Független Budapest, 1933 (28. évfolyam, 1-52. szám)

1933-11-15 / 46. szám

Budapest, 1933 november 15. Független Budapest 5 M HÉ A hatvanéves Budapest Csendben, szinte titokban ülte meg 60-ik születése napját Budapest es fia Liber Endre alpolgőrmester fel nem hívja nagyszerű tanulmányúban az ország figyelmét erre a nevezetes évfordulóra, talán el is sikkadt volna az ünnep, amelyet jobb időkben fény­nyel, hivatalos formák közt ült volna meg a főváros népe. Hatvan év igazán csekély idő egy város életé­ben, még emberéletnek se valami túlnagy. Es mégis: annyira összeforrott a három külön város e néhány évtized alatt, hogy szinte elképzelni se lehet már, hogy Buda, Pest és Óbuda külön-külön városok vol­tak még 60 évvel ezelőtt, hogy a pesti embernek a Duna jobbpartján nem volt annyi joga, mint a bal­parton. A törvényt azonban tulajdonképpen csak az 1918-as forradalom emelte teljesen jogerőre, amikor megszűntek a hídvámok, amelyek büntetéssel sújtot­ták azt, aki Budán lakott, mert hiszen a budai ember­nek át kell jönnie naponként Pestre, míg a pesti em­bernek — kevés kivétellel — nem muszáj naponként .átmennie Budára. Liber Endre tanulmányából tud­juk, hogy az egyesítés nem ment simáin, demonstrállak ellene az érdekelt városok, mind a hárman: nem tudták, nem is sejtették, milyen remek perspektíva nyílik meg ezzel a fúzióval előttük! Enélkül nem fejlődhe­tett volna ki az a csoda, amelyet ma a «Duna király­nője» néven nevez a világ, a tündöklő, ifjú Budapest, örömünk, büszkeségünk, a magyar tehetség és fan­tázia világraszóló alkotása. Nem lehet felmérni, hogy mit jelent a mai Bu­dapestnek ez az egyesítés. Csak egy példát említünk. Buda fejlődése_ az utóbbi tíz év alatt óriási lendületet vett. A hegyvidék, a fővárosnak ez a páratlan ékes­sége, a fürdőváros-gondolat, az újjáépülő Tabán a világ egyik legtündöklőbb idegenforgalmi központ­jává emelik majd Budád. Vájjon elérhette volna-e mindezt Buda városa egymagában. Lett volna-e hozzá anyagi és szellemi tőkéje elegendő? Mert volna-e egyáltalán képes, ilyen nagyszabású álmokat szőni a ki­csiny, gyenge jobbparti városka? Ügy-e, nem. Maradt volna a régi, patriarkális, vidéki ízű város, melyet talán még mindig a vérbeli régi városházáról dirigál­nának és élné vegetatív életét, féltékenykedve Pestre, amely hétmérföldes csizmákkal száguldott előre e 60 esztendő alatt. Ha nem is nagy idő hat évtized, «ez» a! 60 év századokkal ért fel. Nemcsak a főváros életében, az országéban is. Olyan történelmi kaleidoszkóp ez a lefolyt idő, amelyben fény és szín tarkán változik a boréival és sötétséggel. Most, ezen az ünnepen, fekete az uralkodó szín, gyász és komorság. De fordul majd a kép, egész bizonyosan, nagyon hamar és nagyon nagyot és fényesebb, csodásabb lesz, mint bármikor volt. Lesz még hangosabb születésnapja is Budapest­nek, lesz még egyszer igazi ünnep is ezen a világon. A nemzeti munka hete Megszínesedtek a főváros uccái, díszbeöltöztek a kirakatok, megnépesedtek az üzletek; friss hangu­lat, elevenség, reménykedés ütött tanyád a főváros­ban. A nemzeti munka hete — mint Fabinyi Tiha­mér kereskedelmi miniszter mondta — a magyar­ság új nemeseinek, a munka hőseinek ünnepe. A magyar ipar és kereskedelem seregszemléje ez