Független Budapest, 1933 (28. évfolyam, 1-52. szám)
1933-11-08 / 45. szám
1933 november 8 HUSZONNYOLCADIK évfolyam 4)>nzám Független Budapest Várospolitikai és közgazdasági lap Megjelenik minden héten Előfizetési ára a Nagy Budapest mellékletté! együtt Egész évre 24 pengő — Fél évre 12 pengő Egyes szám ára 50 fillér A rendszer vége Meglepő volt, furcsa és váratlan az a hang, amely a főváros tanácsülésén egyenesen felszólította a polgármestert, hogy szíveskedjék mártírrá átalakulni, mert valakinek erre a szerepre is vállalkoznia kell. Payr Hugó kissé váratlan és merész nekilendüléssel követelte gzf a csekélységet, hogy a polgármester vesse el magától az állását és vállalkozzék önkéntes vértanuságra. Nem alakult még ki a városházi helyzet, de a kormány eddigi városházi pártja máris úgy érzi magát, mint a megcsalt férj, akinek arra kell eszmélnie, hogy más tölti be az ő szerepét. A kormánynyal szakítani nem hajlandó, abban az irányban se akarja levonni a konzekvenciát, hogy a vele történt állítólagos méltatlanság folytán ő dobja, oda a mandátumát. Azt teszi ennélfogva, hogy — a díványt akarja kidobatni. Ez a legkényelmesebb és legegyszerűbb. Bár nem értjük, mi célja és haszna lenne annak, ha Sipőcz Jenő megfogadná a kedves óhajt és elkövetné a harakirit* amelyre nyilvánosan felkérték. Nem zsoldosokra van szüksége a fővárosnak, — mondta a szónok — hanem önfeláldozó hősökre. Olyanokra, akik meg is tudnak halni a fővárosért. Minthogy azonban meghalni nem jó, kezdje más. Ők majd nézik. Sőt tapsolnak is majd hozzá — esetleg. Ami azonban Sipőcz Jenő mártírságát illeti, mintha kissé feleslegesnek látszanék a felszólítás. Külön felhívás nélkül is mártírja a polgármester állásának, nem egy, nem is két év óta, hanem attól a pillanattól kezdve, ahogy elfoglalta a helyét. Vértanúvá tették őt egyebek közt éppen azok is, akik most erre külön felszólítják. Azok a malomkövek, amelyek közt immár egy évtizednél hosszabb idő óta szorgalmasan őrlik fel polgármester erejét, önérzetét, méltóságát. Szerencse, hogy Sipőcz Jenőnek akkora tartalékai vannak ezekből, hogy elbírja a pusztítást, sőt egyre erősebb lesz, egyre öntudato- sabb. Minél többet bántják, szorítják, annál izmosabban bontakozik ki egyszerű nagysága, férfias öntudata, mintha igazolni akarná a régi igazságot: sub pondere ereseit palma. Ha az utóbbi hetek zavaros eseményeire tekintünk vissza és ehhez hozzávesszük azt a bizonytalanságot, amely a várospolitikában uralkodik e pillanatban, a nemzeti egység pártjának zászlóbontása előtt, akkor, ha megérteni nem is, de megmagyarázni tudjuk, azért fordulnak éppen a legváratlanabb helyről a polgármester ellen egyes hangok. Csak egyesek, mert a törvényhatóság óriási többsége zárt egységben áll Sipőcz Jenő mellett, a legszélsőbb baloldaltól a legszélsőbb jobbig. Sipőcz Jenő nem politikus. Amit székfoglaló beszédében mondott, hogy az egész fővárosnak polgár- mestere akar lenni, azt becsülettel állta és állja. Egyetlen pillanatig se volt egy párt exponense a polgármesteri székben, eltávolított magától minden politikát, minden elfogultságot. Hogy ez mennyire így van, legjobban az bizonyítja, hogy mi, az ellenzék állapítjuk meg ezt, akik nem a legnagyobb örömmel fogadtuk annakidején Sipőcz polgármestert. Évek becsületes munkája, nemesen pártatlan város- vezetése vezetett bennünket arra, hogy el kelljen ismernünk a polgármester igazát. Lépésről-lépésre győzött meg minden ellenfelet, minden politikai és világszemlélet i elfogultságot Sipőcz Jenő. Páratlan népszerűsége akkor kezdődött, amikor kiderült róla, hogy nem politizál, hanem «csak» polgármester. A politikusok azonban nem elégszenek meg evvel a «csak»-kal. Ők többet, illetve kevesebbet követelnek tőle. Azt, hogy eszköz legyen. Játékszer az ő játékaikban. A fővárosi kormánypárt nincs megelégedve a kormánnyal, előveszi tehát a polgármestert, hogy politikai áldozatul odavesse annak a moloch- riak, melynek Sipőcz