Független Budapest munkatársa beszélt ezekről az ellentétekről Kozma Jenővel, a kormány városházi pártjának az elnökével. Mindenekelőtt a költségvetés belügyminiszteri j óv elhagyásáról kérdeztük meg, majd szóbahoztuk azt a huza-vonát is, amely a kormányzat részéről a gyakornoki állások még szervezésének és a közgyűlés üzemi határozatának a jóváhagyása tekintetében tapasztalható. Kozma Jenő a következőket mondotta a Független Budapest munkatársának : — Csak annyit mondhatok, hogy az eddigi években mindig meghallgattak bennünket a belügyminisztériumban, mielőtt a költségvetés jóváhagyásáról döntöttek volna. Az idén is kifejezésre juttattam az a kívánságomat, hogy a költségvetés jóváhagyásával kapcsolatos részletkérdéseket meg kell beszélni, mielőtt véglegesen döntés történnék. Ez a megbeszélés — és ezt sajnálattal állapítom meg — elmaradt. — Ami a közigazgatási gyakornoki állások jóváhagyásának az elhúzódását illeti, azt a 'magam részéről erősen helyteleníteni. Be nemcsak az a késedelem helyteleníthető, amely a késedelem körül történik, hanem egyáltalán a kérdés megoldásának a módja is. Eredetileg én vetettem, fel a közigazgatási bizottságban a gyakornoki állások meg szervezésének a tervét, de ugyanakkor hangsúlyoztam, hogy ankétet kell ösz- szehívni, amelyen részt kell venniök nemcsak az érdekelt ifjúsági testületek dolgozó adminisztráció állítja össze és ezt a költség- vetést a fővárosi pártok vezetői vitatják meg, le nem tagadható szakértelemmel és tárgyilagossággal. A fővárosi autonómia hónapokon át tartó alapos munkájának az eredményét néhány minisztériális tisztviselő bírálja felül, akik nem ismerik a főváros közönségét képviselő autonómikus pártok kívánságait, és célkitűzéseit. De rossznéven veszik a városházán, hogy a belügyminiszter még mindig- nem döntött a közigazgatási gyakornoki állások megszervezéséről szóló közgyűlési határozat jóváhagyásáról, sőt még mindig késik az üzemi határozatnak az elbírálása is. A főváros vezetősége a legsürgősebb feladatának jelölte meg az új közigazgatási gyakornoki állások megszervezését és betöltését. A városházán úgy tervezték, hogy országos akció indul meg, amelyben részt vesznek állami hatóságok, a pénzintézetek és a magánvállalkozások is, mert csak így lehetett volna a diplomás ifjúság problémáit közmegelégedésre megoldani. Ehelyett az történt, hogy a kormány egyetlen lépést sem tett a diplomás ifjúság elhelyezkedési lehetőségeinek a szaporítására. Most pedig még mindig késlekedik a közgyűlési határozat jóváhagyásával. Ugyanez a helyzet az üzemi problémák rendezése tekintetében is. A kormány folytonosan sürgette az autonómiát, hogy döntsön az üzemi problémák megoldásáról, a közgyűlés konkrét határozatot hozott, a belügyminiszter azonban — legalább is egyelőre —- hallgatásba burkolódzik. vezetőinek, hanem a minisztériumok, bankok, pénzintézetek és nagyobb vállalkozások megbízottainak is. Az ifjúsági problémák megoldásának a módja ugyanis csak úgy képzelhető el, hogy egyszerre nagyszámú elhelyezkedési lehetőség teremtődjék. Ha nemcsak a főváros töltene most be 150 gyakornoki állást, hanem ugyanebben az időben gyakornoki állásokat kreálna az állam és a magánvállalkozás is, akkor legalább 2000 állás nyílnék meg a diplomás fiatalság részére. A városházára eddig 8000 kérvény futott be. Elképzelni is nehéz, miként válogatjuk ki azokat, akiket a főváros közigazgatási gyakornoki állásaiban elhelyezhetünk. — A közgyűlés üzemi határozatának a jóváhagyása körül tapasztalható késedelmet bürokratikus nehézségekkel lehet csak megmagyarázni, mert magam is csodálkozom azon, hogy még mindig késik a végleges döntés, pedig a közgyűlési határozat meghozatala előtt éppen a belügyminisztérium, sürgette a legélénkebben a határozathozatalt. Kozma Jenőnek, a városházi kormánypárt vezérének ebből a nyilatkozatából is megállapítható, hogy a kormány és a főváros közötti viszony el- hidegült. Ennek az elhidegülésnek azonban oka az a fővárosi törvény, amely elkobozta vagy legalább is lényeges részeitől fosztotta meg a székesfőváros autonómiá- I ját. Mit mond Kozma Jenő a főváros és a kormány közötti ellentétekről Kozma Jenő
