Független Budapest, 1933 (28. évfolyam, 1-52. szám)
1933-02-15 / 7. szám
*> Független Budapest Budapest, 1938 február 15. budai új vízműtelep létesítését a békésmegyeri határban csak akkor kezdhetjük meg, amikor a szentendrei szigeten megszereztük a szükséges telkeket. A Vízművek beruházási programjának a végrehajtásához összesen _ 18 millió pengőre van szükség. Ez a pénz fokozatosan rendelkezésére fog állani, aszerint, hogy a munkálatok miként haladnak előre és miként válik szükségessé újabb és újabb fedezeti ösz- szegek elő termetese. A borfogyasztási adó hiányát a lecsőkkentett tisztviselői fizetések fedezik A hét folyamán várják a városházára a költségvetés jóváhagyását A belügyminiszter alig változtatott a felterjesztett költségvetésen Beruházási munkálatok folynak az Elektromosműveknél is. Itt az engedélyezett fedezetet tulajdonképpen már el is költöttük, amennyiben az új kazánokat és turbinákat már felállítottuk. A kelenföldi telepen a negyedik gépegység már majdnem teljesen készen van, de még nem állítottuk fel. A kelenföldi telep negyedik gépegységének a felállítására a nyár folyamán kerülhet sor. A Gázművek beruházási programjában szerepel a benzolgyár megépítése, amit a főváros közgyűlése legutóbb határozott el. A közgyűlés megszavazta az építkezéshez szükséges egymillió pengőt is, úgyhogy már a legközelebbi napokban megtehetjük az intézkedéseket, a munkálatok kiadása iránt. A szabadalomnak a Láng-gépgyár a tulajdonosa. így tehát a munkálatok legnagyobb részét ennek az érdekeltségnek kell kiadni. Az a legmegfelelőbb metódus, amellyel benzolt lehet gyártani, az úgynevezett lurghi-féle eljárás, ennek a szabadalma a Láng-gépgyár tulajdona. Külön adjuk ki az építkezési munkálatokat és pedig lehetőleg már négy-öt hét múlva, mert azt akarjuk, hogy az építkezés már kora tavasszal megindulhasson és a főváros ezzel is hozzájárulhasson a munkanélküliség enyhítéséhez. A benzol- gyárat az óbudai gázművek telepén építjük meg és az a tervünk, hogy legkésőbb júniusban vagy júliusban a benzolgyár már meg is kezdhesse működéséi. Borvendég Ferenc alpolgármesternek ez a nyilatkozata konkrét munkaprogramot tartalmaz a tavaszi hónapokra. ür. K. K. Családi házat olcsón épít tehermentes telekre vagy saját telkein kényelmes törlesztésre. Minden épltőiparosmunkát jutányosán vállal az Építőiparosok Szövetkezete Andrássy út 56 MOIRET F. ÖDÖN RT.I PAPÍRNEMŰGYÁR Budapest, IX., Közraktár u. 24 J A városházán nagy érdeklődéssel várják, hogy mikor érkezik meg a belügyminiszter leirata az 1933. évi költségvetés jóváhagyásáról. A főváros vezetőségét rendkívül közelről érdekli a jóváhagyás, mert hiszen az erről szóló leirat mindig bizonyos megjegyzéseket tartalmaz a városházi adminisztráció működésével kapcsolatban és jövőre nézve útbaigazításokat ad. A fővárosi törvény életbelépietése óta a, kormáyy befolyása óriási mértékben megnövekedett és így a belügyminiszteri leirat egészen új irányokat adhat a, városháza munkájának. A Független Budapest munkatársának értesülése szerint a legutóbbi napokban döntő tanácskozás volt a pénzügyminisztériumban az új költségvetés jóváhagyása tárgyában. Ezen a pénzügyi értekezleten megtörtént a végleges döntés, amely úgy szól, hogy a kormány a főváros 1933. évi költségvetést jóváhagyja. A jóváhagyást megelőzően több tanácskozás volt és pedig úgy a belügyminisztériumban, mint a pénzügyminisztériumban is. Az első tanácskozásokon Lamotte Károly dr. pénzügyi tanácsnok képviselte a főváros vezetőségét és megadta a kért felvilágosításokat azokra a tételekre nézve, amelyek iránt a belügyminisztérium városi, ügyosztálya érdeklődést tanúsított. A legutóbbi tanácskozáson már Borvendég Ferenc alpolgármester képviselte a főváros vezetőségét. Ami a jóváhagyással kapcsolatos kormányzati intézkedéseket; illeti, ezekről Kcresztes-Fischer belügyminiszter közvetlen környezetéből a következőket tudta meg a Független Budapest munkatársa: — A főváros 1933-as költségvetésének jóváhagyása iránt megtörtént a végleges döntés. A jóváhagyó leiratot most szövegezik és az néhány napon belül megérkezik a városházára. A jóváhagyást megelőző tanácskozásokon, amelyeken Lamotte Károly