az ünnepi hét, a magyar munkáé, elsősorban pedig a főváros társadalmáé, amely egységes a nemzet mun­kás társadalmával. A nemzeti munkahét nem a karteleké és nagy- vállalatoké, hanem a kisembereké, a termelőké. Van­nak hangok, amelyek le akarják degradálni ennek az ünnepnek a jelentőségét, akik ezt az alkalmat is fel akarják használni arra, hogy szembeállítsák « vidék agrárérdekeit a város ipari és kereskedelmi érdekeivel. Ezek a hangok azonban hamisak és igazságtalanok, mert a kisiparos és kiskereskedő ér­deke azonos a többi kistermelő, így a kisbirtokos érdekével is. Nincs különbség a kettő közt megbe­csülésben: a közös nemzeti munkának egyformán hősei ők. A TESz, amely ezt a gyönyörű ünnepet kezde­ményezte, büszke lehet az eredményre, de még büszkébb arra a perspektívára, amelyet megmutatott ez az alkalom a nemzeti munka számára. A jövő útját egyengeti ez a hét, de egyben megkönnyíti a jelent is, mert önbizalmat, hitet ad a mai nagy reménytelenségben. A polgármester és a sajtó nyilvánossága A fővárosi rovatvezetők testületének közgyűlése mélységes háláját és köszönetét nyilvánította Sipőcz Jenőnek, azért a megnyilatkozásért, amelyben a sajtó nyilvánosságát követelte a törvényhatósági tanács legutóbbi ütésén. Nem váratlan és nem meglepő a polgármester­nek ez a hitvallása a világosság, a szabadság mellett: csak következetes maradi múltjához és gondolkozásá­hoz, amely mindig őszinte és egyenes volt. A polgár- mester nagyon jól tudja, mit jelent a nyilvánosság a köz életében, ő, akinek nincs semmi leplezni valója, aki a becsület és szeplőtlenség fehér tógájában áll a magyar közvélemény előtt, kezd ettől fogva kifogá­solta a fővárosi törvénynek azt az érthetetlen és ká­ros intézkedését, amely a sajtót méltatlan módon az előszobába száműzte akkor, amikor a főváros népének legvitálisa.bb érdekeiről van szó. A rovatvezetők szindikátusának hálája azt kö­szöni meg elsősorban, hogy a polgármester módot akar adni a sajtó munkásainak, hogy közvetlenül el­lenőrizhessék az autonómia munkáját, de köszöni azt a nobilis megértést is, amely felszabadítja megalázó helyzetéből az újságírót, aki most az előszobákba kényszerül, hogy morzsákat lessen el a tanácskozá­sokból. A főváros közönsége nem elégszik meg ezek­kel a morzsákkal, amikor az egészhez van joga. Hisszük, hogy rövidesen hozzájut ehhez az igazához a főváros lakossága és a fővárosi törvény mielőbbi revíziója eltünteti azt a szégyenteljes állapotot, amely elsősorban talán nem is a sajtót alázza meg, hanem az autonómiát, amelynek nincs, nem is lehet olyan rejtegetnivalója, amilyent a mostani állapot nyomán tételezhet fel a közvélemény. Emésztési zavarokban CT^nUPflnkllPl és az0'cn^b akik s/.ék- SsBllwiillWlllld rekedésben, aranyeres bántalmakban és azok következraényeikép fellépő fejfájás és szédülésben szenvednek, igazi jótétemény a Hunyadi János természetes keserűvíz naponkénti használata. 