Független Budapest, 1933 (28. évfolyam, 1-52. szám)
1933-07-26 / 30. szám
HUSZONNYOLCADIK évfolyam —30. szám 1933 július 26 Függcllcn Budapest Vs irospolitikai és közgazdasági lap Megjelenik minden héten Előfizetési ára a Nagy Budapest melléklettel együtt Egész évre 24 pengő — Fé! évre 12 pengő Egyes szám ára 50 fillér FELELŐS SZERKESZTŐ: B. VIRÁGH GÉZA Szerkesztőség és kiadóhivatal: Budapest, V., Báthory ucca 3. 1. Telefon: 19-9-80 Postatakarékpénztári csekkszámla: 45470 Beszélgetés Rassay Károllyal a vásárpénztári vizsgálat várható eredményéről, a jövedelem Halmozásod ellen indított akcióról és a főváros készülő üj költségvetéséről „Mhih őszinte hívei az autonómiának, nem lehetnek hívei az eltussolásnak“ Idegenforgalom és numerusz klauzusz Rendkívül érdekes az a jelentés, amelyben Zilahy Dezső és Markos Béla dr. beszámolnak az 1932-ik esztendő idegenforgalmáról és ennek az idegenforgalomnak különböző szempontokból .való értékeléséről. Gondos számítások alapján megállapítja a kitűnő tanulmány, hogy 27 millióra tehető az az összeg, amit az 1932-ik év folyamán a esonkamagyarországi elcsatolt területi és külföldi vendégek Budapestre hoztak. A kalkulációk kiterjednek arra is, hogy mit jelentenek ezek az idegenforgalmi eredmények Magyar- ország fizetési mérlege szempontjából. Megállapítja, hogy közel 23 és háromnegyedmillió pengőt eredményezett Budapest iregenforgalma aktív tételként az ország 1932. évi fizetési mérlege javára. Hozzáteszi még a jelentés, hogy a magyar főiskolákra beiratkozott külföldi hallgatók itteni kiadásai 715.200 pengőt tesznek ki. Ez az örvendetes statisztikai beszámoló, amely azt mutatja, hogy Budapest idegenforgalma lényegében alig valamivel csökkent az elmúlt évben, kétségtelenül annak a kitűnő Propaganda tevékenységnek az eredménye, amelyet Liber alpolgármester indított el, és amelyet Kovácsházy tanácsnok folytat változatlan kitartással, száz meg száz ötlettel és — végtelenül szerény anyagi eszközökkel. Nem lehetünk elég hálásak ezért az eredményért, amikor azt látjuk, hogy Európaszerte felére, sőt negyedére csökken az idegenforgalom, csak nálunk maradt el a katasztrofális csökkenés. Igaz, hogy Budapest idegenforgalma még mindig nincs azon a nívón, amelyet megérdemelne, de ha megduplázzak az ismertető füzet számait (a mai idegenforgalmi statisztikát ugyanis csak ilymódon lehet átszámítani a normális időkre), akkor azt látjuk, hogy óriásit fejlődött, legalábbis megkétszereződött Budapest és az ország idegenforgalma, jóllehet a számok nem emelkedtek 1924-hez viszonyítva, sőt ellenkezőleg, némi csökkenést is mutatnak. Egy másik statisztikából, amelyet éppen a napokban tettek közzé, megtudjuk, hogy miközben a magyar egyetemek lassan, de biztosan sorvadnak, azalatt a romániai egyetemeken 659, a csehszlovák egyetemeken 1137 és a jugoszláv egyetemeken és főiskolákon 269 magyar anyanyelvű főiskolai hallgató van. Nem állnak rendelkezésünkre azok az adatok, amelyek arról számolnak be, hány magyar fiú tanul a bécsi és egyéb osztrák egyetemeken, hányán vannak az olasz, a német és a francia főiskolákon. De aligha csalódunk, ha leg-alább ugyanannyira tesszük azoknak a számát, mint azokét, akik az utódállamok egyetemein «tanulnak» és költik a pénzt, a magyar pengőt, amelyet a corpus juris egyik legszégyenletesebb törvénye kerget külföldre. Amikor a pénzügyi kormánj^zat hősi erővel harcol a pengő1 megmentéséért és amikor a közoktatás- ügyi miniszter a lehetetlent is kénytelen megkísérelni, hogy egyetemeinket megmentse az elzüllesztő viszonyok romlásától, ugyanakkor ezer meg ezer magyar fiú külföldi tanulása nem 745.200 pengővel, hanem