Független Budapest, 1933 (28. évfolyam, 1-52. szám)

1933-08-02 / 31. szám

4 Független Budapest Budapest, 1933 augusztus 2. Az üzemek gazdaságos ügyvitele biztosítja a főváros háztartásának egyensúlyát A főváros felterjesztése a belügyminiszterhez az üzemi gazdálkodás racionalizálása dolgában Néhány hét előtt megírta a Független Buda­pest, hogy a "belügyminiszter továbbra is szorgal­mazza az üzemi kérdés likvidálasát és nemrégen rendeletet adott ki az üzemek gazdaságosabbátétele érdekében. A rendelet négyféle módozatot tüntetett i'el a eél elérésére és kötelezte a fővárost is, hogy másfél hónapon belül tegyen javaslatot a fővárosi üzemek ás vállalatok kiadásának csökkentésére, 'mű­ködésűk gazdaságosnbbátételére. A polgármester a miniszteri leiratban foglaltakat közölte az összes üzemekkel, melyeknek vezetőségei el is készítették jelentéseiket. A hatalmas anyagot a főváros illetékes ügyosz­tálya feldolgozta és rövid összefoglalás kíséretében sürgősen felterjesztette a kormányhatóságokhoz. A kísérőiratban a főváros rámutat arra, hogy az üze­mek racionalizálása érdekében már eddig is sok in­tézkedés történt, és hogy ezek eredményesek voltak, azt legjobban bizonyítja az a tény, bogy a főváros­nak sikerült megőriznie pénzügyi egyensúlyát, mely fcöztudomás szerint az üzemek lukrativitásán alapszik. Már eddig is végrehajtották azokat a takarékossági intézkedéseket, melyek a miniszter legújabb rende­letében foglalatnak, csökkentették a dologi kiadásokat, meg­gyorsították az ügykezelést, az egész vona­lon csökkentették a javadalmazásokat és nyugdíjakat, a felesleges alkalmazottakat el­bocsátották. Kétségtelen, hogy a .személyzeti és alkalmazotti lét­szám terén még mindig lehetne redukciót végrehaj­tani, azonban a főváros szociális szempontoktól ve­zéreltetve, a nagyobbfokú elbocsátásoktól eltekint és inkább áldozatokat hoz, semhogy a munkanélküliek Dandy volt és marad a parfőmök királya PARFÜMS D’ORSAY PMRIS 17 RUE DE LM ■ számát szaporítsa. Hangsúlyozza a felterjesztés, hogy a fővárosi közüzemek gazdálkodása terén to­vábbi reorganizációk és takarékossági rendszabá­A Független Budapest részletesen beszámolt arról az akcióról, melynek célja a fővárosi tisztvi­selői Segítőalap kereteinek kibővítése és az üzemi tisztviselők és alkalmazottak bevonása. A Segítő- alap igazgatósága hivatalos előterjesztést is készí­tett erre vonatkozóan és bár az intézőbizottság az előterjesztést magáévá tette, ennek a gyakorlati végrehajtása még mindig késik. Most illetékes felszólalások hangzottak el an­nak érdekében, hogy ez a kiépítés mielőbb létre­jöjjön és az üzemi tisztviselők és alkalmazottak is a legrövidebb időn belül a Segítőalap tagjai sorába léphessenek. Sürgetik az ugyancsak régen tervezett nyug­díjasotthon és a szanatóriumkórház létesítését is. A Segítőalap évente százezreket fizet ki tagjainak gyógykezeltetésére, holott nagy megtakarításokat érhetne el, ha a beteg tagok ápolását saját kórhá­zában eszközölhetné. A mai időket tartják a legal­kalmasabbnak a tervek megvalósítására, mert az ingatlanárak ma még olcsóbbak és akár építkezésre alkalmas üres telket, akár kész épületet vásárolna a Segítőalap kórház céljaira, azt ma tudná a legolcsóbban megszerezni. Illetékes helyen megnyugtató kijelentéseket tet­tek mindkét kérdésre vonatkozóan és így remél­hető, hogy úgy az üzemi alkalmazottak bekapcsolódása, mint a nyugdíjasotthon és a szanatórium­kórház létesítése hamarosan tető alá kerül. lyok várhatók és az ezekre vonatkozó tervek rövi­desen végrehajtásra kerülnek. Miután a főváros autonómiájának szervei jelenleg nyári szünetet tar­tanak, e pillanatban nincs" mód e kérdések letárgya- 1 á.s ára, ősszel a főváros vezetőségének első feladata lesz az üzemi gazdaságosság további kiépí­tése és az erre vonatkozó intézkedések megtétele. Hogy