Független Budapest, 1933 (28. évfolyam, 1-52. szám)

1933-12-13 / 50. szám

HUSZONNYOLCADIK évfolyam 50. szám 1933 december 13 Várospolitikai és közgazdasági lap Szerkesztőség és kiadóhivatal: Budapest, V., Báthory ucca 3. L Telefon : 19-9-80 Postatakarékpénztári csekkszámla: 45476 Megjelenik minden héten Előfizetési éra a Nagy Budapest melléklettel együtt Egész évre 24 pengő — Fél évre 12 pengő Egyes szám ára 50 fillér FELELŐS SZERKESZTŐ: B. VIRÁGH GÉZA A halálszekér Akció indult, hogy a főváros kereskedő- és ipari lakossága is részesüljön valamiféle adókedvezmény­ben, hogy ennek az összeroskadó városnak a vállá­ról levegyenek valamit a gyilkos terhek közül. Az állam mindent elkövet, hogy megmentse a magyar falu népét, — ami egyébként nagyon helyes és okos dolog, — de egyetlen szava, megértő gesztusa sincs a főváros lakosságának szörnyű szenvedéséhez. Buda­pest népessége közel egynyolcadát teszi az ország ösz- szes lakosságának, viseli az egyenes adójövedelem 60 százalékának terhét, a kormány atyai gondosko­dásából azonban nemhogy 60 százalék nem esik reá, i sőt az egynyolcadrésznél is sokkal kevesebb: olyan nagyon kicsiny rész, hogy legfeljebb mikroszkopikus j vizsgálat tudná megállapítani, hány ezrelékkel részes a kormányzat abban, hogy Budapest még áll és él ezekben a szörnyű időkben, amikor a példátlanul Ín­séges tél akkora felelősséget rakott a fővárosra, amely minden képzeletet felülmúl. Deficites költségvetéssel lépünk néhány hét múlva az új esztendőbe, a valóság azonban az, hogy • e pillanatban még csak nem is sejtjük, mennyire fog megnőni az előirányzott 10 milliós hiány. A korán beállott tél olyan új feladatokat rótt reánk, amelyek elől kitérni nem lehet és — amint azt a közigazga­tási bizottságban elmondták — az állam nem érzi, hogy szociális feladatai is lennének. Amikor erről van szó, az állam szabad kezet ad a fővárosnak, megengedi, hogy egyedül, magára hagyva vegye fel a harcot a legszörnyűbb, leggyilkosabb téllel, ebben az egy kérdésben igazán nem panaszkodhatik a város vezetősége, hogy az állam nem respektálja az auto­nómiát. A szociális munkából nem vesz el az állam semmit sem, átengedi azt teljesen a fővárosnak, az állam megértő nagylelkűsége ellen igazán nem emel­het panaszt a főváros, amikor adni kall, dolgozni, menteni. Nem nézi az állam a számarányt, nem ra­gaszkodik sem az egynyolcad arányhoz, sem a 60 szá­zalékhoz: a teljes száz százalékot a fővárosra bízza. j A főváros kereskedői és iparosai azt kérik, azért könyörögnek, hogy terjesszék ki reájuk azoknak a nagy kedvezményeknek legalább egy kis hányadát, amelyekkel az állam a föld népét védi. Nem kérik az egészet, ilyen merész óhajaik nincsenek, csak egy csekély hányadrészért könyöi’ögnek, többek közt azért, hogy adóhátralékaikat ők is több év alatt törleszthessék. A most megjelent adókimutatás sze­rint a csökkent adóbevételek minden egyes tételnél egyre sorvadó számokat tüntetnek fel, csupán egyet­lenegy tételnél emelkedett feltűnőén a bevétel: az adóbehajtási költségeknél. Ez az egyetlen »örvende­tesen« emelkedő jövedelem, a többi egytől-egyig ha­nyatló, csökkenő, pusztuló. Van az adóügyi közigazgatásnak egy hallatlanul fejlődő intézménye, amely napról-napra fokozódó jelentőséghez jut Budapest életében, úgy hívják ezt az intézményt: slráfkocsi. Nincs statisztikai kimu- í tatás arról, hány új stráfkocsit állítanak be hétről- ! hétre a megnövekedett forgalomba és arról se tudunk hiteles számokat, hányszor áll meg a nevezett