annak tízszeresével, vagy még többel rontja az ország- fizetési mérlegét. Hónapról-hónapra élénk figyelemmel nézzük, hogyan alakul export-import mérlegünk, örülünk, ha pluszt látunk, fáj, ha deficites a mérleg, de soha még csak szóba se kerül az a tétel, amely leront minden közzétett mérleget: a numerusz klau- zusz okozta erővesztés. A legrútabb gyűlölködés és az akkori beteg idők beteg gondolkozása iktatta törvénytárunkba ezt a törvényt. Az idők elmúltak, az emberek is megváltoztak azóta, csak a törvény maradt a régi. Hiába változott idő és ember: a numerusz klauszoszról hiába tudja már mindenki, hogy nemcsak etikai és morális szempontból káros, nemcsak az emberek szempontjából bűn, hanem az államnak is árt mindenképpen. Talán furcsa és szokatlan, hogy az idegenforgalmi statisztikára hivatkozunk, amikor a numerusz klau- zusz eltörlését követeljük. Talán különös, de érthető: minden, minden arra int, hogy távolítsuk el ezt a szégyent a magyar törvénykönyvből, mindenütt rájövünk arra, hogy szégyen és bűn ez a törvény. Szégyen és bűn a magyar államra nézve, amelyet megkárosít és rossz hírbe hoz mindenfelé. Az idegenforgalmi statisztikát meg kell most már javítani azzal is, hogy ne kergessük külföldre azokat az embereket és pengőket, amelyek itthon maradhatnának. Mialatt Kovácsházy és társai herosztráteszi munkával dolgoznak azon, hogy idehozzák a külföldi pénzt, ne kényszerít síik a magunkét külföldre. Csak Romániának, Csehszlovákiának, meg a többinek használ ez a törvény: nem lehetünk akkora gavallérok, hogy éppen ezeknek az ádáz ellenségeknek szolgáljunk, amikor magunkat emésztjük és sorvasztjuk. Közeledik az új tanév: mielőtt újból külföldre kergetjük fiainkat, kergessük el ezt a törvényt; töröljük ki a törvénytárból egyszersmindenkorra. A városházi ellenzéknek most a nyári szünet kezdete előtt egymásután több nagy fontosságú fővárosi problémáinak a megoldásánál sikerült a maga álláspontját érvényesítenie. A komoly, meggyőző érvek elől nem tudott elzárkózni a többség, amely 12 esztendő óta szinte korlátlan hatalommal uralkodik a városházán. A sorozatos ellenzéki sikerek oroszlán- része Rassay Károlyt, a Nemzeti Szabadelvű-párt vezérét illeti meg, aki a Talbot-ügyben és a Vásárpénztár felszámolása ügyében már a pártközi konferencián egészen új irányba terelte a hangulatot. Az álláshalmozások megszüntetése érdekében indított akciónak is Rassay Károly jelölt új irányt, amidőn a kérdőívek kibocsájtására vonatkozó indítványát a tanácscsal elfogadtatta. A Független Budapest munkatársa hosszabb beszélgetést folytatott Rassay Károllyal, akit mindenekelőtt a Vásárpénztár veszteségeinek felülvizsgálására kiküldött bizottság munkájáról és annak várható eredményéről kérdeztünk meg. Rassay Károly, a városházi ellenzék vezére a következőket mondotta a Független Budapest munkatársának: — Azért követeltem — más ellenzéki párt- állású tanácstagokkal együtt — pártközi bizottságnak a kiküldését, mert a főváros polgársága nem érheti be semmiféle fél-megoldással. i A közönség nem nyugodhatik bele abba, hogy I ezt az intézményt, amely annyi kárt okozott, j most egyszerűen eltemessék, Olyan monstruózus j méretű ez a botrány, amely a Vásárpénztár körül keletkezett, hogy a legszigorúbb vizsgálatot és a vizsgálati eredmények konzekvenciáinak legmesszebbmenő levonását kell követelni. Nem kétséges, hogy a felelősségrevonás nem maradhat el. Mindenekelőtt anyagi felelősséggel tartoznak a történtek miatt mindazok, akik a Vásárpénztár ügyvitelében hibáztak és azok is, akik irányító befolyásukkal ezeket a. hibákat pártolták, vagy működésüket ellenőrizetlenül