Független Budapest, 1933 (28. évfolyam, 1-52. szám)

1933-10-25 / 43. szám

1933 október 25 HUSZONNYOLCADIK évfolyam 43^ szál Független Budapest Várospolitikai és közgazdasági lap Megjelenik minden héten Előfizetési éra a Nagy Budapest melléklettel együtt Egész évre 24 pengő — Fél évre 12 pengő Egyes szám ára 50 fillér FELELŐS SZERKESZTŐ: B. VIRÁGH GÉZA Szerkesztőség és kiadóhivatal: Budapest, V., Báthory ucca 3. I. Telefon: 19-9-80 Postatakarékpénztári csekkszámla: 48478 nn* *«■ r m r iizenot ev után Tizenöt esztendeje annak, hogy a világháború véget ért, hogy több mint négyesztendei gigászi harc után a magyar nemzet letette a fegyvert, Egy olyan háború után, amelyről az eg'ész világ megállapította, hogy a magyar nemzet nem| akarta, végsőkig küz­dött ellene, amelyben semmit sem nyerhetett, de min­dent elvesztett. Tizenöt év után vasárnap együtt volt az egész or­szág, hogy tiltakozzék a trianoni békemű ellen. Ezer­éves történelmünk legszörnyűbb korszaka volt az el­múlt másfél évtized, az évszázadok sorozatos csapá­sai közt sem volt soha. a nemzet olyan megalázott, fájdalmas helyzetben, mint 1918 november 1-től máig. De ennek az infernális szenvedésnek van egy vigasz­taló és hitet adó momentuma: a történelem során soha olyan egységes nem volt a magyarság, mint ma. Ha csapások értek bennünket a múltban, széjjel- szakadozottságunk, önmarcangolásuuk csak annál súlyosabbá vált. Most pedig a szenvedés összehozta, egy táborban egyesítette az egész nemzetet és a va­sárnapi jajkiáltás, melyet a nagyvilág lelkiismerete felé' harsogtunk, egyetlen zokszó volt, egyetlen óriási követelés: Igazságot, békét a magyar nemzetnek! Minden csapás csak egységesebbé tesz, csak még jobban összeforraszt bennünket. Amikor a Felvidé­ken elnémítják a a magyar szót, amikor Kassán, ahol Rákóczi Ferenc fejedelem szent hamvai pihennek, cseh zsebrákok ülik tivornyájukat, Pozsonyban, TJng- váron és más városokban ostoba hazugságokkal akar­ják megváltoztatni az igazságot, úgy hördült fel a magyar lélek, olyan egységesen, miut még sohasem. Megszűnt, semmivé' lett a hírhedt »turáni átok«, amely a történelem során örökké szembeállította a magyart a magyarral. * Ha visszatekintünk a revízióért folytatott nagy harc eddigi történetére, bármennyire elfogultan szem­léljük és érezzük is ennek minden egyes, fázisát, mégis teljes objektivitással kell megállapítanunk, hogy a küzdelem nem volt hiábavaló, hogy előbbre­jutottunk, hogy elérkeztünk a döntő küzdelemhez. Szívós, céltudatos munkával sikerült csak idáig el­jutnunk, — hogy katonai kifejezéssel éljünk — előre­ástuk magunkat, lépésről-lépésre közeledtünk a nagy célhoz, amelyet, míg el nem értünk, nincs megnyug­vás. Amióta először hangzott el a »Nem, nem, soha!«, amióta Rothermere lord, nemes barátunk megírta a »Magyarország helye a nap alatt« című felfedező cikkét, egészen a mai napig, amikor már sikerült fel­ébresztenünk a világ lelkiismeretét, nagyon nagy utat tettünk meg. A vasárnapi országos tiltakozás már világtiltakozássá növekedett, amikor az angol parla­ment két tagja állt ki önként a szószékre, hogy hir­desse: a magyar igazság győzelme nélkül nem lehet béke, a trianoni szerződés szörnyű tévedéseinek ki­küszöbölése nélkül nem lehet megakadályozni, hogy * ismét vérbe ne boruljon a világ. A revízióért való harcunkban segítenek bennün­ket azok a súlyos taktikai hibák