Független Budapest, 1933 (28. évfolyam, 1-52. szám)

1933-07-19 / 29. szám

Független Budapest Budapest, 1933 július 19. és pedig azért, mert circímvásárlási szerződés esetében nem kell obligót vállalni hosszú időkre azokért a kölcsönökért, amelyek a banhidai centről ét terhelik. M Vúsávpénztáv Megemlítettük azokat a bonyodalmakat is, amelyek a Vásárpénztár likvidálása körül kelet­keztek. Huszár Aladár főpolgármester a követ­kezőkben fejtette ki a maga véleményét: — Azt hiszem, mindenkit megnyugtathat a tanácsnak az a döntése, amely pártközi bizott­ság vizsgálata alá bocsátotta a Vásárpénztár egész eddigi gazdálkodását. A pártközi bizott­ság'. amelyben minden fővárosi párt helyet ka­pott, kétségkívül tárgyilagosan és minden rész­letre kitérjeszkedően fogja megvizsgálni a va­sárpénztári veszteségeket és meg fogja állapí­tani, hogy kiket terhel e veszteségek bekövet­kezéséért a felelősség. Addig, amíg ez a part­közi bizottság be nem fejezi a maga munkáját, rakozás álláspontjára kell helyezkednünk. Általában nekem az a genyet a véleményem, hogy ki kell nyomni, a sebeket ki kell tisztítani, mert a tökéletes gyógyuláshoz csak ezen az úton lehet eljutni. Huszár Aladár főpolgármesternek ez a nyilat­kozata alkalmas arra, bogy nemcsak a várospoliti­kusok körében, hanem a főváros közönségének leg­szélesebb rétegeiben is általános megnyugvást kelt­sen. Huszár főpolgármester, amikor a kormány bi-. zalmából díszes pozícióját elfoglalta, idegen ember volt a. városházán. Egészen rövid idő alatt megis­merkedett az összes megoldásra váró problémákkal és higgadtságával, pártatlanságával úgy a közgyű­lésen, mint a tanácsban olyan légkört teremtett, amely módot és lehetőséget nyújt az alkotó mun­kára, Éppen a legutóbbi tanácsülések alkalmával derült ki, hogy a komoly érvek sikert arathatnak még akkor is, ha ellenzéki oldalról, jönnek. Ebben pedig nagy érdeme van Huszár Aladár főpolgár­mesternek. Dr. Rátkay Károly. a var Láng Lajos nyilatkozik vásárpénztári vizsgálatról a Legalább 15 millió pengőre becsüli a vásárpénztári veszteséget Ä Vásárpénztár régi igazgatósága nem kapott fölmentvényt Csak az egész anyag áttekintése után fog a pártközi bizottság érdemleges jelentést tenni A vásárpénztári gazdálkodás felülvizsgálására kiküldött kilenctagú pártközi bizottság megkezdte munkáját. A bizottság tagjai napról-napra megjelennek a Vá­sárpénztár hivatalos helyiségei­ben és a helyszínen vizsgálják át az anyagot, amelyből kihá­mozni igyekeznek a veszteségek bekövetkezésének igazi okait. E vizsgálóbizottság’ kikül­dése a városházi ellenzék erélyes föllépésének az ered­ménye. __ Az oroszlánrész ebből a győze­lemből Icétségkívül Láng Lajost Lá ng Lajos illeti meg, aki esztendőkkel ez­előtt figyelmeztette a főváros vezetőségét a Vásárpénztárnál folyó gazdálkodásra és előre megjósolta e súlyos veszteségek bekövet­kezését. Láng Lajos felsőházi tag, akivel ebből az alkalomból beszélgetést folytattunk, a következőket mondotta a Független Budapest munkatársának: — Nem az a fontos, hogy ki győzött, ha­nem az, hogy megállapítsuk e súlyos vesztesé­gek igazi okait és felelősségre vonjuk azokat, akik e súlyos veszteségek bekövetkezését elő­idézték. Már négy esztendővel ezelőtt figyel­meztettem a