dr. pénzügyi tanácsnok, majd Borvendég Ferenc alpolgármester vettek részt, tulajdonképpen csak egy fontosabb kérdés szerepel és pedig annak a 3 millió pengős hiánynak az eltüntetése, amely a borfogyasztási adó mérséklése következtében állott elő. A főváros vezetői különböző konkrét javaslatokat tettek a. 3 millió pengős hiánynak a pótlására nézve. A javaslatok között szerepelt a forgalmi adó harmadik százaléka után is részesedésnek az engedélyezése a főváros javára. Ezt a javaslatot a kormány nem fogadhatta el, ellenben mégis ========== HÍMEK REZ-csMSDGTORGYAR Készítményeit — ÁgybetéteK, gyermeKKocsiK, ágyneműeK, paplanok és legújabb Kivitelű Kerti bútoroK gyári árban. Mimarahiár: V».. Pottáni» utca 22. sz. (flrfcád bazár) Ogár: Vii. SSeiló utca 3. sz adódott egy átmeneti megoldás. A tisztviselői fizetések redukciójáról szóló rendeletnek a végrehajtása következtében ugyanis 1,700.000 pengővel csökkentek a személyzeti kiadások. A főváros új költségvetésében tehát csak 1,300.01)0 pengő az a hiány, amely a borfogyasztási adó mérséklése következtében pótlásra vár. Ennek az 1,300.000 pengőnek a pótlásáról az év folyamóin történik majd gondoskodás és pedig vagy a kiadások redukálása révén, vagy pedig —■ ami kevéssé valószínű, — a bevételek nem várt emelkedése folytéin. A Független Budapest munkatársa megtudta még, hogy a belügyminiszter nem eszközölt lényegesebb változásokat a költségvetés tervezetén. Az a, hír sem felel meg a valóságnak, hogy a kormány a fővárost rákényszeríti az Opera- ház támogatására.. A főváros vezetőségének spontán elhatározása volt eredetileg az, hogy 200.000 pengőt állított be a költségvetési tervezetbe az Operaház szubvencionálása címén. Ezt a tételt Petrovácz Gyula indítványára törölték a költségvetésből és ezekutóin semmiféle törvényes lehetőség sincs arra, hogy a 200.000 pengős tétel visszakerüljön a költségvetésbe. A belügyminiszternek joga van a költségvetési tételeket megváltoztatni, vagy teljesen törölni, de új tételt a belügyminiszter is csak akkor vehet fel a költségvetésbe, ha a fővárost ennek az új tételnek a felvételével törvényes kötelezettség teljesítésére szorítja. Ilyesmiről az Operaház támogatása esetében nincsen szó, így tehát a belügyminiszternek nincs is szándékában ennek a 200.000 pengős tételnek a költségvetésbe való beillesztése, már csak azért sem, mert egy ilyen kormányzati intézkedés ellen panasszal lehetne fordulni a közigazgatási bírósághoz. I Fótfai útg Klapka-, Tüzér-, Csángó uccák által határolt telektömb felparcellázva, kedvező feltételek mellett eladó Bővebbet: vasármao délelőtt helyszínen Fófhi út 35., hétköznapokon Rudolf tér 6. IV., 22. Telefon : 241-15 A magyar Abdera Fonákságok Budapest nagyvárosi képének kialakulása körül Irta: KABAKOVITS JÓZSEF dr. Abdera az ókori görögségnek híres városa volt. Hírét azzal szerezte, hogy lakosai Görögországnak köztudomásúlag legsutább emberi voltak. Cselekedeteikről, butaságukról olyas legendakor alakult ki, mint a régi magyar ponyvairodalom emlékezetes ,,hét svábjáról“. Fs még évezredekkel Görögország elmúlása után is egy neves német író, Christoph Martin Nieland, német professzor és udvari tanácsas úr, akinek kétévszázados születési fordulóját jövő esztendőié üli meg a kulturvilag, ,,Az abderitáh“ címen mulatságos szatírát írt róluk, amelyet a centenárium alkalmából érdekes lenne — különböző helyi aktualitások bevonásával — egyes európai nyelveken újra megjelentetni. Ezek az abderlták jutottak az eszembe, amikor JIlyefalni Lajosnak, a. Székesfőváros' Statisztikai Hivatala kitűnő igazgatójának legújabb kis alkotását lapozgattam: azt a rendkívül érdekes kis könyvet, amely húsz év távlatából hasonlítja össze a világháború előtti és a világháború utáni Budapestet a számok tükrében. Olyan ez a kis könyv, mintha a magyar főváros pulzusa lenne; számadatairól le lehet olvasni az egész közület egészségi állapotát, eufóriáját vagy lázas betegségeit. Budapest beteg tüdeje Van ebben a kis könyvben egyetlen számadatpár, amely mindennél jobban jellemzi a mi saját külön Abderánkat. Azt olvassuk ugyanis, hogy míg Budapest egész terűlele 18.686 hektár, addig a nyilvános és magánparkok együttvéve