70 év óta kitünően bevált és úg' klinikailag mint orvosilag felbecsülhe­tetlen értékű. A Hunyadi János keserüvíz rendkívül alkal­mas nosszantartó ivókúrákra is, mert éveken keresztül iható minden káros hatás nélkül. Az emésztőszervek nem szokják meg és így az adagot nem kell fokozni. Minaig egyenlően megbízhatóan hat. *• A távfűtési szerződés tervezetét a polgármester a tanács elé terjeszti 80 nyomtatott oldalt tesz ki a Marik-Bánó-Saígótarjání Kőszénbánya szerződéstervezet Rövidesen sor kerül a Gáíőcsy-íéle gáz-távfűtési ajánlatra is A Független Budapest állandóan napirenden tartja a távfűtés kérdését és most már döntő jelentőségű intézkedésről adhat számot. Ezen a héten végleg letárgyalják az illetékes szakértő- i bizottságban a teljesen készen lévő és már kinyom­tatott szerződéstervezetet. Erre az értekezletre meg­hívják az ajánlattevő érdekeltség képviselőit is, hogy megismertessék velük a szerződés feltételeit. E héten, az ülés után, már a polgármester elé kerül a javaslat és a polgármester intézkedik, hogy a távfűtő vállal­kozással kapcsolatos előterjesztés az egyik legköze­lebbi törvényhatósági tanácsülés napirendjére kerül­jön. Ilyenformán tehát most már csak hetek, illetve napok választanak el a szerződés megkötésétől. Beavatot helyen szerzett értesülésünk szerint a főváros 50 éves koncessziót ajánl fel a szerződéstervezetben a Marik-Bánó—Salgótar­jáni Kőszénbánya vállalkozói érdekeltségnek. Az 50 éven helül meg van állapítva a részletes mun­kaprogram és a távfűtőhálózat kiépítésének menete. Már az első évben 2 millió pengő értékű beruházást kötelesek végezni a vállalkozók és ez a befektetési kötelezettség bizonyos ideig évről évre emelkedik. Az engedély egyelőre a Lipótváros és a Belváros te­rületének távfűtőhálózattal való ellátására vonatko­zik. A legpontosabb műszaki körülírás precizirozza a vezetékek lefektetésének módját. Ennek megálla­pítása ugyancsak földalatti vezetékkel rendelkező közintézmények meghallgatásával történt. Az 50 éves koncesszió lejártával az egész vál­lalkozás, minden létesítményével együtt, a fő­város tulajdonába kerül. Ingyenes háramlás csak azoknál a beruházásoknál van kikötve, melyek az első 20 évben létesültek, míg a további 30 év alatt eszközölt beruházásokért a há­ramlás esetén a fővárosnak megtérítést kell fizetnie. Amennyiben a főváros a megváltás jogával nem élne, úgy a vállalkozók tartoznának a jövedelemből nagyobb részesedést fizetni a fővárosnak. A szerződés ugyanis már kezdettől fogva jöve­delemrészesedést biztosít a főváros javára a távfűtés bevételeiből, azonkívül területhasználati díjak fizetésére is köte­lesek a koncesszió tulajdonosai. A kinyomtatott szerződéstervezet annyira részle­tes, hogy több mint 80 oldalra terjed. Miután a szó- banforgó érdekeltség a távfűtést olymódon tervezi, hogy a szükséges fűtőenergiát az Elektromosművek Váci úti és Berzenczey uccai régi telepeitől akarja vásárolni, ezért az érdekeltségnek az Elektromos­művekkel is külön szerződést kell kötnie a fűtési cé­lokra felhasználandó gőz vásárlására vonatkozóan. Eleinte úgy tervezték, hogy a két telepet a távfűtő­érdekeltség átveszi, üzemben tartja és ők szolgáltat­ják majd az áramot szükség esetén a fővárosnak. Végül mégis úgy döntöttek, hogy a telepek az Elektromosművek tulajdonában maradnak és a távfűtőérdekeltség csupán gőzvásárló lesz. Az üzemmel most szerződésszerűen kell megállapodni az átveendő fűtőgőz árára vonatkozóan. A Gálócsy Zsigmond-féle gáztávfűtési ajánlat ügye is előbbre jutott már. A múlt héten beérkezett a városházára a Gázművek