Független Budapest, 1933 (28. évfolyam, 1-52. szám)
1933-07-12 / 28. szám
HUSZONNYOLCADIK évfolyam 28. szám 1933 július 12 Várospolitikai és közgazdasági lap Megjelenik minden héten Előfizetési ára a Nagy Budapest melléklettel együtt Egész évre 24 pengő — Fél évre 12 pengő Egyes szám ára 50 fillér FELELŐS SZERKESZTŐ: B. VIRÁGH GÉZA Szerkesztőség és kiadóhivatal: Budapest, V., Báthory ucca 3. I. Telefon: 19-9-80 Postatakarékpénztár! csekkszámla: 45476 Két tűz közé került a Wolff-Kozma koalíció M pártközi konferenciát megelőző bizalmas tanácskozáson Wolff és Kozma elfogadták a polgármester előterjesztését M városházi ellenzék győzelme a Talbot-ügy ben és a Vásárpénztár likvidálása kérdésében Szír anyavszhy folytatja a harcot a főváros birtokbavételéért A városházi politika válsága Amikor néhány hét előtt megírtuk, hogy az Egységes Községi Párt és a Nemzeti Egység Pártjának vezetősége közt nem túlságosan nagy a harmónia, konkolyhintőknek neveztek bennünket. Meg kell állapítanunk azonban, hogy nem Sztranyav- szkyék voltak azok, akik bennünket emiatt vádakkal illettek. Sőt ellenkezőleg. Sztranyavszky Sándor nyilatkozott a Független Budapest tudósítója előtt és kijelentette, hogy — mint pártjának országos elnöke — folytatja a fővárosban megkezdett új kormánypárti szervezkedést, mert a főváros is egy része az országnak. Ezekután igen bajos lenne letagadni, hogy a Nemzeti Egység Pártja nem tekinti Kozmáék pártját a maga fővárosi képviseletének. A pártvezetőséggel szemben azonban Kozmáék azt hangoztatták, hogy ők viszont magukat mindennek ellenére is a kormánypárt integráns részének tekintik, ők jelentik Budapest területén a pártot és' nem törődnek egyes «egyéni törtetők sikertelen próbálkozásaival». Ezt talán el is lehetett volna hinni egészen a múlt hétig, amikor a városháza pártközi konferenciáján ki nem pattant a nagy szenzáció: az, hogy a Talbot-kérdésben Kozmáék elfogadták — testvérpártjukkal, Wolff ékkel együtt — az ellenzék álláspontját és elutasították a Tál- bot átvételét. Az elutasító határozat után Fabinyi .miniszter sietett kijelenteni,' hogy örül ennek a határozatnak. Maga is ezt akarta, csak a főváros forszírozta az átvételt. Ezt az elkésett örömet mi se, más se irígyii a minisztertől. A, Talbot-centrálé itt ' sván és a kormány nem tud vele mit kezdeni. Fabinyi, mint miniszter, amikor közölték vele a pártközi értekezlet eredményét, nem is tehetett egyebet, minthogy nyelt egy nagyot és kijelentette, hogy nagyszerű, ő is így akarta. Azt talán mégse várta senkisem, hogy kijelentse: megbuktunk, a főváros egyértelműen ellenzéki álláspontot foglalt el és az ellenzék győzött. A valóság pedig mégis ez. A pártközi konferencián a kormány eddigi városházi pártjai váratlanul az ellenzék mellé álltak és megtörtént a nagy csoda: a törvényhatóság száz százalékig ellenzéki lett. A kormányra Bethlenéktől szakadt nagy terhet nem vette le a főváros a Gömbösék nyakáról, rajtahagyta, hogy ezzel megmutassa: tudnak ők rossz fiúk is lenni és kellemetlenkedni, ha akarnak. Evvel a multheti szavazással Kozmáék is, Wolff ék is nyilvánvalóvá tették, hogy ha valaki, vagy Valakik éket vernek a kormány és a községi párt közé, akkor nem mi vagyunk azok. A Talbot-ügyben hozott egyhangú határozatnak természetes velejárója lett aztán, hogy a Vásárpénztár dolgában is elfogadták az uralkodó pártok az ellenzék álláspontját. A városházi szezon végére tehát kialakult a helyzetnek új, a valóságnak megfelelő képe. Kiderült, hogy a kormánynak nincs képviselete a városházán. Ez magával hozza azt, hogy egy olyan erőskezű kormány, mint a mostani, nem nyugodhatik bele a helyzetbe. Gömbös, aki a nemzeti egységet hirdeti, aligha értelmezi