a kormányhatóság addig is, amíg a fő­város erre vonatkozó lépésére sor kerül, tájékozódva legyen a helyzetről: a főváros vezetősége az egyes üzemek által beterjesztett jelentéseket, javaslatokat és további terveket tanulmányozás végett megkül- clötte a miniszternek, aki közegeivel még a nyár folyamain tanulmányozás alá veszi a kérdést. Az elmúlt napokban két érdekes ajánlatot ka- | pott a Segítőalap vezetősége. A harkányi Török- I villa tulajdonosa bizonyos életjáradék ellenében fel- [ ajánlotta megvételre a csinos villát, de a főváros I az ajánlatot nem fogadta el. A másik ajánlat egy I szálloda megvételére vonatkozott. Julius Psotka J Szliácson lévő 60 szobás szállodáját kínálta fel i megvételre a Segítőalapnak, de egyrészt a nagy vételárra való tókintettel, másrészt a szálloda helye miatt ezt az ajánlatot is figyelmen kívül hagyták. Budapesten is újabb ingatlanokat ajánlanak meg­vételre a Segítőalapnak szanatórium és nyugdíjas­otthon céljaira. Amint a nyári szünet véget ér, az intézőbizott­ság tárgyalás alá fogja venni ezeket a felajánláso­kat és most már gyors tempóban fogja megvalósu­láshoz segíteni a régen vajúdó szociális intézmé­nyeket. ÁMON ANTAL ÉS FIAI kövezőmesterek, út-, csatorna- és betonépítési vál­lalkozók, földmunka, vágányfektetés, mészkőbánya VIII., Futó ucca 10. Telelőn: 303-85 GROSZ FRIGYES oki. mérnök, építési vállalkozó és kövező BUDAPEST, I., BERCSÉNYI U. 7 Telefon ; 68-0-64 A Segítőalap Keretének Kibővítésével be Kell Kapcsolni az üzemi tisztviselőket és alkalmazottakat A nyugdíjasotthon és szanatórium-Kórház — a megvalósulás Küszöbén Kilencvenéves aktualitások Várospolitika az 1843-i országgyűlésen írta : KABAKOVITS JÓZSEF dr. IL . Az általános választói jog Kemény eszmecserék folytak a választói jog ál­talánossága körül is. A konzervatívok részéről Kiss egyszerűen őrületnek deklarálja azt a követelést, amelyet vitanyitó beszédében Szalag László állított fel, hogy tudniillik az egész nép, kivétel nélkül, nyer­jen választójogot és képviseletet. Erősen kontrázott, neki az aulikus Zsedényi Ede. Szerinte a napszámos­ban nincs elég intelligencia a politikai jogok gyakor­lására s félő, hogy ha számarányánál fogva a kezébe kapja — akár csak a városokon belül is — a hatal­mat, akkor azt a vagyon erőszakos megszerzésére fogja fordítani. Somssich Pál az államnak önmagáért való (fasiszta) elméletét fejtegette s ezzel kapcsolat­ban kijelentette, bogy az állam a jogokkal járó ha talma! csak olyanok kezébe adhatja, akikről meglehet, a garanciája, -hogy nem fognak azzal visszaélni. Ilyen garancia pedig csak egy van: a vagyon; ezért vagyoni cenzushoz kívánja a választójogot kölni. Elgondolható, hogy a baloldal hogy’ elbánt ezek­kel az érvekkel. Perczel Móric nem is csupán minden városi polgár, hanem általában minden városi lakos számára (a katonaság és a gondnokság alatt lévők kivételével) követeli a legáltalánosabb választói .jo­got:. Pázmándy megkérdi, hogy vájjon ha fegyvert kell fogni, akkor is a cenzushoz kötik majd a honvé­delem kötelezet!ségél? Hogy’ számíthassunk azokra a tömegekre, akiket — a jogokból való kizárással —- magunk teszünk hazátlanokká?! Klauzál azzal érvel, hogy maguknak a városi tisztviselőknek is az az ér­dekük, ha minél magyobbszámú választónak köszön­hetik az állásukat, mert hiszen akkor annál kevésbé vannak az egyesek presszójának kitéve. Palóczy, a derék Palóczy, most is fején találja a szöget: — Azt mondják a túloldalról, hogy <ia nép még ér (dien a politikai jogokra». Hát persze, hogy éret­len és akár ezer évig is az marad, ha nem engedik be a politika iskolájába, hogy megtanulja a leckéjét. Furcsán érvel Szemere Bertalan, a majdani for­radalmi miniszter és később Kossuth ellenfele. La- martine-ra hivatkozik, aki szerint a politikai jog le­het ugyan méreg, de mindenesetre