főváros vezetőit. Amikor kimon­dottuk a Vásárpénztár fölszámolását, már je­leztem, hogy legalább tizenötmillió pengő veszteség fogja érni a fővárost. Hivatalos részről olyan értelmű válasz hang­zott e!, hogy meg fogják indítani a fegyelmi eljárást a szabálytalanságok kiderítése céljá­ból és felelősségre vonják mindazokat, akik szabóiytálán eljárással a fővárosnak milliós károkat okoztak. A tanácsülés, amely kimon­dotta a Vásárpénztár felszámolását, világosan kifejezésre juttatta azt a véleményét, hogy a felmentvényt nem adja meg. A kereskedelmi életben egészen szokatlan el­határozással mondotta ki tehát a főváros taná­csa a felszámolást és most az autonómia kö­vetkezetlen volua, ha megfeledkeznék arról, zésével lehessen igaz képet adni a tör­téntekről és a főváros közönsége előtt föltárni mindazt, ami a Vásárpénztárnál történt. Láng Lajost, akit a kiküldött, bizottság mun­kája eredményéről is megkérdeztünk, ebben a tárgy­ban nem óhajtóit nyilai kozni. Kijelentése szerint a bizottság tagjai a vizsgálat befejezéséig nem fognak közléseket tenni a nyilvánosság számára és pedig azért nem, mert csak az egész anyag teljes áttekin­tése után lehet érdemleges képet adni. Láng Lajost — aki ennek a bonyolult kér­désnek egész komplexumát ismeri és kezében tartja — különféle intrikákkal és gyanúsítá­sokkal igyekeznek elkedvetleníteni attól, hogy a kiküldött vizsgálóbizottság munkájá­ban részt vegyen. Megírták róla többek között, hogy erre a fel­adatkörre vállalkoznia nem lehet, mert vizs­gálóbiztosi minőségében összeférhetetlen. Láng Lajos ugyanis igazgatója az Angol-Magyar Banknak, amely intézet patrónusa úgy a vá­sárpénztári monopóliumért pályázó intéz­ménynek. Bizonyos oldalról most azt portál­ják, hogy Láng Lajos ennek az intézménynek ke­zére akarja játszani a vásárpénztári monopóliumot. Városházi körökben megmosolyogják e gya­núsításokat, mert .jól tudják, hogy Láng La­jos fölötte áll az efféle ízetlen gyanusítgatá- soknak, és őt sem intrikákkal, sem ugratások­kal közérdekű tevékenységének lelkiismeretes ellátásától eltéríteni nem lehet. MOIRET F. ÖDÖN RT.| PAPÍRNEMŰGYÁR Budapest, IX., Közraktár u. 24 |f * 1 2 3 * 1 2 hogy a felmentés kérdése még rendezetlen. Az ellen is tiltakoztam, hogy alárendelt tisztvise­lőket bízzanak meg az igazgatóság ténykedé­seinek felülbírálásával. Azért volt szükség pártközi bizottság kiküldésére, hogy ilyen alárendeltségi és más tisztviselői szempontok mellő­Munkaügyi bizottság ívta: MMGYMR MIKLÓS, föv, biz. tag Magyar Miklós CLARIDGE* Éttermek — Söröző — Tánc Bridge szalon — Kávézó Budapest, 8., Böszörményi út 28 Telefon! 51-0-64 Az elmúlt év őszén a munkanélküliség kérdésé­ről írott tanulmányomban rámutattam arra, hogy a, gazdasági élet jobbraforclulá- sának csak az elméleti feltételei vannak meg, a gyakorlati felté­telek megvalósulása azonban még a legközelebbi években sem remélhető. Azóta közel egy esz­tendő múlt el és a röviddel ez­előtt létrejött négyhatalmi szere­ződés megmutatta, hogy a nem­zetközi politikai és gazdasági feszültség legfőbb okának, a bé- beszerződéseknek megváltozta­tásáról a nemzetközi politika területén ma beszélni is csak a legburkoltabb for­mábban lehet. Hol vagyunk tehát még a sérelmek orvoslásától, amely a