Független Budapest, 1933 (28. évfolyam, 1-52. szám)

1933-08-02 / 31. szám

Budapest, 1933 augusztus 2. Független Budapest 7 „Stílusegységet a városépítésben“ Hozzászólás Magyar Miklós főv, bíz. tag cikkéhez írta: LIGETI PÁL építész Rendkívüli érdeklődést és általános j helyeslést váltott ki Magyar Miklós tör­vényhatósági bizottsági tagnak a Függet­len Budapest legutóbbi számában felvetett kitűnő kezdeményezése, amely stílusegy­séget követel a városépítés terén. Magyar Miklós komoly és megfontolásra késztető iniciatíváját számosán üdvözölték úgy építészi, mint várospolitikai, -valamint esztétikai szempontból és igen nagy ér­deklődés kíséri cikkének ötletét. Szerkesz­tőségünkbe már eddig is több hozzászólás érkezett, melyek közül elsőnek Ligeti Pál építőművész rendkívül érdekes,, kitűnő cikkét közöljük: pediózus tankönyvecske is elkellene ezen a téren. A második indítványom a felnőttek nevelé­sét célozza. Itt kevés költséggel és ig'en nagy hatással lehetne hekapcsolni a mozit. Gondosan megválogatott, pro- tekciómentesem, higgadtan kiválasztott .példák be­mutatása igen alkalmas volna arra, hogg felhívja a közfigyelmet és nevelje a közvéleményt. És hogy mindenekelőtt felébressze minden építtetőben azt a tudatot, hogy az ő háza neon magánügy csupán, ha­nem azzal, hogy kint áll az uceán, a téren, minden­kinek láthatóan: közüggyé vált. De mindkét itt felemlített nevelő akciónak a hatása csak lassan nyilvánulhat. Már pedig itt rög­töni intézkedések is kellenek. Itt szükségesnek látszik egy szerv felállítása, amely arra van hivatva, hogy Budapest egész terü­letének minden épületénél képviselje azt a szem­pontot, melyet a Közmunkák Tanácsa ma csak kü- ! Ionosén fontos városrésznél, városépítészetileg külö­nösen érzékeny pontnál képvisel. És ennek a fővá­rosi szervnek, ennek a bizottságnak nemcsak az volna a feladata, hogy bíráljon, hogy nehézségeket támasszon, hanem az is, hogy ellenpropozíciókat te­gyen, jó tanáccsal szolgáljon az építeni szándékozó­nak. Ahogyan azt a német Bauberatungsstelle-k csinálják. Ennek a bizottságnak a főváros középí- tési bizottságával harmóniában kellene működnie. Viszont teendőivel az utóbbit megterhelni nem lenne lehetséges. Talán a főváros egy másik bizottságá­nak, a szépművészeti bizottságnak a bevonásával, illetve kiegészítésével volna ez a kérdés megoldható. Hogy erre a működésre szükség van, az bizonyos. És köszönet Magyar Miklósnak érte, hogy felszínre hozta ezt a régen lappangó, régen megoldatlan problémát. A hirdetési „adó“ Nem hoz semmiféle újítást a törvénytervezet, amely csupán az eddigi állapotot legalizálja a fővárosban Nagyon örültem Magyar Miklós legutóbbi cik­kének. Örülök, hogy végre aktív várospolitikus kéz-, deínényez valamit ebben a kérdésben, mely nekünk, építészeknek, vagy legalább is sokunknak közülünk, oly régen és olyan nagyon fáj. Mert, hogy előre vegyem a lényeget: nincs város a kontinensen, de talán az egész világon, ahol rendszertelen, kusza építéssel annyit vétkeztek volna, mint Budapesten, ahol oly kirívó volna az ellentét az egyes, néha ki­tűnő házak s az összbenyomás siralmas volta kö­zött, s ezért nincs város a. kontinensen, talán az egész világon, ahol oly fontos, volna a Magyar Mik­lóséhoz hasonló kezdeményezés, mint nálunk, Buda­pesten. Ezt a kemény, «hazafiatlan»-nak látszó kritikát hajlandó vagyok régóta gyűjtött példák sorával is alátámasztani, de sietek megmondani azt is, hogy ennek a sok vétkezésnek, ennek a sok hibának, csú­nyaságnak: nem a hatósági faktorok az okai és nem is az építési szabályzat. Legalább is: nem elsősor­ban. Sőt tovább megyek: az sem elegendő magyará­zat, ha rámutatunk arra, mennyire elharapódzott nálunk a kontártervezés. A terv nélkül, vagy olyan tervezővel való építés, aki — pallér, kőművesmester — csak mellékesen foglalkozik tervezéssel. Ismét régen gyűjtött ta­pasztalatok alapján mondom ezt: másutt van a bajnak gyökere. A nagyközönség fejletlen, sőt egye­nesen kétségbeejtően hiányos építési kultúrájában. egészségtelen építési ízlésében, hibás