Jenő egyetlen pillanatig sem áldozott, amióta Budapest megválasztotta első polgárának. Az a derültség, amely a polgármester ellen intézett váratlan attakot fogadta minden oldalról, nagy elégtétel Sipőcz Jenőnek. Az a magyarázkodás pedig, amellyel Payr Hugó utólag akarta megértetni támadását, még inkább az. Kiderül belőle, hogy a sanda mészáros vágása volt, aki nem oda nézett, ahová ütni — szeretett volna. Mi sokkal,-de annál világosabban magyarázzuk meg, mint Payr, mi volt az oka a vétanuságra való felhívásnak. Világos: a tehetetlenség, a bizonytalanság, a kapkodás. A városházi politika most egyvo- iiaIha került az országos politikával. Gömbös Gyulát nem elégíti ki az a városházi képviselet, amely a törvényhatósági életben kuruc, az országos poliFELELŐS SZERKESZTŐ: B. VIRÁGH GÉZA Szerkesztőség és kiadóhivatal : Budapest, V., Báthory ucca 3. I, Telefon: 19-9-80 Postatakarékpénztári csekkszámla: 45476 Gömbös miniszterelnöknél újabb iárgyalások&n tisztázzák az összekuszált vár Napirenden a közgyűlés feloszlatásának terve M Sztranyavszky-Tabódy csoport folytatja a karcot a városházi uralom, megszerzése érdekében — Gömbös újabb döntésétől függ a városháza sorsa A kormánypárti Payr Hugónak a városházi adminisztráció működésével kapcsolatosan Sipőcz Jenő polgármester ellen intézett támadása, politikai körökben általános feltűnést keltett. Ez a felszólalás, amely a költségvetés általános vitája során hangzott el a főváros tanácsában, sokféle kommentálásra adót alkalmat, úgy, hogy maiga Payr Hugó is szükségesnek tartotta felszólalásának indokait a nyilvánosság előtt ismertetni. Ez az újabb megnyilatkozás még jobban összekuszálta a helyzetet és- pedig azért, mert nem nyújtott elfogadható magyarázatot. Ilyen körülmények között általánossá vált az a vélemény, hogy itt tulajdonképpen a Kozma—Wolff koalíciónak a Gömbös-kormány ellen intézett vehemens támadásáról van szó, amely támadásnak az a célja, hogy a városházi uralomért harcoló Sztranyavszky—Tabódy frontot visszaszorítsa. Már maga az a körülmény is ilyenérteimű magyarázgatásra adott alkalmat, hogy Pajyr Hugó támadása ugyanazon a napon hangzott el, amelyen Wolff Károlyt ünnepelték névnapja alkalmából a Vigadóban. Wolff Károly nevenapját a Keresztény Községi Párt vezetői a Gömbös-kormány elleni kirohanásra használták fel és így érthető, ha a nagyközönség de még a beavatott várospolitikusok körében is a két esemény között összefüggést keresnek. Mindenesetre érdekes szituáció, hogy a kormánypárti Payr Hugó szólítja fel Sipőcz Jenő polgármestert erélyes állás- foglalásra a kormányzattal szemben, amikor az autonóm érdekeknek a kormánnyal szemben való megvé- delmezését elsősorban a kormány városházi pártjának a vezetőitől lehetne elvárni. De Payr Hugó tovább ment és egyenesen azt követelte Sipőcz Jenő polgármestertől, hogy vállalja Zrínyi Miklós, a szigetvári hős szerepét és állása feláldozásával intézzen kirohanást a kormány ellen. Egyenesen hősi halált követelt tehát Payr Hugó Sipőcz polgármestertől és így nem csoda, ha perceken át tartó derültséget keltett Rassay Károlynak az a közbeszólása, hogy Payr Hugó mondjon le mandátumáról, mert ez sokkal kisebb áldozat volna, mint Sipőcz Jenőnek a polgár- mesterségről való lemondása. Payr Hugó támadása során annyi mindenesetre kiderült, hogy a törvén)yhatósági tanács többsége mindenkor kész védelmezője Sipőcz Jenőnek. A kereszténypárt és a polgári ellenzék, amely együtt többséget alkot, lelkesen ünnepelte Sipőcz Jenő pol gármestert, amikor azt a kijelentést tette, hogy ő mindig teljesítette kötelességét. Feloszlatás ? Amíg- a városházi adminisztráció vezetése irá- - — — — — — — — — — ^ —- — —nyában nincs ok komplikációktól tartani, addig a politikai helyzetben olyan bonyodalmaknak a jelei mutatkoznak, amelyek könnyen váratlan fordulatot idézhetnek elő. Ajnnyi bizonyos, hogy úgy Wolfféfc. mint Kozma Jenő1 és Payr Hugó személyes hívei éles frontot alkotnak a