csak 10(i hektár! foghdI nak le, tehát a város területének 7«-od részét, vagyis | nem egészen 2 százalékát. Ha meggondoljuk, hogy az : e részben még legmostohábban ellátott külföldi nagy- ; városoknál is 10—15%-ra tehetők a közkertek — a | nagyvárosok tüdői —, akkor értjük csak meg igazán. | hogy mennyire szomorú a sorsa nálunk a- kőrenge- ! tegbe szakadt cinbe, nek. Ez a bűn pcisze nem mai j keletű. Hiszen Podvma.niczky Frigyes Naplótöreclékei- , ben olvassuk, iiogy József nádornak, a Palatínusnak ■ — akinek szobra szép zöld miliőben ékeskedik a Jó- I zsef téren — volt az a lapé1 ve: „Baume gehören nicht in die Stadt“ s ettől kezdve vett erőt Pestbuda mindenkori vezetőségén a félelem azoktól a zöld foltoktól, amelyek pedig egyedül teszik a nagyvárosi éle- I let, annyira-amennyire, elviselhetővé. így történt i azután, hogy nálunk még az olyan tipikusan kertvá- I rosnak predesztinált városrészek is, mint aminő a I Tisztviselőtelep, vagy újabban a Lágymányos is, glé- dába állított, komor, unalmas, szürke házsorokból I tevődnek össze, holott úgy itt, mint pl. az új külső j Lipótvárosban igazán módunk lett/ volna rá, hogy , clökerlekkel enyhített, barátságos útvonalakkal tagoljuk a nagyvárosi falanszternek amúgy is lélekölő egyhangúságát. Ilyenkor ölük fel az ember fejében Oxenstierna híres mondása a fiához: „Frigy fiam, és j nézd meg. minő kevés ésszel kormányozzák c világ dolgait!“ Minden a feje tetején S lm aztán tovább fűzi az ember ezt a gondolat- i menetet s a főváros rendezésében felötlő egyéb fél- I szegségeket és fonákságaikat iparkodik garmadába szedni, akkor meg éppenséggel a fentomlított bét ! sváb jut az eszébe, akik mindenáron széliében akartuk létrájukat az erdőn kérésziül vinni. Mert mi más- l’ajta gondolkodás lehetett az, amely a lipótvárosi Széni Islvdn-lemploniol (a. helytelenül ,,bazilikának“ nevezett istenházát) hálta! építette rá a főváros egyik legforgalmasabb útvonalára; a. templom homlokzatát viszont valószínűtlonül keskeny uccáeskába irányította be. (A ritus-szubta' keletelés nem játsz- lmtott szerepet, mert hiszen bátran építhették volna j a Vilmos császár út valamelyik túlsó telektömbjére.) S ugyanilyen esztelenség- jelentkezett akkor is, I amikor a gyári övezetet Budapesttől északra és I északnyugatra szánták, úgyhogy a nálunk uralkodó északi szél állandóan a fővárosi polgár tüdejében j raktározza el az újpesti gyárak füstjét. I I Közlekedési zagyvasögok Vagy szóljunk-e arról a rendszerré vált őrületről, j amely az összes Indáinkat úgy vezette át Budára, i hogy éppen egy-egy hegy lábúba, ütközzenek s hogy : így a túlsó oldalon semmiesetre se fejlődhessék kj a | hídfejeknél egyébként olyan jótékonyan jelentkező | forgalom. Szóljunk-e ezzel kapcsolatban arról, hogy amikor a Rákóczi út vonalát rendezték, akkor a Klo- | ti 1 cl főhercegnő két telkének kedvéért az útvonal tengelyét a Kossuth Lajos uccánál megtörték, elfordí- | lottók, úgyhogy most már a, fél belvárosi templom is | beleesett az útvonalba és az Erzsébet-hidat kénytele- I nek voltak a Tabán hely éti a Gellérthegy szírijeinek 1 ne kivinni. Akkoriban sok szó esett a belvárosi plébá- i nia fölemeléséiről, eltolásáról, lerombolásáról. Mindeneseire úgy tervezték, hogy a lúd feljárója kb. a Petőfi téri görög-templomtól kezdve emelkednék a lúd ! nívójáig. A Piarista ucca szögletén álló modern, hatalmas bérpalotát már ilyen lejtősen emelkedő alap- j zabra is építették. Most aztán lebontották a régi : piarista-rendházat, de senki sem beszél a térség fel- töltéséről; ellenben odaállítják nagy sürgősen a Zala- ! féle Erzsébet-emlékmüvot: megpccsételéséül egy esze- i veszett városrendezési tohuvobohunak. Viszont a Zala-emlék alatt kikerült Pest legrégibb, romaikori I része. Bármelyik város boldogan használná ki na J ilyen lelet idegenforgalmi lehetőségeit; berendezne. ott egy kis helytörténeti múzeumot s mint Rómában | a kisebb fórumokat, úgy mutogatná ezeket az érdo- ! l<es romokat. Nálunk ellenben fölébe építik a nem is I ide, hanem a Várhegy oldalára szánt Erzsébet-emléket s ennek kedvéért bizonyára újra betömik a római romokat, amelyeket portig parkírozni is lehetett volna, stílszerűen.
