Független Budapest, 1933 (28. évfolyam, 1-52. szám)

1933-12-06 / 49. szám

6> Független Budapest Budapest, 1933 december 6. mán olyan más természetű beruházások és köz­munkák is, amelyek költségvetési kereteken belül bonyolíthatók le. Elég ebben a tekin'ét­ben útépítési és csatornázási munkaiatokra hivatkozni. Annyi bizonyos, hogy állandóan napirenden kell tartanunk a közmunkák és beruházások megindítá­sát tartalmazó terveket, mert a munkanélküliséget és az ennek nyomá­ban járó nyomort csak munkaalkalmak meg­teremtésével és állandóan szaporodó kenyer- kereseti :ehetőségek nyújtásával lehet hatéko­nyan enyhíteni. Ezekben jelölte meg Huszár Aladár topolgarmes- ter a székesfővárosi autonóm szervek legközelebbi munkaprogramját. Már a főpolgármester nyilatkoza­tából is meg lehet állapítani, hogy a főváros vezetó-„ sége előreláthatóan magáévá teszi azt az előterjesz­tést, amely hosszabb Időre szóló áramvásárlási szer­ződés megkötését javasolja a Talbot-ügyben. A fő­polgármester nyilatkozatában foglalt egyéb kijelen­tések, amelyek a tavaszi közmunkák megindításának sürgős és eredményes előkészítésére vonatkoznak, alkalmasak arra, hogy az érdekelt vállalkozók és ipari munkások körében általános megelégedést kelt­senek. Ha Huszár Aladár főpolgármester valóban erélyesen fogja sürgetni az illetékes városházi és kormányzói tényezőknél e tavaszi közmunkák meg­indítását, akkor remélni lehet, hogy a városházi ügy­osztályokban készülő tavaszi közmunkaprogram leg­alább részben valóra válik. Miklós Andor halálával nemcsak egy hatalmas konszern vesztette el vezetőjét, hanem úgyszólván az egész magyar sajtó. Különös pályafutás volt az elhalt sajtóvezéré, első pillanattól kezdve, ahogy meg­jelent Az Est az uccán, Miklós Andor ,átvette a veze­tést, a prímszerepet a magyar újságírásban és meg­tartotta azt utolsó lehelietéig. Soha újságnak olyan sikere nem volt még, mint az övének: már pedig nem véletlen dolga a siker, különösen akkor nem, ha az nem pillanatnyi, hanem állandó. ; Túl az ilyen szomorú alkalomnál elhangzó szó­lamokon és közhelyeken meg kell állapítani, hogy Miklós Andor volt az, aki a magyar sajtót európai színvonalra emelte. Üj, különös íze, hangja, jelleme volt bulevard-lapjának, melyet rikkancsok terjesz­tettek ugyan, mégis a legnívósabb, a leg kulturáltabb lap volt. Nem blöffölt, nem az uccának dolgozott, nem az indulatoknak és hangulatnak: irányított, ve­zetett, felemelt. Nem szállt le a tömeghez, hanem fel­emelte azt magához. Új utakat nyitott a magyar újságírásnak, új lehetőségeket mutatott meg, még pedig a legnemesebbet, a sajtó hivatásához legmél­tóbbakat és ezt megérezte a közönség. Voltak idők, amikor szinte kizárólag ő irányította a magyar köz­véleményt, egyedül, teljes hatalommal, de soha vissza nem élt ezzel az óriási erővel, nem uszított és nem keresett mellékcélokat: lelkiismeretén megméri min­den legkisebb cikkecskét, érezte, hogy nemcsak a ha­talma félelmetes, hanem a felelőssége is az­Urbánus, európai volt a hangja, megjelenése, minden életmegnyilvánulása. Kultúrát hozott: a fő­város, Budapest kultúráját. De nem a külvárosokét, mint az eddigi bidevard-sajtó, nem is a körutakét, ahol székelt, hanem az úri magyar középosztály kul­túráját, amely új testet kapott az ő formáló keze alatt. Nem kért ezért elismerést, sem rangot, se címet, se politikai szerepet, nem akart más lenni, mint új­ságíró és az is 'volt: primus inter pares. A magyar újságírásban akkorát és olyant alkotott, amilyent még soha senki. Megilletődve, megrendülve áll sírjánál az egész magyar újságírás, párt- és világfelfogásbeli különb­ség nélkül. Mesterségünkben ő volt a legnagyobb m.ester, pedig nem sokat írt ő maga, csak Íratott. Zseniális dirigensnek, Toscanininck mondta őt egyik nekrológírója, de több, sokkal több volt a dirigens­nél: alkotó volt, konstruktív építő, aki varázslatos, csodával határos módon emelt a semmiből óriási vá­rat, szervező volt, aki ezer családnak tudott kenyeret adni. holott egy szál plajbásszál a kezében indult el csodálatos útjára. És bűvész volt, mert ebből az egy szál p'ajbászból varázsolt elő mindent, palotákat, ujsáankat, kenyeret sok-sok embernek. H°.