is, melyeket ellen­feleink követnek el derüre-borura. Tudjuk a háború­ból, hogy kis taktikai eltévedések milyen nagy kon­zekvenciákat vonhatnak maguk után, már pedig a kisantant egyiket követi el a másik után. Minthogy ők birtokon belül vannak, elbizakodottak és erősza­kosak, biztonságuk tudatában dölyfösek és vakme- rőek. Hibát hibára halmoznak, ezzel szemben mi, amíg egységesek vagyunk, amíg egyetlen magasra emelt lobogó alatt nyomulunk előre a trianoni bás­tyák ellen, nem tévedhetünk, nem követhetünk el hibát. Csehszlovákia szemünk láttára bomlik elemeire a csehek mohó erőszakának hatása alatt. Jugoszláviá­ban örökös a forradalom, a horvátok, bosnyákok, dal­mátok, szlovének és egyéb, a monarchia kultúrjábá- ban nevelkedett népek nem bírjak a barbár szerb despotizmust. Romániáról talán felesleges is' szól­nunk: az az uralmi rendszer, amely a legeszeveszet- tebb korrupció talajából nőtt ki, előre megásta önnön- magának a síTját. Amikor ilyen tisztán látjuk, mit nem szabad csi­nálni, akkor önmagunkba kell tekintenünk, nehogy ugyanazokba a bűnökbe essünk, mint megrablóink. Fegyelmezetten, a legtisztább közéleti erkölcs hófehér palástjában, az alkotmányosság és szabadság képvise­lőiként, kell mutatkoznunk a világ figyelő szeme előtt. Dante azt írta, hogy a boldog Magyarországot az teszi boldogtalanná, hogy örökösi, belviszályok pusztítják. Ha most élne és írna, megírhatná, hogy a boldogtalan Magyarországot az teszi boldoggá, hogy egy táborban, egy szívvel-lélekkel tud küzdeni egyet­len nagy eszméért: a feltámadásért. Beszélgetés Huszár madár főpolgármesterrel az új városházi Gömbös-párt megalakulásáról, a Talbot-kérdés végleges rendezéséről, a Tabán újjáépítésének és az Erzsébet sugárút megnyitásának előkészítéséről Csak Gömbös miniszterelnök hazaérkezése után döntenek véglegesen a városházi válság megoldásáról A kormánypárti frakciók között felmerült ellen­tétek elsimítása érdekében létrejött megállapodás végrehajtása folyamaiban van. Azok a tárgyalások, amelyek a szemben álló Sztranyavszky— Kozma-frakciók vezetőinek a bevonásával Gömbös Gyula miniszterelnöknél folytak, arra az eredményre vezettek, hogy bizottságot küldtek ki, amely az elmúlt héten sorozatos meg­beszéléseket tartott. A két párt vezetői felvonultak titkárok­kal, kerületi vezetőkkel, karto­tékokkal és egyéb olyan bizo­nyítékokkal, amelyekkel eddigi , szervezkedési mozgalmuk ered­Dr. Huszár Aladár ménveit akarták az ellenfél előtt szemléltetni. Azok, akik a két szembenálló pártcsoport céljait és a küzdelem igazi okait isme­rik, úgy tudják, hogy a városházi helyzet tisztázását célzó tárgya­lások ennek a bizottságnak a kiküldésével még nem fejeződtek he. A beavatottak szerint folytatódni fognak ezek a tárgyalások és a váirosházi kormánypárti vezér sze­mélyének a kijelölése későbbi időpontban fog meg­történni. A városházán bizonyosra veszik, hogy a kormánypárt fővárosi szervezkedésének az élére maga Huszár Aladár főpolgármester áll és pedig Gömbös Gyula miniszterelnök egyenes kí­vánságára, ami már csak azért sem lehet meglepe­tés, mert hiszen a vidéken mindenütt a főispánok irányítják a kormánypárt vármegyei szervezkedési akcióit. A Független Budapest munkatársa felve­tette ezt a kérdést maga Huszár Aladár főpolgár­mester előtt. Érdeklődtünk: befejeződtek-e a községi polgári párt vezetői és a nemzeti egység pártjának központi