ezt úgy, hogy vele szemben legyen meg a teljes egység. Hogy mit fog tenni és hogyan segít majd magán, arról sók mindenféle kombináció kering a városházán, ez azonban a kormány dolga és — ismerve Gömbös Gyula szigorúan alkotmányos felfogását — nem hiszünk azokban a szállongó híresztelésekben, hogy az autonómia felfüggesztésével és kormánybiztos kiküldésével fog végződni a harc. De, hogy valami történik majd és hogy a mai helyzet őszre megváltozik, az nem lehet kétséges. A kormány aligha helyezkedik arra az álláspontra, hogy a városháza őt nem érdekli. A keresztény gazdasági és szociális párt elhatározta, hogy ellenzékbe megy. Wolff és Petrovácz — de csakis ők ketten '— fenn akartak még tartani egy csekély hidacskát a kormány felé, de a párt másképpen határozott. A kereszténypárt teljes erővel szervezkedik, az országban is, Budapesten is. Wolff ék tehát ellenzékiek és minthogy Kozma Jenő -azonosítja magát velük, nem nehéz kiszámítani Kozmáék útjának * legközelebbi vonalait. Nincs is szükség számítgatásra, a multheti szavazás már megmutatta az utat. A politikában ezen a héten beáll a nyári szünet. A városháza is elnémul, ha nem is teljesen, néhány hónapra. A nyári pihenő előtt azonban teljessé lett a városháza válsága, olyan teljessé, amilyen több mint egy évtizede nem volt. Új, érdekes események küszöbére érkeztünk, amelyeket a nyári szünet nem old meg, csak elhalaszt. A fegyverzaj ezen a nyáron nem fog megszűnni, lázas készülődés nyara lesz ez, amely után hangos, sőt viharos őszre van kilátás. Régen volt olyan izgalmas a városházi élet levegője, mint éppen most, a nyári szünetet közvetlenül megelőző napokban. Ez az izgalom egyaránt fűti a várospolitikusokat és a városházi adminisztráció vezetőit. Váratlan fordulatok, nem várt fejlemények, érdekesebbnél érdekesebb események következtek be éppen azokban a napokban, amikor mindenki nyári pihenőre készült a városházán. Az izgalomnak kettős magyarázata van: egyrészt a páratlanul érdekes politikai szituáció, amely joggal okoz nyugtalanságot, másrészt a városházi adminisztráció válsága, amely a Talbot-probléma megkísérelt megoldása és a Vásárpénztár likvidálása körül keletkezett bonyodalmakban nyert kifejezést. Egyszerre a városházi ellenzék kezébe került a helyzet kulcsa. Az a városházi ellenzék, amely egy teljes évtizeden keresztül 'tóhoz sem tudott jutni a városházán, egymásután két fényes győzelmet aratóit. Az egyik győzelem a Talbot-centrálé átvételét célzó terv megvalósításának a megakadályozása, a másik pedig annak a tisztítómunkának a kiharcolása, amely a Vásárpénztár likvidálásával kapcsolatosan indul meg a városházi ellenzék követelésére. A két többségi pártvezér: Kozma Jenő és Wolff Károly egyik napról a másikra megtorpant. Ki hitte volna még néhány héttel ezelőtt is, hogy Kozma Jenő és Wolff Károly kénytelenek lesznek deferálni egy. pártközi konferencián a városházi ellenzéknekf Sipöcz Jenő polgármester és Borvendég Ferenc alpolgármester, mielőtt a Talbot-probléma megoldását pártközi konferencia elé vitték, Wolff Károllyal és Kozma Jenővel ismertették a helyzetet. Ügy Wolff Károly, mint Kozma Jenő' elfogadták a polgármesteri előterjesztést a Talbot-centrálé házi kezelésbe való átvételéről. Sipöcz polgármester és Borvendég Ferenc alpolgármester abban a tudatban vitték ezt az előterjesztést a pártközi konferencia elé, hogy a többség Wolff Károly és Kozma Jenő személyében a hátuk mögött áll. Sipöcz és Borvendég valósággal megdöbbent, amikor a két városházi diktátor megadta magát — az ellenzék hadállásai előtt. Kifelé az a látszata Wolff Károly és Kozma Jenő vereségének, mint hogyha ők szándékosan legyőzni engedték volna magukat, mert így akarták