intéz­mény havonként egy-egy kávéház, vendéglő, üzlet vagy műhely előtt. Állandóan ott dübörögnek ezek a stráfkocsik a fővárosi uccák kövezetén, mögöttük két-három sportsapkás, zsebredugottkezű »közeg«, | akiknek az a feladatuk, hogy kellő pillanatban fel- j kapják a kávéházi asztalt, bútort vagy gépet és fel- j tegyék az állami pénzügyi adminisztrációt jelképező | járműre, amely mindent elpusztít, lekaszál, amerre csak eljut. Budapestnek csak ez jut a pénzügyi közigazga­tásból. A siráfkocsi. A többi, amit könyörögve kér a kereskedelem és ipar, a többi az mind »meggondo­landó«. Annak mindnek akadálya van, csak a stráf- kocsi kerekei elé nem gördül akadály, azok halálos biztonsággal döcögnek üzletről-üzletre, műhelyről- iníihelyre. Eh ahol megjelenik, ott pusztulás és haló' jár a nyomában, ami az adóbevételi kimutatásban abban a formában jelentkezik, hogy »megnövekedett a behajtási illeték«, a valóság keserűségében azon­ban azt jelenti, hogy ismét elpusztult néhány válla­lat, bezártak üzleteket, telepeket, kivégeztek »adó­alanyokat«, akik vagy amelyek megmenthetők lettek volna, ha az állam legalább századrész annyi jóindu­lattal lett volna irántuk, mint abban az esetben, ha öt vag-y tíz holdjuk lett volna, ahelyett, hogy ipari vagy kereskedelmi téren akartak produktív munkát végezni a nemzeti termelésben. Nem azt kéri a főváros lakossága, hogy meg­állítsák útján a stráfkocsit. Ilyen merész vágyai nin­csenek. Csak azt, hogy tegyenek rá féket, amely néha meg-megállítsa ezt a halálszekeret. Legalább pilla­natokra. Érdeke ez nemcsak a halálraítéltnek, hanem az államnak is, amelynek nem lehet célja az, hogy az adóbehajtási illeték jövedelmeivel pótolja azt a pusztulást, amelyet a stráfkocsi okoz. Mert, ha nem cselekszenek gyorsan, nem lesz hol megállnia a stráfkocsinak . . . Sipőcz polgármester a tanács döntésére bízza a Talbot-ügy rendezését Ismét komplikációk támadtak a főváros és a kereskedelmi minisztérium között folyó tárgyalásokon — fi kormány ötéves áramvásárlási szerződés megkötésére kényszeríti a fővárost Még karácsony előtt dönteni kell a Taloot-ilgyben A főváros jövő évi költségvetésének a letargya- láfcsa után több olyan kérdésben fog dönteni a tanács, amelyeknek elintézése közelről érinti a nagyközön­séget. így például már a jövő héten a tanács elé akarja terjeszteni a főváros vezetősége azt a szerző­déstervezetet, amelyben rendezik a főváros és a Talböt-cehtrálé viszonyát. A Talbot-ügy rendezése érdekében hetek óta folynak tanácskozások a főváros vezetői és a kereskedelmi minisztérium szakemberei között. Eredetileg arról volt szó, hogy a főváros vég­leg átveszi a Talbot-centrálét azoknak a köl­csönöknek a vállalása ellenében, amelyek a bánhidai erőműtelepet terhelik. A centrálé átvételével a főváros 30 esztendőre éven­ként 3V2 millió pengő új terhet vállalt volna magára, ami ellen rendkívül éles tiltakozást jelentett be a városházi ellenzék azon a pártközi konferencián, amelyet a Talbot-ügy rendezése érdekében még a nyári szünet előtt hívott össze a főpolgármester. A kereskedelmi minisztérium a pártközi konferencia állásfoglalása következtében meghosszabbította az át­vételre vonatkozó opciónak a jogát október 31-ig, de ez a terminus is lejárt anélkül, hogy a főváros és a kereskedelmi minisztérium között az átvételre nézve konkrét megállapodás jött volna létre. A kormány erre újból meghosszabbította az opció határidejét, amelyet most már december 31-ig tolt ki. A fővárosnak tehát december végéig