Független Budapest, 1933 (28. évfolyam, 1-52. szám)
1933-12-13 / 50. szám
HUSZONNYOLCADIK évfolyam 50. szám 1933 december 13 Várospolitikai és közgazdasági lap Szerkesztőség és kiadóhivatal: Budapest, V., Báthory ucca 3. L Telefon : 19-9-80 Postatakarékpénztári csekkszámla: 45476 Megjelenik minden héten Előfizetési éra a Nagy Budapest melléklettel együtt Egész évre 24 pengő — Fél évre 12 pengő Egyes szám ára 50 fillér FELELŐS SZERKESZTŐ: B. VIRÁGH GÉZA A halálszekér Akció indult, hogy a főváros kereskedő- és ipari lakossága is részesüljön valamiféle adókedvezményben, hogy ennek az összeroskadó városnak a válláról levegyenek valamit a gyilkos terhek közül. Az állam mindent elkövet, hogy megmentse a magyar falu népét, — ami egyébként nagyon helyes és okos dolog, — de egyetlen szava, megértő gesztusa sincs a főváros lakosságának szörnyű szenvedéséhez. Budapest népessége közel egynyolcadát teszi az ország ösz- szes lakosságának, viseli az egyenes adójövedelem 60 százalékának terhét, a kormány atyai gondoskodásából azonban nemhogy 60 százalék nem esik reá, i sőt az egynyolcadrésznél is sokkal kevesebb: olyan nagyon kicsiny rész, hogy legfeljebb mikroszkopikus j vizsgálat tudná megállapítani, hány ezrelékkel részes a kormányzat abban, hogy Budapest még áll és él ezekben a szörnyű időkben, amikor a példátlanul Ínséges tél akkora felelősséget rakott a fővárosra, amely minden képzeletet felülmúl. Deficites költségvetéssel lépünk néhány hét múlva az új esztendőbe, a valóság azonban az, hogy • e pillanatban még csak nem is sejtjük, mennyire fog megnőni az előirányzott 10 milliós hiány. A korán beállott tél olyan új feladatokat rótt reánk, amelyek elől kitérni nem lehet és — amint azt a közigazgatási bizottságban elmondták — az állam nem érzi, hogy szociális feladatai is lennének. Amikor erről van szó, az állam szabad kezet ad a fővárosnak, megengedi, hogy egyedül, magára hagyva vegye fel a harcot a legszörnyűbb, leggyilkosabb téllel, ebben az egy kérdésben igazán nem panaszkodhatik a város vezetősége, hogy az állam nem respektálja az autonómiát. A szociális munkából nem vesz el az állam semmit sem, átengedi azt teljesen a fővárosnak, az állam megértő nagylelkűsége ellen igazán nem emelhet panaszt a főváros, amikor adni kall, dolgozni, menteni. Nem nézi az állam a számarányt, nem ragaszkodik sem az egynyolcad arányhoz, sem a 60 százalékhoz: a teljes száz százalékot a fővárosra bízza. j A főváros kereskedői és iparosai azt kérik, azért könyörögnek, hogy terjesszék ki reájuk azoknak a nagy kedvezményeknek legalább egy kis hányadát, amelyekkel az állam a föld népét védi. Nem kérik az egészet, ilyen merész óhajaik nincsenek, csak egy csekély hányadrészért könyöi’ögnek, többek közt azért, hogy adóhátralékaikat ők is több év alatt törleszthessék. A most megjelent adókimutatás szerint a csökkent adóbevételek minden egyes tételnél egyre sorvadó számokat tüntetnek fel, csupán egyetlenegy tételnél emelkedett feltűnőén a bevétel: az adóbehajtási költségeknél. Ez az egyetlen »örvendetesen« emelkedő jövedelem, a többi egytől-egyig hanyatló, csökkenő, pusztuló. Van az adóügyi közigazgatásnak egy hallatlanul fejlődő intézménye, amely napról-napra fokozódó jelentőséghez jut Budapest életében, úgy hívják ezt az intézményt: slráfkocsi. Nincs statisztikai kimu- í tatás arról, hány új stráfkocsit állítanak be hétről- ! hétre a megnövekedett forgalomba és arról se tudunk hiteles számokat, hányszor áll meg