demonstrálni a kormány előtt, hogy nélkülük nem lehet a Talbot-centrálét átvétetni a fővárossal. De van egy új alakulás is, amely veszélyezteti a Wolff-frontot. Ez nem kisebb hatalmasság, mint a nemzeti egység pártja, amelynek elnöke, Sztranyavszky Sándor nem ismer kíméletet. Ez a szervezkedés természetesen Kozma Jenőt is érinti. Mit csinál ezzel szemben Kozma Jenő? Gömbös Gyula miniszterelnökhöz megy panaszra, aki a viszálykodásba mindezideig nem tartotta szükségesnek beavatkozni. Gömbös a legteljesebb sem I cg esség álláspon tjá ra helyezkedj k, Sztranyavszky Sándor egyáltalán nem titkolja azt a véleményét, hogy a fővárosi hadállások megszerzésére törekszik. A legerélyesebb offenzivát indította meg. A képviselőház folyosóján például többek jelenlétében, ismételte meg az a kijelentést, — amelyet korábban Akik az igazi helyzetet ismerik, azok tudják, hogy ez a beállítás csak látszat. Wolff és Kozma veresége annak a lelki zűrzavarnak a következménye, amelyből most már hetek óta nem tudnak kibontakozni. Ügy viselkednek, mint a megriadt front, amelyet elölről a városházi ellenzék bombáz, hátulról pedig az előretörő, a frontot birtokba venni akaró új kormánypárt lövöldöz halálra. Csak így magyarázható meg az a váratlan fordulat is, hogy Wolff Károly maga is kezdi követelni a a vásárpénztári veszteség előidézésében részes igazgatósági tagok és adminisztratív vezetők felelősségre vonását. Közben elfelejti ugyanis, hogy ez a vásárpénztári gazdálkodás, amely optimista számítás szerint tizenegy-, mások szerint tizenötmillió pengőt herdált el a főváros pénzéből, az ö korlátlan uralma, a városházi kurzus tizenkét esztendeje alatt zajlott le. Veszélyben Wolff Kávoly korlátlan hatalma De nem kevésbé izgalmas a helyzet politikai vonatkozásban. Az a párt, amelyhez Wolff Károly tartozik, az országos politikában eddig kormánytámogató volt, utóbb egyre inkább hangoztatja ellenzéki velleitásait. Hogy a Keresztény Gazdasági és Szociális Párt még mindig — többszöri bejelentés után sem — ment még ellenzékbe, annak egyedül Wolff Károly az oka, aki városházi pozícióját félti a kormánytámogatás látszatának a. megszűnésétől. Pedig szeretne minél nyíltabban és minél keményebben ellenzéki lenni. A közigazgatási bizottság ülésein dörgedelmes ellenzéki beszédeket szokott mondani, de az ellenzékiség lojalitássá enyhül a parlamenti padsorban. Wolff Károly érzi, hogy népszerűsége ko- molj- veszélyben forog, — még azok elölt a választók előtt is, akik egy évtizeden keresztül kitartottak mellette. A tömegek kiszámíthatatlanok. Nem lehet tudni, hogy a legközelebbi választáson nem fognak-e az ő eddig megingathatatlan tömegei Friedrich Istvánhoz, vagy Rassay Károlyhoz, esetleg a szociáldemokratákhoz elpártolni. már a Független Budapest részére adott nyilatkozatában is hangoztatott — hogy ő a Nemzeti Egység Parijának országos elnöke, akinek a kezében fut össze az egész országos szervezkedésnek minden szála. Budapest székesfőváros is az ország egy része, amiből az következik, hogy a fővárosi pártszervezeteknek is ö a legfőbb irányitója. Hangoztatta Sztranyavszky Sándor azt is, hogy új szervezési mozgalomról, új épületnek az emeléséről van szó, régi keretek lebontásáról. j Ha valaki új épületet emel, a régi ház lebontása után csak azokat az anyagokat használhatja fel ismét, melyek életképesek, a korhadt gerendákat el kell hajítani. Abból az öntudatos és céltudatos eljárásból, amit Sztranyavszky Sándor végez, következtetni lehet a várható eredményre. Lehet, hogy ideig-óráig meg tudja menteni pozícióját a Kozma-párt és a Wolff- párt a városházán, de az is bizonyos, hogy új választás esetén a Nemzeti EgységSztranyavszky állja a karcot