ösztönében, szándékában, tendenciájában van a baj, — és min­den egyéb ennek folyománya csupán. Könnyű hi­báztatni a hatósági faktorokat. De tessék észre­venni, hogy hányszor kell az oroszlán szívósságával küzdenie a hatóságnak az építtetővel szövetkezett építész kapzsi, mohó szándéka ellen. Könnyű hibáz­tatni. a «kontár»-tervezőt. De tessék észrevenni, hányszor küzd hiábavaló harcot az «okleveles» ter­vező is megbízójának ízléstelen «ízlése», kulturátlan kívánsága ellen. Az általános tendencia, sajnos, ket­tőt kíván a háztól. Hogy Arasznál ja-» ki végletekig a lelket és hogy ugyanakkor «mutasson». (No meg persze harmadszor: hogy legyen olcsó.) Használja ki a telket — tekintet nélkül a szomszédra. És «mu­tasson», — megint tekintet nélkül a. szomszédra, hanem lehetőleg elütve tőle, lehetőleg túlkiabálva azt. Ez az egészségtelen építési szándék, az olcsó eszközökkel való nagyképű hivalkodás hoz létre ku­sza, zagyva összbenyomást. És ez a kusza összbe­nyomás csak külső megnyilvánulása belső nagyobb bajoknak (alaprajzi hibáknak, kényszeredettségek- nek, zsúfoltságoknak). Amiből viszont az következnék, hogy igen na­gyon nehéz feladat volna változtatni akarni a mai 'helyzeten. Mert, ha állításom szerint: a nagyközön­ség építési ízlésében van a hiba, akkor egyrészt kétséges, hogy ez az ízlés nevelhető-e egyáltalán, másrészt, ha igen, úgty bizonyosnak látszik, hogy a neveléshez hosszú idő kell. Mit tegyünk addig? Nyugodjunk bele abba, hogy még jóidéig tarka-bar­kán, kuszán és zagyván fogunk építeni? A helyzet — meggyőződésem szerint — más. Jobb, remény teljesebb új, jobb szellem, van erősödő­ben. S nem kel] tenni mást, mint egy regeneráló folyamatot, mely elindult már: gyorsítani segíteni. Ehhez pedig három konkrét indítványom volna: Az első az, hogy adassák hely a helyes építés iránti érzék fejlesztésének a gyermekek nevelésénél, i az iskolában. Amiként fejlesztjük a gyermek iroda- | lom iránti érzékét, úgy, sőt méginkább kellene megtanítani arra, hogy mi a józan, a helyes, a szép épület. Közérdek ez legnagyobb mértékben. Hiszen ha va­lakinek rossz ízlése van a drámairodalom terén: abból a közösségre nem háramlik nagyobb kár. De hogy mi a következménye annak, ha rossz ízlése van az építés terén: arra Magyar Miklós cikke helyesen mutatói/; rá. Pedig milyen könnyű volna budapesti séták folyamán, ad oculos demonstrálni a gyermek előtt, hogy mi a jó és mi a rossz. Sőt egy kis kom­Ifj. Halász Hubert építési vállalkozó Budapest, VII., Aréna út 70 Hírek terjedtek el arról, hogy hirdetési adó formájában új adónemet szándékszik a kormány életbeléptetni. Az adó elnevezés sok félreértésre adott okot és most, hogy a törvénytervezet szövege kezünkbe került, megállapíthatjuk, hogy tulajdon­képpen nem adó bevezetéséről van szó, hanem olyan intézkedések törvényesítéséről, melyek már eddig is érvényben voltak. Köztudomású, hogy a közterületeken elhelyezett hirdetések után a hatóság eddig is díjat szedett és a most készülő törvénytervezet sem mond egye­bet, mint hogy az ilyen hirdetések után hatósági díjat lehet felszámítani. Budapesten a hirdetési szabályrendelet már régen érvényben van, így te­hát itt ia hirdetési törvény semmi változást nem okozna, csupán a vidéki városokban és községekben jelenthet a törvény új terhet a kereskede­lemre és iparra nézve, ahol eddig a közterületi hirdetések ügye még nem volt szabályozva. A törvénytervezet vonatkozik mindennemű hir- j detésre, amelyet akár egy helyen, akár járva-kelve, járművekről, repülőgépről oly módon tesznek közzé, hogy annak tartalmáról tudomást lehet sze­rezni. Minden városnak, községnek joga van arra, hogy a közterületi hirdetési jogot gyakorolja és a hirdetések elhelyezésére szükséges eszközöket al­A fürdőtörvény értelmében gyógyhelyeket, gyógyfürdőket és üdülőtelepeket kell megkülönböz­tetni és az érdekelt helységek vagy községek előterjesztése alapján a belügyminiszter dönt ar­ról, hogy az egyes telepek mely kategóriába soro- zandók. A balatonkenesei fővárosi üdülőtelep, amely Balatonkenese