hagyták. Büntetőjogi felelősséggel tartoznak mindazok, akik könnyelmű hozzá nemi értéssel, vagy rosszhiszeműleg a főváros polgárságát megkárosították, M Vásárpénztár-ügy és az autonómia Megemlítettük azokat az ellenvetéseket, amelyek a Vásárpénztár botrányával kapcsolatosan autonómiaellenes események bekövetkezésétől tartanak, Rassay Károly a következőket felelte: — Az autonómiát legkevésbé van oka bárkinek is féltenie a lefolytatandó vizsgálattól és a legmesszebbmenő megtorló intézkedésektől. Nekem ellenkezőiég éppen az a véleményem, hogy minél inkább és minél őszintébben híve valaki az autonómiának, annál erélyesebben kell követelnie az ilyen és ebhez hasonló ügyekben az igazság tökéletes felderítését és a konzekvenciák levonását. Minden inkább szolgálná az autonómia gondolatát, mint az az eljárás, ha a fővárosi pártok, amelyek a. polgárság akaratát kötelesek képviselni, akár csak passzív viselkedésükkel is segédkezet nyújtanának a polgárság vagyona ellen elkövetett cselekmények eltussolásához. Az ilyen eljárás csak diszkreditálná az autonómia gondolatát. M jövedelemhalmozások Megkérdeztük Rassay Károly tói, hogy milyen szempontok vezették az álláshalmozások megszüntetése érdekében indított akcióval kapcsolatosan a tanács által elfogadott indítványának az előterjesztését. Rassay Károly a következőket mondotta: — A jövedelemhalmozások megszüntetése érdekében indított akciónál — nézetem szerint — sohasem az összeget kell nézni, hanem a helyzetet. Nem azt kell kutatni, hogy a halmozás által teremtett jövedelmek minden esetben nagyok-e az illető alkalmazott munkaköréhez képest. Itt arról van szó, hogy a jövedelemhalmozások ténye és az az erélytelenség, amellyel ezt a kérdést kezelik, megfertőzi a közszellemet és kikezdi a bizalmat a vezető körök méltányos és igazságos gondolkodása iránt. Közmegnyugvást csak olyan megoldás hozhat, amelyet megfelelő pontos előkészítés előzött meg. Ezért terjesztettem elő azt a indítványt, hogy bocsássunk ki kérdőíveket az összes fővárosi tisztviselőkhöz és alkalmazottakhoz. Ezek irtán most már csak arra van szükség, hogy a tanácsi határozatot az illetékes városházi tényezők minél sürgősebben végrehajtsák. Nem állhat meg az a felfogás, hogy technikailag nehéz felderíteni ezt a csakugyan bonyodalmas szövevényt, amely a különböző címeken való javadalmazásokból összefonódott. Ha van J olyan hivatalos statisztikai apparátus, amely rövid időközökben az egész ország és a főváros helyzetéről kimerítő képet tud az érdeklődők elé állítani, akkor bajosan lehet elképzelni, hogy éppen ezt az egy területet ne tudnák egészen rövid idő alatt átvilágítani. A méltánytalanságnak, a protekció és szerencse rendszerré vált jutalmazásának a megszüntetése olyan követelés, amelyhez erkölcsi okokból fenntartás és megalkuvás nélkül ragaszkodnia kell a társadalomnak. Már csak emlék az új Rókus Szóbahoztuk Rassay Károly előtt a főváros készülő új költségvetését, amely rendkívül szerény keretek közé szorul — tekintettel arra a körülményre, hogy a fővárosi bevételek állandóan eső tendenciát mutatnak. Rassay Károly a következőket adta elő: — A legfájdalmasabb az, hogy a főváros nem tud elegendő számú új munkaalkalmakat teremteni. Nem tehetünk egyebet; szomorúsággal vesszük tudomásul, hogy komoly közmunkákról nem esik szó az új költségvetési tervezetben. Régebben minden egyes új költségvetési tervezetnek az összeállításánál hosszas vita és mérlegelés folyt arról, hogy meg lehet-e kezdeni az új Rőkus-kórház építését, vagy sem. Ma már az új Rókus-kórház megépítésének terve csak mint emlék él azok lelkében, akik a főváros költségvetési munRassay Károly
