Független Budapest, 1933 (28. évfolyam, 1-52. szám)
1933-11-29 / 48. szám
Budapest, 1933 november 29. Független Budapest 3 Újévkor veszi át a BSzKRt a HÉV-et Módosítani keli úgy a HÉ¥, mint a Ráckevei Heflyíérdekűvasúf alapszabályait — Az igazgatósági tagok tantiémje A HÉV megváltásának jogi következményeit most már az egész vonalon igyekeznek érvényesíteni. Január 1-től kezdve végérvényesen a főváros kezelésében működik ez a vasútvállalat, éppen ezért intézkedtek. hogy a HÉV-nél is ugyanazok az ügyvezetési szabályok lépjenek érvénybe, mint amelyek a IJSzKRt-ra vonatkoznak. Mindenekelőtt megalakítják az új igazgatóságot. Ezzel kapcsolatban úgy a HÉV, mint a Ráckevei HÉV alapszabályait módosítani kell. A jelenleg érvényben lévő alapszabályok ugyanis az igazgatósági tagság tekintetében nem felelnek meg a főváros érdekeinek. A módosítás olyan értelmű lesz, hogy a HÉV igazgatósági tagjainak száma legalább 5, de legfeljebb 8 legyen. A HÉV igazgatóságát lehetőleg a BSzKRt igazgatósági tagjaiból alakítják j meg, mindenesetre azonban a BSzKRt elnöke és al- I elnöke egyúttal a HÉV elnöke és álelnöke is lesz. Az j igazgatósági tagokat 3 évre választják. Alapszabály- | szerű tantiéinek helyett csupán előre megállapított, 1 ülésenként járó tiszteletdíjat fognak kapni az igaz- j gatősági tagok. Végrehajtóbizottságot a HÉV-nél nem alakítanak. miután a jövőben a HÉV minden fontosabb természetű ügyét előzetes hozzájárulás céljából a BSzKRt végrehajtóbizottsága fogja tárgyalni. A Ráckevei HÉV igazgatósága 12 tagból fog állani, miután helyet kell benne biztosítani a kereskedelmi miniszternek, Pest vármegye tisztviselőjének és a két érdekelt járás főszolgabírójának is. A felügyelőbizott- ságok 5—5 tagból állanak. A HÉV igazgatóságába beválasztják az angol kisebbségi részvényesek megbízottját is, akit Erdélyi Sándor ügyvéd fog képviselni. A HÉV-nél is rendezik a tantiém-kérdést. Az igazgatóság elnöke ülésenként 200, a tágok ülésenként 10U pengő tiszteletdíjat kapnak, évente azonban a honorárium összesen nem haladhatja meg ez összegek nyolcszorosát. A Ráckevei HÉV igazgatósági tagjainak tantiémje ülésenként ugyanennyi, azzal a különbséggel, hogy az évi tiszteletdíj összesen nem lehet több. mint négy ülésre eső tiszteletdíj. A felügyelőbizottsági tagok évenként összesen 100, az elnök 150 pengő honoráriumot kap. Most likvidálja a főváros azoknak az ingatlanoknak a telekkönyvi átírását, melyek még a Közúti Vasút megváltása iélejéből származnak. A BSzKRt létesítésekor a főváros a HÉV-től, a Kovától és a BKVT-tól több ingatlant szerzett, melyek már 1923- ban a főváros tulajdonába kerültek, de különböző formalitások miatt a telekkönyvi átírás ezideig nem történt meg. Elkészült ugyan annakidején a, különböző telkek ügyében a szerződés, de ezt a belügyminiszter nem hagyta jóvá. Most már nem halasztható tovább az ügy likvidálása. A Váci úton, a Vágóhíd mellett, a Soroksár—haraszti vasútvonal mentén és Újpesten lévő ingatlanok kerültek most telekkönyvi átírás útján a főváros birtokába. •• Ötéves áramvásárlási szerződést Köt a főváros a Talbot-centráléval Borvendég Ferenc alpolgármester nyilatkozata a főváros és a kormány között folyó tárgyalások alakulásáról — A Talbot-előterjesztés már december első hetében a törvényhatósági tanács elé kerül A 'Független Budapest legutóbbi számában elsőnek jelentettük, hogy a főváros vezetősége és a kereskedelmi minisztérium között újból megindultak azok a tárgyalások, amelyek a főváros és a Talbot- centrálé viszonyának végleges rendezését célozzák. Ebben az ügyben már évek óta folyik a vita a főváros és a MÁV igazgatósága, illetve a főváros és a kereskedelmi minisztérium között, anélkül, hogy végleges megállapodást tudtak volna létrehozni. A nyári szünet előtt