vezetősége között folyó tárgyalások, mi­korra várható az új városházi Gömbös-párt meg­alakítása és egyáltalában milyen események várha­tók a legközelebbi jövőben a kormánypárt városházi frontján. aki hivatali szobájában fogadta a Független Buda­pest munkatársát, a következőket mondotta: — Egyelőre csak annyit mondhatok, hogy a miniszterelnök úrnál tartott tárgya­lások csak előzetes megállapodásra ve­zettek, amelynek részletes kidolgozása a legközelebbi hetek feladata. Egyelőre esak ideiglenesnek te­kinthető megállapodásról van szó, az összes részletkérdések megvitatására és a Nemzeti Egység Pártja városházi frakciójának megalakítására akkor ke­rül sor, ha a miniszterelnök úr Anka­rából hazaérkezett. — Ugyancsak a miniszterelnök úr hazaér­kezése után történik döntés arról is, hogy én állok-e a kormánypárti szervezkedésnek az éléi'e. Igaz ugyan, hogy a vidéken mindenütt a főispánok irányítják a nemzeti egység párt- jának a■ szervezkedési munkálatait, a főváros és a vidék között azonban ebből a szempontból nagy a különbség. Én természetesen követni fogom a miniszterlnök úr utasításait, amelye­ket akkor kapok meg, amikor Ankarából haza­érkezett. j7z űf Gömbös-párt bemutatkozása a városházán — Arra a kérdésre, hogy a nemzeti egység pártjának városházi bemutatkozása mikor lesz aktuális, ezidőszerint még nem felelhetek. Annyi bizonyos, hogy a lefolytatott tárgyalások igazi célja a városházi nemzeti egységpárt megala­kítása volt. Hogy kissé elkoptatott kifejezéssel éljek: a cég ] átfestése befejezett ténynek tekinthető. A Nemzeti Egység Pártja bevonul a városházára, amit formálisan is he fog majd megfelelő időpontban a minisz­terelnök úr elhatározásához képest je­lenteni. Huszár Aladár főpolgármesternek ez a nyilatko­zata sokkal jobban megvilágítja a helyzetet, mint a különböző érdekelt politikusoknak eddig- tett ki­jelentései. Kiderül ebből a nyilatkozatból, hogy végleges megállapodás még nem jött létre, de kide­rül az tls, hogy a Községi Polgári Párt tulajdonkép­pen már megszűntnek tekinthető és a Nemzeti Egység Pártja a legközelebbi be­tekben nyilvános bejelentés mellett fog je­lentkezni a közgyűlési teremben. latkozata megerősíti a Független Budapest leg­utóbbi számában közölt értesüléseinket, amelyek úgy szóltak, hogy végleges megállapodás nincsen és Gömbös Gyula miniszterelnök hazaérkezése után ke­rül sor döntésre. 71 Talbot-iigy Szóbahoztuk Huszár Aladár főpolgármester előtt a Talbot-ügyet is, tekintettel arra a körülményre, hogy a főváros tanácsa éppen ma, kedden délután tárgyalja, a polgármester előterjesztését. Megemlí­tettük, hogy a polgármesteri előterjesztés nem tar­talmaz konkrét javaslatot a Talbot-centrálé és a fő­város viszonyának a rendezése tekintetében és egy­ben utaltunk azokra az ellentétekre is, amelyek a főváros vezetői és a kormány között a Talbot-meg­állapodás megkötése körül keletkeztek. Huszár Ala­dár a következőket mondotta a Független Budapest munkatársának: — A Talbot-eentrálét ma bizonyára nem lehetne megépíteni. Jelen esetben azonban egy adottsággal állunk szemközt: a Talbot-centrálé itt van, működik, hatalmas értéket reprezen­tál. Ezzel a ténnyel számolni kell és a főváros elvégre mégsem lehet corpus separatum. Huszár Aladár főpolgármesternek tehát ez a uyi­A főváros nem lehet külön test az állam testé­Huszár Madár* főpolgármester

Next

/
Oldalképek
Tartalom