benyomulni akaró Tabódyék ellen. Ezen a fronton a legélesebb fegyverekkel harcolnak és nem eglyszer maga Gömbös Gyula miniszterelnök ellen éleződik ki a küzdelem. Elég ebben a tekintetben arra a vitáira hivatkozni, amely a tanácsban a TESz kérvénye körül keletkezeti és azokra a kijelentésekre, amelyek Wolff Károly nevenapja alkalmából a Vigadóban hangzottak el. Ilyen körülmények közlöltt érthető, ha Gömbös Gyula minisztereimök környezetében azzal érvelnek, hogv I az összekuszált városházi helyzetet csak a közgyűlés feloszlatásával és új választások kiírásával lehet tisztázni. A Sztranyavszky—Tabódy-csoport kezdettől fogva a közgyűlés feloszlatását követelte Gömbös Gyula miniszterelnöktől, most azonban ez a követelés egyre szélesebb köröket mozgat meg a cél elérése érdekeben. Goto hős'Gyula miniszterelnök, mint a Független Budapest munkatársa értesül, kezdettől fogva idegen kedett a közgyűlés feloszlatásának a gondolatától, bár bizalmasai előtt k,jelenette, hogy végszükség esetén nem fog visszariadni ennek az eszköznek az igénybevételétől. Ilyen körülmények között érthető, ha Tabódyék környezetében azt állítják, hogy a közgyűlés feloszlatásának a terve napirendre került. Hölgy azután Gömbös Gyula miniszterelnök élni fog-e ezzel az eszközzel, az még kérdéses. Minden attól függ, milyen eredményre vezetnek azok a tárgyalások, amelyek a városházi helyzet tisztázása érdekében Gömbös Gyula miniszterelnöknél már a napokban megindultak. Azok a politikusok ugyanis, akik az elmérgesedett helyzet békés úton való tisztázására törekednek, azt tanácsolták Gömbös Gyula miniszterelnöknek, hogy — mielőtt a közgyűlés feloszlatásának az eszközéhez nyúl — informáltassa magát. Gömbös miniszterelnöknél, mint a Független Budapest munkatársa értesült,. a legközelebbi napokban folytatódnak a tárgyalások, amelyek során Gömbös miniszterelnök nemcsak a többségi pártokhoz tartozó politikusokat hallgat meg, hanem ellenzéki képviselőket is. tikában pedig hűségesen labanc. A kereszténypárt kívülről való támogatása épúgy nem kell neki, mint a Kozma-párt belülről való kifelé támadása, A miniszterelnöknek nem kell az olyan nemzeti egység, amely két nyeregben ül állandóan. Eddig a főváros szabad préda volt, a kormányok odaadták Budapestet a két városházi pártnak, nem érdekelte őket a városi politika, csupán azt kívánták, hogy Wolf fék és Kozmáék támogassák ől^et az országos politikában. Ennek a rendszernek végérvényesen befellegzett. Gömbös miniszterelnök nem, tekinti magát érdektelennek a fővárossal szemben, sőt nagyon is érdekli, mi történik ott. Az utóbbi idők eseményei, a vásár- pénztári-ügy és egyéb fővárosi problémák még közelebb hozták érdeklődését a. városházához. A miniszterelnök, amikor elhatározta, hogy maga áll a fővárosi pártszervezkedés élére, alighanem egész sereg érzékeny tyúkszemet érintett egyszerre, egyáltalán nem csodálatos tehát, hogy felszisszennek azok, akiknek, ez fájdalmat okoz, tefogy a felszisszenés áriákul átlan hangokban jelentkezik, mint ennél a legutóbbi támadásnál is, az érthető emberi szempontból is. A hiba csak ott van, hogy a politikusnál még ennek a reflex feljajdulásnak is -— politikusnak kellett volna lennie. A városháza élete válságos pillanata elé jutott. A vasárnapi nagy zászlóbontás sok kérdésre fog válaszolni és tiszta vizet önt abba a pohárba, amely most nagyon zavaros. Wolffék ellenzéki támadására is meg fogja adui a választ, épúgy, mint Kozmáék bizonytalan kísérletére: a főváros népe és a városháza elérkezett végre oda, hogy likvidálódni fog az évtizedes rendszer, amelynek végső vonaglásai itt játszódnak le, szemünk láttára. Hogy technikailag hogyan fog ez lebonyolódni, azt senkisem látja. Talán még maga a miniszterelnök sem. De, hogy a légkör tisztul, azt a Wolff- párti nagygyűlésen és a legutóbbi tanácsülésen történtek napnál világosabban megmutatják. Elérkeztünk a döntő napokhoz, az eddigi uralmi rendszer végső pillanataihoz.