™ m* vo^ a SZ(,,repe a magyar közéletben, művelődésben és újságírásban, ezt majd az utókor állapítja meg hitelesen. De hogy mi volt, mint ember, azt már most is tudjuk: jó ember voH, tisztakezű és tisztalelkű, tetőtől talpig becsületes, mindig jó­hiszemű. A becsület és jóság színaranyából vert ne­mesi címerét a szakadatlan munka kohója edzette meg, nem rozsdásodhatok meg ez a címer, nem. kezd- űcfi' ki az idő ezt a legigazabb nemességet. A magyar újságírásnak soha el nem múló dicsősége és példája lesz Miklós Andor tiszta emléke. December 8 és 10-én délután fél 3 órakor ügetőversenyek lifter Endre alpolgármester nyilatkozik a Független Budapestnek a főváros súlyos teli gondjairól Részletes jelentés készült a kormány számára az eimuit év szociális kiadásairól - Egyedül étkeztetésre 5 és félmillió pengőt költött a főváros Széleskörű akció indult a kajléitfalanok eliieltjezésére Beköszöntött a tél és ezzel megszapo­rodtak a főváros szociális gondjai. A fő­város minden télen kiszélesíti a külön­böző nyomorenyhítő akcióknak a kere­teit, ami azt jelenti, hogy rendszerint december elejétől február végéig vonja be a főváros a legnagyobb tö­megeket a maga szociális gondozásá­nak a körébe. Ez természetesen egyúttal azt is jelenti, Lib« Kndre fo0gy a szociális akciók lebonyolítására szánt összegek legnagyobb részét decem­ber—január—február havában költi el a főváros, ami egészen természetes hiszen a téli hónapokban kul­minál mindig a munkanélküliség és ilyenkor van a legnagyobb szükség az ínség enyhítésére. A főváros vezetősége az idén is felkészült a nyomorenyhítő ak­ciók lebonyolítására. A hatalmas gárda élén Liber Endre alpolgármester, Schuler Dezső tanácsnok és Bärtl Tivadar tanácsjegyző áll. Über Endre aipoiiármester akivel a téli nyomorenykítési akciókról beszélgetést folytattunk, a következőket mondotta a Független Budapest munkatársának: — A főváros vezetőségének rendkívül súlyos gondokat okoz a jelentkező szociális igényeknek a kielégítése. A kiadások fedezésére szükséges összeg rendelkezésre áll azáltal, hogy a kor­mány az idén is engedélyezte ugyanannak az ínség járuléknak a szedését, amit tavaly novem­ber 1-től kezdve kivetettünk. Az ins égj árulék címén befolyt jövedelem természetesen nem volt teljes mértékben elegendő, vagyis költség- vetési úton is igénybe kellett vennünk bizonyos összegeket. A nyomorenyhítés középpontjában az étkeztetési akció áll. A napi ingyenebédek­nek a számát a szükséghez képest emeljük. Ta­valy átlagban napi 50 ezres létszámmal dolgoz­tunk, az idén nagyobb szükségletre is felké­szültünk. Az ingyenebéd létszámot a szükséghez képest 70 ezerig fogjuk emelni. Fiber Endre alpolgármester ezzel a kérdéssel kap­csolatosén közölte a Független Budapest munkatár­sával, hogy elkészült a szociálpolitikai ügyosztály terje­delmes jelentése, amely az elmúlt év szociális akcióiról teljes és kimerítő képet nyújt. Ez a jelentés, amely az, 1932 november 1-től 1933 ok­tóber 31-ig terjedő adatokat tartalmazza, igen érdekes felvilágosításokkal szolgál. Kiderül, hogy az elmúlt esztendőben ingyenebédek szétosz­tására 4 millió pengőt költött a főváros. A. tejkiosztás közel -100 ezer pengőt, az ingyenkenyér- akció több mint 300 ezer, az élelmiszercsomagok ki­osztása százezer, a különböző jótékonysági jegyek, lóhús-, hentesáru és tejutalványok 500 ezer pengőt emésztettek fel, vagyis egyedül étkeztetésre a főváros az elmúlt év­ben 5 és fél millió Pengőt költött. A gyermekfelruházás 150 ezer pengőbe, a gyermek- eipőtalpalás és javítás 100 ezer pengőbe került a haj­léktalanok elhelyezése, a melegedőszobák fenntartása és az ezzel kapcsolatos egyéb kiadások negyedmillió pengőt igényeltek a szellemi szükségmunka pedig 700 ezer pen­gőjébe került egy év alatt a fővárosnak. Ha ezeket az összegeket összeadjuk, kiderül, hogy 0.