a nevezett intézmény havonként egy-egy kávéház, vendéglő, üzlet vagy műhely előtt. Állandóan ott dübörögnek ezek a stráfkocsik a fővárosi uccák kövezetén, mögöttük két-három sportsapkás, zsebredugottkezű »közeg«, | akiknek az a feladatuk, hogy kellő pillanatban fel- j kapják a kávéházi asztalt, bútort vagy gépet és fel- j tegyék az állami pénzügyi adminisztrációt jelképező | járműre, amely mindent elpusztít, lekaszál, amerre csak eljut. Budapestnek csak ez jut a pénzügyi közigazgatásból. A siráfkocsi. A többi, amit könyörögve kér a kereskedelem és ipar, a többi az mind »meggondolandó«. Annak mindnek akadálya van, csak a stráf- kocsi kerekei elé nem gördül akadály, azok halálos biztonsággal döcögnek üzletről-üzletre, műhelyről- iníihelyre. Eh ahol megjelenik, ott pusztulás és haló' jár a nyomában, ami az adóbevételi kimutatásban abban a formában jelentkezik, hogy »megnövekedett a behajtási illeték«, a valóság keserűségében azonban azt jelenti, hogy ismét elpusztult néhány vállalat, bezártak üzleteket, telepeket, kivégeztek »adóalanyokat«, akik vagy amelyek megmenthetők lettek volna, ha az állam legalább századrész annyi jóindulattal lett volna irántuk, mint abban az esetben, ha öt vag-y tíz holdjuk lett volna, ahelyett, hogy ipari vagy kereskedelmi téren akartak produktív munkát végezni a nemzeti termelésben. Nem azt kéri a főváros lakossága, hogy megállítsák útján a stráfkocsit. Ilyen merész vágyai nincsenek. Csak azt, hogy tegyenek rá féket, amely néha meg-megállítsa ezt a halálszekeret. Legalább pillanatokra. Érdeke ez nemcsak a halálraítéltnek, hanem az államnak is, amelynek nem lehet célja az, hogy az adóbehajtási illeték jövedelmeivel pótolja azt a pusztulást, amelyet a stráfkocsi okoz. Mert, ha nem cselekszenek gyorsan, nem lesz hol megállnia a stráfkocsinak . . . Sipőcz polgármester a tanács döntésére bízza a Talbot-ügy rendezését Ismét komplikációk támadtak a főváros és a kereskedelmi minisztérium között folyó tárgyalásokon — fi kormány ötéves áramvásárlási szerződés megkötésére kényszeríti a fővárost Még karácsony előtt dönteni kell a Taloot-ilgyben A főváros jövő évi költségvetésének a letargya- láfcsa után több olyan kérdésben fog dönteni a tanács, amelyeknek elintézése közelről érinti a nagyközönséget. így például már a jövő héten a tanács elé akarja terjeszteni a főváros vezetősége azt a szerződéstervezetet, amelyben rendezik a főváros és a Talböt-cehtrálé viszonyát. A Talbot-ügy rendezése érdekében hetek óta folynak tanácskozások a főváros vezetői és a kereskedelmi minisztérium szakemberei között. Eredetileg arról volt szó, hogy a főváros végleg átveszi a Talbot-centrálét azoknak a kölcsönöknek a vállalása ellenében, amelyek a bánhidai erőműtelepet terhelik. A centrálé átvételével a főváros 30 esztendőre évenként 3V2 millió pengő új terhet vállalt volna magára, ami ellen rendkívül éles tiltakozást jelentett be a városházi ellenzék azon a pártközi konferencián, amelyet a Talbot-ügy rendezése érdekében még a nyári szünet előtt hívott össze a főpolgármester. A kereskedelmi minisztérium a pártközi konferencia állásfoglalása következtében meghosszabbította az átvételre vonatkozó opciónak a jogát október 31-ig, de ez a terminus is lejárt anélkül, hogy a főváros és a kereskedelmi minisztérium között az átvételre nézve konkrét megállapodás jött volna létre. A kormány erre újból meghosszabbította az opció határidejét, amelyet most már december 31-ig tolt ki. A fővárosnak