igazgatóságának javas­lata, amely helyesli a távfűtésnek gáztüzelés útján való megvalósítását és az üzem szempontjából ezt előnyösnek tartja. Amint tehát a salgótarjáni érdekeltséggel a megálla­podás létrejön, azonnal megvalósításra kerül a Gá- lócsy-féle szerződés is, amely Kelenföld és a Tabán területének távfűtésére fog vonatkozni. Nem lesz rendszer a vállalkozói hitelből Visszatérnek a készpénzfizetéses közmunkák kiadásához A főváros nem érte el a kívánt célt az áruhitelezéses ínség munkákkal Rövidesen befejeződnek mindazok a közmunkák, amelyeket a főváros az év elején áruhitel igénybe­vételével rendelt el. Azóta is történtek hasonló ala­pon közmunkamegrendelések, ami kizárólag annak tulajdonítható, hogy a főváros mindenáron munka­alkalmat akart teremteni és mert a mai viszonyok között ehhez elegendő készpénze nincs: a vállalkozói hitel igénybevételéhez volt kénytelen fordulni. Eleinte meg voltak győződve a főváros vezetői, hogy szociális szempontból ez az áldozatkészség meg­hozza a kamatait, azonban lassan-lassan kénytele­nek voltak belátni, hogy az áruhitelezéses inségmunkák egyáltalán nem járulnak hozzá olyan mértékben a mun­kanélküliség enyhítéséhez, mint ahogyan hitték. Noha a főváros állandóan ellenőrizte, hogy ezeknél a munkálatoknál legalább 70 százalékban munka- nélküliek jussanak foglalkoztatáshoz és megfelelő ellenőrzéssel arra is ügyelt, hogy a munkások minél nagyobb tömegben, felváltva jussanak keresethez: még sem váltak be a remények. Egyrészt a munka­nélküliség enyhítésére nem volt elegendő hatással a nyújtott munkaalkalom, másrészt a főváros anyagi teherviselőképességét is megviselte a sok teher, amelyet 3 évig fog sinyleni a költségvetés. Amellett sok panaszra adott okot a munkások fizetése. Igen sok vállalkozó valósággal éhbérért foglalkoztatta az inségmunkásokat, noha a főváros­nak a rendes munkabéreket számolta el. A 1(1 milliós inségmunka hitelkeret teljesen kimerült, a jövőben pedig a főváros már nem szándékozik ha­sonló módon munkaalkalmakat teremteni. Ennek ellenére lesz a jövőre is nagyobb munka- alkalom, még pedig a Tabán és az Erzsébet sugárút kiépítésével kapcsolatban. Jelentősebb munkaalkal­mat fog nyújtani az Andrássy út meghosszabbítása is. A költségfedezet IMI—MABI-, valamint Községi takarékpénztári kölcsönök révén biztosítva van, úgyhogy ezeket a munkákat már nem vállalkozói hitelből fogják végrehajtani, hanem valamennyi munka készpénzfizetés mellett kerül kivitelre. Különböző oldalról elhangzott kívánságoknak megfelelően; a főváros a jövőben fokozottabb mérték­ben fogja ellenőrizni a vállalkozók által fizetett munkabéreket és ez az ellenőrzés nemcsak utólag, a munka folyamán fog történni, hanem előzetesen is, amikor a vállalkozók megteszik ajánlataikat. A pol­gármester a közeli napokban adja ki rendeletét, mely szerint ezentúl minden vállalkozó a közmunkára tett ajánlata kapcsán köteles lesz az árajánlattal egyidejűleg be­terjeszteni az általa foglalkoztatott munkások részére fizetendő bérek kimutatását. Ezekből az adatokból ellenőrzik egyrészt az ajánlat realitását, másrészt a tisztességes munkabéreket. Az ajánlatban megadott bérek fizetősét azután a mun­kálatok folyamán ellenőrzik.

Next

/
Oldalképek
Tartalom