(j millió pengőt tesz ki az az összeg, amit a főváros egy év alatt szociális akcióinak a lebonyolítására fordított. Ezt a jelentést a főváros vezetősége felterjeszti a kor­mányhoz, tekintve, hogy annak az évnek a szociális adatait tartalmazza, amely esztendőben a kormány először engedélyezte inségjárulékok szedését. A beszélgetés során érdeklődtünk aziránt, hogy a főváros vezetősége milyen intézkedéseket tett a téli kilakoltatások megakadályozására és a hajléktalanok elhelyezésére. Liber alpolgármester ebben az ügyben a következőket mondotta: A székesfővárosnak a téli kilakoltatások ügyé­ben a belügyminiszter úrhoz intézett felterjeszté­séhez a háztulajdonosok téves következtetéseket fűztek, amennyiben a főváros kérését a téli kila­koltatások teljes szüneteltetésére irányúidnak te­kintették. A főváros felterjesztésében csak annak szükségességére mutatott rá, hogy a keresetnélküli bérhátralékos családokat a szigorú téli időszak alatt az uccára ne lakol- tassák ki, erre pedig főképpen az adja meg a lehetőséget, hogy a kilakoltatás alá kerülő családok elhelyezé­sére szükséglakásokat bocsát a főváros a lakás­ügyi miniszteri biztos rendelkezésére. A szükség­lakásoknak a miniszteri biztos részére való fel­ajánlását a főváros ebben az évben főleg a magán­kórházakban üresen álló szoba-konyhás lakások közül több száz lakás kibérlése útján biztosította. Minthogy pedig a kibérléseket a főváros polgár- mesteri IX. ügyosztály útján a tél folyamán is foly­tatja, a háztulajdonosok üres egyszobás, illetve szoba-konyhás lakásainak bérbeadás- által — a fő­várossal kötött bérletnek a bérfizetés biztossága szempontjából való feltétlen előnye mellett — módot nyújthatnak arra, hogy a miniszteri biztos a bérhátralék miatt indított perekben indokolt esetekben a téli időszak alatt is kilakoltatási hatá­rozatot adhasson ki. ­Ezeket mondotta. Liber Endre alpolgármester a téli szociális akcióról. Kijelentette még, hogy nem lát maga előtt fontosabb feladatot, mint e szociális akciók zavartalan lebonyolításának a biztosítását. Minden­kor arra fog törekedni, hogy ne legyen éhező Budapesten. Nem kétséges, hogy a főváros közönsége nagy hálával tartozik Liber Endre alpolgármesternek, aki évek óta minden szociális veszedelmet elhárít azzal a körülte­kintő gondossággal és bámulatoméi tó energiával, amellyel a szociális problémák megoldását előkészíti. Ezekben a súlyos időkben valóságos szerencse, hogy a főváros szociális ügyeit Liber Endre alpolgármester, ez a melegszívű emberbarát irányítja. Száz vitézi telket ajánl fel a főváros Közművekkel ellátott, 100—150 négyszögöles telkeket ad a főváros a vitézeknek Több alkalommal fordultak illetékes tényezők a fővároshoz azzal a kéréssel, hogy a vidéki törvény­ihatóságok és a tehetősebb magánosok példáját kö­vetve, szintén admányozzon vitézi telkeket és azo­kat -szétosztás végett ajánlja fel a kormánynak. A költségvetési vita során újból elhangzott ilyen ér­telmű inditvány: ezúttal vitéz Bárczy-Barczen Gá­bor javasolta, hogy a főváros 100 vitézi telket jelöl­jön ki és ez alkalommal a polgármester, valamint az egész közgyűlés elfogadta az indítványt. A polgármester már utasította is a városrende­zési ügyosztályt, melynek fennhatósága alá tartoz­nak a. főváros telkei, hogy jelölje ki azt a 100, beépítésre alkalmas ingat­lant melyek vitézi telkek céljaira megfele­lőek. 100—150 négyszögöles telkeket fog a főváros kiala­kítani. Lehetőleg -nem egy helyen, hanem a város különböző pontjain jelöli ki a vitézek részére fel­ajánlandó telkeket. Az ügyosztály az utasításnak megfelelően meg is kezdte a tárgyalásokat. A fő­város közművekkel ellátott utak mentén lévő telke­ket ajánl fel a vitézek részére, hogy a beépítési mi­nél előbb megkezdődhessék és minél kevesebb költ­séggel járjon. Az építés lebonyolítását a vitézi rend vállalta magára. Ezzel az intézkedéssel a főváros régi kötelességének tesz eleget. MOIRET F. ÖDÖN RT.I PAP ÍRNEMŰ GYÁR Budapest, IX..Közraktár u 24 |

Next

/
Oldalképek
Tartalom