tehát december végéig feltétlenül állást kell foglalnia a Talbot-iigyben, annál is inkább, mert december 31-én lejár az ideiglenes megállapodás. M ás félmillió pengő ráfizetés az elszámolásnál A Független Budapest munkatársa a városházán úgy értesült, hogy ezúttal sem. lehet, szó a Talbot- centrálé végleges átvételéről, hanem csupán áram- vásárlási szerződésnek a megkötéséről. Eddig féléves ideiglenes megállapodás volt a főváros és a Dunántúli Villamossági Rt. között. Ez az ideiglenes megállapodás úgy szólt, hogy a. főváros évenként 130 millió kilowattóra áramot vesz át és 4 filléres egységár mellett á conto fizetéseket teljesít. A kereskedelmi minisztérium arra szorítja a főváros vezetőségét, hogy most már ne féléves, hanem hosszabb időre szóló áramvásárlási szerződés jöjjön létre és egyben rendezzék a múltra nézve az összes pénzügyi természetű elintézetlen kérdéseket. Ez azt jelenti, hogy a fővárosnak most nemcsak hosszabb időre szóló áramvásárlási szerződést kell kötnie a Talbot-centráléval, hanem egyben az elmúlt három esztendőre nézve véglegesen is el kell számolnia. Ez az elszámolás legalább másfél- millió pengős különkiadást jelent. mert a kereskedelmi minisztérium 4.8 filléres egységáron akar elszámolni, amivel szemben Borvendég Ferenc alpolgármester a főváros nevében csak 4.45 fiú térés egységárat ajánlott fel. Ötéves szerződés Úgy értesülünk egyébként, hogy ötéves új áramvásárlási szerződésnek a megkötéséről van szó és az erről szóló polgármesteri előterjesztés már a jövő héten a törvényhatósági tanács elé kerül. Ez az előterjesztés teljesen azonos azzal, amit az új költség- vetés beterjesztése előtt vitt a polgármester a törvényhatósági tanács elé, de akkoriban levették a napirendről, azzal az indokolással, hogy csak a költségvetés letárgyalása után lesz ideje a tanácsnak a Talbot-iigyben állást foglalni. A Talbot-előterjesztés- nek a napirendről történt levétele ezzel a hivatalos indokolással szemben tulajdonképpen azért történt, mert a legfontosabb kérdésben: az egységárban nem sikerült megállapodnia a fővárosnak a kereskedelmi kormánnyal. Az előterjesztésnek az a része, amely az egységár megállapításáról szól, nem egészen világos. Annyi bizonyos, hogy a fővárosnak nemcsak a termelési költséget kell megfizetnie, hanem vállalnia kell a ceu- trálét terhelő angol kölcsönök kamatait és esedékes törlesztési részleteit is. sőt mindezeken kívül még a felújítási alapot is táplálnia kell. Olyan súlyos feltételek, ezek, hogy a főváros vezetősége helyesebbnek látta az előterjesztésnek a napirendről való levételét és újabb tárgyalások megindítását. Ezek a »legújabb« tárgyalások sem hozták meg a kívánt eredményt, amit bizonyít az a tény, hogy a polgármester változatlanul ugyanazt az előterjesztést kénytelen a tanács elé vinni, amelyet legutóbb levettek a napirendről. A főváros és a kormány között támadt ellentétek elsimításának súlyos nehézségeire jellemző bizonyíték egyébként az a körülmény is, hogy Sipőcz Jenő polgármester nem is terjeszt konkrét javaslatot a törvényhatósági tanács elé, hanem csupán ismerteti a lefolytatott tárgyalások eredményét és a tanács döntésére bízza a Talbot-ügy végleges rendezését. A törvényhatósági tanács ülésén fog eldőlni tehát az a kérdés, hogy a főváros hosszabb időre rendezi-e viszonyát a Talbot-centráléval, esetleges ötéves szerződés megkötése révén, vagy pedig január 1-töl kezdődően ismét csak féléves ideiglenes megállapodás lép éleibe.