pártközi konferencia foglalkozott ezzel a kérdéssel. A pártvezérek, az ellenzék részéről kifejtett érvelés alapján, egyértelműen arra az álláspontra helyezkedtek, hogy a fővárosnak nincsen szüksége a bánhidai centráléra, tekintve, hogy a kelenföldi telep el tudja látni a főváros egész áramszükségletét. A főváros vezetősége akkoriban alternatív javaslatot terjesztett a pártvezérek elé és ez a javaslat úgy szólt, bogy a főváros vagy vegye át saját kezelésbe a bánhidai centrálét, vagy pedig kössön hosszabb időre szóló áramvásárlási szerződést. Egyik javaslatot sem tette magáévá a .pártközi konferencia, mire a kereskedelmi miniszter a Talbot-centrálé átvételére vonatkozó opciónak a jogát, ami július 15-én járt le, október 81-ig meghosszabbította. Az október 31-i terminus is anélkül következett be, hogy a főváros és a kereskedelmi minisztérium között folyó tárgyalások befejeződhettek volna. A Független Budapest munkatársa most úgy értesül, hogy ismét tárgyalások folynak, amelyek során a helyzet már bizonyos irányban teljesen kialakult. A tárgyalások eddigi eredménye alapján a főváros vezetősége konkrét előterjesztést készít, amely már a legközelebbi időben a törvény- hatósági tanács elé kerül. Szükségesnek tartottuk, Hunhácsij Gyula cég magyar kir. szab. takarék- tűzhely, kályha, kémény- toldó ás lakatosárugyar Budapest, VII, Rózsa u. 39 Mintaraktár: VII, Izabella tér 3 Telefon: J. 31-2-80 és 35-9-16 Pontos fuvarozást végez KOHN LIPÓT fuvarozó = i Budapest, III., Bécsi út 263 Telefoni 62-2-42, 62-5-33 hogy ebben az ügyben magához Borvendég Ferenc alpolgármesterhez forduljunk felvilágosításért és megkérdezzük, hogy milyen stádiumban vannak a főváros és a kereskedelmi minisztérium között folyó tárgyalások. Borvendég Ferenc alpolgármester a következőket mondotta a Független Budapest munkatársának: — A főváros és a Talbot-centrálé viszonyának rendezése érdekében újabb tárgyalások folynak, amelyeknek eredményéről már a legközelebbi hetekben tájékoztatni fbgjuk az illetékes autonóm szerveket. Arra a kérdésre, hogy szó lehet-e a Talbot- centrálé végleges átvételéről, Borvendég Ferenc alpolgármester így felelt: — Ennek a kérdésnek az eldöntése a törvényhatósági tanács, illetve a közgyűlés hatáskörébe tartozik. A tárgyalások eddigi alakulásáról és a magam részéről arra következtetek, hogy átvételről — legalább is egyelőre — nem lehet szó, hanem csak hosszabb időre szóló áramvásárlási szerződésnek a megkötéséről. A tárgyalások befejezése után előterjesztést teszünk a törvényhalósági tanácsnak, amely azután az előterjesztés elfogadásával, vagy elutasításával megjelöli számunkra a további teendőket. Borvendég Ferenc alpolgármesternek a nyilatkozatából annyit mindenesetre meg lehet állapítani, hogy a főváros a tárgyalások eddigi alakulása szerint nem veszi át a Talbot-centrálét, hanem ismét csak áramvásárlási szerződés megkötésére tesz polgármesteri előterjesztést a törvényhatósági tanácsnak. A Független Budapest munkatársa Borvendég Ferenc alpolgármester nyilatkozatán túlmenően — illetékes és feltétlenül megbízható helyről — úgy értesült, hogy ugyanaz az előterjesztés kerül a törvényhatósági tanács elé, amelyet legutóbb a vásárpénztári botrány likvidálásának és a költség- vetés tárgyalásának sürgősségére való hivatkozással levettek a tanács napirendjéről. Ezt azt jelenti, hogy a polgármester ötéves áramvásárlási szerződés megkötéséi fogja újból javasolni, és pedig a legutóbbi előterjesztésben megjelölt feltételek alapján. Ez az előterjesztés közvetlenül a költség- vetés ietárgyalása után, tehát már december első kelében a törvényhatósági tanács elé kerül. HANGÚ ® @ 99 ff SOROZO Vigadó-épület Básthy István iparművész tervei szerint magyar stílusban berendezve MEGNYÍLT Villásreggeli Ebéd