község területéhez tartozik, önálló üdülőteleppé való minősítése érdekében in­dított akciót, ugyanekkor azonban a szomszédos Akaratja község azt követelte, hogy a fővá­rosi üdülőtelepet csatolják hozzá és Aka­ratja a balatonkenesei fővárosi üdülőtelep­pel együtt alkosson egységes fürdőtelepet. E' kérdés körül hosszabb ideje elkeseredett harc dúl a főváros és Akaratja község között, ami kölcsönös fenyegetésekre vezetett. A főváros szempontjából ugyanis ez a megoldás nagy hát­rányt jelentene, mert a fürdőtörvény érteimében a fürdőhelyeken gyógydíjat kell szedni a vendégek­től és a beszedett kurtaksa-jövedelmet a telep tetszése szerint használhatja fel fejlesztési célokra. Balatonkenesén, a fővárosi üdülőtelepen évente mintegy 10.000 pengő gyógydíjat kellene behajtani a vendégektől és a fővárog joggal tart attól, hogy ha az üdülőtelepet Akaratjához csatolják, ez esetben kalmazza. Ha valamely város, vagy község- ezen jogával élni nem kíván, úgy azt másnak enged­heti át. Nem szedhető hirdetési díj a hivatalos plaká­tok, választási hirdetmények ütem, amennyiben eze­ket nem. a hirdetési oszlopokon ragasztják ki. Nem szedhető hirdetési díj a lapokban, könyvekben megjelent hirdetések után, az épületek belső részein, a vasutak és egyéb járművök külső részein a tu­lajdonos üzemére vagy vonatkozó hirdetések után, valamint az iparosnak, kereskedőnek, intézetnék rendelkezése alatt álló ingatlanon, saját üzletére árucikkeire vonatkozó hirdetései után. A hivatalos hatósági hirdetések és választási plakátok ellen- szolgáltatás nélkül kirag oszthatók a magántulaj­donban levő ingatlanok külső részeire. Tilos olyan hirdetés kiragasztása, mely a közrend vagy közerkölcsöséget sérti, a vallás, haza, vagy a fennálló állami és társadalmi rend ellen izgat, a családi élet belső ügyeit tárgyalja, vagy melynek tartalma a fennálló jogszabályokba ütközik, Budapesten a polgármester bírálja el a pla­kátok kiragasztásának megengedhetőségét és csak a belügyminiszterhez lehet fellebbezni. A hirdetési adótervezet ellen sorompóba áll a kereskedelem és ipar, tiltakoznak ellene a nyomda­vállalatok is, noha mint előbb említettük, a tör­vényben semmi olyan rendelkezés nincs, mely már most is nem lennel érvényben. kalmazottak fizetnének, teljés mértékben Akaratja fejlesztésére használnák fel, miután a fővárosi üdülőtelep szépen rendezett, mo­dern és messze felette van Akaratja nívóján. Veszprém vármegye kisgyűlése az elmúlt na­pokban mégis Akaratja álláspontjára helyezkedett és kimondta, hogy a fővárosi üdülőtelepet a köz­séghez kell csatolni és azzal közös fürdőhellyé kell fejleszteni, ahol a döntő szó Akaratja község ve­zetőségét illeti meg. A határozat nagy megdöbbe­nést keltett a fővárosnál és a tisztviselői Segítő­alap, amely az üdülőtelepet kezeli, vezetősége útján sürgős fellebbezést jelentett be a belügymi­niszternél Veszprém megye elsőfokú határo­zatával szemben. Azt kérik, hogy a belügyminiszter vagy vonja ki a balatonkenesei fővárosi üdülőtelepet a fürdőtör­vény hatálya alól, vagy ha erre mód nincs, úgy járuljon hozzá ahhoz, hogy a balatonkenesei fővá­rosi üdülőtelep önálló üdülőhellyé alakuljon át. Miután az ügy az Országos Forrás- és Fürdőügyi Bizottsághoz, valamint az Országos Közegészség- ügyi Tanácshoz is kerül, tárgyalás végett, Liber Endre alpolgármester levelet intézett a bizottságok tagjaihoz, megküldte részükre a belügyminiszterhez intézett fellebbezés szövegét és kérte e kérdésben a főváros álláspontjának támogatását. a befolyó gyógydíjakat, amit a fővárosi al­Sajá. Cehébe, .eKintse^ ||||fgfCQ Bfó-tS VASDOTORGYAR Készítményeit — Ágybetétek, gyermekkocsik, ágynemüeK, papla­nok és legújabb Kivitelű Kerti bútorok gyári árban. mafarahlár: V».. Poiaánu ucca 22. sz. (Árkád bazár) Oaár: vbi.. EBctBBó utca 3. sz A Scgitöalap harca a kenései üdülőtelep önállóságáéi t Veszprém vármegye kisgyűlése Akaratja községbe akarja bekebelezni a kenesei üdülőtelepet — Líber alpolgármester fellebbezést jelentett be a belügyminiszterhez

Next

/
Oldalképek
Tartalom