nemzetközi megértést és az őszinte közeledést lehetővé teszi? Ilyen körülmények között végtelenül súlyos té­vedésnek kell minősíteni, hogy a gazdasági élet vezető tényezői most, tizenöt évvel a világháború befejezése után is összetett kézzel várják a csodát, a belső gazdasági élet gyökeres javítására semmiféle mélyreható lépést nem akarnak tenni és mindent csak a nemzetközi viszonyok javulásától remélnek. Pedig kétségtelen, hogy azok között a feltételek között, amelyek a gazdasági élet gyógyu­lását lehetővé teszik, egész sora van az olyanoknak is, amelyeket saját hatáskörünkben meg tudunk va­lósítani, melyekre nézve tehát saját magunkon áll, hogy enyhítsünk a válság által okozott szenvedé­seken. Budapest székesfőváros, amelynek legközvetle­nebb gazdasági sorsközösségébe másfél millió lélek tartozik, nem nézheti tovább összetett kezekkel a dolgokat és éppen azért, mert Magyarország min­den ötödik lakosa ennek az érdekközösségnek tagja, kötelessége felvetni a kérdést, hogy az országos ke­reteken belül vannak-e a gazdasági éleiben olyan lehetőségek, amelyek a mérhetetlen nyomor enyhí­tésére alkalmasak és a főváros hatáskörében meg­valósíthatók? Amikor a polgármester úr egy hónappal ezelőtt azzal jellemezte a főváros kétségbeejtő szociális állapotait, hogy minden.] negyedik ember köz­segélyre szorul — Amerikában minden nyolcadik ember szorul közellátásra; — amikor egy másik je­lentésből az tűnik ki, hogy az elmúlt évben a főváros minden adófize­tőjére nyolc végrehajtás esett, akkor látnia kell mindenkinek, hogy itt nincs halo­gatni való idő. Ezek a meggondolások indítanak arra, hogy a munkaügyi bizottság kiküldésére javaslatot tegyek. Azt hiszem, hogy ennek indokolására nem szük­séges sok szót vesztegetnem. Meggyőződésem ugyanis az, hogy ilyen szervre nemcsak most van szüksége a fővárosnak, amikor a gazdasági válság és a munkanélküliség elleni küzdelem kikényszeríti a védekező lépéseket, de nélkülözhetetlen normális időkben is. Az intézmény feladata többirányú, és pedig: 1. Annak a kérdésnek állandó és szakszerű ku­tatása, hogy a székesfővárosnak saját hatáskörében milyen lehetőségek állanak rendelkezésére a gaz­dasági konjunktúrákat szükségképpen követő gazda­sági. válságok káros hatásának csökkentésére. 2. Annak vizsgálata, hogy a közmunkák terv­szerű elosztásával mennyiben tud a székesfőváros a munkanél­küliségen és a nyomában fellépő szociális bajokon segíteni. A Nemzetközi Munkaügyi Hivatalnak ezirányú adatgyűjtése nyomán ugyanis nyilvánvaló, hogy a közmunkákra fordítható összegeknek legalább 10 százalékát tartalékolni lehet a válságos időkre. A közületek tehát tervszerű és céltudatos munkával igen jelentékeny mértékben tompíthatják a gazda­sági válságok élét. 3. A közmunkák nyilvántartása. Ami ugyanis ezen a téren történik, az a legkétsógbeojtőbb kap­kodás képét mutatja. Például harm iné évvel ezelőtt törvényt hoztak az óbudai híd megépítésére, de most mégis minden elfogadható indok nélkül a Boráros téri híd meg I erem lése. kerül sorra. Az két­ségtelen, hogy mind a kettőre szükség van s mind a kettő nagy munkaalkalmat jelent, de az eset PÁRISI NAGY ÁRUHÁZI 96 filléres újdonságok! Vi., andrássy út ss. 96 filléres újdonságok!

Next

/
Oldalképek
Tartalom