Vacsora RÓNAI TESTVÉREK M MÉT ______ Am it Wolff felejt és amit nem felejt Wolff Károly költségvetési beszéde határozottan ellenzéki volt. Megállapíthatjuk azt is ebből a be- ; szédből, hogy Wolff sok mindent felejtett, másrészt | pedig nem felejtett semmit sem. Nem felejtette például azokat a szólamokat, amelyek 15 év előtt még frissek voltak, de ma már ! színtelenek, bár belső tartalmukat tekintve, ma. sem értéktelenebbek, mint akkor voltak. Nem felejtette el azokat az uszító jelszavakat, amelyek a mai, egységre törekvő hangulatban különös disszonanciával hatnak. Amit azonban felejtett és felejt, azt egészen más \ természetű. Autonómiavédő beszédében megfeledkezett arról, amiről a főváros polgársága nem feled- kezhetik el, hogy egyike volt azoknak, akik segítettek ezt az autonómiát rombadönteni. Védi és magasztalja azt, aminek elvesztésében legfőbb része volt. Amikor most síkraszállt az autonómia védelmében, megdöbbent csodálkozással kérdeztük magunktól: ugyanaz a Wolff Károly beszél-e, akinek I egy szava sem, volt akkor, amikor a fővárosi tör- \ vény készült? Vagy, ha volt is szava, az éppen ellenkező volt azzal, amit ma mond?!... Wolff Károly ' elfelejtette az akkori Wolff Károlyt... Wolff Károly ma ellenzéki. Költségvetési beszéde ellenzéki volt. No, persze nem annyiramintha — mondjuk — a szocialistáik ellen fordult volna, nem, szó sincs róla. Ellenzéki volt, de bizonyos re- ' zer vájt Sággal, ki nem mondott fenntartásokkal, láthatatlan, de érezhető hátsó ajtókkal, Kissé még bi- \ zonytalanul, de megkezdte az offenzívat, amelyről egyelőre még nem tudja, meddig tart, mivel nem kenyere Wolff Károlynak ez a keserű, ellenzéki ke- i nyér. De addig is: jó az ilyen népszerű téma, mint ! ezé az autonómiáé, amelyet nem tartott témának akkor, amikor — igazán az volt. Ami a földnél is biztosabb A költségvetési vita során is, a tanácsülésben is, de kint a városban számtalan gyűlésen és értekezleten j is fel-felhangzik a kérés: terjessze ki a kormány a gazdarendelet kedvezéseinek egy részét az iparra, kereskedelemre és az értelmi foglalkozást űzőkre. Konkrét indítványok is felmerültek, így egyebek közt, hogy engedjék meg a földtelen és vagyontalan városi polgárnak is, hogy részletekben fizethesse adóhátralékát, az esetben, ha az erre az évre szóló adóját kifizette. Azt hinné az ember, hogy ez a legtermészetesebb ■kívánság. Ha segíteni kell valakin, ha lélegzethez kell juttatni, akkor elsősorban a nincstelen, egyedül munkája után élő városi polgár az. Az állam jól járna: befolyna a folyó évi adókövetelése utolsó fillérig, — ami máris óriási dolog — mert az «adóalany» még a föld alól is előkaparná az idei adót, ha tudná, hogy a hátralék miatt nem, nyomor gat jóik annyira, mint most. De megkapná a hátralékot is, mert nem számolnák el behajtási költségre, kamatra, meg egyéb járulékokra ,a kiizzadt pénzt. Azt mondja erre Imrédy Béla pénzügyminiszter, hogy: hja, a városi polgár az más, mint a gazda. A gazdánál ott a fedezet, a föld, a városi polgárnál azonban nincs semmi megfogható. Nem szólva arról, hogy a legtöbb esetben van a városi polgárnak is valamije, ha egyebe nem, féltett, szerény lakása, amelytől elválnia annyi, mintha szíve vérétől fosztanák meg, megvan benne fokozott mértékben az úgynevezett adómorál. Azt mondja Imrédy, hogy előbb statisztikai vizsgálatra van szükség, csak aztán tud dönteni. Arra kérjük a pénzügyminisztert: csináltasson elsősorban arról statisztikát, milyen az arány a falu és város közt éppen ennek az adómorálnak a szempontjából, Magyarország pénzügyi háztartásának pillérei a városok, legelsősorban pedig, arányánál és nagyságánál is sokszoros mértéken felül Budapest. Ha megnézi majd ezt a statisztikát, rájön arra, hogy van a földnél is biztosabb adóalap.