sokkal veszedel­mesebb, ha csupán kispoliár vízbe öntjük, mintha egy állandóan rohanó folyóba cseppentjük bele. Ezért elvileg ő is a legnagyobb jogkiterjesztés mellett lenne- a gyakorlatban azonban megelégszik a javas­lat által tervbevett restrinkciókkal, mert máskülön­ben a városok megijednének, hogy az országgyűlés ki akarja őket a nincstelen proletároknak szolgál­tatni. Szentkirályi Móric, a vita befejezéseit! kijelenti, mint a javaslat szerzője, hogy a városi törvénybe csupán abban a reményben nem vették bele a leg­szélesebb körű választójogot, mivel meg vannak róla győződve, hogy rövidesen úgyis maga az országgyű­lés fogja az általános politikai választójogot törvény- beiktatni. A titkosság 90 év előtt Nyomatékosan meg kell azonban jegyeznünk, hogy az egész tárgyalás alatt még csak szóba sem került az, mintha a választás másként is folyhatna le, mint titkosan. Ügy a városatyák, mini az ország- gyűlési követek választási módjának előírásában egyetlen ellenvélemény nélkül iktatták törvénybe a titkosságot, az előbbinél cédulával, az utóbbinál golyóval. Ellenben érdekes vita alakult ki a nők, tudniillik a nemesi özvegyek választói joga körül. Itt a konzer­vatívok követelték a nők jogát, míg a baloldaliak he­vesen ellenezték azt. Kínos kérdés volt a magyar nyelv problémája. A soproni és vasi követek azt kívánták, hogy úgy a polgárjogot, mint a választói jogosultságot vagy legalább a tisztviselő megválászthatóságát kössék a magyar nyelv bírásához. Klauzál erre kereken kije­lenti, hogy ezt a követelést nem lehet felállítani, mert akkor a városok háromnegyedrésze képviselő- testület és tisztviselők hijján maradna, mert hiszen ezekben csak németül és szlovákul beszélnek. Hallga­tólagosan el is ejtették ezt a. követelést, sőt záró- szavában Perczel Móric afelett való örömének adott kifejezést, hogy ezzel a törvényjavaslattal bekap­csolhatták a nemmagyar városokat is a magyar állam jogi életébe; ezzel a magyarság kifejezést ód annak a bizalomnak, amellyel velők szemben viseltetik. («Általános helyeslés», jegyzi meg külön ennél a pontnál a felvett jegyzőkönyv.) Akadt aztán még a tárgyalás során néhány-má­sik, kisebb jelentőségű pont is, amely azonban ma inkább, mint valaha, újra aktuális. Apróbb aktualitások Így például tiltakozik az alsótábla az ellen, hogy a városok élére a kormánytól függő főispánok állít­tassanak. Megköveteli a javaslat, hogy úgy a városi képviselőtestületeknek, mint az egyes bizottságok­nak minden ülése a nyilvánosság ellenőrzése alatt tartassák meg. Csupán azokat lehet zártakká nyilvá­nítani, amelyeken a város vagyonáról tárgyalnak. Kimondja a javaslat, hogy «a városoknak, jövedel­meik szaporítására, semmiképen son szabad a Jako- sokul magánkeresetükben meg zavar niok». S végül imperative vezeti he a javaslat a városi jogszolgál­tatásba az esküdtszék intézményét s az országgyűlés alsótáblája meg is állapítja, hogy az újabb magyar törvényhozásban itt fektetik le először az esküdtszéki bíráskodás jogelvét. A kormány embere, Zseclényi, persze körömszakadtáig tiltakozik ez elv bevezetése ellen; de az alsótábla végül is 29 szavazattal fő­kénI északi) a megyék H szavazata ellenében ki­mondja az esküdt bíráskodás elvét. Majdnem egy évszázad telt el e tárgyalás óta s két forradalmon és két ellenforradalmon, is átes­tünk azóta. Kimondhatná meg, vájjon mennyit halad­niuk azóta. Ki mondhatná meg, vájjon mennyit ha­ladtunk Szalay László, Beöthy Ödön, Perese) Mórié. Palóczy László meg Klauzál (tábor nyomdokaiban?! Pedig elvégre ezek sem voltak rossz patrióták és még jósokul is jóknak bizonyultak! Munhácsu Gyula cég magyar kir. szál), takarék- tűzhely, kályha, kémóny- toldó és lakatosárugyar Budapest, VII, Rózsa u. 39 Mintaraktár: VII, Izabella tér 3 Telefon: J. 31-2-80 és 35-9-16

Next

/
Oldalképek
Tartalom