feltétle­nül állást kell foglalnia a Talbot-iigyben, annál is inkább, mert december 31-én lejár az ideig­lenes megállapodás. M ás félmillió pengő ráfizetés az elszámolásnál A Független Budapest munkatársa a városházán úgy értesült, hogy ezúttal sem. lehet, szó a Talbot- centrálé végleges átvételéről, hanem csupán áram- vásárlási szerződésnek a megkötéséről. Eddig féléves ideiglenes megállapodás volt a főváros és a Dunán­túli Villamossági Rt. között. Ez az ideiglenes meg­állapodás úgy szólt, hogy a. főváros évenként 130 mil­lió kilowattóra áramot vesz át és 4 filléres egységár mellett á conto fizetéseket teljesít. A kereskedelmi minisztérium arra szorítja a főváros vezetőségét, hogy most már ne féléves, hanem hosszabb időre szóló áramvásárlási szerződés jöjjön létre és egyben rendezzék a múltra nézve az összes pénzügyi termé­szetű elintézetlen kérdéseket. Ez azt jelenti, hogy a fővárosnak most nemcsak hosszabb időre szóló áramvásárlási szerződést kell kötnie a Talbot-centráléval, hanem egyben az elmúlt három esztendőre nézve véglegesen is el kell számolnia. Ez az elszámolás legalább másfél- millió pengős különkiadást jelent. mert a kereskedelmi minisztérium 4.8 filléres egység­áron akar elszámolni, amivel szemben Borvendég Ferenc alpolgármester a főváros nevében csak 4.45 fiú térés egységárat ajánlott fel. Ötéves szerződés Úgy értesülünk egyébként, hogy ötéves új áramvásárlási szerződésnek a meg­kötéséről van szó és az erről szóló polgármesteri előterjesztés már a jövő héten a törvényhatósági tanács elé kerül. Ez az előterjesztés teljesen azonos azzal, amit az új költség- vetés beterjesztése előtt vitt a polgármester a tör­vényhatósági tanács elé, de akkoriban levették a napirendről, azzal az indokolással, hogy csak a költ­ségvetés letárgyalása után lesz ideje a tanácsnak a Talbot-iigyben állást foglalni. A Talbot-előterjesztés- nek a napirendről történt levétele ezzel a hivatalos indokolással szemben tulajdonképpen azért történt, mert a legfontosabb kérdésben: az egységárban nem sikerült megállapodnia a fővárosnak a kereskedelmi kormánnyal. Az előterjesztésnek az a része, amely az egységár megállapításáról szól, nem egészen világos. Annyi bizonyos, hogy a fővárosnak nemcsak a termelési költséget kell megfizetnie, hanem vállalnia kell a ceu- trálét terhelő angol kölcsönök kamatait és esedékes törlesztési részleteit is. sőt mindeze­ken kívül még a felújítási alapot is táplálnia kell. Olyan súlyos feltételek, ezek, hogy a főváros vezető­sége helyesebbnek látta az előterjesztésnek a napi­rendről való levételét és újabb tárgyalások megindí­tását. Ezek a »legújabb« tárgyalások sem hozták meg a kívánt eredményt, amit bizonyít az a tény, hogy a polgármester válto­zatlanul ugyanazt az előterjesztést kénytelen a tanács elé vinni, amelyet legutóbb levettek a napirendről. A főváros és a kormány között támadt ellentétek elsimításának súlyos nehézségeire jellemző bizonyí­ték egyébként az a körülmény is, hogy Sipőcz Jenő polgármester nem is terjeszt konkrét javaslatot a törvényhatósági tanács elé, hanem csupán ismerteti a lefolytatott tár­gyalások eredményét és a tanács döntésére bízza a Talbot-ügy végleges rendezését. A törvényhatósági tanács ülésén fog eldőlni tehát az a kérdés, hogy a főváros hosszabb időre rendezi-e vi­szonyát a Talbot-centráléval, esetleges ötéves szer­ződés megkötése révén, vagy pedig január 1-töl kez­dődően ismét csak féléves ideiglenes megállapodás lép éleibe.

Next

/
Oldalképek
Tartalom